Idő 
Értékelés 
Értékelés Hallod ezt a furcsa hangot?r>Így nem a szél zúg a padláson,r>És nem is a szomszéd macskájar>Élezi karmait, a kerítés deszkákon.r>r>Nyikorog, ropog az egész város.r>Nyög az idő, pusztító terhe alatt.r>Ébredjetek már végre fel mind:r>Mállik a vakolat, omlanak a falak.r>r>Hallod ezt? Ez maga a hetven év…r>Hetvenévnyi porlepte régi emlék,r>Hetvenévnyi bólogató hallgatás,r>Behunyt szem és tagadó nemlét.r>r>Mondják, hogy a fiatalok,r>Megváltoztatják majd, a világot.r>Hülyeség! A világ fog megváltoztatni,r>Minden jólelkű őszinte srácot.r>r>Beléjük ülteti majd a félelmet,r>A versenyt és a mohó, kapzsi vágyat,r>Hogy mindig több legyen és gyorsabb.r>De mi értelme, ha nem látod a gátat.r>r>E vénember siráma értetek szól.r>Tiértetek, akik még nem tudjátok,r>Hogy ez a világ, nem a barátotok.r>És a siker sem a Ti boldogságotok.r>r>Én, a vénember, pusztán csakr>Egy végső figyelmeztetés vagyok.r>Utolsó, elfeledett reszketeg sirám,r>És tükör: mit végül is rátok hagyok…r>r>Budatétény 2025.12.02.
Lesz idő,r>mikor újra lesz dal, s hozzá költő,r>nemcsak újra mormolt silány szavak,r>s lesz majd talán, ki pár ember-öltőr>után feláll, s mocsártól elszakad.r>r>Lesz idő,r>mikor majd szárnyalva, önmagárólr>ledobva terhét, dalra nyíl ajka.r>Öröm tölti szívét szabadságtól,r>a bűnös mocsarat hátrahagyva.r>r>Lesz idő,r>mikor az ég újra tiszta s kék lesz,r>és szabadon szállnak a dallamok,r>mindenki tiszta és őszinte lesz,r>s a gonoszság tétlenül andalog.r>r>Lesz idő,r>mikor az Ember újra tanulja,r>hogyan is óvhatja meg az Édent,r>mire való a tudás hatalma,r>s mekkora felelősség az Élet.r>r>Lesz idő,r>mikor lantján ismét hittel játszhat,r>s nem égeti majd gyalázat heve,r>többé válik léte, mint csak látszat,r>és nem lesz szíve haraggal tele.r>r>Lesz idő,r>mikor ismét csüggnek a szavakon,r>feledve régi harci sebeket,r>kardot győz le végre a bizalom,r>s új dalra fakadhat a szeretet.r>r>Lesz idő,r>mikor végre Új-Emberré érver>nem kell már hazudni többé soha,r>és nyíltan nézve egymás szeméber>nem lesz titok, se parttalan vita.r>r>Lesz idő,r>mikor őszintévé válik minden,r>s tisztán csengenek majd a verssorok,r>s borzadva emlékezünk hitetlen`,r>hogy egykoron rég voltak oly korok:r>r>Mikor volt idő,r>hogy elvesztek sorsok s emberöltők,r>hazug közöny épített gátakat,r>mikor nyálas hangon szóltak költők,r>sutba dobva hitet és szárnyakat.r>r>r>Pest - Buda, 2014. június 29.r>(A Holnap Magazin Vers pályázatán,r>Zsűrinyertes alkotás.)
( Intés )r>r>Ne higgy a nyálas-nyájas Olvasónak,r>ki negédesen áradozik rólad,r>miközben úgy hiszi, csak gyenge báb vagy,r>s legyint, mikor nem látja, csak a hátad.r>Ne is várj tőle megértést: semennyit.r>Soha nem értett soraidból semmit.r>Öröm - fájdalom, értéktelen - becses,r>születés - halál... Aki ily felszínes;r>jobb is tán, ha nem tudja, mi elől fut.r>r>De higgy: a csendesen bölcs Olvasónak,r>Ki tudja, hogy a szó hegyeket mozgat.r>Bár lehet, hogy nem ma jő el az a perc,r>de a szavak által szebb álmokra lelsz.r>Mert szegény Az; Ki vágyakozni sem tud.r>r>***r>Mózes 5. könyve 33/29:r>"Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz."r>r>Pest - Buda, 2014. június
Óh, Uram!r>Ha létezel valahol a világegyetemben.r>Hallgasd meg kérlek ez apró porszemet,r>- ki önmagam vagyok a puszta semmi -r>az általad alkotott óriás` végtelenben.r>r>Hallgasd hát,r>miként mondok hitetlen létemre is imát:r>Kérlek, Uram, oltalmazd mindazokat,r>kiket vénülő szívem olyannyira imád.r>Kérlek, segítsd őket, ahogyan velem is tetted!r>Szereteted magvából nevelj lelkükben lombos fát,r>miként azt egykoron: bennem is elültetted.r>r>Add, óh, Uram, hogy higgyenek önmagukban,r>és bízzanak nap mint nap egymásban,r>s hittel higgyenek a szeretet hívó szavában.r>Végül segíts engem, óh, hatalmas Uram,r>hogy holtom után is örökkön adni tudjak,r>ha csupán egy tiszta lelkű mosolyt is:r>a reá szorulóknak.r>r>Újraköltve: Pest - Buda, 2014. július 20.
Torkomba szorult valaha egy ember.r>Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudtam,r>kiszáradt torkom szorongatta vadul,r>ha olykor önmagamnak is hazudtam.r>Mert:r>A torkomba szorult valaha egy ember,r>ki mindig őszinte és sohasem kertel,r>hangszálaim között él, idebenn a torkomban,r>csendben meghúzódva, olykor letorkoltan...r>Mert:r>A torkomba szorult valaha egy ember.r>Egy nálam méltóbb és igazabb lélek,r>ki bízik igazságban, emberségben, hitben:r>Kit megváltásomra küldött a teremtő Isten.
