Idő 
Értékelés 
Értékelés Az öreg kínai törökülésben és hajlott r>háttal ül az alacsony asztalnál.r>Az üres papírt, tintatartót és ecsetet r>bámulja, de aztán kiegyenesítir>a gerincét és lehunyja a szemét.r>r>Légzése emelkedik és süllyed ésr>Szemhéja mögött szaporodnak a képek.r>Suttog neki a szelllő amint enyhe r>Lehelettel a lombok közt fecseg, r>És a bivaly prüszköl amintr>r>Felrántja fejét a mocsárból r>A veszélynek gyanújára.r> A nyári égbolt színekben beszél:r>Havas fehérben és búskomor kékben.r>A hegyek viszont makacsul hallgatnak.r>r>Az öreg kinyitja a szemét,r>az asztal felé hajol és bemártja r>az ecset a szénfekete tintába.r>A nedves ecset hegye űgesenr>Halad a papíron, amint árad a szó.
Soha országban van egy kiszáradt folyór>Melyet csak száraz szemek látnakr>Kihalt, kopár táján búsuló lelkek állnak.r>Itt bármi könnyezés be van tiltva,r>De mégis a s?rás napjára várnak.r>r>Egy anya gyermekét szorongatjar>Kit halálosan emészt a láz.r>Gyógyulás már nincs kilátásbanr>S gyászos hangulatban borul a ház.r>A síráson kívül nincs más fohász!r>r>Az eltört játék, vérző orr,r>Hát ilyen lett e ifjúkor?r>E iskola év egy borzalom.r>Ha panaszkodok megbánom?r>Nem! Erre sírás napja alkalom!r>r>Miféle gonosz előírásr>Hogy férfi ki sír az hibáz?r>Amikor Akhilleusz Parokloszt elvesztette r>Bátran s nyíltan megkönnyezte.r>A hősnek sírás napja megengedte!r>r>Sírás Napja keringet bennünket,r>Szóval adjunk neki jogos nevet.r>Nem számít, hogy ki és mi vagy,r>De Sírás Napján le ne maradj, r>S engedd meg hogy sírva fakadj!
Az utolsó olaj lámpa is kialudt,r>és a hárem csendben van burkolva.r>A nők egyedül vagy párosan alszanak.r>A palota fölött félhold halad átr>a tiszta indigó égbolton.r>r>Csak az öreg szultán és szultánar>vannak még ébren, szerelmük hajóján, r>és szokott ölelésük oltalmában. r>Az éjszaka egy tenger melynek hasa r>A legcsekélyebb érintésre hullámzik.
Vággyal simulok hozzád, Teca,
r>Megáll a csend, de mire várva…
r>Tolakodok feléd,
r>Így ölelek… beléd.
r>Sok perc, egy dús gyönyör fő álma.
r>
r>Heved, oly’ vad ölelésében,
r>Lét surranós szédületében.
r>Ölellek hevesen,
r>Ó, Te csak egyetlen…
r>Egymás, pihi engedélyében.
r>
r>Tartóba nyomtam a gyertyámat,
r>Elvetettem az új búzámat…
r>Vágy Terád folytjában,
r>Ez van bent, kottámban.
r>Szórtam is Neked nagy szikrákat.
r>
r>Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: erotikus jellegű LIMERI csokorban.
r>
Én meg, még szeretlek…
r>
r>Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között,
r>Hallgatom… a fűben ülök a fák között…
r>Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között.
r>
r>Egyedül, így bizony nagyon magányos a sok napom,
r>Istenkém, ha itt lennél... Ezt bizony nagyon akarom!
r>A szerelem csak dúl-fúl a lelkemben, ezt bizony nagyon elfogadom,
r>Persze az lenne az igazi, hogy itt ülnél velem, ezt is akarom.
r>
r>Régen volt és csak egyszer, hogy ezt az erdőt együtt jártuk,
r>Akkor még ketten egyformán a jövőt jól megálmodtuk…
r>De Te… aztán sajnos, másképpen döntöttél, a fájó-magány mellett,
r>Énvelem nem is törődtél, pedig egyet értettünk jövő mellett.
r>
r>(Bapeva tükör)
r>Jövő?
r>Merre van?
r>Lehet tudni?
r>Azt sem tudhatjuk,
r>Mit hoz nekünk jövő,
r>Talán, lesz-e kárpótlás…
r>Tény, hogy én, tovább szeretlek,
r>Érted és miattad… epedek!
r>Sorsot okolom, szétválasztott minket,
r>Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
r>
r>Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
r>Sorsot okolom, szétválasztott minket,
r>Érted és miattad… epedek!
r>Tény, hogy én, tovább szeretlek,
r>Talán, lesz-e kárpótlás…
r>Mit hoz nekünk jövő,
r>Azt sem tudhatjuk.
r>Lehet tudni?
r>Merre van
r>Jövő?
r>
r>(Anaforás, 3 sorod-zárttükrös)
r>Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem,
r>Szív fenntartóm vagy még most, így akarod vagy sem…
r>Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem.
r>
r>(Szenrjú)
r>Kezd már fújni szél,
r>Magánnyal… hazamegyek.
r>Még elmélkednék…
r>
r>Vágyainkat leölik a sors-átkok,
r>Mert a lapokon írtak olyan mások.
r>Voltak varázslatosan szép napok,
r>Ma már ezek, csak elillant álmok.
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz,
r>Sorsunk fák alá lök, igazodjunk nagy levélhulláshoz…
r>Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz.
r>
r>Vecsés, 2020. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a szerelemről, kedvesemnek.
r>
