Idő 
Értékelés 
Értékelés Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,r>hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.r>Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:r>miként kell hazugságban élni, otthonosan.r>r>Hazudd bátran, hogy mindahhoz értesz, mit kérnek,r>nyugodtan teheted, hisz Ők is ebből élnek.r>Ha légtornász kell, hát hazudd azt, hogy te szárnyalsz,r>s díjazni fognak, meglásd; ha mindent bevállalsz.r>r>Oly korban élek, hol hazug mosoly lett a sikk,r>értékét veszti becsület, szeretet és hit.r>Mit sem ér mára a sokévnyi tapasztalat,r>a rég megbecsült könyv csak értéktelen kacat.r>r>Oly korban élek, hol szitokszóvá lett Anyám,r>és félrelökött szülők sorsává a magány.r>Apátlan, Anyátlan e modernnek hitt világ:r>már szüleink vázájába sem kerül virág.r>r>Oly korban élek most, mit leginkább felednék,r>legalábbis a vigyorgókkal szembemennék,r>és lehervasztanám arcuk bárgyú mosolyát,r>felkavarnám e langyos, rózsaszín pocsolyát.r>r>Oly kor kéne már, hol tisztelik Anyám s Apám,r>hol unokák sorsa sem fű-mámoros talány.r>Oly kort szeretnék, hol még élő a tisztesség,r>s erősen védik, hogy rajta csorba ne essék.r>r>Ily korról álmodozom ostobán néhanap.r>Álmodozom, miközben az idő csak halad.r>De egyszer, valamikor, nagy-sokára talánr>e kort veletek is örömmel megosztanám.
Oly korban írom meddő soraim,r>Mikor nehéz már költőnek lenni,r>Mert a mosoly eltűnt az arcokról,r>És nincs ok többé már énekelni.r>Mikor sajgó szívvel nagyon nehézr>Az arcokra boldog mosolyt csalni,r>Mikor a reménység már ködbe vész,r>És a kék madár is készül halni.r>r>Szerető szívvel és tiszta fejjel,r>Sziklányi teher ma hittel szólni,r>Harcolni egyetlen árva tollal,r>Felállni és másokért dalolni.r>Költőnek lenni nagy felelősség,r>S kinek erre vetemedik tolla,r>Sosem írhat le többé hazug szót,r>Mert hitelének gyilkosa volna.r>r>Nem bújhat el gyáván szemlesütve,r>Agysejtjeit mindentől elzárva.r>Nem futhat félelmében világgá,r>Nyüszítve, a Jóistent gyalázva.r>Ha igazi költő akarsz lenni,r>Légy kész harcolni egyetlen tollal.r>Felállva, csak másokért dalolni,r>Vagy küzdeni körömmel és foggal.r>r>Mit nekünk bősz óriások hada!r>Mi költők akarunk végre lenni,r>És nyakas módon újra meg újra,r>Dicsőként szélmalomharcra kelni.r>Ha széjjeltépik is olykor versed,r>Mégis érdemes költőként élni.r>A tollforgatók sorsa s élete,r>Küzdeni a jóért és remélni!r>r>Pest-Buda, 2013. február 8-10.
Ó, a kimondott szó…
r>
r>(bokorrímes)
r>A szó elszáll, a betűk, miből állnak szétesnek,
r>A mondatok elporladnak, gondolatok leesnek.
r>A mondanivaló értelmei oly’ gyorsan elvesznek!
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza,
r>Mit, ha kimondasz, az gyorsan lesz élet egy morzsája.
r>Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza.
r>
r>(bokorrímes duó)
r>Hmm… az életben a második esély?
r>Hogy amikor lefele lejt a meredély?
r>Ha kimondod, az már maga az esély?
r>
r>Van oly’: „elkáposztásítottalanítottátok” … te ezt kiszeded a levesből.
r>Van oly’: „szép” … ami lehet egy kakadu, de ezt ne kivedd a levesből.
r>Van oly’: „ellehetetleníthetetlenségeskedéseitekért” … Ezt is a levesből?
r>Van oly’: „megmásíthatatlanságotokért” … Ezt se vedd ki a levesből…
r>
r>(leoninus)
r>Vannak szavak, amik a kiejtéskor változást mutatnak. Ez faladat... nagykor.
r>Vannak szavak, amik a kiejtéskor pl., hat féle jelentéssel bírnak kiejtéskor
r>
r>(HIQ)
r>A szádból
r>Kiesett szó… vég!
r>Vissza nincs!
r>
r>(senrjon)
r>Amit egyszer kimondtunk,
r>Azt már elfújja a kinti szél.
r>Még ha suttogsz is!
r>
r>(leoninus)
r>Végül van egy arany mondás: Hallgatni arany”
r>
r>***
r>Szó, ha kirepül, vissza már sosem tér,
r>Megsebez, vagy gyógyít, tőled függ, mit ér.
r>Nem a szó számít, hanem ahogy mondod,
r>Hangod zenéje tárja fel a gondot.
r>
r>Van, mikor a csend többet ér a szónál,
r>Idő súgja meg, mi igaz, mi formál.
r>Gondold meg, mit írsz, mielőtt kimondod,
r>Türelem az út, mely békét hoz, nem gondot.
