Idő 
Értékelés 
Értékelés Én meg, még szeretlek…
r>
r>Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között,
r>Hallgatom… a fűben ülök a fák között…
r>Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között.
r>
r>Egyedül, így bizony nagyon magányos a sok napom,
r>Istenkém, ha itt lennél... Ezt bizony nagyon akarom!
r>A szerelem csak dúl-fúl a lelkemben, ezt bizony nagyon elfogadom,
r>Persze az lenne az igazi, hogy itt ülnél velem, ezt is akarom.
r>
r>Régen volt és csak egyszer, hogy ezt az erdőt együtt jártuk,
r>Akkor még ketten egyformán a jövőt jól megálmodtuk…
r>De Te… aztán sajnos, másképpen döntöttél, a fájó-magány mellett,
r>Énvelem nem is törődtél, pedig egyet értettünk jövő mellett.
r>
r>(Bapeva tükör)
r>Jövő?
r>Merre van?
r>Lehet tudni?
r>Azt sem tudhatjuk,
r>Mit hoz nekünk jövő,
r>Talán, lesz-e kárpótlás…
r>Tény, hogy én, tovább szeretlek,
r>Érted és miattad… epedek!
r>Sorsot okolom, szétválasztott minket,
r>Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
r>
r>Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
r>Sorsot okolom, szétválasztott minket,
r>Érted és miattad… epedek!
r>Tény, hogy én, tovább szeretlek,
r>Talán, lesz-e kárpótlás…
r>Mit hoz nekünk jövő,
r>Azt sem tudhatjuk.
r>Lehet tudni?
r>Merre van
r>Jövő?
r>
r>(Anaforás, 3 sorod-zárttükrös)
r>Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem,
r>Szív fenntartóm vagy még most, így akarod vagy sem…
r>Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem.
r>
r>(Szenrjú)
r>Kezd már fújni szél,
r>Magánnyal… hazamegyek.
r>Még elmélkednék…
r>
r>Vágyainkat leölik a sors-átkok,
r>Mert a lapokon írtak olyan mások.
r>Voltak varázslatosan szép napok,
r>Ma már ezek, csak elillant álmok.
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz,
r>Sorsunk fák alá lök, igazodjunk nagy levélhulláshoz…
r>Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz.
r>
r>Vecsés, 2020. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a szerelemről, kedvesemnek.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>A remény, nem más, mint a vágy jó-nagy tükröződése.
r>A vágy elhatalmasodik, beteljesülést várjuk.
r>A rossz vágyaknak is van látható tükröződése
r>De
r>A jót vagy a rosszat -sajnos- nem mindig toleráljuk.
r>
r>A túlzó remény, a vágyak -téves- félreértése.
r>
r>Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc József – íródott: a témához -általam- fejlesztett 6 sorosban.
r>
Ó, Te szerelmetesem, Linda!
r>Nyárfasoron jó ez a séta!
r>Nyakunkon van a Valentin nap,
r>Tegnap kiprédikálta a pap….
r>
r>Idézett is; mondta, hogy „szeressük egymást gyerekek”,
r>Legalább Valentinkor egymást szeretők legyetek.
r>Ugye Linda nálunk -életben- mindez rendben van,
r>E nyárfasori séta is csak mienk… rendben van?
r>
r>Nem engedjük el a boldogságot,
r>Mi nem teszünk ilyentén csúfságot…
r>Nem engedjük el a boldogságot!
r>
r>Vecsés, 2023. február 11. – Kustra Ferenc József- íródott: romantikus gondolatokban Valentin napra!
r>
Szerelmem ragyog érted Brigi!
r>Bízok, Te vagy ki nem felejti…
r>Ez Valentin-napunk,
r>Mi boldogság-kapunk…
r>Hold, világítást nem felejti…
r>
r>Vecsés, 2023. február 11. – Kustra Ferenc József - íródott romantikus LIMERIK- ben
r>
Elmegyek, elmegyek, hosszú úton megyek…
r>Majd hosszú út porából erőt merítek…
r>Ha én már majd, olyan, nagyon messze leszek…
r>Akkor már én, majd veletek nem lehetek…
r>
r>Megfigyeltem, hogy nekem már fakóbban zöldell a fű,
r>És már nem hallom, elhallgatott a tücsök hegedű…
r>
r>Előttem úttalan út halad,
r>A jelenem, fut, sőt tán' szalad.
r>Ahogy odaérek, téblábolok egy útelágazás mentén,
r>Nem tudom, hogy botorkáljak-e új úton, járhatatlan mezsgyén.
r>
r>Erő kell és dacolás élettel, hogy álarcok lehulljanak,
r>Ha sarokhoz érünk, befordulunk, búcsút inthetünk a múltnak.
r>Halk szellő fújdogál, visszazúgja az ifjúságot
r>Ezzel ad a vándornak erős adó szerenádot.
r>
r>Sors kérlek, figyeld, most a test mondja el az óhaját,
r>A lélek is életre kelt, dúdolja az ódáját.
r>
r>Talpam üti az utat, keményen, talán ütemre,
r>Cipőm meg töri lábam, nincs reményem kegyelemre.
r>Itt hiába érzem, fáradt vagyok, pihennék,
r>Csak én gondolom, hogy akár otthon lehetnék…
r>Belefáradtam én már mindenbe, de tovább menni muszáj,
r>Főleg a vándorló, úti életbe… ez maga az uszály.
r>
r>Kemény az út felület és elég egy rossz mozdulat,
r>Emberfiára még bokatörés is rázúdulhat.
r>Kapaszkodni kell nekem még a sík terepen is,
r>Előre haladni így lehet biztosan, csakis.
r>
r>Menet közben szellő dúdol egy szép dallamot
r>Én meg így folyvást járom a nagy élet tangót.
r>Lassan már a negyedik dimenziót is érzem illőn... távhoz,
r>Esteledik és én meg hozzá álmosodok a napnyugtához.
r>
r>Ahogy vándorolok, hordom magammal a sok élettitkomat,
r>Bízok benne, hogy úti haramiák nem veszik el sorsomat.
r>Majd ha fáradtan bánatom mormolom a fagyos téli szélbe,
r>Remélem, hogy karom, nemhiába, emelem fénytelen égbe!
r>
r>Van, hogy rossz napom van és biz' a kétségbeesés feszít,
r>De miért adnám fel, ha még van kis erőm, és az repít?
r>
r>Öregedni olyan egyszerű!
r>De nem mondom én, hogy nagyszerű!
r>Fiatalodni sehogyan nem lehet.
r>Öregség csak rád terül, mint lehelet.
r>
r>Vándorolok utamon... egymagam, egyedül nem lehetek,
r>Önmagamban megyek, ő az, ki velem van, kit nem feledek.
r>Van olyan, hogy az úton érzem, elég volt! És térdre hullok!
r>De jön utánam az árnyékom és az élet is ott kullog.
r>
r>Apámtól és nagyapámtól tanultam egy s mást én,
r>Talán, mint hagyományőrző vagyok én fenomén?
r>Gondolatom jó, ha csendes megnyugvással zárom,
r>Tudom, hogy majd holnap is lesz új nap, már ezt várom!
r>
r>Vecsés, 2014. július 11. - Kustra Ferenc József
r>
