Idő 
Értékelés 
Értékelés Holnap is születnek majd, s meghalnak:r>az emberek temetnek vagy mulatnak.r>Holnap is lesz talán majd, ki apává válik,r>és olyan, ki társra mindhiába vágyik.r>r>Holnap is üres lesz sokaknak a tányér,r>s lesz, akire némi tisztesség ráfér.r>Holnap is hazug marad minden csirkefogó,r>kinek szájából üres ígéret a kenyérnek való.r>r>Holnap is szégyen lesz szegénynek lenni,r>kérges kézzel földet túrni, deszkát szegelni.r>Holnapra sem lesz még kétkezi becsület:r>kapanyél szegényé, s gazdagé a szüret.r>r>Holnap is ölnek az emberek és halnak,r>és haragot vetve gyűlöletet aratnak...r>Vajon holnap lesz-e, ki gyermeket áhít,r>vagy anyai méhből világra jönni vágyik?r>r>A holnapot el kéne feledni már Ma,r>ez lehetne az Ember valós boldogsága.r>Feledni a tegnapi haragot és gondot,r>s nem a holnaptól remélni jobb sorsot.r>r>Pest - Buda, 2014. szeptember 30.
Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,r>hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.r>Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:r>miként kell hazugságban élni, otthonosan.r>r>Hazudd bátran, hogy mindahhoz értesz, mit kérnek,r>nyugodtan teheted, hisz Ők is ebből élnek.r>Ha légtornász kell, hát hazudd azt, hogy te szárnyalsz,r>s díjazni fognak, meglásd; ha mindent bevállalsz.r>r>Oly korban élek, hol hazug mosoly lett a sikk,r>értékét veszti becsület, szeretet és hit.r>Mit sem ér mára a sokévnyi tapasztalat,r>a rég megbecsült könyv csak értéktelen kacat.r>r>Oly korban élek, hol szitokszóvá lett Anyám,r>és félrelökött szülők sorsává a magány.r>Apátlan, Anyátlan e modernnek hitt világ:r>már szüleink vázájába sem kerül virág.r>r>Oly korban élek most, mit leginkább felednék,r>legalábbis a vigyorgókkal szembemennék,r>és lehervasztanám arcuk bárgyú mosolyát,r>felkavarnám e langyos, rózsaszín pocsolyát.r>r>Oly kor kéne már, hol tisztelik Anyám s Apám,r>hol unokák sorsa sem fű-mámoros talány.r>Oly kort szeretnék, hol még élő a tisztesség,r>s erősen védik, hogy rajta csorba ne essék.r>r>Ily korról álmodozom ostobán néhanap.r>Álmodozom, miközben az idő csak halad.r>De egyszer, valamikor, nagy-sokára talánr>e kort veletek is örömmel megosztanám.
Fájdalmas dolog apró kavicsnak lenni,r>Megtiporva, hasztalan a porba veszni.r>Mert mindenki látatlanul tapos rajta,r>Mulandó léte, homokká váló hajsza.r>r>Ám Ki hasztalan kaviccsá vált csak mára,r>Büszke szikla, hegyorom volt hajdanában.r>Föld katlanából szakadt ki kemény teste,r>S lávája fényétől reszketett az este.r>r>Félve csodálták őt sokszor, és oly sokan,r>Hegycsúcsként égre törve, csak állt dacosan.r>Állt szilárdan, akár egy isteni bástya,r>Évezredek vad viharait kiállva.r>r>És lám, mégis... Horzsolódva egyre-másra,r>Hiába jött oly keménynek a világra.r>Lett Ő is, mint friss kenyérből száraz morzsa,r>Hisz elkopni, s tűrni: ez volt csak a sorsa.
Szeretetben született egy boldog,r>tisztalelkű, s hófehér világba,r>hófehér álomként kezdte létét,r>hó pihékből, Hóemberré válva.r>r>Kis kezek bábáskodtak körötte,r>Őt paskolva boldog kacagással,r>a szánkózó domb apraja nagyja,r>szinte nem is foglalkozott mással.r>r>Répáért szaladtak, hogy az orra r>mégse legyen holmi tömpe krumpli,r>faragtak rá két apró kis likat,r>hogy megfázva: ki is tudja fújni.r>r>Fazék kalapot fejére húzva,r>vesszőseprő lett a harci dárda,r>két szép szénfekete szemet kapott,r>hogy e hó világot tisztán lássa.r>r>Így védte ő a szánkózó dombot,r>szülőhelyén emelt fővel állva,r>esténként a kerek holdat leste,r>és érezte, hogy mennyire árva.r>r>A konok idő pedig, csak halad.r>Telnek a napok, hetek, hónapok,r>foltokban látszanak a fűcsomók,r>és a domb körül, a hó sem ragyog.r>r>A kis dombon, ahol megszületett,r>múlóban van hófehér világa,r>hol egykor álomként kezdte létét,r>hópihékből, Hóemberré válva.r>r>A napsugár könnyet csal arcára,r>s cseppje lecsorog talpáig érve,r>sajgó hó-gerince halkan roppan,r>kalapja hullik, s már érzi: Vége!r>r>Némán földre hull az elnyűtt seprő,r>csendes a környék, nem járja senki,r>és a dombtető hó-szülte őrét,r>lassacskán mindenki elfelejti...r>r>Hóvirág nyílik a domboldalon,r>friss tavaszi napsugárra várva,r>immár senkit sem érdekel többé,r>egy elárvult Hóember halála.
