Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia
r>
r>{Septolet}
r>Lélek,
r>Érzelem,
r>Nem félek,
r>Nem félem…
r>
r>Lelkem kitárom,
r>Nézek körül ködben, nem bánom…
r>Vágyom…
r>*
r>
r>{Keresztrím}
r>Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
r>Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
r>Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
r>Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.
r>*
r>
r>{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
r>Ám
r>Én lelkemben az énem…
r>Sorsom üt!
r>Jobb lesz? Nem félem…
r>
r>Vecsés, 2019. április 3. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
r>
A tavasz…
r>
r>Itt van biz’ tavasz már.
r>
r>Mi egy új életszakasz,
r>Így derű felé haladsz.
r>Itt van már a tavasz.
r>
r>Élvezhetjük a jó időt,
r>A kellemes langy levegőt.
r>
r>Itt van várt tavasz már.
r>
r>Jó kiszabadulni lakásból,
r>Meg kell szabadulni… kabáttól.
r>
r>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – 9 soros versforma.
r>
Viaszban a gyertyabél csonkig ég,
r>Horizont egybeolvad; Föld és Ég.
r>Gyertya, amíg ég, fényt ad és kormol,
r>Sorsom meg bíz’ csak kormol és karmol.
r>
r>Viaszt megolvasztja tűz melege.
r>Elég lassan, a fényt adó bele.
r>Alig van viasz, mi belet tartsa,
r>Már látszik, hogy lekonyul a lángja.
r>
r>Elillan a fény, már nem vet árnyat,
r>Élet letarolja a nagy fákat.
r>Gyertyaláng már leég, nem világít,
r>Nem is látni így az erdő fáit.
r>
r>Budapest, 2000. április 10. – Kustra Ferenc József
r>
Meditáció pszichés alapokon…
r>
r>Az életében, mindenkinek vannak bizony kis-dolgai,
r>De keveseknek adatik meg, hogy legyenek nagy-dolgai…
r>Kis-dolog-e, ha a vízből pára, majd nagy felhő lesz?
r>Nagy-dolog-e, ha a felhő vízcseppekként, eső lesz?
r>
r>Kis-dolog-e akaratlanul, de valakit megölni?
r>Nagy-dolog-e háborúban sok embert csak úgy lelőni?
r>Kis-dolog-e az embertömegek felett uralkodni?
r>Nagy-dolog-e otthon egy rabszolga-cselédet tartani?
r>Kis-dolog-e az utcán, egy ártatlan embert megverni?
r>Nagy-dolog-e ártatlan kutyakölyköt vízbe fojtani?
r>
r>Az élet, sokaknak egészen mást, keveset jelent,
r>És keveseknek jelent, élhetően nagy végtelent.
r>Van kit a saját elborult agya irányít,
r>És van, kit teljesülhetetlen álom ámít.
r>
r>Meg az emberek kb. tízévente biz' megváltoznak,
r>Persze vannak, kiknél az alapok nem másulnak.
r>Van ki töményen, a sűrűben éli életét,
r>És van, kinek a jellemzőség adja meg létét.
r>
r>Kis-dolgok-e ezek, vagy mind nagyok?
r>Kérdés, elvégezni mit akarok?
r>
r>Nincs az életre két teljesen egyforma recept,
r>Vagy beszélhetsz tájszólásba, de érted a nyelvet.
r>Ki tudja, kis-dolog neked, ami másnak nagy,
r>A légúti járvány is múlik, majd ha megfagy…
r>
r>Vecsés, 2015. július 23. – Kustra Ferenc József
r>
Versben és eredeti tankában, haikuban…
r>
r>Olvadó a hó,
r>Már nagyon süti a nap.
r>Hólé vízfolyás.
r>Már sok kis virág virul,
r>Szívben szeretet vidul.
r>*
r>Rügyek pattannak,
r>Természet… szülés indul.
r>Éj is bársonyos.
r>Élet pezsdül, rügy fakad,
r>Szíved horogra akad.
r>*
r>Megkezdődött a tavasz-nász,
r>Ideje nincsen, így nincs gyász.
r>Felemelkedések vannak szívekben,
r>És az erősödő, meleg napfényben.
r>*
r>Erdőben árnyak
r>Kezdenek vastagodni.
r>Lombkorona nő!
r>Zöld ruhát ölt az erdő,
r>Szerelmet rejteget(ő).
r>*
r>Még lágy sugarak,
r>Bombázzák a mezőket!
r>Meleg, már izmos!
r>Tavaszi szél cirógat,
r>Ő meg téged… csókolgat.
r>*
r>Már erősen éledezik a nap,
r>A természet meg, új erőre kap!
r>Most már véglegesen elköszönt a tél,
r>Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
r>Kóborló vadakkal telik meg a mező,
r>Friss zajjal, új illattal telik az erdő
r>*
r>Parknak padjait
r>Szerelmesek lemossák.
r>Ücsörgés… éjben.
r>
r>Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad
r>
