Idő 
Értékelés 
Értékelés A kilátástalanság,
r>Egyenlő sorstalanság.
r>Bármerre nézek fekete erdő,
r>Fák között nemhogy fű, semmi sem nő.
r>Ide állatok sem tévednek,
r>Ők ebben tévedhetetlenek.
r>
r>Egyedül botorkálok,
r>Csukott szemmel nem látok,
r>Fáknak sorra nekimegyek
r>És majd rám dőlnek a hegyek.
r>
r>Keresem a kiutat,
r>Mit vak sötétség mutat;
r>Mély, feneketlen kutat.
r>Már csak az kell, hogy hopp, beleessek
r>Így a Föld túloldalán lehessek.
r>
r>Az sem oly' jó, mert magyar vagyok
r>Vagy mifene és én itt halok
r>Meg majdan a hazámban,
r>Vályogviskó házamban.
r>Már csak ez a kívánságom,
r>De a jövőt csak nem látom.
r>
r>Már semmit sem tudok, semmit sem érzek,
r>Már hiába dúlnak bennem érzések.
r>Az élet olyan, mint... amilyen.
r>Nekem ilyen jutott… semmilyen…
r>
r>Vecsés, 2011. május 7. – Kustra Ferenc József- íródott: bokorrímes csokorban – önéletrajzi írásként.
r>
Leszoktál-e ülni néha gondolkodni?
r>Melyik az igaz út, melyiken indulni?
r>Tudod-e két út van és középút nincsen?
r>Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen?
r>
r>Nem félek egyedül, de forog még az agy,
r>Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy.
r>Naponként hányszor hajtod le a fejed?
r>Istennek hányszor mondasz köszönetet?
r>
r>Ó, ember, vajon Te tudsz-e igazán szeretni?
r>Próbálj meg akkor most figyelmes lenni!
r>Apádat, anyádat szívből szereted-e?
r>Sóhajuk, panaszuk szívedbe bejut-e?
r>
r>Örömmel nyújtod-e segítségre kezed,
r>Ha gyöngék, betegek és szemeik könnyesek?
r>Becsülöd e sorban mind az embereket?
r>Válogatás nélkül szereted-e őket?
r>
r>Minden nap, amit kérsz Istentől magadnak,
r>Azt kéred-e vajon embertársaidnak?
r>Pénz… a pénz tudod-e, hogy a bűn gyökere?
r>Vagy szerinted pénz már az élet értelme?
r>
r>Lopással, csalással, így szerzed vagyonod?
r>Tudod-e, ezek lehetnek örök kárhozatod?
r>Lehet e gyarló kapzsiként élni, látsz-e ilyet
r>a természetben érvényesülni? Ott… elhiszed?
r>
r>Soha nem kel fel a nap elmúlt napra,
r>Nem a múltat… az jövendőt szolgálja.
r>A holnap mindig a jövő-remény előlege,
r>Ember nem gépezet, előlendíti a reménye.
r>
r>Rendetlen ember… tudod, hogy a rabszolgasága?
r>Rendetlenség… tudod-e az ilyennek az urasága?
r>Tudod-e, hogy a rendnek is Isten Istene?
r>Hogy mindennek van nála ideje és helye?
r>
r>Sírni szoktál-e, ha fáj ott bent a lelked?
r>Gondoltál-e már rá, hogy ki állt melletted?
r>Vagy letörlöd könnyed és mégy tovább sietve?
r>A legszentebb segítőt nem is veszed figyelembe?
r>
r>Széthullottam, szét... apró darabokra,
r>Darabjaim mindenhol szét… sárba hullva,
r>Néznek vissza az elmúlt szép napokra.
r>Gondolok én vissza, parányi ábrándokra.
r>
r>Szeretet törvénye szívedbe van vésve?
r>E törvény számodra vajon gyönyörű-e?
r>Tapasztalod-e, téged az Isten szeret?
r>Tudod-e hogy Istenben van a Szeretet?
r>
r>Utadon ugyan van ki szokott vezetni?
r>Vagy csak magad feje után szoktál menni?
r>Szoktad-e az Istent megkérni naponta,
r>Hogy tanítson meg Ő… igazi utakra?
r>
r>Tanítód, Mestered volt egy életen át?
r>Le tudnád-e adni életed vizsga dolgozatát?
r>Ember, légy hát tisztelettel bíró uralkodó!
r>Nem így élni, rossznak lenni, nem való.
r>
r>Vezérel-e téged a bölcs, nyugodt értelem?
r>Fedeztél fel bármit a szelíd csendességben?
r>Vagy neked jobb egy zűr-zavar, kiabálás, lárma?
r>Tudod-e, hogy mi átölel… az ördög muzsikája?
r>
r>Szívem kitárt volt, a szeretet belém hatolt,
r>Fény lett, és átjárja lelkemet, a világot.
r>Kérem istenem, fogd tovább a kezem,
r>Nagy szereteted legyen gyógyír nekem.
r>
r>Bízunk benne, hogy azért majd nyugalmat lelhetünk,
r>Bennünk él a szeretet, tán’ ez segít, el nem veszünk.
r>Ha sötétben bolyongunk nélküled ázva-fázva…
r>Istenem! Te vagy a nem múló élet varázsa.
r>
r>Én önmagamért vívtam sok véres harcot…
r>Bízok benne, nyertem egy hites, új arcot.
r>Bizalomnak kell lennie az élet alapjának,
r>Mellé a szeretet… ezt teremtettem magamnak.
r>
r>Vecsés, 2012. március 23. –Kustra Ferenc József- íródott: Sas Piroska: A kérdező ABC c. verse ihletésével, önéletrajzi írásként.
r>
Az életem rubensi,
r>Pedig vágyam gyermeki…
r>Csak kérnék egy életet
r>Hogy felejtsem félelmet…
r>Ne legyen több rettegés,
r>Élet lehet, tán mesés…
r>
r>Bármit megtennék, ezért…
r>De, az élet félreért...
r>
r>Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Hétköznapi pszichológia…Avagy az öregedés filozófiája…
r>
r>Fázósan ülök, fogam is összekoccan,
r>Révedek. Szemezek a semmivel hosszan.
r>Hallom, mások nem is ismerik a semmit.
r>Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit…
r>
r>Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem,
r>De nagy elutasítás lett osztályrészem.
r>Egyre jobban látom, bennem van a hiba,
r>Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba.
r>
r>Én is csak azt csinálom, amit/és mások,
r>Nekem, azért sem sikerül, ez mit fájlok.
r>Mit a sorsnak: pokol-ég közt vergődő szív,
r>Mikor engem becéz: peches senkinek hív.
r>
r>Tán’ kilétem alkonyának élvezetét,
r>Szürcsölőm, mert már örülök, hagy van még lét.
r>Bízok, hogy még nem vagyok ilyen öreges.
r>Üssek ököllel táblába, mint üveges?
r>
r>Megvilágosodott elmémben igazság,
r>Csírája már kikelt, hogy nincsen igazság.
r>Boldogság jól eső érzése gyomromból
r>Hiányzik, mint egy jó poén a humorból.
r>
r>Már csak csendes szemlélődéssel révedek,
r>Úgy látom velem ellentétes érdekek
r>Fonákjában csak a sóvárgás adatott.
r>Úgy érzem, feláldoznak, mint szűz leányzót.
r>
r>Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József
r>
