Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>Bizony-bizony minden percenként egy-egy szó csak elszáll,
r>Ha nincs más újabb mondandó, végtelen nagy csend beáll!
r>A szívdobbanás, csak dübörög, válaszhiány elszáll!
r>*
r>Szó elszáll, mint a szél,
r>Hallgatásban süvölt a csend.
r>Szívhang az, ami szól.
r>**
r>
r>Ha válaszhiány nem ad hangot, ajkam is remegve megáll.
r>Ha mellettem ébredsz, közben távol vagy… szó nem is szól, elszáll.
r>Én meg jó erősen ölelnélek, szorítanálak… csend áll.
r>*
r>Mellettem vagy talán,
r>Válasz nélkül szobroz a csend.
r>Szó bennem elhallgat.
r>**
r>
r>Ki rab, csendben szabadságot vágy… rabság maga a boldogtalanság.
r>Rabságban bizony ritka a vigyor-mosolyság, nincs gátlástalanság.
r>Rabságban szó sem döntő, maga a némaság, szinte hangtalanság.
r>*
r>Mosoly ritka erre,
r>Rabság fojtogat, hang se száll.
r>A szabadság csak vágy.
r>**
r>
r>Rabként vágyjuk szabadságot, erre szomjazunk,
r>Mert bármely börtön lehet a legnagyobb vágyunk?
r>Szólnánk is, de nem lehet, csend… miatta állunk!
r>*
r>Szabadság szomj éget,
r>Börtönné válik a vágyunk.
r>Némán marad a szó.
r>**
r>
r>Csukott emberi szem tán' nem láthat csodát,
r>Közben, mint üldözött, átéljük csend hangját.
r>Léknek a csendjében, nekünk szűnik világ…
r>*
r>Csukott szem fénytelen,
r>Csodák csendesen elszöknek.
r>Csend kiált legbelül.
r>
r>Vecsés, 2025. május 18.- Siófok, 2025. június 6. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek, Bosányi Alexandra Eszter azonos c. verse, mint ötletadó alapján. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a HIAKU -kat írta. (6 8 6)
r>
Komolyos humorban…
r>
r>Kósza gondolatim röpködnek, mint vak-varjú sereg, a levegőben,
r>Maradékok, meg utánuk mennek, de észlelem, eltűnnek az légben…
r>Mit tegyek, mit tegyek eme súlyosocska helyzetben, nézek felfele,
r>De nem látok már egy vak-varjút sem, gondolatokat biztos elvitte…
r>**
r>
r>Talán fejedre kéne tenni egy gondolatfogó kalapot,
r>Vagy kicsi, rövid madzaggal kötni őket: „ne repülj, maradj ott!”
r>De lehet, csak pihennek fent egy villanypózna tetején,
r>S majd visszajönnek, ha agyad újra bekapcsol a helyén.
r>
r>Szélfútta gondolatok, szállnak, mint nejlon zacskó a parkban,
r>Kapok utánuk, de csak billegve botlok a tarkaságban.
r>Meglehet, elbújtak egy kávéscsésze aljában,
r>Vagy csak szabadságra mentek… egy okosabb agyban.
r>
r>Vecsés, 2025. május 22. – Siófok, 2025. május 23. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Az első versszakot én írtam, a többi Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársam munkája!
r>
Vágyom, hogy gyere Te Annus, hallod?
r>
r> Ne kérdezz! Ha érkezel Anna…
r>Mit hozol… szerelem vihara?
r>Lassan már megszokom,
r>Lassan már vágyódom…
r>Viharod, mindent borít Anna.
r>
r>Előbb csak a vihar szele jő,
r>Utána érkezik csak a nő.
r>Lecsapok hirtelen,
r>Mint szenvedély-isten.
r>Ne félj! Csak a szívedre törő.
r>*
r>Heves vagy Te, heveny stílusban,
r>De imádlak, minden álmomban!
r>Csókolnám a szádat,
r>Meg a nyakicádat!
r>Öntesz szeretettel… akkorban.
r>
r>Heves? De milyen... bíz’ az leszek!
r>Álmodban is veled ott leszek.
r>Csókot nyakra – szájra,
r>Nem vagyok szűz lányka.
r>Szerelem kell mindig a szívnek...
r>*
r>Egyszer csendben érkeznél ide,
r>Tudod, miért várlak ide?
r>Próbaként… nagy próba...
r>Szerelem harcosa…
r>Gyere már Annácskám… jőj ide!
r>
r>Olyat tőlem ki látott, csendben?
r>Mint a tolvaj ki lapul lesben?
r>Ámor harcosaként,
r>Lelkem gyújtana fényt.
r>
r>S csiklandós puszit nyomnál estben... Vecsés, 2025. április 1. – Siófok, 2025. augusztus 2. Kustra Ferenc József- írtam: romantikus LIMERIK csokorban, a páratlanokat. A párosokat, Gránicz Éva, poéta-, és szerzőtársam írta.
r>
Minden szó előtt a csend áll.r>Üres ég szórja szögesdrót-fényeit,r>hol kő-csend szárnyak a szélben felemelnek Istenig. r> r>Ima r>Ez a lélek ideje. Ez a maradás. A holnap nélküli jelen.r>Az ima, ami már nem kér,r>csak van.r> Keresztre szegezve r>Egyedül vagyok. De nem magam.r>Valaki néz. Valaki hallgat.r>A csend Isten is, szegek és kalapács hangjai.r> Jelenlétr>Isten nem beszél, csak jelen van.r>Mint víz alatt az emlék,r>vagy egy gyermekkori félelem –r>örök, hangtalan.
Nem védtelen, mint a vadállat, r>és, ha szükségét érzi, r>törvényt bont.r>Ahogy az erdőben járok,r>Csak hallgatok,r>És hallgatom, ahogy az avarr>dühösen rám förmed, ha rúgom,r>r>Nem védtelen, de vadállat,r>ahogy hanyatt, r>tarkóm alatt a kezemmelr>fekszem, a réten,r>Rágok egy fűszálat, r>elkapom a szellőt,r>Etetem a méheket.r>Pont úgy, mint régen,r>r>Védtelen vagyok, r>mint a vadállat, r>de, ha a szükség úgy hozza,r>Mégis törvényt bontok,r>És a csendből vérzivatar lesz,r>Látom a rémes sorsokat,r>És, hogy mikor mit rontottam el,r>Most ne gyere közel,r>beleket ontok.r>r>De ezt egy apró madárka nem tudjar>és rászáll a vállamra,r>Csivitel a fülembe,r>Lassan lehűl a vérem,r>Ma már nem ölök többet,r>És, akik eddig a földre löktek,r>Sértetlenül mehetnek haza, r>hogy megöleljék a gyerekeiket.
