Idő 
Értékelés 
Értékelés Pókháló-fátyolba szövi lelkemet az időm…
r>Tűröm, mert gondoltam, talán van még elég időm,
r>A nagy kérdés fenn áll, és az, az, hogy a múltról, hogy érzek,
r>Lehet fénytelen, kifakult, de… halovány emlékképek?
r>
r>Elgondolkoztam és ennek szárnyán repül a képzeletem,
r>Előbányászom magamból az összes régi emlékképem…
r>Gondoltam, sok még az én időm, ha én úgy akarom…
r>De csak pókháló-fátyol vastagodik, én meg hagyom...
r>
r>Éjfélig kell visszamenni, az álomházba beszöknöm,
r>És mint egy régi kísértetkastélyba, én beköltözöm.
r>
r>Elő is jön, élet szépítgette sok emlék.
r>A múltba bizony, ha tudnék, úgy visszamennék!
r>Ennyi ésszel kezdeném én mind, elölről,
r>Most majd, futnék lefele a dombtetőről…
r>Életemben végül is, megmászni, egy dombot sem tudtam,
r>Pedig harcoltam, küszködtem, homokból is várat gyúrtam…
r>*
r>A múlt feltépi
r>Zárját, és megjelenik.
r>Kísért, felfedez.
r>Múltat lehet lezárni,
r>Nem lehet benntartani.
r>*
r>A múlt a részed,
r>Mindig szembe jön veled!
r>Míg élsz, nem ereszt!
r>Bárhová is mész, követ,
r>És lehet, mit ad, löket!
r>*
r>Ami volt az volt!
r>Mi megtörtént, megtörtént!
r>Nem lehet mosni…
r>Fennmaradnak a vádak,
r>És dicséretek… mának!
r>*
r>Én visszamennék,
r>Maradni úgysem lehet.
r>Látogatóba.
r>*
r>Idő kereke
r>Vissza nem tekerhető!
r>Átgondolhatnám.
r>*
r>Elszállnak évek,
r>Elrepül az élet!
r>Emlék megszépül.
r>*
r>Hogyha hóvihar veri és beborítja felszínt,
r>Vagy jégeső éri, és ez ad sok villámló szint,
r>Akkor is örömmel őrzi emlékeit a szőke Tisza,
r>Vizén ringó dallammal csak mesélget, történelme, múltja…
r>Mindig is a jövő irányába kanyarog medre, az útja.
r>Neki ez volt, ez most és ez lesz jövőre is élte, a múltja…
r>Bármilyen a lét, emberi létnek is csak egy az útja,
r>Még akkor is, ha az úton az ember csak egy figura!
r>*
r>Szívemben évek
r>Lángolnak, madárdal zeng…
r>A kigyúlt fények!
r>*
r>Néma szürkeség,
r>Gomoly-füstös messzeség.
r>Múltunk ködbe vész…
r>Csendes fájdalom kiált.
r>Fájdalom nyila talált.
r>*
r>Gondolatok tán’
r>Néha, úgy visszajárnak…
r>Fény a múlt egén.
r>*
r>Nem akarsz a múlttal foglalkozni? Hiszen beléd van épülve!
r>Ha nem így lenne, nem is lennél ember… nem léteznél nélküle.
r>Ismered vagy sem, jön idő, rád borul az éjszaka fátyla,
r>És öregen már hiába nyílik csókos ajkad imára…
r>Múlt nélkül is élsz, de nulla vagy, az élet semmi grafikonján,
r>Bárha még fellelhetők korhadt kerítés lécek… élted útján.
r>
r>Vecsés, 2014. november 21. – Kustra Ferenc József– Íródott: versben, tankában, haikuban… és önéletrajzi írásként.
r>
Uram! Percnyi időm sincsen jóízűen fölocsúdni,
r>Napjaim repülnek, hóvihar nagyon kezd örvényleni.
r>Már felismertem, hogy születéstől halálig tart életút.
r>Magányos, rejtett életút… Uram! Ocsúdni egy perc nem jut.
