Idő 
Értékelés 
Értékelés (Senrjú)
r>A halál párja,
r>Életben nem véges tánc!
r>Élőkkel járja.
r>*
r>(HIQ)
r>A halál
r>Az élet része…
r>Élet ily’.
r>*
r>(HIAQ)
r>De egyszer mindennek
r>Eljön a vége emberhez…
r>Ez végül maradó.
r>***
r>
r>(Senrjú)
r>A halál társa,
r>Táncolunk még, míg lehet.
r>Lép velünk halkan.
r>*
r>A halál árnyék,
r>Élet-léptek halkulnak.
r>Kísér mindvégig.
r>*
r>(HIQ)
r>Halál jön
r>Az élet útján...
r>Ez ilyen.
r>*
r>Halál szól,
r>Az élet némul...
r>Már közel.
r>*
r>(HIAQ)
r>De egyszer csak eljön,
r>A legvégső perc az úton...
r>És itt marad csendben.
r>*
r>Nincs mi megállítja,
r>Elér a csend és a zárás...
r>Marad: por és emlék.
r>
r>
r>Vecsés. 2025. június 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként az élet lefogyásáról… Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
r>
Latin szólás fordítása…
r>
r>(leoninus)
r>Már biz’ majd’ itt az újév, de az emberek nem változnak, erre nem jó… újév.
r>Mindig is voltak bölcsek, bár manapság is vannak sokak, ki hiszik, hogy bölcsek.
r>Éjjelt váltakozó nappal hogyan befolyásolja? Sehogy, rúgja meg a macska…
r>*
r>Új év jön, de régi az ember lelke, változás nincs, csak fordul az év kereke.
r>Voltak bölcsek, most is van ki úgy él, mintha tudásuk nagyobb volna az ősöknél.
r>Éj múlik, nappal jön, a sors nem enged ekképpen, hajnal ragyog, marad helyén minden.
r>*
r>(HIQ duó)
r>Az idő
r>Óh… állhatatos.
r>Ketyeghet…
r>
r>Az idő
r>Rohanva… hová?
r>Csak úgy búj
r>
r>(Apeva)
r>Az
r>Idő
r>tiktakol,
r>át a testen,
r>némán hagy nyomot.
r>
r>Az
r>idő
r>elillan,
r>csendben elmész
r>mégis minden fáj.
r>*
r>(senrjon)
r>Szilveszterkor lépést tarts!
r>Időnek is kell, hogy rend legyen.
r>Múlttal együtt megy.
r>
r>(tíz szavas)
r>Szilveszterkor lépj, ha hív az idő,
r>Múlttal táncol a jövő.
r>*
r>(senrjú)
r>Ősök lóháton
r>Vágtattak az idővel…
r>Oda kell érni!
r>
r>Léptek porában,
r>szél hordja a régi dalt.
r>Nincs menni hova.
r>*
r>(Tíz szavas)
r>Idővel tartjuk kordában tevékenységeinket,
r>A lóápolást, zaboltatást, kutya sétát, videó-nézéseket.
r>
r>(katauta)
r>Idővel tartjuk.
r>Lóápolást, zaboltatást,
r>Kutya sétát, filmnézést.
r>*
r>(Kétsoros-bokorrímes)
r>Szilveszter-hajnal… reggelig,
r>Félrészeg-álomnap estig…
r>
r>(senrjú)
r>Szilveszter hajnal,
r>Félrészeg álom kísér.
r>Megáll az este.
r>*
r>(leoninus)
r>Meghalásig időszámítás s utána végtelen – örök múlás.
r>Időt vekker mutatja és ha beledöglik is… tulajt bosszantja.
r>
r>(Kínai csi-csüe: 4×7 szótag. Versképlet: a a x a)
r>Nap örök, mégis múlik,
r>Végtelenbe lehullik.
r>Létünk csak rezdülésünk,
r>Pillanatban elbújik.
r>*
r>(Tízszavas)
r>Az öregség magában is bajjal jár,
r>Lét: barna medve… brumgár.
r>
r>Az öregség mosolya sárga,
r>Ha jön, brummogva távozik az ára.
r>
r>Vecsés, 2021. december 27. – Siófok, 2025. július 29. -Kustra Ferenc József- írtuk: alloiostrofikus versformában, kétszerzősként, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r> (3 soros-zárttükrös)
r>Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg,
r>Jaj nekünk, ha a pillanat rideg… szívünk ettől olyan hideg…
r>Remény nélkül, pillanat hideg… de még rosszabb, ha lenne rideg.
r>*
r>Ha remény szikrája fagyban ég,
r>Szívünkhöz a tavasz elér még.
r>
r>Remény, ha van, nem fagy meg,
r>Szív dobban, s jön meleg.
r>**
r>
r>(Bokorrímes)
r>Eme áldatlan helyzet elkezdi oldani lét vékony kérgét,
r>Eme helyzetet ember, ha nem tudja oldani, csak nézgél szét.
