Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia
r>
r>Azt hiszem már nem szeretlek, véremmel búcsúdban nem gyengítelek.
r>Könnyem már elfogyott, nem sírok, hogy létezel, tavaszban, ha érkezel.
r>Földig hajolnak a háborús istenek, szerelmes képeid nekem lebegnek.
r>Fagyos szíved férgesült aranyat imád, pajzán holdvilágban nem érdekel a cicád…
r>
r>Nézésed is kikopott. vonzereje nuku, amin, ha látnám is smafu.
r>Már nem érzem a szegényes örömet, haragra gyújtottam tiltott közönyet.
r>Ördög szemében a tűz észrevehetetlen, ki is alud a napvilág, mert másfelé néztem.
r>Előfordulhat néha, hogy vezényszóra fészkelnek a sasok… maradnak az igék, mondatok.
r>
r>Nem repül már hideg csókodtól jégszilánk, jégverésben sem szór kincset a szilánk…
r>Feketén pompázik a régen zöld volt pázsit, nem kell félni, kelő nap nem ránk nyit.
r>El is indulok, de nem tudom meddig maradok, lelkemmel szerelembe, már nem harapok…
r>Sokat imádkozom, az élettől nem félek… Nem szeretlek, ez már a lényeg, de még élek!
r>
r>Vecsés, 2023. december 21. – íródott: Ambrus József poéta társam azonos c. verséből átiratként az engedélyével, leoninusban.
r>
Éltes életlátás
r>
r>Szürkeség és rosszindulat egyhangúan az élet része,
r>Hogy ezen változtasson, nem lehet… csak ki élet művésze…
r>Az emberre jellemzők nem változnak, sorsa az ítésze.
r>
r>Az életfalam, csendesen öregszik, már salétrom szagú…
r>Valaki rápingálta: élet maga egy tömény mélabú!
r>A napfény persze süt, de az én arcomat nem melegíti,
r>Nézek magamba, meg vissza, a szememet könny keseríti.
r>Hosszú utamon a fáradtságtól már meggörnyedt a hátam,
r>Már körbe nem… Az utat nézem, az élet alkonyatában…
r>
r>Pro és kontra válasz kellene, hogy miért andalogva megyek,
r>Lehet, mert nekik joguk van és így tudnak beköpni a legyek….
r>Ha egyet megmásztam, ott van, jön a többi… szembe, megest hegyek.
r>
r>Quo vadis kérdezték már oly' sokan tőlem,
r>De én sem tudom, nem szedték még ki belőlem…
r>Bosszúból, zsuppolgatják létemet, velősen.
r>
r>Talmi útjelző karókat, azt bizony látok mindenfele,
r>Ergo, az úton maradni, nekem, talán nem is lehetne…
r>Ab ovo, megyek, mint a barom legelőről hazafele.
r>
r>Életemben nekem mindig erősen kapaszkodni kellett,
r>A fránya élet, mint vakolat folyvást omladozni kezdett…
r>Sőt folyton dehonesztált, ilyen helyzetekben csakis ejtett!
r>
r>Remények? Azok folyton készenlétbe álltak idelent,
r>És közben láttam, égi fáklyák, lehullottak odafent…
r>Releváns dolgokat, mindig elcsesztem bennem, odabent.
r>
r>Az életet, néha le kéne csutakolni, mint egy lovat,
r>Mert a lerakodásokat magába szívja, ha van, sokat…
r>Szellőcske is csak fújja, fújja, út szélén a cédrusokat.
r>
r>Jó a tatunak, mert van páncélja,
r>És haladhat, pedig tán’ nincs útja…
r>Megy, esővel lemosott páncélba.
r>
r>A kidőlt falamon átburjánzón jön az elmúlás,
r>Idő, az önemésztő… támad, végtelen pusztulás…
r>Sűrű köd ereszkedik, nem segíti a felbuzdulást.
r>Az életben vehemens felbuzdulást, csak elnyújtást…
r>
r>Sokszor imádkoztam, bárcsak elfecsérlődének a szavak,
r>De nagyon mélyre süllyedtem… ők csak tátogtak, mint sült halak…
r>Bátor lehettem volna... ki fél, azt körül veszik a falak.
r>
r>Tartani, nem is olyan nehéz, az asztalon talált hajszálat,
r>Lehet, ez megtart, de nem tudja elcsitítani bősz hajszádat.
r>
r>Amit menet közben gondolok, szerintem az a tézis,
r>Próbálom menet közben elterjeszteni, hátha mégis…
r>De csak bukok, botlok, anti ciklus nincs… az csak, mint fétis...
