Idő 
Értékelés 
Értékelés Fák csikorognak,
r>Égető hegyi fagyban.
r>Csöndes nyugalom.
r>*
r>Az erdő tompán
r>Csendes. Halkan eső hó.
r>Recsegő kristály.
r>*
r>Havas erdőrész…
r>Ott, járt ősvény hiánya.
r>Magas, puha hó!
r>*
r>Veszélyes ősvény.
r>Szakadékos hegyi út.
r>Hógörgetegek.
r>*
r>Csillag, mit mutat
r>Csendes, téli estéken?
r>Tél, még soká tart!
r>*
r>Havas szélörvény.
r>Fehér pelyhekben hó hull.
r>Magasan torlaszt.
r>*
r>Hajnalsugárban
r>Kékesen csillogó hó.
r>Őrt álló hegyek.
r>*
r>Hófödte hegycsúcs.
r>Hó borította ősvény.
r>Jeges szél süvít.
r>*
r>Kopár csúcsok közt,
r>Menekülő ősvények.
r>Hóesés, folyton.
r>*
r>Havas hegycsúcsok.
r>Havas, ritkás tölgyerdő.
r>Nagyon hideg tél.
r>*
r>Hegytetőt, fehér
r>Dara jól beborítja.
r>A szépség; szűzi.
r>*
r>Meredek ösvény,
r>Erdei házhoz vezet.
r>Hófödte tető.
r>
r>Vecsés, 2016. december 26. – Kustra Ferenc József - Eredeti, Baso féle haiku stílusban…
r>
Hó még nincs, de már fagyos a reggel,
r>Az időjárás köddel szemetel.
r>Efkáefvé ezt nem szedi össze,
r>Minden ez, csak nem hölgyek öröme.
r>
r>Tudom, lesz ez még jóval rosszabb is,
r>Autóst érinti, gyalogost is.
r>Várjuk, hogy a jó nagy hó leessen…
r>Autós, gyalogos el ne essen!
r>
r>Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József
r>
A remény förtelmes prostituált
r>Az emberhez, mint megmentő kiált.
r>Azt akarja, pazarold rá élted,
r>A végén Te is hiszed, úgy vélted.
r>
r>A remény nem segítség, csak áltat,
r>Az életen, mint vadló átvágtat.
r>Változtassak vagy ő lesz hóhérom?
r>Nem érdekli; lelkemben haldoklom…
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József
r>
Fáradtan ballagok völgyemen át,
r>Vállamon hordom világom baját.
r>Senki nem tart vissza, ha elveszek…
r>Ki lesz? Lesz, ki örül, ha nem leszek?
r>
r>Ha megszököm visszatart-e
r>Te, Bárki?
r>Hiányozni fogok-e, mond
r>Akárki.
r>
r>Pénz nem szeret,
r>Boldogság nincs,
r>Életem, nekem olyan, mint
r>Kalóznak, elátkozott kincs.
r>
r>Völgyben járok
r>Szép időre várok,
r>Lelkem szárnyal,
r>A fagyi visszanyal.
r>
r>Hullik rám az eső,
r>Ez könny a szememből,
r>Így nem látom a szép időt
r>Csak a mást, az elmúlt időt.
r>
r>Nem vagy Te sehol, főleg nem velem
r>Pedig nekem adna... lételemem.
r>De ne sírj, töröld ki szemedből könnyet,
r>Én sem ejtek már nagy, oroszlán könnyet.
r>Vittelek volna magammal,
r>De nem jöttél, tévelyegtél.
r>Sorsunk két vonatra rakott
r>Sorsunk két irányba hatott.
r>
r>Könnytől nem látom, én…
r>Nem te sírsz, hanem én
r>Ez így nem fenomén.
r>
r>Ne sajnáld ha elmúlik
r>A nekem mocskos élet,
r>Majd a vége után, porhüvelyünk
r>Elporlik. Ettől ember nem félhet.
r>
r>Minden dalnak eljő... vége van,
r>Ez úgyis csak sirató nóta.
