Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia… Avagy: lélekharc az életben…
r>
r>Nem tudni, hogy lesz az életben
r>Bele kell nézni, mi van lélekben...
r>
r>Ember tervez, és Isten végez.
r>Ki az, aki lent az üstben végez?
r>
r>Jónak lenni, jót tenni,
r>Életkártyát keverni
r>Ismerni a jövőt, kutatni a múltat,
r>Tudni kell a jövőt, keresni a múltat?
r>
r>Tenni azért, hogy meglegyen az örök élet?
r>De öregen megtudni, hogy ember mivé lett…
r>Saját árnyékot tán' kergetni a betonon
r>Végig menni, nem létező futóhomokon.
r>
r>Szeretni a hazát, ami nincs… csak álom?
r>De szeretni, ha volna… és nem vágyálom…
r>Lélekkufárokat elkerülni, a csalókat elzavarni
r>Gyógyszerkufárokat megkerülni, egészségesnek maradni.
r>
r>Földből boldog bolygót kell csinálni,
r>Földi létben boldogságra vágyni.
r>
r>A jót vágyni!
r>Rosszat fájni!
r>Szépet imádni!
r>Csúnyát utálni!
r>
r>Úgy kéne élni, hogy feloldozást nyerjél
r>Ha osszák a mannát, abból Te is egyél…
r>Szép oroszlánokat manézsban egzecíroztatni,
r>Búvárokat meg a tengerparton keszonoztatni.
r>
r>Nehéz dolog átmenni a tű fokán,
r>Táncolni is... kés élén, nem a fokán.
r>
r>Az is valami, haladni előre, hátrafelé futva,
r>És ha szembe jön a cséplőgép, elugrani, ne légy útba…
r>Meg kell enni a mákos tésztát erős paprikával?
r>Élni normálisan, emberi egzisztenciával…
r>
r>Az ég mindig kék és ez sem igaz
r>Meg a réten a szép pipacs is gaz…
r>Százzal bevenni az életkanyart
r>Van ki ezután vizet nem fakaszt…
r>
r>Kérdésre valaki tudja a választ? Élni, de hogyan?
r>Jöttél, tudod? Eljutni valahová, Te tudod hogyan?
r>
r>Semmi olyan... nem tart örökké.
r>Sziklák is szétesnek kövekké…
r>
r>Vecsés, 2014. április 12. - Kustra Ferenc József
r>
Kicsi voltam és elég huncut, de te még a széltől is védtél.r>Sok csíny van mögöttem, de te sosem engedted el kezem.r>S mikor felnőttem én fogtam szorosan kezed, megígértem mindig melletted leszek.r>A szeretet, amire neveltél megmaradt, őrzöm szívemben.r>Tudom hatalmas próbán vitt az utad, a fájdalmat letenni nem tudtad,r>Elvenni én sem tudtam.r> Harcoltál édesanya, mosolyogva bátran.r>De a mosoly mögött ezernyi kín van.r>Az otthon veled volt igazi, te vártál haza csillogó szemekkel,r>S ölelésre tárt kezekkel.r>Mindig mondtad, ha melletted vagyok bajod nem eshet.r>Most mégsem... nem tudtalak megvédeni téged, elfáradt törékeny szíved,r>Megtörte ez a kemény élet!r>Mondd csak édesanya, jó neked az égben?r>Nem fáj már semmi sem neked?r>Isten karjaiban békét leltél?r>De édesanya mi lesz velünk kiket szerettél?r>A hiányod mi feledhetné?r>Látod megtört szívünket, soha nem múló könnyeinket?r>Elengedtünk... de csak mert semmit sem tehettünk.r>Látsz minket az égből? r>Annyira szeretünk, s hiányzol nekünk.r>Szeretetünk soha nem múlik és nem is csökken.r>Legyen könnyű mostmár terhed,r>Istenre bízlak téged.
