Idő 
Értékelés 
Értékelés Reszketve dobog szív, Jolanda.
r>Reszket, dobban, látlak még cica?
r>Enyém voltál, léptél,
r>Mégis, csak elmentél…
r>Reszketek érted, gyere vissza!
r>
r>Reszket a szíved? Ó, mily csoda!
r>Nem leszel az én bajom soha.
r>Csókoltál, s én hittem,
r>Aztán csak eltűntem.
r>Most nyávogsz, mint egy éhes macska.
r>*
r>Ah, ha még a szívem rád talál…
r>Lélek nyugvásom, csak Te volnál...
r>Enyém voltál, mentél,
r>Mégis, csak elmentél!
r>Ugyan, ha megjönnél, Te volnál?
r>
r>Léleknyugvás? Talán, de kinek?
r>Múltból él... álmot nem kergetnek.
r>Szíveddel hadakozz,
r>Másnál most udvarolsz.
r>Én meg más valakit keresek.
r>*
r>Minden ízemben csak reszketek,
r>Ízeimmel, csak rád figyelek!
r>Enyém voltál, mentél,
r>Mégis, csak megjönnél?
r>Kitudja mi lesz… én figyelek!
r>
r>Ízeid? Tán’ másnak elhiszem,
r>Neked már nem kell semmi ízem.
r>Hiányzott, hogy féljél,
r>Most meg csak reméljél.
r>Figyelj, de már nincs mit viselnem.
r>
r>Vecsés, 2023. május 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzős rom. LIMERIKBEN, a páratlanokat én írtam. A párosok: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva műve.
r>
Hétköznapi pszichológiai eszmefuttatás, mert írni jó… meg kell!
r>
r>(leoninus duó)
r>Írunk igen könnyű műveket, vagy oly' jó vágyteli szerelmeseket,
r>Ha sokat írunk, ekkor eleget, ha nem sokat, akkor nem eleget!
r>Tudom, írás nélkül is értetted, hogy én megértsem a Te tettedet…
r>Ha szétszakadt a lelkem, fátyla tovább leng, az eszem meg még, csak eseng.
r>
r>Ha nem írok, akkor nekem ez világvége, az írás meg mindensége...
r>Ha nem írok, idő úgy is gyógyítja lelkemet, de meghagyja hegemet…
r>
r>(tíz szavas duó)
r>Vers a mindenem, dallam és szó,
r>Tömör igazság, lélekből folyó.
r>
r>Írás a hazám úgy érzem,
r>Otthonra talál benne a lelkem.
r>Vecsés, 2025. január 3. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József -írtuk: 2 szerzősnek. Én írtam a leoninust, a tíz szavasokat Gránicz Éva írta, Ifj. Fehér Péter „Írjatok” c. ötletverse felhasználásával.
r>
Csókollak ölelve, ölellek csókolvar>r>Hangod zenéje kísért minden álomba’,r>Suttogó szavaid bársonyát kutatva.r>Csókollak ölelve, ölellek csókolva.r>r>Pillantásod fénye bennem lobog,r>Mint csillag, mely csak nekem ragyog.r>Csókollak ölelve, ölellek csókolva. r>r>Illatod elringat, bódít, felemel,r>Veled lélegeznék minden éjjel.r>Csókollak ölelve, ölellek csókolva.r>r>Érintésed ösvényét követném,r>Bőröd melegében otthonom lelném.r>Csókollak ölelve, ölellek csókolva. r>r>Szívdobbanásod lüktet bennem,r>Te vagy a végzetem, menedékem...r>Csókollak ölelve, ölellek csókolva.r>r>Siófok, 2025. április 26.
