Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak elgondolkoztam…
r>
r>Szívem lobogott,
r>Mögöttem lég, porzott,
r>Vágy kicsit okoskodott.
r>Nem, kicsit se mocskoskodott,
r>Senki sem akaratoskodott,
r>Vágy helyén, folyóparton tobzódott.
r>Szerelemben senki nem huzakodott,
r>Sőt, az élet közben békésen mormogott,
r>Közben senki se, semmit nagyon el nem rontott.
r>Így valahogy volt, valamelyest jó életrészlet,
r>De az már hol van, mert, nagyon elkallódott, hová lett?
r>Ez nem szépített múlt, hanem reális... a beépített.
r>
r>2018. július 29. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet -A. Balra zárt legyen.
r>
(anaforás, bokorrímes)
r>Néztelek, cigiztél és oszlott a füst a naptól csillogó levegőn,
r>Nem mertem odamenni, megismerkedni, néztelek belül szenvedőn…
r>Nem vágytam másra, csak fúd rám a füstöt, ami felfelé emelkedőn…
r>*
r>(senrjú)
r>Bánat, eltűnés.
r>Bánat, téli semmibe…
r>Bánat, imádat!
r>*
r>(Bokorrímes)
r>Sorsom jól kibabrált velem, mert nekem tán' végleg úgy rendelte,
r>Járlak a térdig-hó lepte utcákon, míg meg nem jön az este,
r>És kutyák ugatása égbe hallatszik, azt szép rőtre festve.
r>*
r>(septolet)
r>Emberek jöttek szembe,
r>Kérdezgetve,
r>Ég meg átfestve…
r>
r>Mit mondjak válaszképpen?
r>Helyzetem bánatosan-idétlen…
r>Lelkemben
r>Elvesszen…
r>
r>Vecsés, 2023. január 17. – Kustra Ferenc József – íródott: Oszip Mandelstam (1909) azonos c. verse átirataként. Közzétette a műfordító Szöllősi Dávid.
r>
Régbe vész'... sok ifjú év!
r>Öregen nem félek időtől…
r>Kegyelem sincsen…
r>*
r>Utam lassan véget ér,
r>Emlékek fakultan elbújnak…
r>Kegyelem sincs már…
r>*
r>Időm is lehet, lejár.
r>A pokolban tűz felelősként…
r>Kegyelem se nincs…
r>*
r>Élet-énekem halkul,
r>Öregen ez már csak dúdolás.
r>Kegyelem illan…
r>*
r>Öregen immár, ki sem
r>Akar már jól megcsókolgatni…
r>Kegyelem volt, nincs…
r>*
r>Régbe vesznek élet sok
r>Évei, nyomtalanul tűnnek!
r>Kegyelem… minek?
r>
r>Vecsés, 2020. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban, ami az én fejlesztésem. Szótagszám = 7-9-5. {haiku elvisége alapján…}
r>
II. Világháborúban egy epizód…
r>
r>Iljin ezredparancsnok a zsákmányolt német motorkerékpárján,
r>Átjött az egész erdőn és nem látott németet, de ott haladván,
r>Balról, géppisztolyok tűzét hallotta... Megállt a harcálláspontján.
r>
r>A zászlóaljparancsnok jelentette a harc-előőrs visszavonul,
r>Németet nem látnak úgy tűnik, hogy nem mer, tán' nem errefelé nyomul.
r>A tüzérezred készen állt a tűzmegnyitásra… este már alkonyul…
r>
r>Előttük egy, kilométeres, hétszáz méter széles tisztás,
r>Ha, besötétedik, akkor német már nem jön és nem lesz más…
r>Ha előbb jön akkor meg az a nagy kérdés, lesz-e támadás?
r>
r>A tisztástól balra is és jobbra,
r>Szembe is tömör az erdő fala.
r>Erdőben van partizánok hada.
r>
r>Először egy őrmester vágtatott oda, erre jön a német,
r>Sok gyalogos van Ferdinánddal jönnek, nem hagytak semmi léket…
r>Meg van még két tank is, többen is látták eme régiféléket.
r>
r>Még a rádiós felderítők is leadták, nagy csoport német közeleg,
r>De Iljin parancsnok kétségei dolgoztak... Vártak a lándzsakötegek.
r>
r>Egyszer csak meglátta, szemben a német a tisztásra érkezett,
r>Az első majd többi csatárlánc kizúdult tisztásra, mint végzet.
r>Olyan sokan voltak és úgy jöttek, hogy majd’ elállt a lélegzet.
r>
r>Töprengeni mérlegelni itt már nem volt idő,
r>A német sűrűn jött, mint erdőben a sor-fenyő…
r>A szárnyakon meg három Ferdinánd is... bújt elő.
r>
r>A csatárlánc elé ért a két harckocsi,
r>De megjelent még egy csatárlánc, egy kicsi…
r>Iljin nem adott parancsot: tűzet nyitni!
r>
r>A Ferdinándok repeszgránáttal, már nagyon lőttek,
r>De, melléfogtak itt nem találtak menekülőket.
r>Végül a té-hármas tank is megnyitotta a tüzet.
r>
r>Az első csatárlánc sűrű géppisztoly tüzet nyitott,
r>Mire az orosz ágyuk sorozat tüzet… zúdított,
r>A német csatárlánc közepében németet irtott.
