Idő 
Értékelés 
Értékelés Lassan talán már nincs is szép a világban
r>Keresem, de már semmi nincs ládikában…
r>Vihar is a kis virágot tépi,
r>Lőtt vad is az utolsókat lépi…
r>
r>Hullócsillag utoljára ragyog,
r>Fénycsóvát húz, életről így gagyog…
r>A nagy folyó elmossa a köveket, koptatja,
r>Falu bolondja, hogy abbahagyta, hol folytatja…
r>
r>A modern világ embertelen
r>Reménykedünk, de lélektelen.
r>Sírkő nehéz, már mohás, eltolni már minek, nem lehet!
r>Lélek, lelkiismeret? Liberalizmussal? Elveszhet…
r>
r>Jelenem matt fekete, sötét, múlt éveim rossz kísértete.
r>Hullámozhat homlokomon, arcomon jobb jövőm ígérete?
r>
r>Vecsés, 2013. április 9. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya,
r>De megúszta a büntetést az orosz pópa…
r>Rakétatűzben ég ma is a szentelt gyertya.
r>
r>Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat,
r> Vívja minden ellen a védekező harcokat…
r>Bizony az én lelkem is igy éli napjainkat.
r>*
r>
r>(Senrjon trió, félhaiku lánc formátumban)
r>Gyalogosan menetel
r>Előre a lábam, tönkbe rúg.
r>Ima nem segít!
r>
r>Gyalogosan menetel
r>Hóban a lábam, éppen tél van.
r>Ima nem segít!
r>
r>Gyalogosan menetel
r>A lelkem… felhők könnye hullik.
r>Ima nem segít!
r>*
r>
r>(Senrjú duó)
r>Nap sugára is
r>Földet ér, éltet fejleszt.
r>Földet melenget!
r>
r>Levél, mit simít…
r>Meghallom lelkem sikít!
r>Ilyenek… napok!
r>*
r>
r>(anaforás leoninus)
r>Sokszor előfordult velem, hogy jó nagy felhő nyomult fölém, Nap beborult!
r>Sokszor előfordult velem, hogy lelkem védekező harcokba ’bonyolult’.
r>Sokszor előfordult velem, hogy lelkem csak gyalogolt mellettem.
r>Sokszor előfordult velem, hogy felhők könnye mosta a fejem.
r>
r>(leoninus)
r>Aranyló mezőn piros pipacs, őzeknél dívik az ’ipi-apacs’?
r>Rózsa illat terjeng, meg a füstölt sonkáé… Más illat is füstölt...
r>
r>Vecsés, 2022. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként
r>
(végső emlék a feledhetőnek)r> r>Egy filléres másolat lóg a falon,r>napszítta poros művirág az íróasztalon,r>a zöld-penész már a küszöböt is elérte,r>de nem tett semmit ellene, se érte.r>Nagyra-törő álmai sohasem voltak,r>ha lettek is volna: már régen elkoptak.r>Család, gyermek, nyugalom volt vágya,r>és egy szerető feleség, aki hazavárja.r> r>Megnősült, dolgozott, s szinte már felejti,r>a régi kis dobozt, mely emlékeit rejti.r>Korok és ideológiák jöttek mentek,r>határok tűntek el, s újak növekedtek.r>Elrepült több mint hatvan év nagy-hirtelen,r>Ő maradt ki örökké volt: a nincstelen.r>Pedig temérdek dolog történt ezalatt,r>miből egyetlen egy sornyi sem maradt.r>Csak egy árva pókháló, az üres polc felett,r>egy soha meg nem írt történet helyett.r>- Ez marad majd utánam - gondolta,r>asztalán a silány művirágot félretolva.r> r>A vastag porban egy öreg toll hevert,r>hegye régen látott már új verseket.r>- Ha csekély tinta jutna még e tollba,r>és papír is akadna tán a vén fiókba,r>ez égi jel lehetne onnan nagyon fentről,r>hogy a teremtőm tudni akar életemről.r>Netán meg kéne írnom tanulságnak,r>az utókornak vagy akárki-másnak,r>hogy miként is maradtam örök senki:r>kinek sorsát a történelem elfelejti.r> r>Gondolataimat hadd rendezzem hát sorba,r>hasztalan életem, most e tollba mondva:r>Például, ha a születésemmel kezdeném,r>valahol még az ötvenes évek elején...r>Szóval a Ratkóban virradt rám a kék ég,r>amikor asszonynak szülni volt kötelesség,r>habár a szerelemnek is volt némi része,r>egyszóval így történhetett meg, hogyr>édesanyám ringatott szerető ölébe`.r>Lettem hát, mint akkoriban oly sokan,r>a háború után, tervszerűn s tudatosan.r> r>És eltelt négy év, min nincs mit feljegyezni,r>tanultam beszélni, járni, sírni s nevetni,r>pelenkámat jócskán hátrahagyva immár,r>Én jól ellettem volna, mint tóban a hínár:r>de a történelem Dzsinn volt a palackban,r>s ötvenhat máris ott dübörgött a falakban.r> r>A Múzeum körúton laktunk akkortájt éppen,r>sötét volt, és én a koksz tövében vacogva féltem,r>mert szenes-pincénk mélyén kuksolt a család,r>és mikor