Magányom csak gyürködik, Nusok...
r>Lelkem hideg, mint hókupacok.
r>Pedig voltál csókban,
r>Meg még hasonlókban!
r>Misztikus a létem… csak vagyok!
r>
r>Hogy mindig csak várok, meguntam,
r>Szavaidból kifogyott a dallam.
r>Nem voltál már párom,
r>Csak egy régi árnyom.
r>Újra szabad lenni, ezt vágytam.
r>*
r>Vajh’ mért nem szerettél Nusika?
r>Nem a harc volt békénk záloga…
r>Szeretetlenül… el,
r>De miért mentél el?
r>Ha tudnám hol vagy, vágy nem mála…
r>
r>Szerettelek, hidd el, de félve,
r>Túl sok volt a könnyem estére.
r>Nem volt már ölelés,
r>Csak a vád és kevés
r>Remény, hogy még hiszünk a fénybe.
r>*
r>Mentél Te, de vajon jó úton?
r>Én innen, kapaszkodó… padon.
r>Ma még jöjjél vissza,
r>Holnap, nem… ez fura
r>Hideg szél átfúj lépcsőházon…
r>
r>Te maradtál, de fájt, én mentem,
r>A csönd nagy vihart keltett bennem.
r>Ha most visszahívnál,
r>S nem csak úgy rám írnál.
r>Lehet, hogy lenne új esélyem.
r>
r>Vecsés, 2025. május 28. – Siófok, 2025. május 30. -Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősként a szakításról. A páratlanokat én írtam LIMERIK- ben. A páros versszakok, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája!
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Halmazrímes)
r>Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény,
r>A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény.
r>Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém,
r>De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém.
r>Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze együtt működnek.
r>Reményem nem elveszett, bennem van, segítve előre lökdös… mily’ helyesek.
r>*
r>Ne hidd, hogy csak múltad van… a jelened is tiéd,
r>S bár vihar marcangolt, még áll a hű remény, mi véd.
r>Lásd, minden ránc egy történet… nem a vég, csak jel,
r>Hogy éltél, küzdöttél, s a szíved még mindig figyel.
r>*
r>Remény nem kiált, de ott él egy mosolyban... versbe rejtőzik, s csendesen megcsillan.
r>**
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, duó)
r>Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét.
r>Tény, hogy még írom szép rímek egységét… meg mennyiségét…
r>Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét!
r>
r>Lágy, langymeleg szél,
r>Finomas nyárról mesél…
r>Lágy, langymeleg szél.
r>*
r>Tény, hogy a kor csak szám… de a lélek örök vándor,
r>S míg verset írsz, a szív még dalol, nem csupán páncél és por.
r>Tény, hogy rímek közt jársz… s még mindig tudsz vetni... lám!
r>Szavakat, melyek szirmot bontanak, nem is akárhogy, bíz’ ám!
r>*
r>Bölcs derű éltet, léted a fénybe hajlik, rím, ha zenél a remény sose múlik.
r>**
r>
r>(Bokorrímes trió)
r>Bennem én meg helyes… bennem rögzíti,
r>Érzem egy kicsit olyan… mint jövő életúti.
r>Nyárelőben a szelecske… csak lágyan, szeretettel simogat,
r>Nyáreleji ez a szelecske… arcom, nyakam, körbe simítgat.
r>
r>Olcsón és gyorsan robog velem az életvonat,
r>Érzem mindent megtesz, hogy nője haragomat.
r>Mintha fej felőli jégpáncél alatt lennék,
r>Egy kis szabadságért bármi megtennék.
r>
r>Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors,
r>Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors…
r>*
r>Simogat a szél, mint emlék, mit jó szívvel idézel,
r>Az út néha nehéz, benned a dallam még énekel.
r>Nem volt mindig könnyű, de lehet más, tudod már,
r>Tűz benned is él, nem csak kívül a napsugár.
r>*
r>Hív a derűs láng, széllel ébred az álmod, benne a holnap tiéd, s vezet a vágyad.
r>**
r>
r>(HIQ közös duó pár)
r>Én remény
r>Velem együtt él.
r>Bízzak… kér!
r>*
r>A remény,
r>Veled együtt él!
r>Mindig bízz!
r>**
r>
r>Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. június 5. -Kustra Ferenc József- írtuk két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársammal.
r>