r>
r>(Tíz szavas)
r>A szó hangja messzire ér,
r>Szívben marad és sokáig elkísér.
r>
r>A szót az idő formálja,
r>A helyzet ma csenddé torzítja.
r>
r>(Senrjú)
r>Kimondott szó már,
r>nem fordul vissza soha.
r>Hangja megmarad.
r>
r>Szó száll a csendben,
r>hangja sebet ejt mélyen.
r>Csend őrzi némán.
r>
r>Ugyanaz a szó,
r>más időben mást jelent.
r>A hang dönt végül.
r>
r>Vecsés, 2024. december 1. - Siófok, 2025. október 9. – Kustra Ferenc József - Gránicz Éva - Írtuk: kétszerzősnek alloiostrofikus versformában.
r>
Hétköznapi pszichológia – szakversszakban…
r>
r>Ha valakit nem akarunk megbántani, akkor hazudunk… mellébeszélünk neki,
r>Akár gyermekmese szinten, eltereljük a figyelmét! De, mi nem bukhatunk le!
r>Van még olyan is, hogy igen is nem mondhatjuk meg azt az oly' súlyos igazat neki
r>És
r>Bár hányan tudjuk is, az igazságot teljességgel el kell titkolni előle!
r>
r>Végrehajtása és titokőrzés, embert-próbáló, jó, ha senki el nem fecsegi...
r>
r>Vecsés, 2020. augusztus 5. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Rossz szavak, kusza szövevényébe ne keveredj,
r>Másokon, így hamisan, felül biz’ ne kerekedj.
r>Csúnya szavaknak liánnal átszőtt mocsarába,
r>Csak mást bántasz és belefulladhatsz mondókába.
r>
r>A felnőtt ember napi kb. kétszázszor is lódít,
r>Mondják az ezt kutatók, eme kínos módit.
r>Rosszindulatból hazudni egyesen vétek,
r>Az ilyen nem kap feloldozást… ő bűnös lélek.
r>
r>Hazugság is az, mi az életet részben mozgatja
r>Mert mindenkinek van, némi kis titkolnivalója…
r>Nem mindig célszerű mindent őszintén kimondani
r>Sőt van, mikor célszerű az igazságot titkolni.
r>
r>Lehet hazugság kegyes
r>És tán lehet szükséges.
r>Lehet kicsinek tűnő hazugság,
r>Vagy romboló igazságtalanság.
r>
r>Kiglancolni a szavakkal a mondanivalót?
r>Ettől a rossz mondat nem adja a jót, a valót.
r>Szavakkal rózsaszínre festeni a kék eget…
r>Hazugság, ha már megtörténik, igaz nem lehet.
r>
r>Mondhatnám, hogy sohse hazudjunk, de azt mégsem lehet,
r>Kommunikációban tartsunk ésszerű mértéket.
r>Ha úgy van, hogy hiszel, akkor annak higgy, aki már látta,
r>Vagy annak, kin látod… problémakört emberséggel látja.
r>
r>Van kinek csak pletykák, hazugságok vannak a szütyőjében,
r>Ha vele beszélsz, úgy érzed magad, mint sárkány bendőjében…
r>Még a szellő is olyan, hazug szóra, süvítve elszelel,
r>És téged, az igaztalan hazugság letaglóz, elmeszel.
r>
r>Van, aki hazudik, de mestere a szónak,
r>Ő ki lélekből ellene van minden jónak.
r>Van ki mestere a szónak és folyvást hazudik,
r>Ő az kinek kívánjuk, hogy majd csak elkárhozik…
r>
r>Igaztalan szó, mondat, erősen lélekölő,
r>Bár objektív igazság, ettől nem töpörödő!
r>A tudás információszerzésből növekedik,
r>De, ha a szó igaztalan, akkor megkövesedik.
r>
r>Ki nagyon nagy bajban van, s még hazudnak is neki,
r>Lelkét a hazugság szú járja, ő ezt rettegi.
r>Ha hazugság van, nincs hit és nincs is bizalom,
r>Mert akkor vágtatsz, csalfa szavakon… siralom.
r>
r>Legott, sipirc, mondhatnánk annak, aki nekünk lódít,
r>De ezzel nem biztos, hogy helyreállítjuk a módit.
r>Mikor elhangzik a hazugság, hátul kullog igazság,
r>Így lehet, sohse tudjuk meg mi is az alapigazság.
r>
r>Ki nem mond igazat, az egy szűk meredélyen egyensúlyozva,
r>Szavai lelki terhét víve, más lelkébe belebarmolva,
r>Intézi az ügyeket, miket nem is tud… lehet, csak hallotta?
r>Aki meg áldozat… ő lelke a súlyos szót, nem óhajtotta!
r>
r>Fent a sötét égen a szép telihold sohasem hazudik,
r>S ömlő fényéből az arcunkra ezüst fényálarc veretik.
r>A Nap, óh, ő meg maga az igazságos, ha erősen tűz!
r>Nagyot mondót, a sugarával jól megéget, és úgy elűz…
r>
r>Vecsés, 2013. június 23. – Kustra Ferenc József
r>
