Idő 
Értékelés 
Értékelés Megkezdjük az újévet, hittel és reménnyel,r>Tovább visszük életünk csendes derűjével.r>Bízzunk benne, szebb lesz minden holnapunk,r>És siker vár ránk végül, ha kitartunk.r>r>Mit hozhat a sors? Nem láthatjuk előre,r>Útja ködbe vész ma még, s nem tudjuk, merre.r>Találgatás csak, mit a holnap ígér,r>De reményünk él tovább, s cserét nem kér.r>r>Ha bízunk az új év tiszta hajnalában,r>Erőt találunk majd minden új próbában.r>Lépésről lépésre halad az utunk,r>S így a jóra egyszer csak rátalálunk.r>r>Siófok, 2025. december 27. -Gránicz Éva- Írtam: Kustra Ferenc József: Bízzunk az újévben c. verse átirataként.
Derekas nap a mai nap.r>Január dereka és a tél dereka.r>Mától minden eltelt nappal,r>közelebb kerül az áhított tavasz.r>r>Még itt a tél javában.r>Hó is esett, megfagyott minden, kihűlt a táj.r>Tiszta, jeges szél fúj,r>próbálgatja még a tél a fogát.r>r>Körülöttem szürke csend,r>egybeolvadt a fent és a lent.r>Nem hallatszik és nem látszik semmisem.r>A végtelenben szabadon lebegek.r>r>Ez a hely nagyon kedves nekem.r>A pamutszerű gyerekkori álmokban,r>itt mindig boldog vagyok ésr>csodaszép, ragyogó nyár van.r>r>Most fagyos, kihalt a vidék,r>de így is megkapó.r>Hőn szeretett Balatonom nem látható.r>De tudom, hogy itt hever a lábaim előtt,r>s ha a napfény befűzi arany fonalát, felszáll a köd.r>r>Látható lesz a vékony jégtükör,r>a smaragd fényű nyugalom tükre.r>Hol békére lelsz és megpihen a lélek.r>Ez a természet nyugodt suttogása,r>meghallod, ha szíved tárva.r>r>Siófok, 2025. január 15. -Gránicz Éva-
Legott, ahogy tűntél Amanda
r>Szívem, majd görcsbe állt… bánatba!
r>Magányom sikoltott,
r>Nyögést is hallatott.
r>Dallam, magát itt visszahúzta!
r>
r>Nem tűntem el, csak útra keltem,
r>Utazáshoz nem volt nagy kedvem.
r>Beteg édesanyám várt,
r>Ez nem tűrt halasztást.
r>Tudom fájt, de ezt kellett tennem.
r>*
r>
r>Tőrt döftél szívembe, lelkembe,
r>Sarkaddal tapostál testembe…
r>Nevetésed… dallam volt,
r>Sírásom is… dallam volt.
r>De halkult, míg elhalt csendembe.
r>
r>Okos vagy, érzem ezt megérted,
r>És belát, megenyhül a szíved.
r>Mihelyt lehetséges,
r>Jövök hozzád édes!
r>S elmúlik mind, mi bántott téged.
r>*
r>
r>Éltem, mint bormámorba bele…
r>Esőcsepp áztatta szemem tele…
r>Csak nyomok betonon,
r>Lelkem föladotton…
r>Miután elmentél… ürese!
r>
r>Ne igyál, az nem tesz jót neked,
r>Ha megyek, nevet majd a szemed.
r>Üresség nem örök,
r>Egyszer csak megjövök.
r>Együtt sírunk, nevetünk veled.
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 13. – Siófok, 2025. szeptember 27. Kustra Ferenc József- íródott romantikus LIMERIK csokorban. Én írtam a páratlanokat, a párosok: Gránicz Éva munkája.
r>
Higgy bennem, ha fúj a szél,r>s én a kabátom alá rejtelek,r>higgy ha szakad a tél,r>hogy úgy ölelhesselek.r>Karomban együttr>várjuk a csodát,r>mikor a kikelet még oly messze van,r>s ha majd leveti tél hideg zubbonyát,r>ne higgy az üres szavakban.r>Mások kik tavaszt ígérnek,r>jussuk ne légy oly könnyedén,r>tudd, hogy mindig itt vagy velem,r>a szívem legbelső rejtekén.r>Megóvlak örökké,r>s féltve őrizem,r>perceink minden pillanatát,r>ahogy az élet mély gödreiben,r>nyertünk meg együtt közös csatát.r>Azt is amikor a szél zúgott,r>körülöttünk minden elbukott,r>s te hittél bennem,r>ahogy senki más; úgy ahogyr>még senki nem tudott.
Nincs apelláta, nem lehetek renitens,
r>Nem vagyok már érettségiző eminens…
r>
r>Érettségim van és ballagok az életúton,
r>Érett vagyok, én már csak elmerengek a múlton.
r>De nem azért, mert nincsen jövőm! Ó azt még élem,
r>Igyekszem élvezni, ha hóesésben lesz részem.
r>
r>Majd megyek az állatkertbe, simogatok orrszarvút
r>Vagy megyek a hegyekbe és bejárom, mi ősvény út.
r>Lemehetnék akár Tiszára és kishajóval hajókáznék,
r>Oda velem eljöhetnének, barátomék, a Poétáék.
r>
r>Mindezt nem kell megtagadnom, majd jövőre kezdem,
r>Csak előbb jön a szilveszter, azt jól át kell élnem.
r>Lassan sötét el is kezdődik, feltekintek az égre,
r>Azt gondolom, újév lesz mire ennek az éjnek vége.
r>
r>Nincs apelláta, nem leszek én renitens,
r>Én… rég voltam érettségiző eminens…
r>
r>Megesd, év vége jő és lásd a szilveszter került elő
r>Az éjféli pezsgős köszöntéstől jön az öröm elő.
r>Ha majd elérkezik az év vége, múlassunk, remek lesz, de
r>Jókedv domináljon, esetleg gondolatunk szálljon messze…
r>
r>Ha az élet gyötör, változtatni kellene,
r>Szilveszterkor fogadd, úgy lesz… akár lehetne.
r>Éjfélkor durranjon pezsgős üveg, repüljön a dugó,
r>Jókedvvel koccintsunk, senki ne legyen nagy medve… morgó!
r>
r>A szilveszterest, petárda szikrázó, csillámló fényülete,
r>Újév hóviharos, fergeteges mást, évhozó lendülete…
r>Ha majd elsején kinézek és a táj ködös,
r>Kiszólok: emberek! Boldog újév is közös…
r>
r>Nyomás tovább, jönnek az újabb és újabb évek,
r>Éjfélkor kortyolom a pezsgőt érzem, hogy élek.
r>Gyerekek! Ünneplők! Szilveszterkor együnk, igyunk, meg táncoljunk
r>És éjfél után új élet folytatásba végleg kirándulunk!
r>
r>Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én már eminens,
r>Én bizony úgy teszek, jövő évben sem leszek… renitens.
r>
r>Vecsés, 2013. december 8. – Kustra Ferenc József- íródott: szilveszteri önéletrajzi írásként…
r>
