Idő 
Értékelés 
Értékelés az utcát betakarja az éj sötétjer>munkából battyogok hazar>csend honol a környékenr>vak mindegyik ház ablakar>r>árnyak szökkennek az útonr>ahogy pár autó arra haladr>egyedüli gyalogos vagyokr>a félelem a torkomba szaladr>r>gonosz játékot űznek az árnyakr>hatásukat figyelik rajtam a rettegőnr>majd kacagva táncra perdülnekr>s hátat fordítva eltűnnek a háztetőn
Mondják az okosok,
r>Mondanivalód, ne cifrázd.
r>A kevesebb, tán’ több.
r>*
r>Ők, kik tán’ nem írnak,
r>Talán csak úgy, pacsmagolnak.
r>Mondanivaló kell!
r>*
r>Röviden írni tán’
r>Nem rossz, de érthetően írsz?
r>Tudsz jól fogalmazni?
r>*
r>Ahol történet nagy,
r>Azt biz’ hosszabban kell írni!
r>Érthető sorokban.
r>*
r>A másik fejével
r>Gondolkozz, értelmes legyél.
r>Biz’ kellhet cifra szó!
r> *
r> Szólj csak oda, ha kell!
r> De operálj, értelemmel.
r> Ne hordj, hetet-havat.
r> *
r>Ne légy megalkuvó
r>De szépen írjál rosszról is…
r>Sértegetni nem kell.
r>*
r>Tudd, ha őszinte szó
r>Hemzseg a versedben, nem jó!
r>Ez távolságot tart!
r>*
r>Homályosan ne írj,
r>Azt olvasó, majd nem érti.
r>Finoman, ne sértsd meg!
r>*
r>Használj írásjelet!
r>Szórendet, kordába tartod!
r>Ne én értelmezzem…
r>*
r>Prózavers meg nincsen!
r>Petőfi, talán írt ilyet?
r>Akkor nem ismernénk!
r>*
r>
r>Szólj, nagy erővel, vagy
r>Gyengéden, de illendően!
r>Légy ember, poéta!
r>
r>Vecsés, 2015. január 25. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban. (Ezt a versformát én szerkesztettem meg a haiku mintájára. Szótagszám: 6-8-6)
r>
A „nincs” filozófiája…
r>
r>Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas
r>Vagy mint egy ázsiai éhező has.
r>De én vagyok a hibás. Tudom, érzem,
r>Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem.
r>
r>Én ellenséges vizeken evezek,
r>Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek?
r>Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó,
r>Valóságom kárhozat, mint a faló.
r>
r>Környezet nélkül mindenki csak senki,
r>Kit mások támogatnak, az valaki.
r>Senki vagyok, mert senkinek születtem,
r>Rossz vagyok, senkinek nem kell életem
r>
r>Vecsés, 1999. május 28. – Kustra Ferenc József
r>
Szegény vagyok, mint a mókus télen,
r>Mint róka a viharverte réten.
r>Nincsen semmim, csak a lelki érték,
r>A mai világban ez nem érték…
r>
r>Ülök és várok, jön-e jó sorsom.
r>Bizonyítani volna alkalom?
r>Karmámat érdekli, velem mi van?
r>Nem... egy vagyok a tucat áruban…
r>
r>Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc József
r>
Betonrengetegben céltalanul, botorkálva... bandukolok,
r>Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok…
r>A kezdődő naplemente sugara is megtörik,
r>Üres gondolataimból talán, minden törlődik…
r>
r>A nap lassacskán lemegy, és engemet is sötétbe temet,
r>Hogy ezt elviseljem, kell tanúsítani az önfegyelmet!
r>Arcomra nem kell… semmi, még fekete maszk sem,
r>A sötétség beborít… ad igazit nekem…
r>
r>Az este izgalmakat ígér, csend már tobzódik... sötéten át,
r>A sötétség sűrűsödik, végleg eltapossa... napfény nyomát.
r>A sötétedő este, akar... csak csábít a hívó szavával…
r>Bandukolok, nem látok, tapogatok, éjsötét… húz magával!
r>
r>Vecsés, 2014. február 24. – Kustra Ferenc József
r>
