Idő 
Értékelés 
Értékelés Furcsa hangok az éji sötétbenr>néma, tétova mozdulat,r>s egy kéz, melyet vállamon érzek,r>valahogy biztonságot ad.r>r>Elég egy szó, egy érintés tőled,r>egyetlen árva pillanat,r>csak szeress! S én úgy bújok hozzád,r>mint egy megriadt gyönge vad.r>r>Nélküled félek. Sötét szobámbanr>Fátyolként borul rám a csend,r>szinte hallom a szívem dobbanását.r>Lüktetve tombol idebent.r>r>Veled oly más. Hozzád simulvar>érzem, tudom, hogy szeretsz!r>Szívemben mélyen én is érzem:r>Nincs más. Te vagy a mindenem!
Tudom, hogy nehéz megbízni bennem,r>S mégis azt kérem, higgy nekem, r>annyira vágyom az érintésed, r>kérlek. Fogd meg a két kezem.r>r>Nem kell most más. Ölelni akarlak,r>míg magába zár az esti csend,r>ajkadra forró, lágy csókot adni,r>amíg a hajnal közeleg.r>r>Lüktető vággyal karomba zárvar>érezni, ahogyan szeretsz,r>Együtt repülve egy más világba,r>ahol tán szebb lesz veled.r>r>Ahol még lehet hinni a szónak,r>s bizalom élteti szívedet,r>ahol nem kell a csodára várni,r>elég, ha érzem, hogy szeretsz.
Lesz e még olyan ünnep a földönr>amilyen régen, hajdanán,r>mikor még kicsiny gyermekek voltunk,r>s nem tudtuk, milyen a világ?r>Mikor nagymamám eres kezévelr>sütötte nekünk a kenyeret,r>s ropogós héját megdézsmálvar>csodáltuk: milyen kerek.r>Emlékszem: olyan boldogok voltunk,r>pedig csak zsír volt, semmi más,r>de mégis sokkal finomabb volt,r>Mint ma bármilyen kalács.r>Hiszen mindenhol szeretet áradtr>fényével fűtve a szobát,r>mára már kihunyt a láng is,r>csak füstje érzik, semmi más.r>Hangzatos szavak szállnak a szélbenr>hirdetve békét, áldomást,r>pedig tudják, mennyire más lettr>ez az elfajzott rút világ.r>Színes lufik, és dallamok szállnak,r>felvonul díszes karnevál,r>magasztos hangon azt hirdetve:r>ünnepelj! Itt a Kánaán!r>Pedig van, aki étlen nyomorbanr>sínylődik már és nem remél,r>s kiszáradt ajka imát mormolvar>kéri: segíts! Az Istenért!r>Adj nekünk munkát, boldogságot,r>a patakban ontott könnyekért,r>emberi jogot, méltóságotr>mindenkinek, ki nem henyél.r>Istenem! Kérlek! Nézz a földre!r>Látod, mennyire szenvedünk!r>Ne büntess már több ártatlan embert,r>most add meg ami jár nekünk!
Ölelj át engem, kérlek: fázom.r>Már hűvösek az éjszakák,r>sűrű köd lepi a tájat,r>szél fúj, és zúzmarát szitál.r>Melegíts. Ölelj magadhoz.r>Simulj rám, mint egy nagykabát,r>mely finoman, hozzám simulvar>takar be, s meleget ád.r>Nem kell a szó, ne mondj most semmit,r>csak csönd kell,ne tétovázz.r>Bújj hozzám kérlek, had érezzemr>orromban bőröd illatát.r>Nem kell a fény. Jó a sötétben,r>Hiszen a szemed világít reámr>a homályban, akár egy csillag,r>mely az égboltról néz reánk.r>Ölelj át. Ahogyan én is.r>Nem kell most hidd el semmi más,r>csak melegség, mely belőled árad,r>mely úgy fűt fel, akár a láng.r>Olyan jó. Maradj még: kérlek.r>Ma éjjel vigyázz reám,r>hisz tudod, annyira félek,r>oly sötétek az éjszakák.r>Szeress úgy, ahogyan én is.r>Szelíden, türelmesenr>Szeress, és törd át a gátat,r>amely még köztünk lehet.r>Hidd el, hogy szeretlek én is,r>mint a legtisztább levegőt,r>mely felfrissít engem, és éltet,r>testembe adva új erőt.r>Szeress, hisz ki tudja, holnapr>mivé válik az életünk,r>most szeress, ki tudja holnapr>mi vár ránk, mire ébredünk.
Elkerülsz engem, messze tűntél,r>mint az utolsó esti fény,r>amely halványan világítvar>a sötétségben elenyész.r>Menj csak tovább! Ne hidd, hogy győztél!r>nem vagyok olyan ledérr>mint hitted, csak annyira bántottr>az az átkozott büszkeség.r>Ma még sötét odúban járok,r>orrom marja a zöld penész,r>de holnap már mindent másképp látokr>előttem ott lebeg a cél.r>Most elfordulsz, mint a napraforgó,r>de hiába vagy olyan kevély,r>én csak azért is megtalálomr>a kárpótlást a könnyekért.r>S akkor, amikor ráébredsz majd,r>számodra mit jelentek én,r>hiába vársz, hiába jönnél,r>nem találsz mást, csak puszta dért!
