Idő 
Értékelés 
Értékelés A félelemtől reszketve hallgatózom,
r>Kopog-e lépte felém, jön-e jó sorsom.
r>A megkönnyebbülés ismert érzésével
r>Fogadnám, mi azonos a szerencsével.
r>
r>Én őt eddig a pech álarcában láttam,
r>Azt meg, hogy majd leveszi, hiába vártam.
r>Fájdalmam nagy, szinte narkózisban vagyok,
r>Így azt sem tudom, már élek-e vagy halok.
r>
r>Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József
r>
Elhagyatottan járom utamat, elhagyatott úton, minek pora csak szállón…
r>Kint negyven fok, harmincnyolc fokos kupéban ülök, ily’ hőségben nem is hőbörgők…
r>
r>Csak nem értem, mitől miért porzik… kinézek, itt már sín nem lakozik…
r>Jesszus, lehet, hogy akkor már defektem is van… kérdem én rezignáltan…
r>Látom itt már nincsen egy már romos állomás sem… úti forgalom sem…
r>
r>Érdekes, hiányom nincs, nem szeretnek… A közeliek oh, de lehetetlenek…
r>Olyan emberek közé lökött sors, hogy itt hiába nézem: szeretet nem bugyros…
r>Szoktam volt mondani; ’kire mit rótt a sors, azt kell élnie’… meg cipőt kefélni…
r>Látom még, már irányban vagyunk távoli pusztán, élet is jön még… nagyon lustán…
r>
r>Vecsés, 2025, július 15. – Kustra Ferenc József- írtam: leoninusban, önéletrajzi írásként.
r>
Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák,
r>Gyalognép java má’ otthonában, nem lófrálnak sötétben matatással… markolák…
r>Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák.
r>*
r>Köd, gázlámpák gyúlnak, fiáker villan,
r>Nép otthon, már csendben szusszan.
r>**
r>
r>Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást,
r>Aztán meg kezdenék a vemhesnek udvarra hajtást…
r>Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást.
r>*
r>Ló horkant, vágyik zabra, rendre,
r>Vemhest hajtaná már, reggelre, bentre.
r>**
r>
r>Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó
r>Csak nézgél a setétben… megest megin’… úramisten, ez mi manó…
r>Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó.
r>*
r>Tehén bámul setétbe, ház előtt,
r>Manót sejt, sötét árny mögött.
r>**
r>
r>Vemhes patája toporog, híja má’ a társát,
r>Mingyár’ reggelest, lehet még pótolni mulasztást…
r>Vemhes patája toporog, híja má’ a társát.
r>*
r>Patája toporog, társat vár réten,
r>Reggel jön talán, pótlásként, reményben.
r>**
r>
r>Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére,
r>Legyen végig velük, hosszabb-rövidebb békeéjbe…
r>Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére.
r>*
r>Gazda hazatér, békére bízza estét,
r>Csenddel őrzi meg jószágainak lelkét.
r>
r>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 16. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek.
r>A tíz szavasokat, Gránicz Évaszerző-, és poétatársam írta.
r>
Reggel lovam zabolom,
r>S stráfkocsi előtt dolgoztatom…
r>Széna vacsora.
r>
r>Reggel zabot kap, mert húzza a terhet, este pihen, illatos szénát eszeget.
r>*
r>Este még megpaskolom,
r>Majd bemegyek, más dolgom nincsen.
r>Asszony vacsora…
r>
r>Hálás szívvel megpaskolja, majd bemegy a házba, őt is vacsora várja…
r>
r>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek. A senrjonokat én írtam, a leoninusokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam.
r>
Köd, délibábot játszik,
r>Képzelteti is, hogy világít…
r>Elázott kabát…
r>
r>Utca dermed, csöndesül,
r>Párás ablak mögött emlék ül...
r>Megfagyott reggel...
r>*
r>Otthon vár forró fürdő,
r>Legelőm a forró kakaóm…
r>Csókos vacsora…
r>
r>Falakon árnyék rebben,
r>Kiskanál dalol a csészében...
r>Mézes ölelés.
r>
r>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. -Kustra Ferenc József és Gránicz Éva, - írtuk: kétszerzősnek, senrjon csokorban.
r>
