Idő 
Értékelés 
Értékelés Veled vágyom a szürkülő alkonyr>lenyugvó csöndes moraját,r>veled vágyom a holdfényes estét,r>mely fényével hinti be szobám.r>r>Veled vágyom a táguló csöndet,r>mely átölel, s magába zár,r>az esti sötétség rejtett nyugalmát,r>mely belőled áramlik át.r>r>Veled vágyom az éjszaka álmát,r>mely fátyolként teríti rámr>csöndes nyugalmát, s hűs kezévelr>simítva lágy csókot ád.r>r>Veled vágyom a virradó hajnalt,r>mely elém tár ezer csodát,r>elűzve tőlem minden kételyt,r>amely a lelkembe váj.r>r>Veled vágyom a földi létet,r>a jövőt, az alkonyodást,r>csak szeress. Nem kérek többet.r>Elég, ha karodba zársz.
Megváltoztam. Múlnak az évek.r>Ma már egészen más vagyok,r>másképp látom az őszi kertet,r>másképp érzem az illatot.r>Nemrég még hamvas rózsa nyílottr>a sűrű, zöldülő bokrokon,r>ma már lehulltak, s ott hevernekr>a dértől gyöngyöző pázsiton.r>Elhervadtak, ahogyan én is,r>bár a szívem még úgy dobog,r>mint rég, amikor ifjú voltam,r>s nem voltak ráncok arcomon.r>De a szívem még ugyan úgy érez,r>ma is éppen úgy szeretekr>minden jót, amely boldoggá tesz,r>s megszépíti az életem.r>Ha eső mosott, én bőrig áztam,r>s habár a testem remegett,r>szívemből olyan melegség áradt,r>mely messze űzte a hideget.r>Ha vihar volt, gyakran megtépázott,r>összetörve a lelkemet,r>s mégis: annyiszor talpra álltam!r>Mindig volt, ami éltetett.r>Ha hideg volt, remegve, félver>őriztem azt, akit szeretek,r>meleg kabátként átölelve,r>hogy elűzzem tőle a hideget.r>S most itt vagyok. Hajamra dér hull,r>arcomra sűrű köd szitál,r>egyedül, mint egy gyönge nyárfa,r>amely oltalmat nem talál.r>Még sem félek, hisz van miért élnem!r>Van két gyönyörű gyermekem!r>S szeretnék értük többet tenni,r>hogy ők boldogok legyenek.r>Istentől már csak annyit kérek,r>csak annyit adjon még énnekem,r>hogy tudjak még nekik valamit adni,r>amíg a földön megleszek.
Gyöngének hisszük a gyöngyöző párát,r>pedig erősebb bárminél,r>melytől a szemünk könnybe lábad,r>nem lehet gyönge semmiképp.r>r>Jobban félünk a vöröslő tűztőlr>mely lángoló szikrát szór felénk,r>pedig a víz, mely patakban zúdul,r>eloltja. Bárhogy fúj a szél.r>r>Többnek hisszük, ki magasra tört fel,r>pedig tán gyöngébb bárkinél!r>Ki a magasból mélybe fordul,r>összetörheti mindenét.r>r>Kevésnek hisszük, ki alulról küzd,r>verejtékezve mindenért,r>pedig kit bőszült vihar tép megr>edzettebb lehet bárkinél.r>r>Ne nézz a napba! Elvakíthat.r>Csak a nap fényét hinti szét,r>de mit kiszárít, összeéget, r>ott marad, mint egy martalék.r>r>Maradj ott, ahol szelíden, félve,r>halvány sugarát ontja szét!r>Talán melegét alig érzed, r>de nem éget össze semmiképp.
Ma nincsen ünnep. Nincsenek díszekr>a megterített asztalon,r>s mégis: amikor téged várlak,r>fénybe borul az otthonom.r>r>Nem kell most dísz, és nem is kell gyertya,r>valami furcsa fény ragyogr>lelkemben, amely megvilágítjar>a sötétbe borult ablakot.r>r>Árnyat vetít a vén falakrar>a hold, amely beköszön,r>arcáról derűs mosoly árad,r>mikor látja, hogy öltözöm.r>r>Mit vegyek fel? Nem is tudom már,r>amiben sokkal szebb leszek,r>úgy szeretnélek elbűvölni,r>hogy ne érdekeljen senki sem.r>r>Tudod, nekem te vagy a legszebb!r>Nálad jobb nem is kell nekem,r>csak szeress! Mindig ily forrón,r>hogy felkavarja a véremet.r>r>Ölelj át. S szeress oly forrón,r>ahogyan én is szeretek,r>amíg a csókom lángra lobbant,r>nem állhat közénk senki sem.r>r>Szeretni egymást mindhaláligr>Az egyetlen, ami kell nekem,r>s együtt hullni a végtelenber>veled, csak ennyi kell nekem.
Nélküled élni oly nehéz lenne,r>mint szép álomból az ébredés,r>melynek varázsa megtöri álmom,r>legszebb reményem tépve szét.r>r>Nélküled élni oly lehetetlen,r>mint levegő nélkül a létezés,r>már csak zihálok kitágult orral,r>légszomj kínoz, és nincs remény.r>r>Nélküled nincs már semmi, mi éltet,r>jeges hideget fúj a szél,r>vérem se pezsdül, már alig érzemr>ereimben a lüktetést.r>r>Nélküled kihűl bennem az érzés,r>megtört szívem már nem remél,r>nem tudok többé nélküled élni,r>egyedül érted élek én.r>r>Minden érzés csak tehozzád fűz már,r>nem számít már a józanész,r>már a szívem is alig dobban,r>de még most is csak érted ég.
