Idő 
Értékelés 
Értékelés Nyújtsd kezed felém,r>Tedd aszalt tenyerember>Csak tarthassam én,r>S érezzem pulzusodr>Ahogy szíved dobog belém;r>Lüktetve olvad lélek-fény.r>Ez több a szerelemnél...r>Hiszen ifjúságod s egész létedr>Ha e földi idővel méred-r>Akkor...azótar>Igéretedhez hű volt véred.r>Már unokáink ölelnekr>Engem s téged.r>Ez több a szerelemnél...r>Szépkorúvá velem cseperedtél.r>r>Nyútsd kezed felém,r>Hogy merülhessek énr>A végtelen pereménr>Nyugalmadba, s ha majd hív az ég-r>Így békés lesz a vég.r>Ez több a szerelemnél...r>Szépkorúvá velem együtt cseperedtél.r>Két fél vagyunk egy Egésznél.
Messze távol ring a szántó,r>Boronált föld magvat váró.r>Lenge szellőt nap hevíti,r>Kopár fákat rügy feszíti.r>r>Nap sugara csalogató,r>Felhőtlen ég mosolyt adó.r>Borús lelket fény telíti,r>Komorságát elveszíti.r>r>A sok csíra feltörekvő,r>Csiklandozza enyhe idő.r>Kikandikál téltemető,r>Tavaszi szél jeget verő.r>r>A naptár is észre vetter>Fagyos télnek olvad lelke.r>Levetette hósapkáját,r>Kigombolta nagy kabátját,r>S mint egy bűvész átváltozott,r>Kikeleti napot hozott.
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(szakversben)
r>Látszólag asszimilálódik az ember,
r>Mert, ezt akarják hinni a többiek.
r>Lélekbe persze, hogy… ilyet nem mer,
r>S
r>Piszkálják a többiek, a fenegyerekek.
r>
r>A sors majd, úgyis közbeszól, bekever.
r>
r>Vecsés, 2017. június 4. – Kustra Ferenc József
r>
OXIMORON szerű gondolatok, senrjúban…
r>
r>Próbáld megfogni
r>A szelet, kint a mezőn.
r>Siklik kezedből.
r>
r>Próbáld megfogni
r>A szelet, kint a mezőn.
r>Éppen szélcsend van.
r>*
r>
r>Napfény fürdeti
r>A szép hegyi tó partját.
r>Boldogság sziget.
r>
r>Napfény fürdeti
r>A szép hegyi tó partját.
r>Parton veszekszünk…
r>*
r>
r>Menj fel egy dombra,
r>Nézd, virágzó almafák.
r>Lélekemelő.
r>
r>Menj fel egy dombra,
r>Nézd, virágzó almafák.
r>Sírva, homályos
r>*
r>
r>A szerelemben
r>Nem volt olyan nagy öröm.
r>Válás, boldogság…
r>
r>A szerelemben
r>Nem volt olyan nagy öröm.
r>Sírva vigadni.
r>*
r>
r>Lét gyöngesége
r>Küzd, látszat béküléssel.
r>Bénító ködfoltok.
r>
r>Lét gyöngesége
r>Küzd, látszat béküléssel.
r>Győz képmutatás.
r>*
r>
r>Tanító élet,
r>Ám kudarc… az akadály.
r>Tanulságvonás.
r>
r>Tanító élet,
r>Ám kudarc… az akadály.
r>Figyelmetlenség.
r>
r>Tanító élet,
r>Ám kudarc… az akadály.
r>Vad ellenállás.
r>*
r>
r>Álmosító dél
r>Alatt, nap árnyéktalan…
r>Veréb tócsában.
r>
r>Álmosító dél
r>Alatt, nap árnyéktalan…
r>Zuhany, nem segít
r>
r>Álmosító dél
r>Alatt, nap árnyéktalan…
r>Árnyék, sehol sincs!
r>*
r>
r>Havasi kunyhó
r>Hideg hegy ékessége.
r>Fagyos förgeteg.
r>
r>Havasi kunyhó
r>Hideg hegy ékessége.
r>Mély hóba zártság.
r>
r>Havasi kunyhó
r>Hideg hegy ékessége.
r>Meleg nappali.
r>
r>Vecsés, 2016. július 4. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Nagy idegharcban
r>Állnak, családi felek!
r>Szenved a gyerek…
r>*
r>Munka és küzdés,
r>És szabadidő nincsen!
r>El kell viselni.
r>*
r>Gyűlölet, habzó
r>Száj fröcsköli, sok mocskot.
r>Gyerek nem számít!
r>*
r>Nagy osztozkodás!
r>Mindenkinek, minden kell!
r>Gyerek, tán’ nincs is…
r>*
r>A gátlástalan
r>Kapzsiság, mint romboló!
r>Anyagi érdek.
r>*
r>Kalózos rablás.
r>Az elmenő fél, dühős!
r>Mért nincs igaza…
r>*
r>Elmenő, lelkét
r>Eladta az ördögnek.
r>Menni, jó ötlet?
r>*
r>A maradó fél,
r>Hitét vesztett, összetört.
r>Most hogyan tovább?
r>*
r>Költözés miatt
r>Csak sírnak a gyerekek.
r>Nemtörődömség!
r>*
r>Első, anyagi
r>Kapzsiság! Ostobaság!
r>A másik sem jobb!
r>*
r>Az új szerelem
r>Ára, gyermekáldozat!
r>Lélektelenség.
r>*
r>Család széthullik
r>És mindenki megsérül.
r>Úgy sem lesz majd jobb.
r>*
r>Ki most könnyen megy,
r>Onnan is továbbléphet.
r>Új partner, mit tud?
r>*
r>Szívek szenvednek,
r>A gyerekekért vérzik.
r>Rájuk üt ostor…
r>*
r>Gyerek vélemény
r>Elszáll… vitaviharban.
r>Szeretetlenek.
r>*
r>Szülők válása,
r>Gyermek tragédiája.
r>Szakítás átka.
r>*
r>Az elmenő fél,
r>Hiszi, hogy láncot tépett!
r>Butaság oly’ nagy.
r>*
r>Már nincsen család,
r>Világba vérző lelkek!
r>Gyerekből mi lesz?
r>*
r>Gyerekek lesznek
r>A hétvégi kulcsosok.
r>Fogadják őket?
r>*
r>Majdan szállnak ők
r>Ide-oda, mint kakukk!
r>Nem lesz otthonuk.
r>*
r>Fehérruhás volt
r>Esküvő, de rossz emlék.
r>Most pocsékba ment.
r>*
r>Az örök hűség
r>Esküje, adott szó volt.
r>Megszegni… semmi.
r>*
r>Győz a harc, harag,
r>Gyűlölet egymás iránt!
r>Gyerek nem érti.
r>*
r>Széthullt családot,
r>Lassan mindenki feled!
r>Listák, emlékek.
r>*
r>Család, volt erőd.
r>Nem volt erős alapja.
r>Ellen bevette.
r>*
r>A föld erődje
r>Is a család lehetne…
r>Béke szigete.
r>
r>Vecsés, 2015. február 7. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban. Horváth Mária: „Egy nagyi vallomása” c. ötletverse ihletésével.
r>
