Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd,
r>Megyek és hozok virágot, ami a Tiéd…
r>Óh, Drágám, ez az éves nőnap csak a Tiéd.
r>
r>Mond kincsem, mi lesz az ebéd?
r>Te, éhesen ünnepelnéd?
r>
r>Nőnap létezik ezerkilencszáztizenhárom óta,
r>Olyan régen ünnepelünk Téged, neked szól a nóta!
r>Nőnap létezik ezerkilencszáztizenhárom óta.
r>
r>Az életviharban itt vagy és kormányzod a hajónkat szüntelen,
r>Nélküled ez, rettenet hullámokat, leküzdeni lehetetlen…
r>Az életviharban itt vagy és kormányzod a hajónkat szüntelen.
r>
r>A virágcsokrodat, most a hátam mögül előveszem,
r>Kapod a köszöntőmet, virággal, szóval... előlegem!
r>
r>Légy Te továbbra is a boldogságom, fényességem,
r>Legyünk tovább szerelmetes társak… ez békességem.
r>
r>Vecsés, 2003. március 29. – Kustra Ferenc József – írtam: nőnapra!
r>
Filozófia a nőről…
r>
r>A nő a páros élet sója, részemről élmény, ha -lehető- a bele markola…
r>Minél finomabb ez a roppant éltető só, az élet annál nagyobb élményt adó!
r>Kinek van otthon ilyen -markola- tisztára párolt sója… ő létük álmodója!
r>
r>Vecsés, 2025. március 3. –Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban.
r>
Ez a férfi-boldogság ünnepe...
r>
r>(HIQ)
r>Ti nők, ó
r>Mi lenne velünk…
r>Egy csapat!
r>
r>Ezernyi
r>Hála… szeretet…
r>Egy csapat!
r>
r>Anyák is
r>Vagytok, meg szülők!
r>Egy csapat!
r>
r>Anyaként
r>Te vagy a csoda!
r>Egy csapat!
r>***
r>
r>(senrjú)
r>Kedves vagy, szép is,
r>Mély tiszteletem neked.
r>Tart szeretetünk.
r>
r>Köszönet, hála,
r>Hogy egy családban vagyunk.
r>Tart szeretetünk!
r>
r>Köszönet, hála,
r>Ez, szeretet virága…
r>Tart szeretetünk.
r>***
r>
r>(Leoninus)
r>Mi kicsit sem lennénk ilyen boldogok, ó, nők, asszonyok, lányok!
r>Ha nem volnátok nekünk boldog-teremtett, nők, asszonyok, lányok.
r>Örömünk, hogy vagytok nekünk, így szeretet csokorral készültünk
r>***
r>
r>(tíz szavasok)
r>Köszönjük, mit adtatok nekünk,
r>Ettől közösen szép az élet nekünk!
r>
r>Kedveskéim, minálunk házi angyalok vagytok!
r>Kívánom, legyünk tovább együtt boldogok!
r>
r>Vecsés, 2025. március 3. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Pirkadatkor várom, hogy reggel legyen. De már jön is, látom…
r>Most hozok neked virágot, hogy az teljeséggel friss legyen…
r>
r>Nézem csak micsoda hasadó ez a pirkadat,
r>Mosolygása szépé teszi kezdődő napomat.
r>
r>Érzem a lelkem már emelkedne menne a mennybe fel,
r>Milyen jó érzés ez... a lelkem előre ünnepel.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok,
r>Reggel, nap sugára is várja, hogy nagy élvezettel süsün rátok...
r>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok.
r>
r>A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt,
r>Aztán már kiolvashatod, hogy bizony ő csak téged szeret, mint valós „igazt” ...
r>A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt.
r>
r>(Septolet)
r>Álmomban ragyogsz,
r>Nem csavarogsz,
r>Belém ivódsz!
r>
r>Tiszta a szíved,
r>Retteneted,
r>Nincs neked.
r>Van, szerelem-becsületed.
r>
r>Jó veled a nagy szeretet, megyek is rögvest virágért,
r>Hogy bizony legyen több neked, de most egy nagy vázányiért...
r>
r>Vecsés, 2024. március 5. – Kustra Ferenc József
r>
Asszonyok, lányok,
r>Együtt vagyunk boldogok!
r>Nélkületek bíz’…
r>
r>Mind’ hódolatunk
r>A tiétek, mi adjuk.
r>Jaj, nélkületek…
r>
r>Tudjuk, hogy Isten
r>Velünk… nekünk teremtett!
r>Mély tiszteletünk…
r>
r>Vecsés, 2024. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: senrjú trióban.
r>