Idő 
Értékelés 
Értékelés (21 gramm epigramma)r>r>Meghóttam én kérem, éppen akkor meg akkor,r>mikor elért az a Kaszás, no-meg az aggkor.r>Szép temetésem vót, de a végét nem vártam;r>így is voltak a pappal, sírásóval, hárman.r>Egyszóval, így hagytam itt e földi világot:r>sírásó szórt rám földet, pap meg miatyánkot.r>r>Mint friss hót, tükör híján, tapogattam szárnyam,r>s rettegve lestem, nem-e patásodik lábam.r>Mert-hát nem olyan mindegy újoncként ilyenkor,r>az ördög fiának, avagy angyalnak lenni,r>mert-hogy a bűnöm tán sok, és ennyi meg ennyi.r>Biza kár, hogy nem alkudtam jóval előre:r>némi kis jattért, ezt-azt feledni belőle.r>r>No de mindegy! Végül-is már idefent vagyok,r>lenézve szédülök, és mindkét fogam vacog.r>Bezzeg lenn: a patások szép estére főnek,r>ki vannak téve bő léből sugárzó hőnek.r>Nem is szédülnek ott, csak rotyognak szép lazán,r>mit-sem törődnek ők, egy újonc meghót baján.r>r>Egyszóval: most itten, épp felvételre várok.r>Adatlapom töltöm, mint a lüke diákok.r>Aztán innen, majd állásinterjúra visznek,r>s prezentációm után lehet, hogy repítenek.r>Gyakorlom is serényen, mit mondok hát kérem,r>mert ilyen angyalosdit, még nemigen éltem.r>r>Mormolom hát magamban, vagy-úgy hetvenhatszor:r>Meghóttam én kérem-szépen, ekkor meg akkor,r>mikor gyütt az a Kaszás, no-meg hát... az aggkor.r>Szép temetésem vót... a végét alig vártam,r>Így is voltak pappal, sírásóval és velem:r>összevissza hárman.r>r>Pest-Buda, 2016. február 28.
Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott,r>Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott.r>Életünk értelme őrizni a tőle kapott lángot,r>Elűzni a sötét semmit, s vigyázni e világot.r>r>Minden egyes gyertya külön sorsot hordoz,r>Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz.r>Egyik gyertya vékony, s lám, tömzsi ott a másik,r>De minden egyes gyertya: csupán égve világít.r>r>Együtt oly szép és meleg, sugárzó a fényük,r>Délceg ragyogás, vagy lágy pislogás a létük.r>Éltükben önzetlenül mindegyre csak égnek:r>Ők adják a meleg lelket a hideg, setét éjnek.r>r>Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,r>Elfogynak, mint a viasz, s létük végén járnak.r>Apróka, megfáradt lángjuk egy utolsót remegve rebben,r>Elpihen a bennük őrzött fény: békésen, csendben.r>r>De az örök fény, mi életet ád, nem hunyhat el soha!r>Emlékezve éled ismét, új és új gyertyák büszke sora.r>Mi, kik eleinktől kaptuk hajdan ezt az örök lángot,r>Értük is fénybe borítjuk e reánk bízott, csodás világot!r>r>Pest-Buda, 2015. október 26.
(Bródy János tiszteletére)r>r>Csend járja be e valaha szent földet,r>sunyítón néma kushadás és átok,r>Ti szabadítottátok ránk e szörnyet:r>gazul gyűlölködő hamis-királyok!r>r>Önmagatok képzelte trónon ülver>e nép nevében ítéletet mondtok,r>és hatalmatoktól megrészegülver>dobtok nékik némi hústalan koncot.r>r>Közben dicsőítő dalnokra vártok,r>nyálasan magasztaló hamis szóra,r>de dalos lelkeket már nem találtok,r>mert mind kihaltak: akárcsak a nóta.r>r>Kik rég oly víg-bátorsággal daloltak,r>mára a gyávaság lett sovány létük,r>mert családjukért földig alázkodtak:r>netán dicstelen elmúlás lett bérük.r>r>Mert a szolgaság a lélek börtöne,r>s a láncot a költő nehezen tűri,r>halott lenne Ő akkor is, ha élne,r>hiszen a dalok hiánya: legyűri.r>r>És mégis akad oly dalnok, ki feláll!r>Habár ráncos keze tán kortól reszket,r>ütött-kopott lantját megfogva kiáll -r>Ő, aki többé már semmit sem veszthet.r>r>Egy agg, sápatag arcú rímfaragó,r>ki a gyenge testben is erős lélek,r>elcsukló hangja reszketeg és fakó,r>s ott fenn: a hatalmasok mégis félnek.r>r>Irtóznak hallani a régi lantot,r>mert hangja ma sem hamis, hanem tiszta,r>rémülten látják az ismerős lantost,r>ahogy a nép ma is dalait issza.r>r>- Ébredjetek fel mind, Ti szabad-lelkek!r>Üres a trón, már nem ül rajta senki! -r>Fátyolos hangján olykor halk az ének,r>ám sorait szabadság szele lengi.r>r>S szűkölnek bújva a gazok kutyái,r>amint felébrednek a lelkek sorra,r>minden egyes strófa új ostorcsapásr>a szemfényvesztő, hazug árulókra.r>r>Mert nem lehet király ott a gyűlölet,r>hol nem hisz benne többé soha senki!r>És sorra emelkednek fel a fejek,r>ahogy dalát egy ország visszazengi.
A szépségről akartam ma írni,r>egy sort, két sort, talán többet.r>Arról, mi felemel, avagy bódít,r>s megtelít egy egész könyvet.r>r>Akartam írni a nyárról, s fákról,r>a szerelemről is talán,r>a rét szépséges virágairól,r>egy örök Isten asztalán.r>r>Örömöt akartam hozni nékedr>e szomorú, bús világba,r>arcodra mosolyt csalni könny helyett,r>Én: a szegény Botcsinálta.r>r>S most itt ülök a papíros felett,r>csendben, a sorokra várva,r>valami szépet szeretnék írni;r>de tollam sincs tintába mártva.r>r>Ott legbelül, megfájdul valami,r>mi a boldogságod hozná,r>s belesajdul hasztalan életem:r>cseppnyi könny kellett csak hozzá.r>r>S most itt fájnak a régen múlt évek,r>a sok gyáva megalkuvás,r>a görbült gerincű hajlongó félsz,r>s kényszerült alázkodás.r>r>Pedig a szépről akartam írni,r>egy sort, két sort, talán többet;r>arról, ami felemel vagy hódít,r>s megérdemel egy csepp könnyet.r>r>Pest - Buda, 2014. január 13.
Egy tiltott bolygóra születtem,r>hol teremtőm is elhagyott,r>nincs elődöm, tán utódom sem,r>kire e semmit ráhagyom.r>r>És nincs, ki átöleljen féltve,r>- Anya, ki önzetlen szeret -r>kinek vállán elsírjam vétkem,r>hogy megbocsássa bűnömet.r>r>Vak vagyok e setét világban,r>hol nincsenek fénylő napok,r>hol nincsenek soha kérdések,r>se nyugvást adó válaszok.r>r>Csak a kétségek egét látom.r>Valós e nyomorult világ?r>Vagy pusztán képzeletem műve,r>mit teremtőm is megutált.r>r>Bár ne születtem volna soha.r>Miért lettem, s kiért vagyok?r>Elveszett nemlétem gyászolom,r>mint holtját az, kit itt hagyott.r>r>Pest - Buda, 2013. július 27-28.