apámért feljöttünk, hogy haza hozzuk,r>egy eltévedt géppuska golyó kis-híja el talált.r>Nagyanyám a drága lélek, isten nyugosztalja,r>a nyolcvanas években is a falban lévőt mutogatta.r>Ő hitt benne, hogy ez, egy égi jel, isteni csoda,r>unokája fejétől a kapualjban, kétujjnyira vágódott oda.r>Képek, hangok villanások maradtak meg bennem:r>kapunk előtt egy fölborult sárga villamos,r>tankok csővel a falnak. Erre emlékeztem.r> r>Négyévesen láttam először a méltóságos halált.r>Túlélés ide vagy oda, Ő mégiscsak megtalált.r>Szívizomgyulladás! Így szólt az orvosi verdikt,r>piros kis-biciklim elítélve, ugrálást is megtilt.r>Korán megtanultam hát, olvasni muszájból,r>Így lett a képes mesekönyv az egyetlen barátom.r>Hatévesen már nagy hangon böngésztem,r>írni még nem tudtam, csak firkálni: de szépen.r>E tudással kerültem hát az első iskolámba,r>vastag komor téglafalak, nap se nézett rája,r>első-osztályos lettem a Cukor utcába’. -r> r>Gondolataiban már az első fejezetig jutott,r>papír is akadt kezébe, mit egykor eldugott.r>De a kalamáris kupakját csendesen emelve,r>réges-rég beszáradt tinta várt az őszülő fejre.r>Hiába van pár megsárgult papír a vén fiókba’,r>az égi jel most elmaradt: nincs tinta a tollba...r> r>Hát, így maradt Ő végül egy elfeledett senki,r>kinek sorsát a történelem fel sem jegyzi.r>Maradt a művirág, pókháló az üres polc felett,r>e soha meg sem írt: végső történet helyett.r> r>Pest-Buda 2013-2026.
AZ ÚR:r>”Be van fejezve a nagy mű, igen.r>A gép forog, az alkotó pihen.r>Év-milliókig eljár tengelyén,r>Míg egy kerékfogát ujítni kell.”r> r>A KÖLTŐ (napjainkban):r>Már megbocsásd Uram, hogy szólok,r>de akad itt néhány ugyancsak rossz fog.r>Engedelmeddel, ím bejelenteném,r>lévén a gép még garanciális lenne:r>nem úgy, mint e szedett-vedett költemény.r> r>Szóval, itt van például a gazdag fog maga,r>szerinte a kenő pénznek semmi szaga.r>Sőt, muszáj a forgáshoz, hogy géped menjen:r>a szegény fog pedig örökkön kenetlen.r>Bocsásd meg nekem Ó Uram:r>e két fog sehogy sem pászol a Te gépedben.r> r>Aztán, itt van még, a jog és az igazság,r>gyakorta elakadnak, oka talán gazság:r>esetleg ... kisebb tervezési hiba lehet?r>Uram, e kettőt közös tengelyre raktad,r>ám együtt forogni, az Istennek sem akarnak.r> r>AZ ÚR:r>”Be van fejezve a nagy mű, igen.r>A gép forog, az alkotó pihen."r> r>A KÖLTŐ (napjainkban):r>Forog, forog Uram, de nem mindegy, hogy, hogy.r>Ideje lenne rajta ezt-azt megigazítanod.r>Lazul a tisztesség, lötyög a becsület,r>Egyesek úgy vélik nincs is semmiféle gép, r>és akad itt még jócskán egyéb tünet.r>Az évmilliókból alig telt le pár ezer,r>a burkolat sok helyt önmagától nyaklik,r>itt-ott mintha' fegyverropogás hallik:r>gépészed pediglen, remegve bújik el.r> r>ANGYALOK KARA:r>„A nagy ég áldása rajtad!r>Csak előre csüggedetlen;r>Kis határodon nagy eszmékr>Fognak lenni küzdelemben.”r> r>A KÖLTŐ (napjainkban):r>Nagy eszmék, nagy eszmék,r>kis határok, meg küzdelem,r>Angyalaim, ez mind-mind szép,r> de dolgos kéz nélkül,r>a fejünkre rohad majd a gép...r> r>Megtettem hát panaszom Uram!r>Angyalaid ma délutántól estig várom,r>ha javíthatatlanná vált már a nagy mű,r>küld el kérlek a megadott címre: r>csereutalványom.r> r>Pest-Buda 2016. június 24-29.r>Idézetek: Madách Imre – Az ember tragédiája
Mindenkinek szüksége vanr>egy őszinte segítő kézre,r>s hogy valaki azt súgja neki,r>hogy megérti: és megérte.r> r>Mindenkinek kell valaki,r>hogy néhanap mellette álljon,r>még ha pusztán lélekben is,r>de kérő keze: rátaláljon.r>Egy meleg hang akár egy kéz,r>a magányban olykor jó lenne,r>hogy fájó, rémült lelkünket,r>testetlenül is: átölelje.r> r>Mert elkél a bátorításr>annak is,ki látszatra erős,r>mert szerető gyengék nélkül,r>céltalanná válik minden hős.r>Mindenkinek hinnie kellr>önmagában s mindenki másban.r>Mindenkinek kell a remény,r>egy szebb és élhetőbb világban.r> r>Mert neked is szükséged leszr>egy őszinte, segítő kézre,r>aki füledbe súgja majd,r>hogy röpke életed: megérte.r> r>Pest-Buda 2016. augusztus 31.
