Idő 
Értékelés 
Értékelés Tudom mami, hogy messze vagy tőlem,r>de azért most is gondolok reád,r>amikor este a meséket nézve, r>látom a helyed, r>s oly üres az ágy.r>r>Tudom, mami, hogy amikor megjössz,r>mindig van náladr>egy kis finomság, r>bár anyu is megvesz mindent, mit kérünk,r>de tőled kapni, az mindig olyan más.r>r>Tudom mami, hogy nem jöhetsz mindig,r>hisz hosszú az út, míg ideérsz hozzánk,r>de csöppnyi kis szívünk boldogan dobban,r>amikor végre karjaidba zársz.r>r>Tudom mami, hogy úgy szeretsz minket,r>ahogyan minket az édesanyám,r>hiszen látom a szemeid tükrében,r>ha átölelsz minket, milyen boldogság.r>r>Éppen úgy aggódsz, ha valami baj van,r>s szemedben ott a könnyes ragyogás,r>bánt, ha nem lehetsz közöttünk mindig,r>s nincs drágább néked, mint az unokák.r>r>Igen kicsim. Hisz ti vagytok nékemr>a legdrágább kincs, mit adhat a világ,r>s amíg a szívem egyet is dobban,r>tihozzátok száll minden dobbanás.
Talán a sok fény volt a végzeted,r>Kezdve mikor szobádban r>a napraforgókat festetted.r>Ez volt a te varázslatos vágyad,r>olyan szemekkel nézve, r>amelyek túl fényesnek látták a világot,r>s megvonta a józan érzéseid,r>melyek ellen senki s semmi sem segít.r>r>Kóborló különc voltál, r>aki átölelte a mindenséget.r>Pazar álmaid lettek a véged.r>A föld már nem volt elég – r>szíved csillagok után vágyott.r>Nem engedtél magadnak egyetlen korlátot, r>s nem ismertél el bármi gátló rácsot,r>mintha azok a csodás napraforgók r>az apró, bérelt szobádbanr>soha el nem hervadtak, r>de örökké eszmédben virultak,r>r>és megtalálták magasztosabb helyük r>egy ragyogó és csillagos éjszakán,r>s vakító sárga fénnyel töltötték be az eget.r>Alatta a falu álomba burkolódzott,r>de a templomtorony és a karcsú ciprusr>a varázslatos magasságok felé ágaskodtakr>mintha részesei lennének a csodás csillagoknak.r>r>Borzongok amint sóvárgó szívedbe nézek –r>ott található szenvedélyed és a fények.
Ó, ti nők! Kell-e nektek vigasz, amiért megjön már az idei tavasz?
r>Ó, ti nők! Bízok, hogy mindannyiunk lelkébe holnap bizony lesz új tavasz…
r>Ó, ti nők! Kell-e nektek vigasz, amiért megjön már az idei tavasz?
r>
r>Bízok abban is, hogy holnap remek lesz a nőnapon,
r>Majd leülünk és merengve szippantunk virágokon…
r>Bízok abban is, hogy holnap remek lesz a nőnapon.
r>
r>Már azt is elhatároztam, hogy reggel kapsz egy pazar ébresztőt,
r>De előbb adok neked friss kávét, meg is kell innod mindkettőt…
r>Délután felé elmegyünk le ellenőrizzük, erdőt, mezőt,
r>Majd napfényt és tavaszi illatot legelünk, jó sokat… kellőt.
r>
r>Majd ketten közben erősítjük a pozitív gondolatok seregét,
r>Meg eme tavasszal felújítjuk az az otthonunk örök melegét.
r>Majd ketten közben erősítjük a pozitív gondolatok seregét.
r>
r>Holnap, rólad szól minden,
r>Szeretet(!), más gondunk úgy sincsen…
r>Üdv! Minden nőnek!
r>
r>Vecsés, 2023. március 7. Kustra Ferenc József
r>
Gyere szerelem…
r>
r>A játszótér melletti árnyas padon,
r>Elvájkálgatok volton, a múltunkon.
r>Közben meg csak Tégedet várlak, mert Te vagy a jövőm,
r>Hiányzol, itt lehetnél már… mikor jössz, érdeklődőm?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Szívre nincs is amúgy szükség, ha ketten vagyunk átölelkezve élednek,
r>Mi akkor együtt örülünk a fák lombján épphogy átszüremlő fényeknek…
r>Szívre nincs is amúgy szükség, ha ketten vagyunk átölelkezve élednek.
r>
r>(Senrjon duó)
r>Most nem vagy itt, röpködnek
r>Az üres, el nem mondott szavak.
r>Árnyak, még várnak!
r>*
r>Szeretlek… vezekelek?
r>Mi oka lehet magányomnak?
r>Kitartón várlak!
r>*
r>
r>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
r>Élményként nézem közben, ahogy a gyerekek játszanak,
r>Élményként nézem, hogy a homokozóban már alkotnak…
r>Élményként nézem közben, ahogy a gyerekek játszanak.
r>
r>(Senrjú)
r>A szív még remél,
r>Múltunk bennem, oly’ régen.
r>Gyere, hiányzol!
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Életem a pokol,
r>Hiányzol,
r>Gyere... hibázol.
r>
r>Meztelennek születtünk,
r>Hibás a lelkünk...
r>Szenvedélybeteged vagyok.
r>Hótorlaszok?
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös, bokorrímes)
r>Csak várlak, hosszan várlak…
r>Ölelve csókolnálak…
r>Csak várlak, hosszan várlak…
r>
r>Vecsés, 2020. szeptember 3. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Szerintem születésem óta les engemet a sötétség,
r>Minél jobban öregszem, egyre csak csökkenve-nő a kétség.
r>Szerintem születésem óta les engemet a sötétség.
r>*
r>(Kereszt rímes duó)
r>A jó öreg Mester folyton a nyomomban van
r>Néhányszor ijedtem... jól rám hozta a szívbajt.
r>A jó öreg Mester szerintem oly' tévedésben van...
r>De ettől még küldheti akarattal rám a szívbajt!
r>
r>Voltam én ’Go’ tanfolyamon és nyolc lépést fejből visszamondtam.
r>Egyik edzőnk világbajnok is volt… Ilyet még ő sem tud mondta,
r>De én megnyugtattam, hogy biz' bűnügyi nyomozó vagyok, mondtam,
r>Hogy filmszerű a memóriám, áldott-szerencsés vagy te, mondta!
r>*
r>(Senrjon trió)
r>Kuszálódó gondolat
r>És köveim is kuszálódnak!
r>Játék heve él!
r>*
r>Gondolatim, jó sokan
r>Beszélgetnek öreg Mesterrel…
r>Életjáték él!
r>*
r>Kőpadlón élek immár,
r>Nem érem föl asztalt… játszanék!
r>'Go' játék a vég…
r>*
r>(Septolet)
r>Ez lesz,
r>Míg nem lesz
r>Halál uralma
r>Élet ura.
r>
r>Mester fen kaszát.
r>Irgalmát…
r>Az irgalmatlanságát…
r>
r>Vecsés, 2021. november 29. – Kustra Ferenc József
r>
