Idő 
Értékelés 
Értékelés Kivonat az életből…
r>
r>(3 soros-zárttükrös trió)
r>Folyvást csak szembejönnek a megvalósultalan álmok,
r>Álom nem valósul… de talán vannak jó pillanatok…
r>Folyvást csak szembejönnek a megvalósultalan álmok.
r>
r>Kényszer öröm, kényszeres jókedv ellensúlyozza fájdalmat,
r>Körül is nézek, végig gondolom, ennyire jut akarat…
r>Kényszer öröm, kényszeres jókedv ellensúlyozza fájdalmat.
r>
r>Bizony a nevetés is lehet egy rettenetes nyekergés,
r>Mikor ez olyan, mint a kukacnak pocsolyában tekergés…
r>Bizony a nevetés is lehet egy rettenetes nyekergés.
r>
r>(leoninus)
r>Van, kit ér a bánat és csak morog, majdan ráér… majd sírjában forog.
r>Lehet, hogy azért morog ő sértetten, mert jobb lenne megszületetlen…
r>Tudjuk is, hogy élet juj, de nagyon vaskobakos, mondhatjuk, iszonyatos.
r>Van aztán a -mondják- fanyar mosoly is, ez őszintétlen is, meg csalfa is!
r>Van, aki sérelme esetén annyira ordít, hogy még kisebb harangot is kondit.
r>Van, ki örömét úgy éli, hogy sírva nevet, ő egy ideig nem fokozza csendet...
r>
r>(Senrjú)
r>Kényszer nevetés,
r>Nem való jót keresni.
r>Kínos átélni!
r>
r>(HIQ)
r>Rátalál
r>Valaki jóra?
r>Átéli?
r>
r>(Senrjon)
r>Háborúk, nem is messze,
r>Ez öröm-gyilkos… egye fene!
r>Csak a robbanás!
r>
r>(Sedoka – két katauta.)
r>Könnyes arc miért?
r>Bánat, sírást okozza.
r>Öröm is okozhatja…
r>
r>Könnyes arc miért?
r>Végső bánat okozza.
r>Életút okozhatja.
r>
r>(Apeva)
r>A
r>sírás
r>Csak megáll,
r>Abbamarad,
r>Ha bú nem ural.
r>
r>
r>(Bokorrímes)
r>Van ki bánatát úgy éli meg, hogy teliszájjal ordít,
r>Ha nem hagyja abba, akkor mindenkit bizton megőrjít.
r>
r>Vecsés, 2023. december 31. – Kustra Ferenc József
r>
Mi az a létező valami,
r>Aminek a neve a semmi?
r>
r>Van-e semmi? Ha van, az a nem… semmi.
r>Ha nincs, akkor meg mi az ami semmi?
r>
r>Ha már a vágyad, üldözi a semmid,
r>Akkor úton vagy, hogy legyen valamid.
r>
r>Ha szegény vagy és nincsen semmid,
r>Akkor a vagyonod a semmid.
r>
r>Ha semmid nincsen, nálad úr a hiány,
r>És fölöttébb nagy az egyensúlyhiány.
r>
r>Semmivel nem lehetsz úr a portádon,
r>Csak kieshetsz a korhadt fakorláton.
r>
r>A semmiddel, Te nem jutsz messzire,
r>Hiába szeretnéd, bármennyire.
r>
r>Ha már felfogtad, létezik a semmid,
r>Akkor tudd, hol is keresd a valamid.
r>
r>Ha már tudod, hogy hol keresd a valamit,
r>Akkor menj az úton, hagyd veszni a semmit.
r>
r>Ha gazdagon értékeled a valamit,
r>Akkor nagyon vigyázz! Ne gyűjtsd be a semmit!
r>
r>Ha már van vágyad, és üldözi… semmid,
r>Akkor úton vagy… majd lészen valamid.
r>
r>Mindig volt, talán van és lesz is valamid,
r>Bizony akkor is, amikor nincsen semmid...
r>
r>Vecsés, 2013. szeptember 22. – Kustra Ferenc József- Tóth Sarolta:” Van semmi is” c. verse ihletésével.
r>
Lassan talán már nincs is szép a világban
r>Keresem, de már semmi nincs ládikában…
r>Vihar is a kis virágot tépi,
r>Lőtt vad is az utolsókat lépi…
r>
r>Hullócsillag utoljára ragyog,
r>Fénycsóvát húz, életről így gagyog…
r>A nagy folyó elmossa a köveket, koptatja,
r>Falu bolondja, hogy abbahagyta, hol folytatja…
r>
r>A modern világ embertelen
r>Reménykedünk, de lélektelen.
r>Sírkő nehéz, már mohás, eltolni már minek, nem lehet!
r>Lélek, lelkiismeret? Liberalizmussal? Elveszhet…
r>
r>Jelenem matt fekete, sötét, múlt éveim rossz kísértete.
r>Hullámozhat homlokomon, arcomon jobb jövőm ígérete?
r>
r>Vecsés, 2013. április 9. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya,
r>De megúszta a büntetést az orosz pópa…
r>Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya.
r>
r>Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat,
r> Vívja minden ellen a védekező harcokat…
r>Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat.
r>*
r>
r>(Senrjon trió, félhaiku lánc formátumban)
r>Gyalogosan menetel
r>Előre a lábam, tönkbe rúg.
r>Ima nem segít!
r>
r>Gyalogosan menetel
r>Hóban a lábam, éppen tél van.
r>Ima nem segít!
r>
r>Gyalogosan menetel
r>A lelkem… felhők könnye hullik.
