Idő 
Értékelés 
Értékelés Ma este nem kérek semmit,r>csak ölelj át, s vigyél haza,r>hisz olyan sötét most minden,r>s olyan felhős az éjszaka.r>Nem kérek csillogó gyöngyöt,r>csak azt, hogy fogd a kezem, r>Ne szólj, csak ölelj át némán,r>és szeress türelmesen.r>Engedd, hogy had bújjak hozzád,r>érezve tested melegét,r>csak ölelj magadhoz lágyan,r>ma este ennyi is elég.r>Szeress! És ne kérdezz semmit,r>ne legyen más, csak te meg én,r>boldogan, egymásba forrva,r>Nekem most az is elég.r>Ma este feledtesd vélemr>ami a lelkem tépi szét,r>tudod, hogy olyan vagy nékemr> akár egy biztos menedék.
Meleg nyár van, és virágzik minden,r>de látod? Már sárgul a mező!r>Aranykalászok néznek az égre,r>s olyan forró a levegő.r>Már a pipacs is hervad a réten,r>ledobva bágyadt szirmait,r>fonnyadt fejét az égre emelver>kéri: Uram! Csak most segíts!r>Csak egy pár csepp friss vizet küldj le,r>nem bírom tovább! Kókadok!r>Nem bírok tovább víz nélkül élni,r>ajkam kiszáradt. Szomjazom.r>Fonnyadt fejével riadtan néz rám,r>mintha kérlelne, most segíts!r>Ne hagyj meghalni tűző naptól,r>hiszen a lelkem szomjazik.r>Segítenék, de hiába minden,r>hiszen éppen úgy szomjazom,r>éppen úgy vágyok,ahogyan ő is,r>pár csepp üdítő harmatot.r>épp úgy szenvedek, ahogyan ő is,r>hiszen a lelkem oly halott,r>mint a virágok harmat nélkül,r>én is ugyan úgy sorvadok.r>Istenem! Kérlek! Nézz le rám végre!r>Ne tépd ki lelkem szirmait,r>csak a lelkem van. Nincs semmi másom. r>Ne hagyd megölni! Most segíts!
Dühöngő vihar tombol bennemr>olyan erős a lázadás,r>mint egy vihar, mely őrült széllelr>dühöngve mindent szétcibál.r>Tombol és csapkod bősz haraggal,r>fát tép ki, melyet szétdobál,r>őrült erővel csattogtatjar>fent az Isten az ostorát.r>Úgy tombol, akár a lelkemr>mely nyugodni sehogy se bír,r>mázsás kövekkel lesúlyozva r>csitítanám, de nem segít.r>Minden vágyam és minden álmomr>összeomlott most hirtelen,r>nincs oly ígéret itt a földön,r>mely csillapítja a lelkemet.r>Dühöngő viharként dúl a lelkemr>nem csillapítja semmi sem,r>ereimben úgy lüktet a vérem,r>szinte feszíti mindenem.r>Ma éjjel mindent összezúzokr>mi még a múltból megmaradt,r>foggal-körömmel tépem széjjel,r>ami még mindig visszatart.r>Ma éjjel mindent itt hagyok majd,r>nem számít, bárhogy szeretem,r>olyan hirtelen messze tűnök,r> mint a szél fújta levelek.
Lázban égve, és hideg verítéktőlr>izzadva küzdök ellened,r>homlokomról már verejték csöppen,r>s testem is rázza a hideg.r>r>Hull az eső, és hideg cseppekkelr>fagyosra áztatja testemet,r>annyira vágyom egy kis melegségre,r>s mégis úgy küzdök ellened.r>r>Annyira félek. Gyötör a kétség,r>szeretsz? Vagy csak játszol velem?r>Nem akarom, hogy lelkem kitárvar>sebet ejthess a szívemen.r>r>Nem akarom, hogy büszke gőgödr>összetiporja lelkemet,r>Hiszen önző vagy. Durva, gőgös,r>mégis te vagy a mindenem.r>r>Úgy szeretlek! S valahogy mégisr>úgy taszít ez a büszkeség,r>mégis hiányzol. Annyira várlak,r>s kínoz. Kínoz a messzeség.r>r>Ne bánts meg engem kemény szavakkal,r>hiszen a szívem úgy remeg,r>törékeny lelkem nem bírná ki,r>bántották éppen elegen.r>r>Ne bánts meg kérlek. Szeress engemr>Úgy, ahogy én is szeretek,r>önzetlenül, és szenvedéllyel,r>átadva egész lelkemet.r>r>Szeress szerelmes szelíd szavakkalr>ahogyan én is azt teszem,r>nem kérek tőled semmi mást, csakr> szeress, s legyek a mindened!
Olyan furcsa, és forró a tested,r>verejték gyöngyözik arcodon,r>szemedben bágyadt csillagot látok,r>beteg vagy, mégis titkolod.r>r>Miért tagadod? Úgyis megérzem!r>Olyan forró vagy, akár a tűz!r>Arcodon vörös lázrózsák égnek, r>mégis elmennél. Valami űz.r>r>Valami furcsa, féktelen érzés,r>amely teljesen elborít,r>izzó parázzsal korbácsolvar>háborgó tested, s egyre hív.r>r>Magához láncol oly erősen,r>mint az árvíz, mely elsodor,r>hiába foglak erős kézzel,r>tartanálak, de nem bírokr>r>erős maradni, pedig érzem,r>nem űz most más, csak a láz,r>ne hidd, hogy égő szenvedély azr>mely a testedet járja át.r>r>Ne légy annyira nyughatatlan!r>Feküdj le. Vetve az ágy.r>én majd itt leszek, s mire felébredsz,r>jobb lesz, és semmise fáj.