1. LEJTŐNr>r>Percként illannak semmivé az évek,r>a csúcsról csalódottan térünk vissza,r>elfáradt útjától a büszke lélek,r>a távolság tetteinket beissza.r>r>Most támaszt keres, mibe kapaszkodvar>lejtején többé nem féli a járást,r>visszhangot, kinek bátran panaszkodna:r>vár egy távoli, rég elhalt kiáltást.r>r>Mert elérte célját, és rájött végre,r>hogy fenn a csúcson nem létezik semmi,r>csak szél s a magány jár fel énekelni.r>r>A dicsőség hasztalan az éhségre,r>ha a fáradt testben emlék maradunk:r>nem vetünk többé, és nem is aratunk.r>r>2. ALANTr>r>Nem vetünk többé, és nem is aratunk,r>mások hasznára nem húzzuk az igát,r>ha muszáj, éhen vagy szomjan is halunk,r>nem gágogunk hiába, mint a libák.r>r>Mert létezik még némi méltóságunk,r>soha többé nem állunk be a sorba,r>ha a sárba tiporják bármely társunk,r>többé nem fojtjuk haragunk a porba.r>r>Mert nem vagyunk alább senki fiánál,r>habár vad hegyek alatt éljük létünk,r>talmi magasságtól sohasem féltünk.r>r>Szívósabbak vagyunk a kősziklánál.r>S ne higgye senki, hogy vérünkön élhet,r>szikkadt vázunk csak torzója a létnek.r>r>3. HIT ÉS REMÉNYr>r>Szikkadt vázunk csak torzója a létnek,r>hitünk mégis erős maradt s tettre kész,r>mert a gyávák csak szánalomból élnek,r>hitük a küzdelemhez roppant kevés.r>r>De nem lehet mindenki csakis bátor,r>a mára elesett sem gyáva lélek,r>egykor nagy ember volt, talán orátor,r>ki reményt adott az elhagyott népnek.r>r>Mert hittel kell élnünk, egymásba bízván,r>és bíznunk kell az igazi reményben,r>s küzdeni érte szilárdan, keményen.r>r>Hisz a hegyek fölött él valaki tán,r>ki meg tudja mondani, miért vagyunk,r>megszületünk, szenvedünk és meghalunk.r>r>4. A VÉGTELENr>r>Megszületünk, szenvedünk és meghalunk,r>értelmet ne keressen ebben senki.r>Szél fújja felettünk legvégső dalunk,r>s így fognak minket végképp elfeledni.r>r>Esendő embernek születni vétek,r>törpe a végtelen hatalma alatt,r>kitéve múló idő szeszélyének,r>mely könyörtelenül előre halad.r>r>Ámde porszemként is kiszolgáltatva,r>hisszük, hogy érettünk jött létre minden,r>csak tévedés, hogy nem Mi lettünk Isten.r>r>S feledve bűneink, egymást áltatvar>hisszük, hogy feljuthatunk a mennybe, holr>önmagunkkal csak ritkán nézünk szembe.r>r>5. KÉPZELT VILÁGr>r>Önmagunkkal csak ritkán nézünk szembe,r>mert a valóság sosem szül szép álmot,r>sikolt vajúdása, és vérző szennyber>borítja rózsaszín, képzelt világod.r>r>Majd hazudsz magadnak, hogy így akartad.r>Holott tudod, mindez csak csalfa álom,r>a valóságot gyáván megtagadtad,r>s képzeleted gyilkos hálója átfont.r>r>S bár rémülten tépnéd már cafatokra,r>ámde szorítása csak erősebb lesz,r>lehúz a föld alá, a gyökerekhez.r>r>Hiába kelsz álmaiddal birokra.r>Levegőt markol karod, s tehetetlen,r>mert magunkat legyűrni lehetetlen.r>r>6. CUDAR VILÁGr>r>Mert magunkat legyűrni lehetetlen,r>nosza, leckéztessünk meg hát másokat!r>Keressünk valakit, ki tehetetlen,r>aki nem üt vissza, s remek áldozat.r>r>Hogy ez netán gyáva aljasság lenne?r>Ugyan már, a háborúk ezért vannak,r>nélkülük minden gazdag tönkremenne,r>s munka nélkül a pórok is éhen halnak.r>r>Harcolnunk kell mások ellen magadért!r>Hogy kölykökre lőnek? S apák meghalnak?r>Ugyan, kérem, ez mind csak ócska maszlag.r>r>Kellenek a hősök, s kell a példakép,r>kétkedés nélkül kiállni mellette,r>gyávaságunk néhanap elfeledve.r>r>7. MAGASRA TÖRVEr>r>Gyávaságunk