r>A remény a kistestvére létünknek, segít a tehetségnek,
r>Ha nincs csak jó vastagbőrű reménytelenség, jó szenvedésnek.
r>*
r>Remény vezet, ha kérgünk feslik,
r>Lét hajtása új fény... sejlik.
r>
r>Remény támasz, ha minden roskad,
r>A belső fényünk sosem fonnyad.
r>**
r>
r>(Katauta)
r>Tehetség, épp’ int,
r>Lám, tehetség… messze van.
r>Inkább szív-sirató van.
r> *
r>Készség hív, de távol van,
r>Szív sirat, remény alig van.
r>
r>Tehetség int, de nincs nyoma,
r>Remény szól: „Lesz még dolga.”
r>**
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani,
r>De, hogy holnap reggelre majd mi lesz, ki fog derülni…
r>A reményem a vágyam, mit nem tudok elmondani.
r>*
r>Mit elrejtek, vágy és remény,
r>De holnap majd teremhet fény.
r>**
r>
r>Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet,
r>Reménytelenségben pedig nincsen jó kilátás-élet…
r>Reményteljesülés nélkül nincsen szerethető élet.
r>*
r>Remény nélkül szív is fáradt,
r>Kilátás sincs, mert… néma-bánat fáradt.
r>**
r>
r>(Bokorrímes)
r>De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon,
r>Ez az egy mód, hogy a sérült lelked, nehogy távozzon…
r>De van egy mód: bízz, hogy az életed, jóra változzon.
r>*
r>Hitből nő ki remény fája,
r>Lélek gyógyul, ha van álma.
r>**
r>
r>(HIQ)
r>Csak bízzál,
r>Ki sem segíthet!
r>Küzdj és bízz!
r>*
r>(Tíz szavas)
r>Csak bizalom nyit utat,
r>Hol lélek mélye, újra utat mutat.
r>
r>Vecsés, 2025. május 18. – Siófok, 2025. június 8. Kustra Ferenc József- írtuk: Gránicz Éva szerzőtársammal, kétszerzősnek alloiostrofikus versben, Bosányi Alexandra Eszter „A remény-vesztett poéta hangja” c. verse, mint ötletadó alapján.
r>
Első, id. Kustra Ferenc volt a nagyapám,
r>Neje, Szivák Mária meg a nagymamám.
r>Foglakozása ácsmester volt, robotolt.
r>Nagymama, mint háztartásbeli otthon volt.
r>
r>Nagyapa jó ember volt emlékszem,
r>Nem ért rá, nem sokat játszott velem.
r>Nagymama főzött és sütött tortát,
r>Ő csinálta a legjobb matutkát.
r>
r>Róluk kevesebb, de jó az emlékem,
r>Nagyon szerettek, erre is emlékszem.
r>Sírjukon látom, kint van a fényképük,
r>Így nem halványul el kedves emlékük.
r>
r>Gyermekkorom szép emlékei voltak,
r>Jó nevelésemhez hozzájárultak.
r>Sajnos örökké ök sem élhettek,
r>De a szívember tovább léteznek…
r>
r>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Jenei József volt a nagyapám,
r>Dein Anna meg a jó nagymamám.
r>Nagyapa szakmája, patkoló kovács,
r>Pipafüstbe biz' fojtogatta krachács.
r>
r>A k. und k.- ban a huszároknál szolgált,
r>Ott egy lovashadosztályt kiszolgált.
r>Galíciában... ott állomásoztak,
r>Oroszokkal időnként csatároztak.
r>
r>Érdekeseket mesélt az, időkről,
r>Meg a huszár-szokás, bajuszpedrőről.
r>Értett a lovakhoz, állatokhoz,
r>Kocsigyártáshoz és patkoláshoz.
r>
r>Nemcsak kovácsmester, de paraszt is volt,
r>Földje, szőlője és legelője volt.
r>Ló meg tehén, disznó és baromfi,
r>Ezeket neki kellett tartani.
r>
r>Szép, nagy fehér huszárbajusza volt,
r>Az biztos, hogy az mindig pödrött volt.
r>Pipázott, mint régi huszárember,
r>Én csodáltam Őt, mint gyerekember.
r>
r>Én voltam a fiú unokája,
r>A kedvence és a kis pajtása.
r>Szeretett és kényeztetett engem,
r>Mikor vele voltam örült lelkem...
r>
r>Nagymama jól főzött, igen jól sütött,
r>Legjobb rántotta volt, mit összeütött.
r>A tojás lébe paprikát kevert,
r>Sütés után piros, márványos lett.
r>
r>Sajnos már nagyon régen meghaltak,
r>De emlékszem, nekem jót akartak.
r>Bizony kit szeretünk örökké nem él,
r>De emlékük örökre szívemben él.
r>
r>Vecsés, 1998. november 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