r>
r>A Tigrisnek eltört a lánctalpa, személyzet ugrott kifelé,
r>Egy Ferdinánd hamar kigyulladt, így már nem tüzelt Iljin felé…
r>De a gyalogság nagyon támadott, futott a törzshelye felé.
r>
r>A régi té-hármas tank a csatárláncot megelőzte,
r>És csak közeledett folyvást… vaktában folyvást tűzelve.
r>A csatárláncok már szétszakadtak apró szigetekre.
r>
r>Két oldalról, orosz géppuskák egyfolytában németre tüzeltek,
r>A német gyalogosok futottak és megint előre kerültek.
r>
r>A két Ferdinánd a támadók bal szárnyán… hátrált!
r>Az erdőig ment, onnan tüzelt... a fák közé állt.
r>Az ágyúk lőttek rájuk, de, egy lövés sem talált…
r>
r>A német csatárlánc… apró-szigetek futva jöttek,
r>A fűben elvágódtak, elestek, hasra feküdtek.
r>Látták, hogy a tank harcol, ez a példa, ők is jöttek!
r>
r>Iljin, hol a tüzéreket nézte, hol a harckocsit,
r>Már nagyon várta, hogy hal mikor kapja be a csalit…
r>Tűz! A találat a toronyba csapódott… nem rapid.
r>
r>Füstszag, nagyon terjengett
r>A mező, a rozs égett…
r>Sok katona… mivé lett?
r>
r>Elfogtak egy német őrnagyot,
r>Aki oroszul is jól tudott.
r>Beszélt is, igen értelmes volt.
r>
r>Vállalta, elment, hogy egységével letetesse a fegyvert,
r>Itt már csak a fölösleges, vesztes vérontás lesz és reggelt
r>Senki nem érné meg... Akkor kérdik... holnap a Nap, kinek kelt?
r>
r>Vecsés, 2015. november 24. – Kustra Ferenc József – íródott; Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…
r>
A realitás filozófiája…
r>
r>A háború, maga egy végtelen rettegés!
r>Az egyénnek, sorsa elől nincsen menekvés.
r>A háború, maga egy végtelen rettegés!
r>
r>A háború tele van, agresszió-képek szomorú látványával,
r>A menekültek is fölbukkannak! Egyedül az anya a lányával…
r>A háború tele van, agresszió-képek szomorú látványával.
r>
r>A háborúban semmi lehetőség nincs méltóságteljesen élni,
r>Ott biz’, rögös-kiszámíthatatlan vak-véletlenben kell folyvást élni…
r>A háborúban semmi lehetőség nincs méltóságteljesen élni.
r>
r>A háborúban olyan kevéssé számít, bármely női praktika,
r>Megmarad neki azonban, hogy segít, mi a túlélés záloga…
r>A háborúban olyan kevéssé számít, bármely női praktika.
r>
r>A háborúban egyszerűen nem lehet tudni,
r>Mit hoz a jövő, hogy kell élni és viselkedni!
r>A háborúban egyszerűen nem lehet tudni.
r>
r>A háborúban az erős jellem számít, ha katonának sajátja,
r>Ez lehet uralkodó a lelkében, ha nem jő érte a halála…
r>A háborúban az erős jellem számít, ha katonának sajátja.
r>
r>A háborúban a gyávaság, ismérve a gazembernek,
r>Ott pedig nincs menekvése, sem a testnek sem a léleknek…
r>A háborúban a gyávaság, ismérve a gazembernek,
r>
r>A háború nagyon emberrontó, lélekgyilkos történés-sorozat,
r>Kitermeli magából az elromlott, árulóvá lett alakokat…
r>A háború nagyon emberrontó, lélekgyilkos történés-sorozat.
r>
r>A háborúban sok menekültről, katonáról nem tudni, hová lett,
r>Jó ember volt-e avagy rossz? Pokolba, vagy a mennyországba mehetett?
r>A háborúban sok menekültről, katonáról nem tudni, hová lett.
r>
r>A háborúban is van szép, színes, őszi reggel,
r>Temető tele van végleg rongált sírhelyekkel…
r>A háborúban is van szép, színes, őszi reggel.
r>
r>A háborúban a padok, a kerti vaskerítés, a templom keresztje,
r>Mind-mind sérült, megrongált, nem lopják el, mindenütt van ilyen, nincs keletje…
r>A háborúban a padok, a kerti vaskerítés, a templom keresztje.
r>
r>A háborúban is van, hogy a pirkadattal, napsugár áttör a lombokon,
r>A fa alatt, meg a lövészárokban, katonák viccelnek, bárgyún-mosolygón…
r>A háborúban is van, hogy a pirkadattal, napsugár áttör a lombokon.
r>
r>A háborúban is van, hogy már pirkadatkor derűs az ég,
r>A korán kelők nézik… Ó Teremtő! Vajh' meddig tart ez még?
r>A háborúban is van, hogy már pirkadatkor derűs az ég.
r>
r>A háborúban a végére eldől az emberek és a haza élete…
r>Jövő mit hoz, ennek a torz „halálig” életnek, túlélést? Mi lesz a vége?
r>A háborúban a végére eldől az emberek és a haza élete…
r>
r>Háborúk voltak, vannak, a gerjesztők eszetlenek,
r>És míg ember földön élni fog, ezek, mind még lesznek…
r>Háborúk voltak, vannak, a gerjesztők eszetlenek…
r>
r>Vecsés, 2018. november 15. – Kustra Ferenc – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és a 3. sort egyben. Így lesz meg a 3 sor gondolatisága.
r>
