Idő 
Értékelés 
Értékelés A bagolyról elterjesztették a népek,r>Hogy bölcs, igaz madara az erdei létnek.r>Végül elkapta Őt is a hatalmi örvény,r>És attól kezdve, szava lett a törvény.r>r>Bár változhatott volna inkább köddé,r>Mert szemernyi nyugta sem volt többé.r>Nappal, sok ostoba kérdéssel nyaggatták,r>Állandóan felverték, aludni sem hagyták.r>r>Ennyi sok tudásért sohasem járt étek.r>És-hogy éhen ne haljon,r>Éjjel kellett vadászni szegénynek.r>r>Budatétény 2025
A biblia szerint, a hatodik nap,r>Isten, megteremtette az embert.r>Őszintén mondva igencsak elfáradt,r>És jobbra már nemigen tellett.r>r>No meg a matéria is fogyóban volt,r>Így-hát, ne csodálkozzunk rajta,r>Ha a nagy műn, esett pár apró folt.r>r>Habár a saját képére alkotta a formát,r>lett belőle fekete, fehér, sőt sárga,r>Kisebb, nagyobb, okosabb és ostobább,r>Elvégre a teremtésnek is megvan az ára.r>r>Most aztán civakodnak, ki az eredeti,r>Melyikük is lenne az a bizonyos első,r>Aki isten arcának mását: joggal viseli.r>r>Alkottak hát, maguknak, pár saját istent,r>De leginkább a pénz az, mi vitt mindent.r>Az Úr, úgy hitte, a probléma megoldva,r>Most aztán lett a képmásokkal dolga…r>r>Mert a biblia szerint, a hatodik nap,r>Isten megteremtette az embert.r>Őszintén mondva jócskán elfáradt,r>És ötlet híján, jobbra már nem telt…
Volt egyszer egy hitem az Emberben,r>de felnőtt koromra itt hagyott cserben.r>Becsaptak a tündérek, fájdalmat hagytak,r>hófehér könnyeim az arcomra fagytak.r>Ráébredtem: a gyermekkornak vége,r>s meghalt a mesék varázsos szépsége.r>r>Volt egyszer egy magányos ifjúságom,r>barátok, sok-sok gyerek volt az álmom. Okultam,r>nőttem, mint avar alatt a gomba,r>csendesen bebújva saját magányomba.r>Így teltek s múltak a jeltelen évek,r>voltak szürkék, rövidek, s olykor szépek...r>r>Volt egyszer egy Első, nagy szerelmem.r>Lebegtem s lubickoltam önfeledten.r>Nem láttam, hogy gyűlnek a fellegek.r>Csakis én tehettem róla: meglehet.r>Fájdalommá vált szerelmemnek fészke,r>szakítás, magány, önvád lett a vége...r>r>Volt egyszer egy boldog házasságom,r>egy gyermekem - a többit már nem várom -r>Felnőtté vált s immár saját életét éli,r>szülei aggódását, köszöni, nem kéri.r>Jó gyerek lett, támaszunk a korban,r>megöregedtünk, s szívünk alig dobban.r>r>Volt egyszer sok-sok múló évem,r>a holnapot talán még békén megélem.r>Ráébredtem: felnőttkoromnak vége,r>rég elkopott mesém varázsos szépsége.r>Talán szép volt, talán kerek, mint a hold:r>Egyszer volt...r>r>Pest - Buda, 2014. október 24-25.
Holnap is születnek majd, s meghalnak:r>az emberek temetnek vagy mulatnak.r>Holnap is lesz talán majd, ki apává válik,r>és olyan, ki társra mindhiába vágyik.r>r>Holnap is üres lesz sokaknak a tányér,r>s lesz, akire némi tisztesség ráfér.r>Holnap is hazug marad minden csirkefogó,r>kinek szájából üres ígéret a kenyérnek való.r>r>Holnap is szégyen lesz szegénynek lenni,r>kérges kézzel földet túrni, deszkát szegelni.r>Holnapra sem lesz még kétkezi becsület:r>kapanyél szegényé, s gazdagé a szüret.r>r>Holnap is ölnek az emberek és halnak,r>és haragot vetve gyűlöletet aratnak...r>Vajon holnap lesz-e, ki gyermeket áhít,r>vagy anyai méhből világra jönni vágyik?r>r>A holnapot el kéne feledni már Ma,r>ez lehetne az Ember valós boldogsága.r>Feledni a tegnapi haragot és gondot,r>s nem a holnaptól remélni jobb sorsot.r>r>Pest - Buda, 2014. szeptember 30.
Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség,r>hogy a kétkezi munkáról már szó se essék.r>Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan:r>miként kell hazugságban élni, otthonosan.r>r>Hazudd bátran, hogy mindahhoz értesz, mit kérnek,r>nyugodtan teheted, hisz Ők is ebből élnek.r>Ha légtornász kell, hát hazudd azt, hogy te szárnyalsz,r>s díjazni fognak, meglásd; ha mindent bevállalsz.r>r>Oly korban élek, hol hazug mosoly lett a sikk,r>értékét veszti becsület, szeretet és hit.r>Mit sem ér mára a sokévnyi tapasztalat,r>a rég megbecsült könyv csak értéktelen kacat.r>r>Oly korban élek, hol szitokszóvá lett Anyám,r>és félrelökött szülők sorsává a magány.r>Apátlan, Anyátlan e modernnek hitt világ:r>már szüleink vázájába sem kerül virág.r>r>Oly korban élek most, mit leginkább felednék,r>legalábbis a vigyorgókkal szembemennék,r>és lehervasztanám arcuk bárgyú mosolyát,r>felkavarnám e langyos, rózsaszín pocsolyát.r>r>Oly kor kéne már, hol tisztelik Anyám s Apám,r>hol unokák sorsa sem fű-mámoros talány.r>Oly kort szeretnék, hol még élő a tisztesség,r>s erősen védik, hogy rajta csorba ne essék.r>r>Ily korról álmodozom ostobán néhanap.r>Álmodozom, miközben az idő csak halad.r>De egyszer, valamikor, nagy-sokára talánr>e kort veletek is örömmel megosztanám.
