Idő 
Értékelés 
Értékelés Óvakodj oly férfitőlr>Kinek szemöldöke összenől.r>r>Ki piros alsógatyát viselr>Azt mindenáron kerüld el.r>r>Ki olvas jobban megfelel,r>De ha kutyát szeret, azt vedd el!
Gyűlölöm! Szakad fel benned, r>de közben mégis szereted,r>pedig önző volt. Szívtelen, csalfa,r>s meg sem érdemli, hogy szeresd.r>r>Akadna más. Szebb is és jobb is,r>kinek te lennél mindene,r>s mégis: a szíved csak érte vérzik,r>cafatra tépve lelkedet.r>r>Belül háborogsz, akár a tenger,r>mely dühödt hullámmal tépi megr>őrült haraggal szétcibálva,r>mindazt, mi útjában terem.r>r>Milyen önző is néha az ember!r>Azt bántja meg, ki hűn szeret,r>nem bánja, ha a másik szenved,r>s poklok kínjait éli meg.r>r>S ha egy másiktól visszakapja,r>talán csak akkor érti meg,r>milyen gonosz volt, de már késő!r>Minden, de minden elveszett.
Ha szellő fúj a fák között, r>te jutsz eszembe róla,r>úgy érinti az arcomat,r>mint egykor r>ajkaid csókja.r>Ha üres ez a nagy világ, r>s helyemet nem találom,r>eszembe jutsz, hisz te voltál r>mindenem e világon.r>Ha csapongó lelkem felsajog,r>ezernyi színes álomr> jut eszembe és kérdezem: óh! Vajon merre jársz most?r>Gondolsz e rám még kedvesem, r>s eszedbe jut e néha,r>mily forró volt a szerelem, r>s miért nem vált valóra?r>Én szerettelek. S álmaimr>borzas, vad szenvedélyer>tehozzád szállt, r>és azt hittem,r>nem tépi semmi széjjel.r>De jött a reggel, s az ébredés r>magával vitt minden szépet,r>s keserves, könnyes vajúdásr>jött, amely szívembe égett.r>Én szerettelek. S szívembenr>hirtelen puszta tél lett,r>hiszen messze jársz. Mást szeretsz.r>S meg tudnék halni érted.r>Oly gyorsan száll az életünk,r>miért nem érted végre,r>csak egyszer élünk,r>hát most szeress,r>amíg még érted égek.
Mit irhatnék én a nagy világnak,r>szépet, jót, hisz én is tévedek,r>s van úgy, mikor jót tennék, de mégis,r>valahogyan mindent elcseszek.r>r>"Csak vidáman!" Így hangzik a fáma,r>s jókedvem is néha szertelen,r>mikor a már kukacos almábanr>lelek néhol egy kis ép helyet.r>r>Öreg vagyok. S bohócnak már gyáva,r>parlamentben nekem nincs helyem,r>pedig néha paraszti ész jobbanr>átlátja a szörnyű tényeket.r>r>Elmennék az "Uraknak" szakácsnak,r>hogy érezzék, milyen is lehetr>far- hátból is olyan jókat enni,r>osztriga és kaviár helyett.r>r>S ha mit írtam ügyvédeik látják,r>lehet végre úrinő leszek,r>nyitják- csukják előttem az ajtót, r>s csíkosban is divatos leszek.
Mért érzem azt, hogy sajog a szívem,r>ha úgy érzem, senki nem szeret,r>hisz az enyémben oly sok a féltés,r>s olyan forró a szeretet.r>r>Hegyeket mozgatnék meg néha r>azokért, kiket szeretek,r>s nem várok semmit sem érte, hisz melengeti a szívemet.r>r>Az a féltő, nagy szeretetvágyásr>úgy vértezi fel mindenem, r>s erőt ad, mikor gyöngül a lábam,r>s nem találom a helyemet.r>r>Jöhet vad vihar. Porig zúzva, összetépve a lelkemet,r>én csak azért is talpraállok, nem ingathat meg semmi sem.r>r>Olykor nem szólok. Félreállva, csöndben és némán szeretek, r>ne tudja meg és ne érezze az, kiért annyit szenvedek.r>r>A szeretet nem kér.r>Nem vár cserébe semmit,r>és amíg hűn szeret,r>nem vádol önzőn,r>csak reméli, majd a másik is úgy szeret.r>r>S ha már úgy érzi nincs mért várni,r>némán, csöndesen eltemet r>minden érzést, mi fáj és éget, r>s egyre kínozza odabent.r>r>Csöppnyi a szív. És sokat elbír,r>de ha vérzik és sebhelyes,r>minden egyes szó új sebet szúr,r>s halkan, csendesen megreped.r>r>Talán a másik akkor érzi,r>mikor már minden elveszett,r>hogy az a szív, mely érte dobbant,r>kihunyt. S örökre néma lett.
