Idő 
Értékelés 
Értékelés (Kereszt anaforás)
r>Szerelmünkkel nem gubództunk mi egy éji-ködös álomvilágba,
r>Nekem nem volt jogom… most meg élhetek kicsinyes panaszkodásba.
r>Szerelmünk tele volt a sorskönyvembe részletesen beírt tüskés gubókkal,
r>Nekem meg ebbe nem volt beleszólásom, bár híven hadakoztam gubókkal.
r>
r>Tiszta szívemből, tiszta szerelemmel örültem neked,
r>Gondoltam sorsom javul, ha szerelemben élek veled.
r>Én vagyok a próbabábú, sorsával senki sem... nem küzdhet meg,
r>Mit abban egy öreg szerzetes beírt, nem változtatható meg.
r>
r>(Anaforás bokorrímes)
r>Szerelmem gondolatimat mindig a Te síkodra vezérelte,
r>Szerelmem uralta az agyam-lelkem, Te vágyam, örök végzete.
r>Szerelmemben folytonosan csak vágytam rád, de nagyon és eleve.
r>
r>Tudom is azt is, hogy te születtél életem párjának,
r>De nekem nem jár ez, sorsomba beleírt páriának.
r>Sajnálom, hogy ebbe az élhetetlen életbe, Te is belekeveredtél.
r>Én ugyan igyekeztem, de sajnos végső szerelmem így bizony nem lehettél!
r>
r>Szoktam volt már sokszor mondani; „kire mit rótt a sorsa,
r>Azt kell élnie” egészen a lét végéig… halódva!
r>Szoktam volt mondani; „embernek a gaz sorsa az ura!”
r>
r>(Bokorrímes)
r>Gondban vagyok nem vagy, szerelem elment, sőt megszűnt,
r>A fölmerült jobb világ csak úgy lelépett, letűnt…
r>Vagy az is lehet, hogy a szerelmem nem szembe tűnt?
r>
r>Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; a szerelemről, alloiostrofikus versformában.
r>
Félig van a tele,
r>Vagy fele a tele?
r>
r>Pohár lehet-e félig, úgy, hogy közben ez tele?
r>Vagy lehet-e a fele és ezzel közben tele?
r>Netán úgy néz ki a tele fele,
r>Hogy félig sincsen az, nemhogy tele?
r>
r>Jó érzés-e beleinni, ha nincsen tele,
r>Mert a feléhez olyan közel a feneke?
r>Ha itóka kezd fogyni, kevesebbedik a fele,
r>Így még jobban ellehetetlenedik, hogy az tele.
r>
r>Mi a megoldás, hogy több legyen a fele,
r>Ha egyszer már nekünk nem töltötték tele?
r>Lehet, udvarias, ezért nem töltötte tele,
r>De, hogyan igyunk jót, ha még sincs meg, ami fele?
r>
r>Miért jó az, ha a poharunk nincsen tele
r>És ha lecentizzük, akkor is csak a fele?
r>Koccinthatunk-e, ha ivóedényünk nincs tele,
r>Biztos-e, hogy így közben nem löttyen ki a fele?
r>
r>Legyen akár-bár
r>Fél bögre kakaó, mi kihűlt már,
r>A fele, akkor sincsen tele, ha varjú mondja, kár.
r>
r>Ha félig van, nekem talán már nem is kell!
r>De a felsejét, innen ki csaklizta el?
r>
r>Embernek, milyen az élete, ha tudja, csak a fele…
r>Ember, teljes életet érdemelné, mi az egésze…
r>De sok embernek nincsen meg… tán az alig kis fele se.
r>
r>Mindenkinek járhatna, fele fölötti tele,
r>De az élet mocskos, csak nagy ritkán tölti tele.
r>Ja! Hajléktalannak hová lett az alsó fele?
r>
r>Bajos, ha az életbögre nincsen tele,
r>Ráadásul a füle is régen tört le...
r>Ez az út vezet menetelve… semmibe.
r>
r>Ember élete ki van teljesedve?
r>Vagy bánat-poénból van lefelezve?
r>Nos, ez így, akkor mi? Meddig van tele?
r>
r>A részeg már a nyolcadik felesnél mondja: „ezt is tele”!
r>Nem érdekli, ha piától lassan kiég a bele fele…
r>Ez, mit tesz nem élete remeke… Életpohara tele?
r>
r>Az élet fele, bíz' nem a tele,
r>De a végét mikor töltik bele?
r>Nem is tudjuk… ezt tudni kellene?
r>
r>Zűrzavaros bizonytalanságot hozhat a félig tele életbögre.
r>A nagyon hiányzó másik fél lehetne az élet vezérlő eleme…
r>Kiteljesedett, jó élet lenne jó mindenkinek… bizony ez kellene.
r>
r>Vecsés, 2015. november 14. – Kustra Ferenc József
r>
Koldus jön erre, csoszogva, az avart szétrúgja,
r>Mi meg úgy marad, abban ottmarad a lábnyoma.
r>Mindezt bentről ablakon át látom az utolsó napsugarakban,
r>Koldus közben biztosan él esti maradék reménysugarakban…
r>Az árnyéka közben el is mosódik,
r>Biztos, hogy mai reménye halódik…
r>
r>Vecsés, 2015. november 6. - Kustra Ferenc József
r>
Édes imádottam, Karola,
r>Lehetne nyakába, nyest stóla…
r>Vennék, bíz’ magának,
r>Mutatná lányának.
r>Lennénk boldog család csapata.
r>
r>Szeressen, ne kéresse magát,
r>Jöjjön már hozzám, adja magát.
r>Tenyérben hordoznám,
r>Lelkét pátyolgatnám.
r>Szívem hableánya… hí’ magát.
r>
r>Mondja nekem, édes Karola,
r>Elvált életét, mire húzza?
r>Tíz éve egyedül,
r>Mily’ lehetetlenül…
r>Csomózzuk életünk, Karola!
r>
r>Vecsés, 2021. március 4. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Sokak lelkében erősen süt a megszüntethetetlen remény,
r>Hogy hátha a halál a mennybe viszi, de ez biz’ olyan kemény…
r>Sokak lelkében nincsen megbánás, önvizsgálat is csak remény…
r>De
r>Ő ennél is jobban szeretne fönt lébecolni… nos, ez kemény!
r>
r>Sok a bűn, kevés a megbánás, hol fér el itt az a nagy remény?
r>
r>Vecsés, 2021. október 23. -Kustra Ferenc József
r>