Jó volna néha elbújni egy csöndes sarokba olykor,r>hogy ne szóljon hozzám senki sem, s ne zavarjanak folyton.r>Magamban álmodni csendesen, valami egészen jóról,r>hűvös távoli bércekről, amely még csillog a hótól.r>r>Mint vakító, fehér tisztaság, mely szememet bántja olykor,r>olyanná tenni a világot, hogy megtisztuljon a rossztól.r>Ki éhesen, fázva ott vacog, adni neki a sokból,r>mit mások eldobnak, s küzdeni, hogy nekik is jusson a jóból.r>r>Mosolyt látni az arcokon, ahol most bánat ül sokszor,r>s zord, hideg téli szél helyett meleget érezni olykor.r>Reményt, és hitet adni ott, ahol már hideg az otthon,r>s érezni, azt a meleget, mely szívünkből sugárzik akkorr>r>amikor tudjuk, mily kevés kell, hogy örömöt hozzonr>minden apró kis érintés, és néhány emberi jó szó.r>Hogy el tudjuk hinni, van jövőnk, s lehet még bárki itt boldog,r>hol már nem tudunk hinni sem, és félünk. Már elég a rosszból.r>r>Nézz le a földre Istenem! Emelj fel minket a porból!r>Hozd el a jólétet nekünk, elegünk van a pokolból!r>Szeresd mindegyik gyermeked egyformán! Itt, s most!r>Földi jólétet adj nekünk! S méltóbb emberibb sorsot!
Hosszú az út az állomásigr>s azon tűnődöm, mit vegyek?r>Valami szépet szeretnék most,r>amelyben örömed leled.r>Elbambulok. És nem veszem észre,r>hogy a vonat jön, s hirtelenr>csak a vonatok sípolásar>hangzik fülembe élesen.r>felszállok gyorsan, s álmos utasokr>közé leülök csendesen,r>kora hajnal van, alig van élet,r>s néhány utas még szendereg.r>Lehunyt szemekkel utazom én is,r>a kupé olyan jó meleg,r>vagy csak a vágy fűt, nem tudom már,r>amellyel hozzád érkezem.r>Nem tudtam neked venni semmit,r>hisz a vonat jött hirtelen,r>pedig annyira szerettem volna,r>hogy érezd: fontos vagy énnekem.r>Rád gondolok, és feltolul bennemr>annyi öröm, és félelem,r>vajon szeretsz még? S vársz- e, engem?r>Kérdezem magamtól csendesen.r>És a vonat most közelebb visz,r>egyre gyorsabban robog velem,r>olyan hangosan zakatol most,r>akár az én bolond szívem.r>Aztán hirtelen megáll, s látom,r>olyan boldogan integetsz!r>Nem tudok szólni, karodba omlok.r>De jó, hogy itt vagy kedvesem!r>Mintha valami fény derengne,r>amely átjárja mindenem,r>s összeforrunk egy ölelésben,r>szelíden, szerelmesen.
Hosszú árnyakba nyúlik az este,r>a hold még álmosan vánszorog,r>de már az esti égbolt aljánr>ott ragyognak a csillagok.r>r>Halvány fényükkel felragyogvar>benéznek rám az ablakon,r>mintha mondanák: aludj kedves.r>Hosszúak lesznek a nappalok.r>r>Nehezen jön az álom szememre,r>hisz én most is rád gondolok,r>vajon merre vagy? Gondolsz még rám?r>Látod: én most is gondolok.r>r>Nincs olyan perc, és nincs olyan óra,r>amely anélkül telne el,r>hogy ne jutna eszembe, milyen jó az,r>mikor melletted ébredek. r>r>r>Én már nem tudok szeretni,r>csak így, ily átkozott módon,r>ezernyi éles fájdalomr>hasít a lelkembe olykor.r>r>Elmondanám, de nem merem,r>szeretlek! S hiányzol olykor,r>amikor hűvös éjszakánr>vállamra ülnek a gondok.r>r>Olyankor minden bánatomr>feltolul, s úgy kínoz folyton,r>mint egy látomás. Nélküledr>nincs más, csak fekete foltok.r>r>Nélküled minden színtelen.r>Nincs fény, és bármit is mondok,r>ne hidd el! Csak a haragomr>szít bennem lázadást folyton.r>r>De túl, a könnyeim fátyolánr>most is a te neved mondom,r>alig várom, hogy itt legyél,r>s nekem csak te vagy a fontos.r>r>Szeretlek! Mint az életem!r>S mindegy, most bármit is mondok,r>te voltál, s te vagy mindenem!r>Csak szeress! Te vagy a sorsom.
