Mikor a szív újra érez... tankában!
r>
r>Szív hét lakatnál,
r>kulcs rég sötétbe veszett.
r>Most mégis nyílik.
r>Viharos a Balaton,
r>Sok levél, vízen úszón…
r>*
r>Csöndes kopogás,
r>idegen, ám ismerős.
r>Remeg már zár is.
r>Vannak heves hullámok,
r>Rajtuk méretes habok…
r>*
r>Rozsdás zár reccsen,
r>egy érzés óvatosabb…
r>Belép és marad.
r>Vihar levert levelek,
r>Nem oly’ emelkedettek…
r>*
r>Szívem ajtaja
r>nyílik, mint sosem előbb.
r>Valaki belép.
r>Habok kicsit jujujok,
r>Velük, bíz nem cukizok!
r>*
r>Azt hittem, nem lesz…
r>de lám, a fény visszatér.
r>Régi sötétre.
r>Tudnám, halak viselik?
r>Ezért néz ki némelyik?
r>*
r>Nem hittem többé,
r>de ő máshogy érkezett.
r>Nem tört, csak várt rám.
r>Hallom, susog a nádas,
r>Békák lakása nádas…
r>*
r>Érzés közeleg,
r>nem kérdez, csak ott marad.
r>Ajkam nevét súg.
r>Gólyák otthon… fészekbe?
r>Nem gondol, jó étekre!
r>*
r>Szívem rég hallgat,
r>de most a csend közepén.
r>Valaki beszél.
r>Nos, eső kezd szitálni,
r>Haza kezdünk indulni…
r>*
r>Lakatról lakat
r>hullott - és nem félek már!
r>Újra szeretni.
r>Na, jó, kicsit megnéztünk…
r>Viharon elmélkedtünk.
r>
r>Siófok, 2025. április 19. – Vecsés, 2025. április 19. -Gránicz Éva- írtam: senrjú csokorban! Alájuk a tanka versek, szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József munkája!
r>
Sors! Én veled szemben nem bűnöztem,
r>Velem szemben ily’ rossz miért valál?
r>Rossz életem, így sorom van nékem,
r>Ebből majd csak egy kiút… a halál?
r>
r>Budapest, 2001. január 30. – Kustra Ferenc József
r>
Játszok ma két nagy őrkutyával,
r>Szembenézek nagyfogú pofával.
r>Simogatom okos fejüket,
r>Abban tartják kutya eszüket.
r>
r>Főleg az Ali vágyik erre,
r>Ha megállok, bökdös, hogy gyere.
r>Harapják a slag vízsugarát,
r>S nem értik a nagy hahotát.
r>
r>Budapest, 1998. május 17. - Kustra Ferenc József
r>
Hol is van az az út, melyről látszik a múlt?
r>Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt?
r>De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult,
r>Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt.
r>
r>A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket,
r>Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet
r>És a múlt fontos, jelenünk abból fakad,
r>Akarjuk-e vagy sem, már a mienk… marad.
r>
r>Vecsés, 1999. január 9. – Kustra Ferenc József
r>
Keresd a Napot
r>Amikor fehér nyírfák
r>Zöld fenyvesek
r>Tavak ezüstje
r>Fölé kúszik a
r>Látóhatár szélén
r>És csillogásával
r>Ragyog a tájra.
r>
r>Keresd a Holdat
r>A zuhanó vízcseppek
r>Esti csillogásában
r>A sötéten légies tájon
r>Az áttetsző ólomfehérben
r>A zöld árnyalatok nyálkásságában
r>Amint ezüst utat épít
r>A tó vizében.
r>
r>Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

