Idő 
Értékelés 
Értékelés Ha nem volna gyermekem, milyen más lenne,r>lehetett volna könnyebb életem,r>de oly üres lenne, nélkülük minden, r>s nem tudnám, mi az r>igaz szeretet.r>r>Nem tudnám mi az, őrizni, védni, r>s aggódni azért, hogy röpke életemr>ne szálljon úgy el, hogy ne lássam őketr>boldognak, mikor végleg elmegyek.r>r>Nem tudnám milyen boldogság néha,r>mikor szerető karjuk átölel,r>s nem láthatnám a kisunokáimr>mosolyát,r>melytől szívem megremeg.r>r>Annyi szép vár ránk ezen a földön,r>kinek több jut és kinek kevesebb,r>de a legszentebb emberi érzés hozzájuk fűz, és általuk jön el.r>r>Rossz idők járnak. Gonosz az élet,r>de addig, ameddig itt vannak nekem,r>nincs nálam boldogabb ezen a földön,r>akkor sem, ha már nincsenek velem.r>r>Elég egy hang, és az sem baj nékem,r>ha néha - néha a telefon recseg,r>csak érezzem azt a hangjukat hallva,r>hogy boldogok, s szívem öröm tölti el.r>r>Mit ér a sok pénz? S halomnyi kincs, hisz nem viszi magával oda senkisem,r>ahol hideg föld, s mély álom vár ránk,r>hisz ott mindenki egyformán pihen.r>r>Csak az akáclomb suttog még néha, s talán a tücsök itt - ott ciripel,r>de odalent, abban az árnyék világban r>nem hallunk hangot, s nincsen felelet.r>r>Néha egyetlen perc csak az élet,r>és ha megcsap a hideg tél szele,r>boldogan megyek, s ha van ott még élet,r>ott is ugyanily forrón szeretek.
Anya! Tudod, én úgy szeretnékr>olyan divatos holmikat,r>amit a szomszéd gyereken látok.r>Az enyéim olyan rongyosak.r>r>Vagy egy szép ruhás, szőke Barbitr>mellyel mindennap játszhatok,r>a szomszéd gyerek most is megkapta,r>pedig én sokkal jobb vagyok.r>r>Szeretnék én is fonott kalácsot,r>s mellé jó meleg kakaót,r>melynek illatát most is érzemr>a nyitva felejtett ablakon.r>r>Ó kicsim! Megvenném, hidd el!r>Hiszen te vagy a mindenem!r>De nem tudom. Hiszen alig élünk,r>olyan keveset keresek.r>r>Dolgoznék, hidd el, éjjel- nappal,r>hogy neked sokkal jobb legyen,r>De alig tudom összekaparnir>a mindennapi kenyeret.r>r>De ne búsulj. Lesz idő, hidd el,r>amikor mindent megveszek,r>mert addig megyek, míg nem találokr>emberhez méltó életet!
Az én anyám sosem volt gazdag,r>nem adott drága kincseket,r>de mindennél többet ért, nékem,r>hisz tőle kaptam az életet.r>Ápolt és felnevelt engem,r>virrasztva annyi éjjelen,r>s amikor fáztam vagy sírtam,r>magához ölelt csendesen.r>Felnőttem. Szálltak az évek,r>de utam bárhová vezetett, r>mellettem volt, ha bántott r>a sors, hogy vigaszom legyen.r>Csillogó szemébe nézver>csodálhattam a kék eget,r>mely derűs volt. Vidám és tiszta,r>amikor reám nevetett.r>Oly gyorsan szálltak az évek,r>s az a csillogó kék szemer>lassan kihúnyt, és hajárar>ködöt szitált a tél dere.r>Amikor csendesen elment,r>akkor is értünk könnyezett,r>s utolsó szemvillanásar>akkor is minket keresett.r>Fájt. Hisz oly árva lettem,r>akár a hulló levelek,r>melyek az őszi szélbenr>avarszőnyeget hintenek.r>Ma már csak álmomban látom,r>de mikor ott vagyok vele,r>egy percre gyermekké válvar>újra élem az életet.r>Ez a nap ragyogjon érted,r>hisz ekkor kaptad az életet,r>s ugyanúgy, ahogy te egykor,r>ma én is teérted könnyezem.r>Reszkető kezemben mécses,r>s a virág, mit sírodra teszek,r>azt jelzi: szeretlek most is,r>s míg élek, el nem feledem r>mindazt, mit tetőled kaptam,r>s ha egyszer én is elmegyek,r>várj reám, ahol az álmunkr>újra álmodjuk odalent.
Ezen a napon vajon hány nőnek jut tiszteletből egy szál virág,r>s hány nő az, akit úgy szeretnek, ahogyan talán senki mást?r>Hány nő az, hiszen mindenki vágyja a jó szót, a simogatást,r>s azt az egyetlen szál virágot, mely szívéhez utat talál.r>r>Hány nő az, aki titokban várja, de tudja, hogy nem kap soha tánr>attól, aki a szíve mélyén oly kedves, hiába vár.r>Azoknak kívánok minden jót most, s legyen e napjuk csodás,r>mint az ébredő reggelek fénye, mely bevilágítja a szobát.r>r>Köszönet minden férfinak, ki érzi azt, mennyire másr>néha egyetlen szál virágtól a kedvünk, és milyen csodásr>az a nap, mikor kedvesünkből szeretet fénye árad át,r>s úgy ölel át, hogy elfeledjük egy percre azt, ami bánt.r>r>Köszönet minden férfinak, kitől csak egy szál virágr>beragyogja a reggelek fényét, s úgy szeret, mint senki más.r>Néha elég csak egyetlen szó is. De az az egy szál virág,r>többet ér néha minden kincsnél, hisz olyan örömet ád.
Március van. Zsúfolt a tér, és r>egyre jönnek az emberek,r>virágokkal és koszorúkkal, r>így éltetve az ünnepet.r>Szózatok szállnak messze a szélben, r>így éltetve a hősöket,r>akik egykoron miattunk haltak, kiontva drága vérüket.r>r>Istenem! Add, hogy egyszer végre megadja azt az ég nekem,r>hogy a sok vér, mit kiontottak, r>végre már békét hozzon el.r>Ne legyen könny. És szenvedés sem! r>Ne forrjon többé gyűlölet!r>Lobbanjon fel a szeretet lángja, r>s melegítse a szíveket.r>r>Legyen béke! És legyen jólét. r>Add, hogy munkát és kenyeretr>kapjon végre az is, ki eddig, r>sovány kenyéren létezett.r>Add, hogy az eszme valóra váljon r>végre, s oly idő jöjjön el,r>hogy érdemes legyen élni a földön, r>Uram! Engedd, hogy így legyen!