r>Ima nem segít!
r>*
r>
r>(Senrjú duó)
r>Nap sugára is
r>Földet ér, éltet fejleszt.
r>Földet melenget!
r>
r>Levél, mit simít…
r>Meghallom lelkem sikít!
r>Ilyenek… napok!
r>*
r>
r>(anaforás leoninus)
r>Sokszor előfordult velem, hogy jó nagy felhő nyomult fölém, Nap beborult!
r>Sokszor előfordult velem, hogy lelkem védekező harcokba ’bonyolult’.
r>Sokszor előfordult velem, hogy lelkem csak gyalogolt mellettem.
r>Sokszor előfordult velem, hogy felhők könnye mosta a fejem.
r>
r>(leoninus)
r>Aranyló mezőn piros pipacs, őzeknél dívik az ’ipi-apacs’?
r>Rózsa illat terjeng, meg a füstölt sonkáé… Más illat is füstölt...
r>
r>Vecsés, 2022. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként
r>
(végső emlék a feledhetőnek)r> r>Egy filléres másolat lóg a falon,r>napszítta poros művirág az íróasztalon,r>a zöld-penész már a küszöböt is elérte,r>de nem tett semmit ellene, se érte.r>Nagyra-törő álmai sohasem voltak,r>ha lettek is volna: már régen elkoptak.r>Család, gyermek, nyugalom volt vágya,r>és egy szerető feleség, aki hazavárja.r> r>Megnősült, dolgozott, s szinte már felejti,r>a régi kis dobozt, mely emlékeit rejti.r>Korok és ideológiák jöttek mentek,r>határok tűntek el, s újak növekedtek.r>Elrepült több mint hatvan év nagy-hirtelen,r>Ő maradt ki örökké volt: a nincstelen.r>Pedig temérdek dolog történt ezalatt,r>miből egyetlen egy sornyi sem maradt.r>Csak egy árva pókháló, az üres polc felett,r>egy soha meg nem írt történet helyett.r>- Ez marad majd utánam - gondolta,r>asztalán a silány művirágot félretolva.r> r>A vastag porban egy öreg toll hevert,r>hegye régen látott már új verseket.r>- Ha csekély tinta jutna még e tollba,r>és papír is akadna tán a vén fiókba,r>ez égi jel lehetne onnan nagyon fentről,r>hogy a teremtőm tudni akar életemről.r>Netán meg kéne írnom tanulságnak,r>az utókornak vagy akárki-másnak,r>hogy miként is maradtam örök senki:r>kinek sorsát a történelem elfelejti.r> r>Gondolataimat hadd rendezzem hát sorba,r>hasztalan életem, most e tollba mondva:r>Például, ha a születésemmel kezdeném,r>valahol még az ötvenes évek elején...r>Szóval a Ratkóban virradt rám a kék ég,r>amikor asszonynak szülni volt kötelesség,r>habár a szerelemnek is volt némi része,r>egyszóval így történhetett meg, hogyr>édesanyám ringatott szerető ölébe`.r>Lettem hát, mint akkoriban oly sokan,r>a háború után, tervszerűn s tudatosan.r> r>És eltelt négy év, min nincs mit feljegyezni,r>tanultam beszélni, járni, sírni s nevetni,r>pelenkámat jócskán hátrahagyva immár,r>Én jól ellettem volna, mint tóban a hínár:r>de a történelem Dzsinn volt a palackban,r>s ötvenhat máris ott dübörgött a falakban.r> r>A Múzeum körúton laktunk akkortájt éppen,r>sötét volt, és én a koksz tövében vacogva féltem,r>mert szenes-pincénk mélyén kuksolt a család,r>és mikor apámért feljöttünk, hogy haza hozzuk,r>egy eltévedt géppuska golyó kis-híja el talált.r>Nagyanyám a drága lélek, isten nyugosztalja,r>a nyolcvanas években is a falban lévőt mutogatta.r>Ő hitt benne, hogy ez, egy égi jel, isteni csoda,r>unokája fejétől a kapualjban, kétujjnyira vágódott oda.r>Képek, hangok villanások maradtak meg bennem:r>kapunk előtt egy fölborult sárga villamos,r>tankok csővel a falnak. Erre emlékeztem.r> r>Négyévesen láttam először a méltóságos halált.r>Túlélés ide vagy oda, Ő mégiscsak megtalált.r>Szívizomgyulladás! Így szólt az orvosi verdikt,r>piros kis-biciklim elítélve, ugrálást is megtilt.r>Korán megtanultam hát, olvasni muszájból,r>Így lett a képes mesekönyv az egyetlen barátom.r>Hatévesen már nagy hangon böngésztem,r>írni még nem tudtam, csak firkálni: de szépen.r>E tudással kerültem hát az első iskolámba,r>vastag komor téglafalak, nap se nézett rája,r>első-osztályos lettem a Cukor utcába’. -r> r>Gondolataiban már az első fejezetig jutott,r>papír is akadt kezébe, mit egykor eldugott.r>De a kalamáris kupakját csendesen emelve,r>réges-rég beszáradt tinta várt az őszülő fejre.r>Hiába van pár megsárgult papír a vén fiókba’,r>az égi jel most elmaradt: nincs tinta a tollba...r> r>Hát, így maradt Ő végül egy elfeledett senki,r>kinek sorsát a történelem fel sem jegyzi.r>Maradt a művirág, pókháló az üres polc felett,r>e soha meg sem írt: végső történet helyett.r> r>Pest-Buda 2013-2026.
