Idő 
Értékelés 
Értékelés Ma végleg elmentél Pista bácsi,
r>Én, akartam kiáltani; ácsi!
r>Fekete had kísért az utadon,
r>Volt ez, mint holló nász az ágakon.
r>
r>Úgy szólítottál: „Édes Ferikém”.
r>Ez rezeg bennem, ez a szív zeném.
r>Fáj a csuklóm, kinek mutassam meg?
r>Csak úgy elmentél, hogy bocsássam meg?
r>
r>Rokonok voltunk, bízom barátok,
r>Torkom összeszorul, nem sikoltok.
r>Könnyem kicsordult végső utadon,
r>Isten segítsen örök utadon.
r>
r>Vecsés, 2000. április 18. – Kustra Ferenc József - Közeli családtagom volt és igen okos, nekem meg a TANÍTÓM!
r>
Te Pista bácsi; hiányzol.
r>Magad után, nagy űrt hagyol.
r>Az élted rövid volt, de tartalmas,
r>Ahogy én tudom, nem volt unalmas.
r>
r>Most április hetedikén
r>Csak úgy elmentél, csendeskén.
r>Körorvos voltál, főorvos lettél,
r>Világutazóként jeleskedtél.
r>
r>Pista bácsi; már itt nem vagy,
r>De szívemben a helyed nagy.
r>Nagy ember voltál és nemes lélek,
r>Emléked is éltet, amíg élek.
r>
r>Vecsés, 2000. április 12. – Kustra Ferenc József – Közeli családtagom volt és igen okos, nekem meg a TANÍTÓM!
r>
Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe,
r>Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe.
r>
r>Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek,
r>Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének...
r>Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás,
r>Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás,
r>
r>A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át
r>Én a tétlenségben téblábolok, ebédem meg csirke-farhát.
r>Gondolkoznom is kellene, hogy a továbbiakban mi legyen,
r>De nem látok a jövőbe, lehetőség meg... semmi-végtelen…
r>
r>A füstkarikák sem oldottak meg semmit, köd is részben, maradt.
r>Folytatom a céltalan merengést, fent a terasztető alatt!
r>
r>Közben eszembe jutott, hogy az élet véges, mégis mi lenne,
r>Ha mégis megmutatnám, hogy lehetek még az élet kegyeltje.
r>Pár hónap és már elmegy véglegesen a köd, és meglátom, hogy
r>Előbukkan-e nap, az elvonult felhők mögött, tél meg elfogy.
r>
r>Akkor majd kivirul a lelkem, derűsen nézek majd... világra,
r>Igyekezni fogok, megtalálom én a helyemet... világba…
r>
r>Vecsés, 2014. december 29. – Kustra Ferenc József
r>
(HIQ trió)
r>Az élet,
r>Apró pillanat!
r>Semmiség!
r>
r>Oly’ rövid.
r>De, elhantolás…
r>Misemség.
r>
r>Életem,
r>Jó-rossz gyűjtője.
r>Nem volt jóm!
r>*
r>(senrjú trió)
r>Kevés szerencse,
r>Pár egyezésem… enyész.
r>Ó, pechem… jelen!
r>
r>Pech, gnóm-dühöngő!
r>Mért’ haragszik rám? Ki ő?
r>Ez bizony őrült…
r>
r>Nem várt egyezés
r>Nem segített! Szerencsém?
r>Summa summárum…
r>*
r>(Apeva trió)
r>Az
r>Percek
r>Kreálók!
r>Nekem, igy nem
r>Segítettek… Mit?
r>
r>A
r>Ritka
r>dolgokban,
r>Mi sem volt jó.
r>Magányomban… Mit?
r>
r>Sok
r>Mondat
r>Súlytalan…
r>Pech segített…
r>Na! Mindent? Semmit…
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában önéletrajzi írásként és Afanaszij Fet: „Az élet” c. verse, mint ötletmű alapján. [Fordította; Szöllösi Dávid műfordító]
r>
és tegnap…
r>
r>Most kell átélni a mai történéseket
r>Holnap már más nincs, át kell élni emlékeket…
r>Most kell átélni a mai történéseket.
r>
r>Monton pillanat a pipafüst felhőben,
r>Soha nem is pipáltam jelen életben…
r>Monton pillanat a pipafüst felhőben.
r>
r>Az életem egyéni, saját keserű pirulám,
r>Holnap majd múltként -nagyon is szidva- elroppantja szám…
r>Az életem egyéni, saját keserű pirulám.
r>
r>Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok,
r>Mindennap imádkozok, vagy tán' mérget mormolok…
r>Mindennap csak a múlt emlékeire gondolok…
r>
r>Vecsés, 2020. február 24. – Kustra Ferenc József
r>