r>Nekem csak annyi volt a kvóta!
r>
r>Vonatom a pusztában egyedüli,
r>Csak megvadult hóförgeteg kíséri,
r>Végállomást előbb-utóbb eléri.
r>
r>Mi a sorsodtól nem véd, ne sajnáld,
r>Engem nem vár senki sem, ez sajnáld.
r>Majd a végállomáson…
r>Majd én tán' uralkodón...
r>A sorsszerű magányon.
r>
r>Raknám én a kazánt, hogy legyen gőz,
r>De nem támogat engem a dizőz.
r>
r>Vonaton hátul, csak ücsörgök,
r>Nincs kedvem, magamon röhögök...
r>Mozdonyra, nekem nem adatott... szállni,
r>Biz’ a madaraknak adatott… szállni.
r>
r>Szemem nagyon fátyolosan látja múltamat,
r>Tán’ siratom az életemet… mély kutamat...
r>Jó és rossz biz' keveredik,
r>Jó élet, nem sikeredik.
r>
r>Életem pedig annyira jól indult
r>Megszülettem, így a jó is megindult.
r>De utólag tudom, minden rosszba bele fulladt...
r>Tanultam, tettem, tudtam, közben minden kifulladt…
r>
r>Két vonat is van.
r>A másik régen
r>Csak távolodik,
r>Én meg nézem és
r>Szemem párásodik.
r>Még nézek és látom
r>Ablak dérre rajzolnak kis kezek,
r>Várom, de azok sem integetnek.
r>Vonatom halad, csak
r>Monoton zakatol,
r>Kalauznő itt sincs
r>Ki nekem udvarol.
r>
r>Hóvihar vesz körül
r>Gonosz biztos örül…
r>Ablakom befagyott,
r>Ki azon, nem látok,
r>
r>Nincsen kiflim és kakaóm,
r>Pedig finom... belemártom.
r>
r>Ha én kiszállhatnék
r>Kincset találhatnék,
r>De az élet hullámvasút
r>És enyém mindig völgyvasút.
r>
r>Mozdonyomnak, folyton csak a vágányt javítottam,
r>Hogy haladjon, sínpárt, utat fölszabadítottam.
r>Körben mindenhol partizánok voltak,
r>És rongálták a sínt, hogy ne haladjak.
r>
r>Mozdonyomat megállítja valami... A bak!
r>Kocsim indóháznak dől… Kitörik az ablak!
r>Nem lesz itt függöny
r>Mint a színházban,
r>De előadásnak vége lesz
r>Az örök, végső elmúlásban.
r>
r>Itt már nem lesz gond az életre, a tervekre
r>Így járok én majd sok mindennek a végére.
r>Vonatom is másé lesz, csak föl ne szálljatok,
r>Mert szerencsét nem hoz, látjátok... meglátjátok?
r>
r>Sivatag kiszárad…
r>Erdő is elszárad…
r>Faág is letörik…
r>Élet összetörik…
r>
r>Előbb utóbb megérkezek
r>A végső végállomásra…
r>Addig meg csak –de minek-
r>Emlékezek a múltra...
r>Mi nem olyan jó…
r>De már mi másra?
r>
r>Vecsés, 2010. október 23. – Kustra Ferenc József
r>
Múltam… semmi örömöm Tilda,
r>Szeretnélek ölelni, még ma.
r>Lenne csend hallgatag,
r>Nem lennék balgatag.
r>Örvényhullámokban játszunk ma?
r>
r>Kertben állva ihatnánk kávét,
r>Megpuszilnám, kávés szád-szélét
r>Sok madárcsicsergés,
r>Bánat olyan kevés.
r>Szeretnélek, mint kaszás… kévét!
r>
r>Ma láttalak, futottál buszhoz,
r>Emlékem kötődik arcodhoz.
r>Porba hullik vágyam,
r>Beborít az árnyam?
r>Holnap látlak, ha futsz a buszhoz?
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc- - Romantikus LIMERIK csokor
r>
