Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Egy éles vitában, ’azt, hogy hülye…’ nem kell a másik szemébe mondanom,
r>Legföljebb akkor, ha ráhúztam a szavakra… ami egy hibátlan kondom.
r>Viszont a heveny sértettséget kiengedni a palackból, igen célszerűtlen,
r>Mert a hevenység növése fokozza ellenségeskedést… elkerülhetetlen.
r>
r>Ha a másik egy kemény vita során csak azt bizonyítja, hogy ő a valaki,
r>Akkor nem célszerű diplomatáskodni, finoman, de kezdeni kell támadni.
r>Persze tán' nem megfelelő a kevésbé önsérülést okozó eljárásnak,
r>Bár nem jól tűrhető, hogy mi legyünk a vesztesei… egy nagy mentális rontásnak.
r>
r>Figyelemmel kell arra lenni, hogy ezt csak valakivel egy esetben folytatjuk,
r>Vagy a párunk és igy már hányadik? Ha már a sokadik… erőt ne alkalmazzuk…
r>A sokadik hitvitát átélve, nyilvánvaló, hogy a másik áldozata vagyunk,
r>Mert mindig úgy végződik, hogy nem mienk az utolsó -és lehet, hogy nyerő- szavunk!
r>
r>Tudd, hogy vannak orvosi elmebetegek és vannak, nagyon sokan hétköznapiak!
r>Ki vitatkozik, beleköt másikba, uralkodna… gondolat labirintusának.
r>Az ember agyát bőszen befolyásolja környezete és nagyban az akarata,
r>Meg téveszméi, butasága és tárgyi tudása végtelen méretű hiánya.
r>
r>Az sem elhanyagolandó, hogy alig vannak párok, akik ’megtalálták a párt!
r>Az emberek lakva ismerik meg egymást, de ez sem biztos! Ha ő nem a régvárt…
r>Az emberek tíz évente változnak, személyisége kissé vagy nagyon… változott,
r>Ezt maguk nem ismerik föl, de eztán úgy fognak viselkedni, mint rosszra változott.
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 9. – Kustra Ferenc József- írtam: mindenkinek tudatébresztőként… a tárgyi tudás birtoklása felé haladás útjára vezetésként.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A fenyőfa gyökere a föld alatt megy, de vízszintesen… ő igy megy,
r>A fa hús meg rendelkezik vérrel, látni, érezni… ragad. ’Gyanta hegy’…
r>A fenyőfa gyökere a föld alatt megy, de vízszintesen… ő igy megy.
r>*
r>(Bokorrímes duó)
r>Embernél titok csak addig titok, míg egyedül tudja!
r>Ha már elmondta valakinek, akkor már nincs titokja…
r>Ha másnak is elmondta, pletyka már népnek az közszája.
r>
r>Kinek az lelke, az agya a titkok háza, az már többé nem léphet hátra!
r>Azért is vigyázni kell, mert embernek ember a farkasa, van is farkasa…
r>Tolatva menni, az elbukás és ott már előlép az gaz farkasa
r>Annak meg ilyenkor a fontos, hogy rosszat tenni is kell… jó hamarja!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ó, Te titoktudó, ha kőben botlászol el, miben más, ha árokba béesel?
r>Az árok biz-a… jajra nyitja szádat, kő meg méretes duzzanatot ráprésel…
r>Ó, Te titoktudó, ha kőben botlászol el, miben más, ha árokba béesel.
r>
r>Ha Te a titkod elmondod, akkor azt a szívedből kell kitépni,
r>Saját titok házad meg, súlyos árulásban fog összeomlani…
r>Ha Te a titkod elmondod, akkor azt a szívedből kell kitépni.
r>*
r>Leoninus)
r>Fenyőfa gyökérzete, a földfelszín alatt, ott nő, ahun eddigelé is haladt!
r>Nekije ’vére’ azért folyik folyvást bőségesen, mert titok őrző… oly’ hevesen.
r>Tudd, a hátrafelé araszolás, maga tán’ a hazaárulás… ha neked nincs más?
r>Ha a rejtett titkokat nem őrződ, magad vagy a végbe vezető úti mérnököd…
r>*
r>(HIQ)
r>Titkokat
r>Emberek őrzik.
r>Ember vagy?
r>
r>Farkasok
r>Lesnek rád mindig!
r>Ember vagy?
r>
r>Tiszta szív
r>Nem árulhat el!
r>Ember vagy?
r>
r>Vecsés, 2025. 01. 22. -Kustra Ferenc József- írtam: „Vadai Ágnes; Titok c. verse,” (2003.10.08.) mint ötletadó ihletésével. (Katonaként és bűnügyi nyomozótisztként is többször titkos nyilvántartásba kerültem.)
r>
Az élet, amit átad, az maga a komédia,
r>És hiába vizsgálod, ez bizony nem vásárfia…
r>
r>Nincs más lehetőséged, mint tanulj meg komédiázni,
r>Az élet komikus oldalán, csúszkálva leszánkázni…
r>*
r>Élet, talán vicc?
r>Mit számít, hogy fogjuk fel?
r>Amit kirótt sors!
r>*
r>Az ember tehet,
r>De teszi-e… eleget?
r>Bánja, hogy nem eleget?
r>*
r>Életcsalódás…
r>Mit tudsz erről, hogyan volt?
r>Vagy csak gondolod?
r>*
r>Bárki, még saját életében is lehet tudatlan,
r>Mert nem tudhatja, hogy mit intézett a tudattalan…
r>Ez attól függ, hogyan kezeled, amid van tudatban.
