Szófelhő » R » 36. oldal
Idő    Értékelés
Anyám keze erős és kérgesr>volt egykor, s munkától eres,r>s mégis, olyan gyöngéden simítottar>fáradt kezével mindenem.r>r>Esténként, mikor hozzá bújvar>meséket mondott énnekem,r>úgy ölelt! Olyan szeretettel,r>ahogy nem tud más senki sem.r>r>Sosem mondta mennyire fáradt,r>s amikor éppen nevetett,r>szeme kékjében csillagokkéntr>ragyogtak könnyes gyöngyszemek.r>r>Istenem! Milyen boldog is voltam!r>Pedig nem volt más semmi sem,r>csak néhány boldogan eltöltött óra,r>mely ma is feldereng nekem.r>r>Valahol mélyről, messzi múltból,r>s úgy járja át most mindenem,r>hogy beleborzongok, milyen szép volt,r>pedig oly rég volt, Istenem.r>r>Azóta megtört. Oly törékeny.r>S olyan gyönge a két keze,r>Mégis annyira jólesik most is,r>amikor néha átölel.r>r>Tudom, az idő olyan véges,r>s nem lehet mindig itt velem,r>de nekem mégis, oly erőt ád,r>ha fáradt kezével átölel.r>r>Most tűnődöm: vajon épp úgy érezr>az én két drága gyermekem?r>Ahogyan én, hisz nincsen másom,r>csak ők! Hiszen ők a mindenem!
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 90
Tombolj vihar! Söpörj el engem!r>Ne engedd azt, hogy itt legyek!r>Vigyél magaddal árkon-bokron,r>had legyek dühöngő szeled.r>r>S olyan erős, mely összezúzzar>minden apró kis kételyem,r>mely visszatart, s nyugodni nem hagy,r>cafatra tépve lelkemet.r>r>Fújj a szemembe porszemet, vagyr>takard le mind a két szemem!r>Ne engedd azt, hogy megláthassam,r>mikorrnak a fellegek.r>r>Ne lássam, mikor megtört szemükbőlr>patakzó árként könny pereg,r>elsiratva e gonosz világot,r>hol már nincs helye semminek.r>r>Ne engedd azt, hogy itt maradjak,r>Hisz, a lelkem most úgy remeg,r>mint a viharban hajló nyárfa,r>mely minden ízében megremeg.r>r>Tiporj el mindent, mi visszahúz még,r>dörgő haraggal, hogy nekemr>ne legyen többé semmi más itt,r>csak halomra döntött romhegyek.r>r>Vigyél magaddal, s ne engedj el,r>míg nem csillapítod lelkemet,r>hisz most összetört. S darabokbanr>megtépve, zúzva ott hever.r>r>Ne engedd azt, hogy visszatérjek,r>hisz már nem maradt semmi sem,r>miért itt legyek, s nem hiányzom,r>nem várr vissza senki sem. r>r>Sodorj oda, hol megtépett lelkekr>várnak, ott talán meglehet,r>hogy elfogadnak, és úgy szeretnek,r>ahogyan én is szeretek.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 71
Visszatérsz? Várom Petronella, r>Tiéd testem-lelkem valója… r>Visszatérted vágyom, r>Megőriztél? Mákom… r>Jőj megint szerelem-hajóba. r> r>Visszatérnél? Együtt volna jó! r>Kettőnknek von’ lélekfalazó. r>Megint úgy vágynálak, r>Megsimogatnálak… r>Ez már ne legyen megtagadó. r> r>Visszatérnél? Vágy…Petronella. r>Lennénk egy pár… élet valója. r>Igaz pár lehetnénk, r>Jövőbe mehetnénk… r>Légy Te, szerelem messiása… r> r>Vecsés, 2021. november 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 89
Láttam… arcodon fényt, Mirella, r>Akkor öleltünk utoljára… r>Boldogan nevettél, r>Vidáman öleltél. r>Látszott távolság mosolygása. r> r>Ma már tudom, fénytelen égbolt r>Ott, akkor még nekünk ragyogott. r>Szép szemed is fénylett, r>Ég még kicsit kéklett… r>Félhold nem volt, ölelés szép volt… r> r>Csend kiáltásom, sikoltozott! r>Szép pillanat… sors már taposott. r>Első ölelés volt, r>Több ilyen, már nem volt. r>Megváltó halálfény… ott kotlott. r> r>Vecsés, 2021. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, emlékező LIMERIK csokorban. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 100
Emlékszem, mosolygott Hildegárd. r>Láttam, mosolya nem volt csalárd. r>Örömmel beszéltünk, r>Idő, elment nékünk. r>Időnk tűnt gyorsan, mint egy gepárd. r> r>Faggattam Kegyedet, egy folytán’, r>Szívben melegség volt egy folytán’. r>Mondtam én magamról, r>Kegyed szólt magáról. r>Időnk ment rohanvást, egy folytán’. r> r>Emlékszem, mosolygott Hildegárd. r>Szeme csillogott, nem volt csalárd. r>Módfelett csak néztük r>Egymást… érdemeltük. r>Csak szerelem... nem volt csatabárd. r> r>Azt nem tudod megtiltanod nekem, hogy álmodjak… és át sem írhatod. r>Szívemben élsz továbbra, az álmomban vagy, bár lehet, te az egészen túlvagy. r> r>Vecsés, 2021. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban és leoninusban. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 88