Idő 
Értékelés 
Értékelés Ez is a tavasz része…
r>Szél, már döngicsél,
r>Hegytetőről, völgybe zúg!
r>Őzszőrt kócolja
r>Hírt visz: még él a béke,
r>Szívekben hál szépsége.
r>*
r>Elszabadul a szélben a sok-sok finom illat,
r>Körbe járják erdőt, meg a környező falvakat.
r>Az eddig alvó növényekben új nedvkeringés indult,
r>Ettől a lomb, a termések rügye, nagy növésnek indult.
r>
r>Vígan bontja szirmát a vadvirág,
r>Magához tér lassan a világ…
r>*
r>Kiszámítható,
r>Eső a megújhodás.
r>Füvön, őz hízik.
r>Friss, zamatos szeretet,
r>Élet régen ily' lehetett
r>*
r>Jöjj már, nagyon várunk tavasz, légy illatokkal teli,
r>És nagyon jó, ha záport hozol, mi a port elveri.
r>Az örökös csatamezőn a Tél tábornokunk elfáradt,
r>Sőt, már el is ment, itt épít az új tavasz, legújabb mákat.
r>
r>Madár neveti a jelent,
r>Természetjárónak reményt jelent,
r>Tiszteletet, tudást teremt.
r>*
r>Már jó lett idő,
r>Őzek szeme pajkos lett.
r>Dúsban legelész.
r>Az ember is szép, ősi,
r>Szívét test mélyén őrzi.
r>*
r>Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen,
r>Boldogan röfögnek és túrnak serényen.
r>Visit a sok malac, tanulnak keményen.
r>*
r>Természet lágy ölén ring a remény,
r>Egyenlő gazdag és szegény…
r>Vecsés,2017. augusztus 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 8. - Kustra Ferenc József - a három haikut és a három versszakot én írtam. A tanka verssorokat és a 10 szavasokat, szerző és poéta társam Farkas Tekla írta.
r>
Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt,
r>Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.
r>
r>Vadonatúj hóember eladó,
r>És házilag összeállítandó!
r>
r>Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
r>A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…
r>
r>Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
r>Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…
r>
r>Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
r>Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.
r>
r>Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
r>De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.
r>
r>Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
r>Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.
r>
r>Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
r>És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.
r>
r>A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
r>De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.
r>
r>A téma, figyeld, mind az utcán hever,
r>Ha felismered, majd lábadról lever!
r>
r>Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
r>Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
r>Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.
r>
r>Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József
r>
Élvezted-e az élet-templomot belengő békét, nyugalmat?
r>Vagy az életed frontján valahol, megtaláltad-e a vigaszt?
r>Mikor te megszülettél, megkezdődött az „élet-halál játszmája”
r>És ha már sokat éltél, akkor kerül a téma, „meghallgatásra"!
r>
r>Lehangoló és elkeserítő látvány visszanézve az életed?
r>Tudsz-e te bármilyen rossz körülményről, mi okozhatja a végzeted?
r>
r>Vakolatlan falak, törött lábú székek,
r>Bennem föltolulnak... békétlen emlékek.
r>Legtöbbször a sorsunk kegyetlen meg durva,
r>Máskor úgy tesz, mint ki két kézzel ad vissza.
r>
r>Bizony minden csak rideg és kopár!
r>Élek... sok értelmetlen éve már.
r>Nem tudni van-e jövőm… mi sem vár.
r>
r>Tudtam pedig én a mások szemébe kacagni,
r>Sőt, volt lehetőségem kézen fogva sétálni.
r>Sohasem hazudtam, nem voltam becstelen, nem csaltam, nem loptam,
r>Másoknak, arra érdemesnek magamból, életemet adtam.
r>Fölöttébb furcsa minden, tán’ magamat sem ismerem?
r>Már, nincs, amit tehetnék, hogy a fájdalmam felejtsem…
r>
r>Már omlanak a falak, eldőltek a székek,
r>Már el nem múlnak… a bágyasztó, rossz emlékek…
r>
r>A sorsom az, hogy érzem, meghalt már bennem a vágy,
r>Osztályrészem, mire várhatok… egy koporsó-ágy…
r>Ott aztán végre, gondok nélkül hanyatt dőlök,
r>Ott már, fránya élettel, kicsit sem veszkődők...
r>
r>Fáj a múlt, a nem létező jövőmtől roppant félek,
r>Úgy érzékelem, hogy alkalom sincs, hogy... akkor élek…
r>Úgy érzem, ha jő idő, elmegyek, csendben kihalok,
r>Üvöltenék a holdra, mint farkas… inkább hallgatok.
r>
r>Te élvezted-e… élet-templomát belengő békét, nyugalmat?
r>Vagy te az élet harcos frontján bárhol… megtaláltad a vigaszt?
r>
r>Vecsés, 2016. január 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok,
r>Egymás közt somolyognak… tavaszi jó-meleg hozók…
r>A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok.
r>
r>Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon,
r>De így is látom, hogy a napszállta erősödik… szúnyog csípett nyakon…
r>Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon.
r>
r>A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak,
r>Nézem, az ég kékje az estve jövetelével sötétebb azúr lesz, lenyugosznak…
r>A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak.
r>
r>A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog,
r>Az utolsó fénysugár, olyan mintha kis kócos lenne, Nap lelke halkan mosolyog…
r>A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog.
r>
r>Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé,
r>Fölállok, hogy jól lássak, sugárak arcán kicsike mosoly, viszik sötétbe belé…
r>Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé.
r>
r>Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának,
r>Nap is vágy aludni, majd reggel az azúrba jól belekandikál, vége a mának…
r>Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának.
r>
r>A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának,
r>Látható, már lassú lett, a nagy setét meg tavaszi mosolyt ereszt, vége a mának…
r>A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának.
r>
r>Vecsés, 2018. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben, ami az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első két sort egyben. utána a 2. és a 3. sort egyben, igy lesz meg a vers gondolatisága.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Nem szokásom bűnt, de vétket vagy mást sem elkövetni,
r>Nem leszek bolond magamat ellehetetlenkedni.
r>
r>Én bűnügyi nyomozótiszt és poéta natus-doktus vagyok,
r>Én ez voltam, vagyok, sőt, már halálomig ezek is maradok.
r>
r>Vecsés, 2025. február 7. -Kustra Ferenc József- íródott: mint önéletrajzi írás!
r>
