Idő 
Értékelés 
Értékelés Fenn ül a csúcson a nagybetűs KÖLTŐ,r>hadd lássák alant, mily iszonyú fennkölt Ő.r>Parnasszus csúcsán fagytól kék fenékkel,r>hiúságból tákolt fészkén: tojásain fészkel.r> r>Parnasszus magos csúcsán egyedül ülve,r>hódol néki a sok tintanyaló "középszerű csürhe".r>S ha bárki halkan-rebegve kér tőle egy pontot,r>torkára fagy a szó, úgy érzi: mindent elrontott.r> r>Saját koszorúja önnön zsenijéből tör elő,r>ha már a kövek közt babérlevél sehol se nő.r>Lírája olyan elvont, fényes, hogy párja sincsen.r>Nem is ember... Ő már-már szinte maga az Isten.r> r>Mert a mi Parnasszusunk már csak ilyen,r>az önjelölt zsenire néznek fel sokan irigyen,r>ki e földi lét vonzását maga mögött hagyvar>lebeg, saját nagysága tudatába belefagyva.r> r>(Föld bolygó 2012. augusztus 12.)r> r>***r>Mindenféle hasonlóság keresése merő fikció. r>Mindazonáltal a véletlen egyezésekért a szerző r>nem vállalhat semminemű felelősséget!
Miért hagytuk, Uram - kérlek mondd meg nekem -,r>Hogy az ember, embernek farkasa legyen.r>Hogy éhezzen, és haljon az, aki gyönge,r>Megalázva, emberségben meggyötörve.r>Hogyan viseljük el most e gyalázatot:r>A sárig görnyedt hátat, s vak alázatot.r>Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe,r>Melynek képe igaz és nem holmi görbe?r> r>Mondd, vajon mit tehetnénk önmagunk ellen,r>Hogy ne torzuljon a valóság és jellem.r>Hogy éhezők ne keljenek ismét útra,r>Gyermekeink gyomra ne korogjon újra.r>Mondd hát, Uram, Te még mindig hiszel bennünk?r>Bennünk, kik téged tagadva elfeledtünk?r>S kapunk-e még vajon megbocsájtást érte,r>Ha megalkuvásunk az élelem bére?r> r>Mondd uram, lehetünk ettől még emberekr>- Kikben a hit apró szikrája szendereg -,r>Ha nézzük véreink végső szenvedését,r>Hogy étekért adja gyermekünk a vérét,r>Télvíz idején megfagynak a szegények,r>És szeretet helyett vak gyűlölet ébred?r>Uram, Atyám, miért hagytuk - mondd meg nekem -,r>Hogy ember az embernek farkasa legyen.r> r>( Pest-Buda 2013. február 4.)
Most, hogy az utcára vetetten élek,r>abban bízok, Ki mégsem szolgalélek.r>Én is ember lennék, s nem holmi hályog,r>mondjátok hát meg: Nektek miért fájok?r>Üvöltenék vadul, de félrelöknek,r>tűrnöm kell némán, mint az ökörnek.r>De pofámat tán befognom sem kéne,r>ha végre valaki Embernek nézne!r>r>Akkor nem lenne gerincem görbe,r>hajlongás nélkül nézhetnék tükörbe,r>de mert csak egy nyomorult senki vagyok;r>emberi szó helyett újabb pofont kapok.r>Ráadásul, ha maradékot lopok: elítélnek,r>nyomortól, mint betegségtől, emígyen félnek.r>Talán egyszer majd a föld alá is vágnak,r>és olcsó fejfájukkal betörik pofámat.r>r>Addig is nekik hurrázva tapsolnom kell`ne,r>mintha agyam helyén dohos szalma lenne.r>Tisztelnem kéne a pénz mocskos hatalmát,r>ha elém dob néha egy nyáltól rohadt almát?r>Ők zsebből zsebbe osztják teremtőjük "hitét",r>nem létezik égi hatalom, mely nyakukra lép.r>Hogy én is emberből lennék? Ugyan ki látja?r>Már se fog, se igaz-hang* nincs a pofámba!
Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,r>hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.r>Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:r>miként kell hazugságban élni, otthonosan.r>r>Hazudd bátran, hogy mindahhoz értesz, mit kérnek,r>nyugodtan teheted, hisz Ők is ebből élnek.r>Ha légtornász kell, hát hazudd azt, hogy te szárnyalsz,r>s díjazni fognak, meglásd; ha mindent bevállalsz.r>r>Oly korban élek, hol hazug mosoly lett a sikk,r>értékét veszti becsület, szeretet és hit.r>Mit sem ér mára a sokévnyi tapasztalat,r>a rég megbecsült könyv csak értéktelen kacat.r>r>Oly korban élek, hol szitokszóvá lett Anyám,r>és félrelökött szülők sorsává a magány.r>Apátlan, Anyátlan e modernnek hitt világ:r>már szüleink vázájába sem kerül virág.r>r>Oly korban élek most, mit leginkább felednék,r>legalábbis a vigyorgókkal szembemennék,r>és lehervasztanám arcuk bárgyú mosolyát,r>felkavarnám e langyos, rózsaszín pocsolyát.r>r>Oly kor kéne már, hol tisztelik Anyám s Apám,r>hol unokák sorsa sem fű-mámoros talány.r>Oly kort szeretnék, hol még élő a tisztesség,r>s erősen védik, hogy rajta csorba ne essék.r>r>Ily korról álmodozom ostobán néhanap.r>Álmodozom, miközben az idő csak halad.r>De egyszer, valamikor, nagy-sokára talánr>e kort veletek is örömmel megosztanám.
Oly korban írom meddő soraim,r>Mikor nehéz már költőnek lenni,r>Mert a mosoly eltűnt az arcokról,r>És nincs ok többé már énekelni.r>Mikor sajgó szívvel nagyon nehézr>Az arcokra boldog mosolyt csalni,r>Mikor a reménység már ködbe vész,r>És a kék madár is készül halni.r>r>Szerető szívvel és tiszta fejjel,r>Sziklányi teher ma hittel szólni,r>Harcolni egyetlen árva tollal,r>Felállni és másokért dalolni.r>Költőnek lenni nagy felelősség,r>S kinek erre vetemedik tolla,r>Sosem írhat le többé hazug szót,r>Mert hitelének gyilkosa volna.r>r>Nem bújhat el gyáván szemlesütve,r>Agysejtjeit mindentől elzárva.r>Nem futhat félelmében világgá,r>Nyüszítve, a Jóistent gyalázva.r>Ha igazi költő akarsz lenni,r>Légy kész harcolni egyetlen tollal.r>Felállva, csak másokért dalolni,r>Vagy küzdeni körömmel és foggal.r>r>Mit nekünk bősz óriások hada!r>Mi költők akarunk végre lenni,r>És nyakas módon újra meg újra,r>Dicsőként szélmalomharcra kelni.r>Ha széjjeltépik is olykor versed,r>Mégis érdemes költőként élni.r>A tollforgatók sorsa s élete,r>Küzdeni a jóért és remélni!r>r>Pest-Buda, 2013. február 8-10.