r>
r>Lehetsz te szép, csúnya, szőke, fekete vagy barna,
r>Hogy intézed élted, akaratlan, vagy akarva?
r>
r>Persze a fránya saját körülmények,
r>Amitől másként alakulnak létek…
r>Lehet, nem is tőled vannak a tétek?
r>
r>Te örök komédiás! Menj csak az utadon,
r>Jó, ha hatökrös szekér visz tovább utakon…
r>Merengj a kanyarulaton, és bűntudaton.
r>*
r>Létérdek nagyon,
r>Tovább élni halálig.
r>Biz’ nem minden vicc.
r>*
r>Körülményeid,
r>Állnak, mint totemoszlop.
r>Kardoddal suhints.
r>*
r>Folyvást szerepelsz, ott az élet színpadán,
r>Hiszed, nem vagy függönyhúzogató talán?
r>*
r>Zenélj szájharmonikán, vagy fésűvel,
r>Üsd a taktust, földön a fűfésűvel.
r>*
r>Boldogság kapu
r>Ha nyitva van, osonj be!
r>Élvezd életed!
r>*
r>Úgyis, csak az lesz,
r>Mi sorskönyvedbe írva.
r>Múltban lapozhatsz!
r>
r>Vecsés, 2015. december 31. –Kustra Ferenc József- Versben, senrjú -ban és 10 szavasokban…
r>
(Bokorrímes)
r>Minden reggel vajh' egy új élet kezdet,
r>De még az is kérdés, ad élet estet?
r>Meg az, hogy vajh' mikor végzed életet?
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Éltemen a szótlan ábrándok néma csimbókként lógtak,
r>Már belefáradtak, nem lesz se szép. se jó… lám, halódtak…
r>Éltemen a szótlan ábrándok néma csimbókként lógtak.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Ha a csend a harmónia, akkor őt látom, itt ül a sötétben,
r>Világit is nekem rendesen, a felhőtlen sötétség mélyében.
r>E szerint csak haladok tovább a nem rög nélküli, de nem végtelen pályán,
r>Nézem előttem a vágányt, de érdekes, hamar vége, összeér a vágány…
r>*
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belső rímes, önrímes)
r>Ahogy haladunk előre, a vad szél egy homokviharral vesz körbe,
r>Ahogy haladunk előre, a vihar, rohan velem és így előre…
r>Ahogy haladunk előre, a vad szél egy homokviharral vesz körbe.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A holnapba már nagyon figyelek, tekingetek inkább csak visszafelé,
r>De sehol nincsen már megnyugvásom, sikamlós lejtőn csak csúszok lefelé…
r>A holnapba már nagyon figyelek, tekingetek inkább csak visszafelé.
r>*
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, háromszoros belső rímes)
r>Az életvonatomat fölszereltem rézkilincsekkel, azt fogdosom,
r>Az életvonatomat fölszereltem vad rémmesékkel, nem tagadom…
r>Az életvonatomat fölszereltem rézkilincsekkel, azt fogdosom.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Az életem nyers, hűvös hangja részletezi, az életem csődtömeg,
r>Mondjuk a boldogság is öreg, nagy hiányom, lelkem facér csődtömeg…
r>Az életem nyers, hűvös hangja részletezi, az életem csődtömeg.
r>*
r>
r>(Senrjon duó)
r>Van-e kicsi világnál
r>Gyertyafény sötétjében élet?
r>Öreg, nem látja!
r>
r>Van sötét-harmonikus?
r>Imbolygó gyertyafény, ily’ sötét?
r>Öreg, mit láthat?
r>*
r>
r>(Sedoka – két katauta)
r>Öreg boldogság?
r>Nyers válaszhang csak recseg…
r>Rohanó sínvég recseg!
r>
r>Boldogság öreg?
r>Recsegő, nyers, hűvös hang…
r>Sínvégen szembejön hang!
r>*
r>
r>(HIAQ- Fél-haiku lánc-szerűen)
r>Utad a vég felé
r>Nagy gőzfogyasztással lohol.
r>Lokomotív bírja!
r>*
r>
r>(senrjon duó)
r>Utad a vége felé,
r>Előbbre hozza… akar véget!
r>Lokomotív húz!
r>
r>Utad a vége felé
r>Egyre fárasztóbb... jobban lejtős…
r>Lokomotív húz!
r>
r>Vecsés, 2019. június 19. – Kustra Ferenc József
r>
Vázlatosan a láthatóról…
r>
r>(bokorrímes)
r>Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld…
r>Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld.
r>Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen
r>Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen.
r>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli…
r>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli…
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Szépre-jóra vágyni?
r>Enélkül éltet leélni…
r>Szépre-jóra vágyni?
r>*
r>
r>(bokorrímes)
r>Az emberi szeretet, már elzarándokolt
r>És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót!
r>Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba?
r>Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba?
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Ó, lélek!
r>Talán elveszek?
r>Jaj, félek…
r>*
r>
r>(bokorrímes)
r>Élet is elment,
r>Semmi jó nem lett.
r>Szeretetem kinek?
r>Nem kell már senkinek…
r>*
r>
r>(anaforás, bokorrímes)
r>Sivár pusztaságom, sírva körbejárom,
r>Sivár pusztaságon, nekem… igajármom.
r>Sivár pusztaságom, bánat generátorom,
r>Sivár pusztaságom, sírva akad torkomon.
r>*
r>(anaforás, négyszeres belső rímes, bokorrímes)
r>Szép életem mára már, mint halál kultúrája…
r>Szép életem mára már halál hívó dudája…
r>Szép életem mára már, mint halál kultúrája.
r>
r>Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József
r>