Idő 
Értékelés 
Értékelés Esküvőtök van, és legyen boldog éltetek,
r>Sokasodjatok, ez megszépíti létetek.
r>Szeressétek egymást, őrizzétek boldogságot,
r>Most ünnepeljen a násznép is, jó mulatságot!
r>
r>Vecsés, 2015. május 15. Kustra Ferenc József – íródott: Szőke Zsuzsanna, poétatársam öccsének az esküvőjére… felkérésre!
r>
Koldus ül az út szélén és lesi az úri népet.
r>Az ő lelke gúzsba kötve, nem teszi a szépet.
r>Csodálják nézését, irigylik szabadságát,
r>De nem kérnek belőle, semmiért, világért.
r>
r>Dobnak neki alamizsnát, de kevesen. Aki…
r>A többség azt hiszi, látja őt valaki.
r>A koldus változtatni nem tud, csak ül a padkán…
r>Ruhája rongyos, szabadsága nincs; nem akarván.
r>
r>Küzd tetvekkel, őt leköpő fenegyerekekkel,
r>Küzd az életével, benne a nagy szellemekkel,
r>Ahol nem fogadják őt be, mert csóri és szakadt,
r>Még az életet sem érdekli, ez csak elhaladt.
r>
r>Aki koronahercegnek születik, király lesz,
r>Kapjon bár, jó nevelést, a másik csak koldus lesz.
r>Csak irigylik szabadságát, de felkarolni? Nem…
r>Egy senkiházi koldust nem látogat senki! Nem…
r>
r>Vecsés, 2002. július 1. – Kustra Ferenc József
r>
Adj nekem, poétának… bujdosós, végső menedéket,
r>Én nem várom még a halált, nekem megfelel az élet…
r>
r>Élet jó... papírra sorokat karcolhatok,
r>És itt csak eggyel, a pennával harcolhatok…
r>Harc közben, néha torzak a betű alakok.
r>
r>Verset írni bíz’ jó.
r>Vegyes gondolatiságban.
r>Egysíkúság, nem jó!
r>*
r>A leírt gondolat,
r>Örökkévalónak marad.
r>Utólag, javíthatsz.
r>*
r>Mások is olvassák,
r>Nekik kell, nagy élményt adni.
r>Pazar örömszerzés.
r>
r>Lehet, hogy a világ baja elől pennádhoz kell menekülnöd,
r>De tedd! Főleg, ha tudod, hogy a rosszat így biztos elkerülöd…
r>Nagyon segít, ha gondolatok csak jönnek, nem kell erőlködnöd.
r>
r>Ha még a Te tollad mártogatós
r>És a gondolatod, nem álságos,
r>A megfogant elme, biz' várandós.
r>
r>Óh, Teremtőm, adj nekem poétának lehetőséget,
r>Hogy még olvasóimnak írhassak nagyon sok-sok szépet…
r>Hátha sikerül rájuk sugároznom a belső fényet…
r>
r>Vecsés, 2016. április 1. – Kustra Ferenc József- írtam: versben és HIAQ – ban…
r>
Látom, már nagyon poshadt a megjárt utam pora,
r>Visszanézek, penészvirágok kinyíltak sorra…
r>Napsugár az úton, árnyékát híven követem,
r>Követelem, hogy saját árnyékom követhessem.
r>
r>Megyek én rendíthetetlenül, csak előre,
r>De nem tudom, hogy lesz a vége, leszek pőre?
r>Közben eszembe jutnak a múlt dolgai, rágódok,
r>Előttem az élet, megyek is… majd bénán halódok…
r>
r>Élet elképzelhetetlenül durva,
r>Előttem az utam is tiszta dudva…
r>Széttaposom én, rúgom, az úti-göröngyöt
r>És nem fogom úgy kezelni, mint úti gyöngyöt.
r>
r>Láttam már én olyat, hogy az árokparton göröngyöt ütött el expressz játékvonat,
r>Pedig pöre kocsiján, lekötözve vitte a régmúltból az emlékkacatokat.
r>Aztán expressz ment tovább, sorra küzdötte le a múltnapokat, totemoszlopokat.
r>
r>Az utamon a lábam előtt hevert az élet?
r>Hogy én is legyek vele, miért-senki nem kérlelt?
r>
r>Bánatosan siratom életem, mint egyszerű halandó.
r>Sorsomra nem nyom bélyeget semmilyen nyekergő nótaszó!
r>Nem boldog a kétségem, de keserű, mint, egy éhes keselyű,
r>Édesben reménykedtem, de a számban, még a méz is keserű.
r>
r>Csak úgy osontam komótosan az ismerős utakon,
r>Gondolatokat szétdobálva túladtam… meguntakon…
r>Ott hevertek a nekem már kacattá vált gondolatok,
r>Mert minek, ha már nem használtak lét-benső fondorlatok?
r>
r>Végül is, mindegy is, hogy mit is teszünk,
r>Földi lét rövid, így éljük életünk…
r>Őszbe fordult már a lyukacsos utam, amelyen járok.
r>Elvetett gondolataimmal, már tele van az árok!
r>
r>Megfigyeltem, egyenes úton is botladozó a lábunk,
r>És tetszik vagy sem, mi vagyunk a saját marionett bábunk…
r>És mint neki a madzagon, pontosan annyit ér az álmunk.
r>
r>Régen érzem, már nagyon szétmálló az én utam pora,
r>Ahogy visszanézek, szép penészvirágok kinyílt sora…
r>Napsugár sincs már, az árnyékát gondolatban követem,
r>Kérem, hogy még kicsit a saját árnyékom követhessem…
r>
r>Vecsés, 2016. február 6. – Kustra Ferenc József
r>
Az élet nagyon, ördögien veszélyes dolog,
r>Néha rossz az tevőn úgy csinál, hogy ránk mosolyog.
r>Többnyire azonban, elfordul, púpos hátát mutatja,
r>Így fejezi ki, hogy mily’ valójában… jól megmutatja.
r>Aztán, van, hogy dühösen elengedi a kezünket, vicsorít!
r>Ember akkor lesz depressziós, migrénes és visítva sikít.
r>
r>Erdőnek szélén, magányosan nő a nyárfa,
r>Mi meg ott lapulunk az élet tarsolyába,
r>Ami beázik, huzatos, lyukas, unalmas?
r>Tovább nem mondom, mert igencsak hosszadalmas…
r>
r>Bevág az új nap?
r>Teli szájjal nevetni?
r>Visongani? Min?
r>*
r>
r>Élet oly’! Milyen?
r>Küzdünk vele, csak folyvást!
r>Van depresszió?
r>*
r>
r>Élet nincs velünk?
r>Tarsolyba kell lapulnunk!
r>Migrén is elég!
r>*
r>
r>Nem vagyok nyárfa!
r>De erdőszélen lakok…
r>Egyedül ázni!
r>*
r>
r>Esdésre, mosoly?
r>Folyton csak epekedek…
r>Kacagni? Miért?
r>
r>Epekedve várjuk a harminckét-fogas mosolyát,
r>Esdve lessük szavát, ha este leveszi csizmáját…
r>Holnap reméljük, jó nap lesz, sok és nagy kacagással,
r>Örömünknek hangot adunk, teli-száj visongással!
r>
r>Vecsés, 2015. május 9. – Kustra Ferenc József- írtam: versben és senrjú –ban…
r>
