Idő 
Értékelés 
Értékelés Furcsa a kávé íze a számbanr>ezen az álmos hajnalon,r>furcsán ásít a hold is az égen,r>amíg aludni vánszorog.r>r>Oly furcsa most a megvetett ágy is,r>érintetlen a paplanod,r>mióta nem vagy, üres lett minden,r>s oly borúsak a nappalok.r>r>Valahogy most a meleg sem csábít,r>pedig a kályha úgy lobogr>belülről, és a vöröslő lángokr>szinte táncolnak arcomon.r>r>Úgy világít a meleg szobában,r>mint a mécses az asztalon,r>olyan jó meghitt meleget áraszt,r>csak Te hiányzol most oly nagyon.r>r>Tudod: nekem csak Te vagy a fontos:r>s most az órákat számolom,r>amikor végre nyílik az ajtó,r>s karodba omlok. Hisz tudom:r>r>Te is szeretsz, és amíg a szívemr>egyetlen egyet is dobog,r>minden dobbanás tenéked szól, hiszr>teérted élek. Jól tudod.
Mama segíts! Én úgy szeretnékr>rajzolni olyan szépeket,r>amilyet te, de nem tudok még.r>Mutasd meg nekem, hogy lehet.r>r>Rajzoljunk együtt szép nagy házat,r>amelyben elfér sok gyerek,r>s terített asztalt sok- sok székkel,r>hogy minden odaférjenek.r>r>Rajzoljunk fénylő napsugárt is,r>amelytől jobb kedvük lehet,r>s égboltot, amely olyan szép kék,r>amilyen most az én szemem.r>r>Tudod, mama: ha megtanítasz,r>oly szépet rajzolok neked,r>hogy majd amikor megcsodálodr>könnybe lábad a két szemed.r>r>Belerajzolom csöpp kis szívem,r>ami úgy dobog, s úgy szeret!r>Hiszen én vagyok minden kincsedr>Mama! Én tudom, hogy szeretsz!r>r>Ó kicsim! Nekem te vagy mindenr>kincsem mióta létezel!r>Jól tudod. És ez mindig így lesz,r>amíg csak köztetek leszek!
Furcsa tél van, és jég borít mindent,r>jég takarja a cserepet,r>átlátszó, fénylő jégtakarót szőr>minden kis útra a hideg.r>r>Mennék hozzád, de úgy csúszik minden,r>s járható utat nem lelek,r>síkos jégpáncél borít be mindent,r>s elindulni már nem merek.r>r>Rád gondolok. Szeretsz e engem?r>S ont e rám szíved meleget?r>Vagy kihűltél, s ugyanoly vastagr>jég borítja a szívedetr>r>mint itt, ahol jégcsapok lógnakr>furcsa fényben az ereszen,r>mint az átlátszó üvegdíszek,r>amelyek oly törékenyek?r>r>Látlak e még? És szerelmes szívemr>felolvasztja a szívedet?r>Vagy olyan már benned minden érzés,r>mint a téli szél hidege?
Jó lenne hinni úgy, mint régen,r>talán egyszer még jobb lehet,r>s az a súly, mely a vállam nyomja,r>holnapra könnyebb is lehet.r>r>r>Hogy az a hang, mit alig hallok,r>Holnap majd felcsendül nekem,r>s azok, akik most nem ismernek,r>nem nyomják rám a bélyeget.r>r>r>Hiszen a súly, mely földre húz most,r>holnapra másé is lehet,r>s hogy mily nehéz erősnek lenni,r>csak akkor érzed, ha átveszed.r>r>r>S talán, ha te is összeroppanszr>alatta, akkor értheted,r>milyen nehéz is jónak lennir>mindig, és mindenekfelett!
Ez a nap nekem épp olyan most,r>Mint bármelyik. Hideg napokonr>Csak a kandalló melege csábít,r>míg fénye lángot vet arcomon.r>r>Nem vágyom mást, csak melegséget,r>amely átjárja mindenem,r>s szívem melegét annak adni,r>akik számomra kedvesek.r>r>Valami békés biztonságot,r>amely erőt ad énnekemr>nehéz napokon átvészelnir>mindent, s átlépni mindenen.r>r>Jó lenne hinni, hogy az életr>valami jót is tartogat,r>s nem csak fényképről láthatom majd,r>akik nekem oly fontosak.r>r>Talán valami égi angyalr>lát most, s hallja a hangomat,r>s éji sötétben, pilleszárnyonr>Elküldi legszebb álmomat.