néhanap elfeledve,r>uralkodóként nézünk fel a napra,r>nagyságunk hitébe legyökerezve,r>fejünket nagy büszkén magasra tartva.r>r>A hajdani tudást kivágjuk tőből.r>Ikarosz példáján mit sem okulva,r>újra szárnyakat fabrikálunk gőgből,r>mely úgy burjánzik vadon, mint a dudva.r>r>Önhittségünk immáron határtalan.r>A Nap és idő ellen megyünk harcba,r>Daidalosz intését nem fogadva.r>r>Tudást erővel elérni hasztalan:r>hiába lesz az Ember verhetetlen,r>a test, az idő ellen tehetetlen.r>r>8. A TEJÚT SÖTÉTJEr>r>A test, az idő ellen tehetetlen,r>és évmilliárdok suhannak tova,r>az ember itt pusztán árnyék, véletlen:r>Ő hiszi, hogy létező. - Az ostoba! -r>r>Pedig csupán egy rossz álom a léte,r>mérge a végtelenbe kódolt végnek,r>Ő a világmindenség tévedése,r>ki szégyene a teremtett egésznek.r>r>A nagy mindenség gyilkosává nőhet,r>ki teret s időt hajlítani képes,r>kinek szelleme pusztítástól véres.r>r>Tejút sötétje nevelte e szörnyet,r>a végtelen is mindhiába tágul,r>az örök kör most önmagába zárul.r>r>9. AZ IDŐr>r>Az örök kör most önmagába zárul,r>a földdel válik eggyé a kéklő ég,r>s a világ teremtője elé járul,r>ki előtt főt hajt az örök mindenség.r>r>S kezdetét veszi az Idő uralma,r>minden létező és múlandó fölött:r>egyetlen, kinek korlátlan hatalma,r>a határtalanná váló tér fölött.r>r>Benne rejlik a teremtő ereje,r>mi a mérhetetlenen is áthalad,r>s jelenben múlva, jövőjében kutat.r>r>Ő maga a teremtő őrző szeme,r>s tudja, múlónak mit tartogat a vég:r>a fenn és lenn semmit nem jelent már rég.r>r>10. AZ ELTÉVEDETTEKr>r>A fenn és lenn semmit nem jelent már rég,r>mormolják, kik ma sem hisznek semmiben,r>s szemükben örökre kifakult az ég,r>nem látják, a napnak fénye mit üzen.r>r>Így, vakon tapogatva, kúszva, mászva,r>fáradtan rogynak le a puszta földre,r>küzdelem nélkül - a messiást várva -,r>cél nélkül bolyonganak körbe-körbe.r>r>Mindhiába a hamis s üres lélek,r>mert rövid tartama értelmét veszti,r>s okát születésekor elfelejti.r>r>Hasztalan cél és hit nélkül az élet,r>min nem segít az emberi önhittség;r>minden kezdetben már ott munkál a vég.r>r>11. A KÜZDŐK VÉGZETEr>r>Minden kezdetben már ott munkál a vég,r>és ki győztesként hegycsúcsokra vágyik,r>jól tudja, hogy a vesztesnek nincs mentség:r>sírhantján is csak a közöny virágzikr>r>Mert küzdelemre születtünk e földön,r>megküzdeni a létért és egymásért,r>viaskodni a hitünkért örökkön,r>megharcolni a földért és hazáért.r>r>Hősökké avathat minket az idő,r>kölcsönbe adja dicsőségét cseppet,r>s hátat fordítva máris elfelejtett.r>r>Mindhiába akarat, hit és erő,r>nem segít a szigor avagy diktátum,r>a csalfa idő mindenkit elárul.r>r>12. A MÚLT EMLÉKEIr>r>A csalfa idő mindenkit elárul,r>nincs tekintettel semmilyen élőre,r>vesztes és a hős egyaránt elárvul,r>kegyelmet senki nem is várhat tőle.r>r>Küzdelmed a léttel lassan véget ér,r>és jutalmad a megtett út lett maga.r>Távolság ködébe veszett sok veszély,r>s szeretteid várnak már odahaza.r>r>És mesélsz nékik majd kalandjaidról,r>az utódok pedig mind körbeülnek,r>s csillogó szemekkel csak rajtad csüggnek.r>r>Történeted leírják majdan egykor,r>s az Idő könyvtár mélyére süllyeszti:r>s lapjaira írott szó, színét veszti.r>r>13. FELEMELT FEJJELr>r>S lapjaira írott szó színét vesztir>egy réges-régen elfeledett könyvnek,r>a világ is tán végleg elfelejti,r>s nyoma sincs a valaha volti hősnek.