r>
r>Az utamon, ha nagy-fedetlen gödörhöz érek,
r>Ott derül ki, belül és összesen mennyit érek…
r>Amit ott teszek… végre már viaduktot kérek.
r>
r>Vecsés, 2016. február 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Munkát végezve, gondjaimba merültem, ahogy asztalnál, szemben tükörrel ületem…
r>Ahogy a fejem elbambulva fölkapom, arcképem tűnik föl a síklapon, ezt látom.
r>Szenvedély és lelki harcod… küzdő térül választották -pont- az arcod.
r>Minden az arcodon hagyta a jelét, vissza redőllik a képről, de ez nem letét…
r>
r>Mikor a légváraid összeomlók, hullik a haj és sötétbe borul a homlok.
r>Lassan megfakul a jövő álma, az ajak mosolya, és persze szem tisztasága.
r>Dühre, bosszúra emlékeztető, a szemöldökeid között az a jó mély redő…
r>Látni, hogy szád körül is fájdalmas az a nagy vonás, kezdte gúny, folytatta tagadás.
r>
r>Lemondás vágyadat, kétséged ölte hited, így töltötted eddigi ifjonc élted.
r>Csupa csalódás a sorakozó lánca és ezek, mind mint az arcod egy ránca.
r>Látni… ott vigyorogva bántón torzul feléd… távozz tükörtől… ó már ennyi elég!
r>De kérdem, amig lábam székbe roskadtatott, tán’ a boldogság, ami nyomokat hagyott?
r>
r>Vecsés, 2023. október 23. – Kustra Ferenc József- íródott: Weigelsberg Hugó (Ignotikus): (1869 – 1949) „A tükör előtt” c. versének az átirataként, leoninusban.
r>
Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten…
r>A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem,
r>Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem.
r>*
r>Jövő kérdése
r>Ez: lenni vagy nem lenni?
r>Merre és hová?
r>*
r>Jövő kérdése
r>Ez: lenni vagy nem lenni?
r>De mégis, hogyan?
r>*
r>Milyen volt a múltam, mit tettem, hogyan és mit nem tettem,
r>Volt-e, hogy igaztalanul, vagy bántóan viselkedtem,
r>Vagy én voltam a Krisztusi tisztaság? Mindent jól tettem?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>Merre és minek?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>Jártam? És mikor?
r>*
r>A múlt kérdése,
r>Voltam és vagy nem voltam?
r>tettem-e és mit?
r>*
r>A múlt könyve bizony, már be van csukva,
r>Sok-sok lapja, már össze van ragadva,
r>Pedig kéne olvasni… lélek vágya.
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Mozgatórugó!
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Mi a szándékunk?
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Szándékunk jóm-e?
r>*
r>Élet kérdése,
r>Hogy volt múlt és lesz jövő?
r>Jó ember leszünk?
r>*
r>Embert vezérlik a jó, vagy a rossz gondolatai és az érzései.
r>Gondolatain talán változtathat, de ami marad… az érzései.
r>Embert gondolatai befolyásolják, de irányítják... érzései.
r>
r>„Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt.
r>Ki folyton jót tesz, lassan önnön maga lesz beképzelt.
r>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt.
r>
r>„Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt.
r>Ki folyton jót tesz, lassan önön maga lesz elcsépelt.
r>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt.
r>
r>A jövő az élet záloga, enélkül nincsen lét,
r>De hogy jövő mi lesz, ki határozza meg? Mi a tét?
r>Elhagyatottan, kivetetten hal, ki odaadja az utolsó fillérét…
r>A baj az, hogy tudjuk, oly' kevesek lelik vagy érik meg az élet értelmét.
r>*
r>Feltenni kérdést:
r>Hogy lenni vagy nem lenni?
r>El kell dönteni…
r>
r>Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban & önéletrajzi írásként.
r>
(Bokorrímes)
r>Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend!
r>Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend?
r>Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó,
r>Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó!
r>*
r>
r>(HIQ csokor)
r>Sűrűség
r>A masszív csendem.
r>Rám szorult...
r>
r>Hallgatok,
r>Nagy vehemensen.
r>Tudni kell?
r>
r>Nem hallik
r>Szarv súrlódása.
r>Minden áll!
r>
r>Kígyóbőr
r>Avarban csendes...
r>Egerek?
r>
r>Unalmas
r>Ücsörgő magány...
r>Egyedül.
r>
r>Maradjak?
r>Mi a fenének?
r>Unom már...
r>
r>Köhögők!
r>Torkom... poros lett.
r>Nincs vizem.
r>
r>Megyek is…
r>Zaj, elcsendesül.
r>Ez volt nap!
r>
r>Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként.
r>
