Idő 
Értékelés 
Értékelés Élet tengerén
r>A létem legmélyén,
r>Partra érés szépségén?
r>A rossz... kikötője szélén,
r>Majd estefelé a nap végén...
r>Mi lesz este a létem kék egén?
r>Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén,
r>Állandó viharok dúlnak... a legszélén,
r>Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén.
r>Biz' így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén,
r>Még kicsit tengetem az életem, létem tengerén...
r>Jégviharos létem, ma már látom... messze nem fenomén.
r>
r>Vecsés, 2018. július 31. – Kustra Ferenc József - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet "A".
r>
Búcsúzni csak elegánsan szabad.
r>Az élet rövid, úgyis elszalad.
r>Minek a sírás, minek a zokszó,
r>Itt mindenki csak földi halandó.
r>
r>Élet olyan, mint egy nagy színjáték,
r>Ne legyen könny arcunkon, nem játék.
r>Hiába bár sok öröm vagy a könny,
r>Felvonás után lemegy a függöny.
r>
r>Élet igen sok felvonásból áll,
r>Történjék bármi, soha meg nem áll.
r>Naponta kell búcsúzni, elválni,
r>Élet megy tovább, nem tudsz megállni.
r>
r>Ember kevesebb minden búcsúzásnál,
r>Mindig ott hagy magából búcsúzónál.
r>Könny és zokszó, bár őszinte, nem segít,
r>Könny és zokszó csak elválást nehezít.
r>
r>Vecsés, 1998. október 28. – Kustra Ferenc József
r>
senrjú stílusú haikuban
r>
r>Falevél hullik,
r>Elfáradt nyári világ.
r>Öregedő nyár.
r>*
r>Évszakok váltják
r>Egymást, szépen, sorrendben.
r>Mind elvonulnak.
r>*
r>Csodálni való,
r>Varázslatos természet.
r>Én természetem?
r>*
r>Édes-keserű
r>A múltba visszamenni.
r>Gondolat szárnyán…
r>*
r>Hatvanhét év sok!
r>Innen kell visszanézni.
r>Homokóra jár!
r>*
r>Távolba vész, a
r>Hosszú gondolatsorom.
r>Minden, múlt messze.
r>*
r>Kis béke puszi
r>Cuppantás, szélviharba…
r>Lebontja tetőm.
r>*
r>Őszöm játszik,
r>Megtréfálja a nyaram.
r>Úton, mint vándor.
r>*
r>Nap hunyja szemét.
r>Lemond az ősz javára!
r>Ősz nem virradat.
r>*
r>Tudom, eljött ősz,
r>Keserű emlékezni…
r>A tél kezdődik…
r>*
r>Majd, dacolok én
r>Hosszú ősszel és téllel.
r>Ez tán’ életcél.
r>*
r>Alagút, vak út,
r>Nem látni benne semmit...
r>Lehet, nincs vége?
r>
r>Vecsés, 2014. augusztus 30. – Kustra Ferenc József
r>
Poéta vagyok
r>
r>Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát
r>És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát…
r>Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát.
r>
r>Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó,
r>De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó!
r>*
r>Csak írni folyvást,
r>Tentával ecsetelni.
r>Szórakoztatás.
r>*
r>Toll szánt papíron,
r>Új gondolatfelhő lesz.
r>Odakint esik.
r>*
r>Fátyolfelhők csak
r>A napot takarják el.
r>Nem inspirálók.
r>*
r>Bárányfelhőcskék
r>Jó gondolatébresztők.
r>Karcol a lúdtoll.
r>*
r>Falba, beégnek a gyertyacsonk fények,
r>Amorfak a fény-árnyék jelenségek.
r>Kezdődő sötétben, már a betűket is böngésznem kell,
r>Vaksizok már, de nagyon érzem, hogy még sokat írnom kell…
r>
r>Vecsés, 2015. december 16. – Kustra Ferenc József – íródott; - versben és európai stílusú haikuban…
r>
Válasz, csak filozofikusan lehetséges…
r>
r>(leoninus duó)
r>Kétségem nem élem, lehetetlenségemben épp' ez lehet tehetetlenségem.
r>Kétségem nekem eredeztetett lehetetlenségem, de ez nem lehet végem.
r>
r>Életegységem nem tesz értem… ezen élettelenségem nem kellene nekem.
r>Életvégem menetbe...meglesz nekem, de nem lesz kétségtelen… még él-e hegyem?
r>Nevetem rendre beteges, veszélyes élethelyzetem, szépet meg elkergetem…
r>*
r>(senrjon)
r>Lehet, hogy eszementem…
r>Mélységem énértem feltéptem.
r>Lehet elkéstem?
r>*
r>(senrjú)
r>Rendre elvérzem…
r>Hegyemen ébredezem.
r>Erre emlékszem.
r>*
r>(Septolet duó)
r>Hegyem révészem,
r>Nekem félpénzem
r>Érzékem,
r>Érzésem,
r>Készpénzem.
r>
r>Elnézem, elkéstem, emlékszem… erkélyem.
r>Vészfékem, nézségem, érmem…
r>**
r>Felmértem, elvérzem,
r>Jelképem jelvényem?
r>Nékem népem, sérvem….
r>
r>Megéltem,
r>Féltem, késtem, kérdtem,
r>Életem szekrényben?
r>Mélyében!
r>*
r>(tíz szavas)
r>Kétséget velem, értem veszett ebek,
r>De rendre és ellenben esek!
r>*
r>(HIQ duó)
r>Elmegyek,
r>Hátha elesek…
r>Hehezek…
r>
r>Mesélek,
r>Legyek ember-e…
r>Nehezen…
r>
r>Vecsés, 2024. május 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, az önrontó sorsról, eszperente műfajban.
r>