r>
r>Hull már a hó, én vele beszélgetek, beszélek mindent át,
r>Zord ez a régen nem volt veszett tél, mért ezt, hogyan éljük át?
r>Persze át kell, hogy tavasszal majd újra
r>Rácsodálkozhassunk életre… újra!
r>Meg kell élni, hogy a menydörgés hangosan zengjen nekünk,
r>Édes Istenem, a hálánk üldöz, hogy mi még élhetünk.
r>
r>Menjünk együtt, már a hó is esik csendesen,
r>Mögöttünk négy lábnyom látszik szépen, élesen…
r>Bakancsaink lenyomata látszik biz’ rendesen,
r>Ezen nyomok sokasodnak egyre és fesztelen.
r>
r>Hó lepte be az indulásomat végleg,
r>Így az örökre megmarad… jó, ha tényleg!
r>
r>Vecsés, 2023. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott; Eldar Rjazanov azonos c. verse téma-ötletkénti felhasználásával.
r>
A gazdagok ezt tették az emberiséggel… mert a pénz az úr. Nekik nincs háborús halottjuk…
r>
r>(leoninus csokor)
r>A mi földünket bekötötték lőporfüstbe és ez tették kicsinyeskedve…
r>Álmait békebeli szivárványszínbe, de nem látszik eme bűdös füstbe.
r>
r>A mi földünk jó anya, kebelére öleli gyermekeit, így óvja magába…
r>Vannak azonban a hatalmasok, kik viszik fiatal férfiakat háborúba!
r>Már hallani is, hogy épp' három év alatt, egymillió lett a sok meghalt...
r>Családok meg csak sírnak otthon, nem tudják elképzelni a jövőt... kapaszkodón.
r>A nyomorékká sebesült, otthon kell e a családnak? Vagy hidak alá járnak?
r>
r>Több millió hadiárva, hadiözvegy, mint élnek tovább? Mennek nagyvilágba?
r>Siratjátok egész nap az apa és férj hamvait? A lét száradt sivatagjait?
r>
r>Még csak annyit, hogy az új élet hol, miként sarjad, ha sírástól már repedt az ajkad…
r>Fejedet erővel álomra hajtsad, mert más nincs, mint álomban éld át jó régmúltad.
r>
r>Ma is éppen még tárgyalnak, hogy a föld-vagyont elosszák! Vége? Nincsenek gyors csodák!
r>Tovább is napi több ezer katona hal meg… reggel ágyúdörgés, vekker nem berreg…
r>
r>Vecsés, 2025. február 27. -Kustra Ferenc József- íródott: Lőrincz Andrea, „Föld” c. verse, mint ötletadó ihletésével. Megírtam, mert a háborús eszkaláció veszélye nem a múlik! Sőt!
r>
Legtitkosabb belső gondolataimat kezelem, nyersbársonyra fektetem,
r>Itt mindezt kell figyelnem, mert a jó sokféle titkom, maga az én életem…
r>Elitélem, hogy valaki magát árulja el… vigyázok, ez az életem!
r>
r>Vecsés, 2024. október 3. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Férfiaknak meg kötelező olvasni!
r>
r>A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda,
r>A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda!
r>Férfiak fáradozzatok,
r>Nőnek nagyon hódoljatok!
r>
r>(Septolet)
r>Férfiak! Kényeztessétek,
r>Szeressétek,
r>Meglétét élvezzétek.
r>
r>Főz, autó-stoppol,
r>Zoknit stoppol.
r>Neked család,
r>Gyerekének mondja; apád!
r>
r>Szeressed nagyon a nőt,
r>Tenyereden cipeld őt!
r>Hagyd a fölös' hajcihőt!
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Vegyél neki szép új cipőt,
r>Mutass folyton szerethetőt...
r>Vegyél neki szép új cipőt.
r>
r>De, kapjon nyolcadikán virágot,
r>Ezzel megváltod neki... világot!
r>
r>Vecsés, 2020. január 10. – Kustra Ferenc József
r>
