Idő 
Értékelés 
Értékelés Tehetsége csodálatosr>És nevéhez fűződik a világirodalom,r>melyről bölcsen s bőven írt,r>Színesen és szabadon.r>r>Az idegenben, és az angolok közt,r>Mégis magyar maradt,r>Még akkor is ha irodalmukr>Jóval hozzá ragadt.r>r>Saját regényei csodás események.r>Búval és örömmel zajlik bennük élet.r>Vannak bennük remények,r>És lappang bennük végzet.r>r>Mire barátai már menekvést ajánltak,r>Ő hűséges maradt szokott hazájának.r>De sajnos a végén minden csak hiába! r>A megbolondult nemzet nem hitt hű fiába.r>r>Letartóztatták, aztán elcipelték.r>Az utolsó reményét végleg megszüntették.r>Durván, eszetlenül verték szegényt agyon,r>És teste halkan, bénán, feküdt az avaron.
Majd később, mikor ébren ér a hajnal,r>s nem talál már fátyolos szemed,r>akkor érzed, mit jelentett néked,r>s milyen szép volt ez a szerelem.r>Majd később. Most nem értenéd úgysem,r>milyen sokat ártottál nekem,r>nem láttad az arcom könnyben úszva,r>s mily fájdalmat okoztál nekem.r>Majd később. Ha majd álmodból felébredsz,r>s keresnél, de nem leszek veled,r>bús magányban, éji sötétségbenr>nem lesz, aki ott legyen veled.r>Majd később. Mikor annyira hiányzom,r>hogy a lélegzet is fáj már nélkülem,r>akkor fogod megérteni végre,r>mért mentem el tőled hirtelen.r>Majd később. Mikor leszáll majd az ester>rád terítve égi köpenyét,r>nehéz súlyként vállaidat húzva,r>sötétbe ránt, s nem látod a fényt.r>Mikor majd a kezedet kinyújtod,r>s nem érint csak nyirkos kőfalat,r>melyről könnyként gyöngyözik a pára,r>könnyeivel mosva ujjadat.r>Akkor fogod megérteni végre,r>hogy magad vagy, s nem lesz senki sem,r>s mennyire fáj egyetlen egy szó is,r> éles tőrként szúrva szívedet. r>Majd később. Ha már visszasírnál engem,r>s könnyeidben szinte elveszel,r>akkor bánod mért hagytál elmenni, r>de akkor már késő. Nem leszek.
Ha nem védeszr>r>Ha nem védesz, kibe kapaszkodjak,r>ki fogja meg majd a két kezem?r>Ha lábam gyönge, és erőm már elhagyr>ki az, aki támaszom lehet?r>Ha nem féltesz,és nem aggódsz értem,r>ki kíséri a lépteimet?r>Ki lesz az, aki vállam átkarolvar>kézen fog majd, és haza vezet?r>Ha nem szeretsz, miért is várjak?r>Nekem sincs másik életem!r>Csak most van, messze a holnap,r>s ki tudja, jut e még nekemr>friss levegő, mely arcom átjárvar>felüdíti a fáradt testemet,r>mint a harmat, frissítő varázsar>mely lelkembe új erőt lehel.r>Jut e még nekem szeretet, béke,r>hisz nem holnap, most kell énnekemr>minden szép, mit elém tár az élet,r>még mielőtt messze elmegyek.r>Most akard, és most engedj szeretni,r>hisz úgy múlik el az életünk,r>mint a perc, mit álmainkban élünk,r>s olyan sokszor észre sem veszünk.r>Ha nem védesz, mit reméljek tőled?r>S ha nyugalmat nálad nem lelek,r>elmegyek, hol biztonságra lelver>átölelik reszkető kezem.
Arcodon égő tűzvirágok,r>úgy csillog most a két szemed,r>kezed is forró. Lázasnak érzem:r>miért nem szóltál énnekem?r>r>Jöttem volna a viharos széllel,r>hogyha kell, veled legyek,r>lázas homlokod megsimítvar>ott legyek, s fogjam a kezed.r>r>Jöttem volna az esti széllel,r>hogy megsimítsam az arcodat,r>veled lennék, ha kell majd egy támasz,r>s átöleljem a válladat.r>r>Úgy mennék hozzád. Valami mégisr>annyira fáj, és visszatart,r>vajon szükséged van e még énrám?r>Hiszen lélekben messze vagy.r>r>Valami megtört már a légben,r>s magába zárja a hangokat,r>Ködfátylat terít szerteszéjjel,r>eltakarva az arcokat.r>r>S mégis. Valami visszahúz hozzád,r>mint egy féktelen gondolat,r>nem kell más, csak perceket kérek,r>hogy tudjam, jól vagy, és lássalakr>r>Mosolyogni, és szemedbe nézver>lássam, hogy örömtől ragyog,r>akkor talán megnyugszom én is,r>hisz aggódom érted, jól tudod.
Nem hallgatsz rám, hiába kérlek,r>úgy bánt, hogy nem hiszel nekem!r>Miért akarnék rosszat néked,r>hiszen te vagy a mindenem!r>r>Közel vagy. Mégis oly távol,r>mintha nem lennél itt velem,r>nem szólsz, csak riadtan nézel,r>akár egy furcsa idegen.r>r>Szeretlek. Tudod, hogy így van!r>Nem bántalak, csak védelek!r>Nem bírnám ki, ha összetörnékr>törékeny, gyönge szívedet.r>r>Olyan vagy, akár a nádszál,r>mely a viharban megremeg,r>reszketve erős szelétől,r>úgy féltelek, hogy tönkre tesz!r>r>Ne engedd! Annyira szép vagy!r>Annyi sok minden vár reád!r>Lehetsz még boldogabb mással,r>kinek csak te vagy, senki más.r>r>Légy erős. Temesd a múltat!r>Segítek majd, míg talpra állsz,r>hisz tudod: tiéd a szívemr>mélyében minden dobbanás!
