Idő 
Értékelés 
Értékelés Vágyva…
r>
r>Huh! Már majd’ itt van,
r>Közelg’ a Valentin nap!
r>Kérdés, Te hol vagy?
r>
r>Lehetne szép nap
r>Együtt és nagy kettesben!
r>Örömben… együtt.
r>
r>Ha már Te nem jössz,
r>Akkor kicsit gondolj rám…
r>Tudom, messze vagy!
r>
r>Gondoljunk másra,
r>Mint napi problémára…
r>A párod vagyok.
r>
r>Ott a messzibe
r>Legyen szép napod… végig.
r>Egyszer, majd megjössz.
r>
r>Jövőre leszel
r>Kézközelben, mit várok.
r>Én még szeretlek.
r>
r>Vecsés, 2024. február 10. – Kustra Ferenc József- írtam senrju csokorban: a távolban dolgozó kedvesemnek!
r>
Hétköznapi pszichológia… a két élő háború okán, a pénzéhesek okán, ez hírekben napi téma!
r>
r>(3 soros-zártükrös trió)
r>A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell!
r>Főként háborúban meg főnököt fényezni kell…
r>A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell.
r>
r>Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta,
r>Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa…
r>Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta.
r>
r>Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak EURÓ milliárdok,
r>Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél milliók az elhullók…
r>Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak EURÓ milliárdok.
r>
r>Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán véglegesen! Milliónyi a halott is már… meg magányos anyák és hadiárva gyerekek tömkelege…
r>
A II. Világháborúban Albionból…
r>
r>3 rész
r>Gerhard tudta, hogy milyen a halállal szembenézni…
r>Félelmét bizonytalansága generálta… még élni!
r>
r>Romboló előttünk és mögöttünk… hátsó gyorsan közeledik! Rádiós súgta.
r>Tartsa az irányt, vigye le száz méterre… főmérnöknek ezt a kapitány súgta…
r>Első lapátok tíz, hátsó tizenöt – adta ki a parancsot a kapitány, ő is súgta.
r>
r>A hajó lent száztíz méteren állt… a kapitány intett, hogy lejjebb vigye…
r>A búvárhajó lassan, óvatosan, de araszolni kezdett süket csendben lefele…
r>A pityegés, elég erősen hallatszott, közben jól belebúj az ideges fülekbe…
r>
r>Gerhard csak és a mélységmérőt figyelte!
r>Nem gondolta, hogy kétszáz méter a hitelesítése.
r>Voltunk már százötven alattt is kicsikét vele…
r>
r>Az ejtőernyős megbabonázottan figyelte a mélységmérőt,
r>Kapitány csak intett neki, mutatta: tán’ százhetven elérhetőt.
r>Közben újabb pityegés hallatszott s figyelték, mint követendőt…
r>
r>Hajó nyolcvanra, másodlagos hajtómű háromnegyedre!
r>Az U-boot nekiindult és meredeken emelkedett felfele.
r>
r>Az első romboló kitért a haladási útvonalból,
r>A másik mögöttük, lassan távolodik az útból!
r>
r>Mély vízi bombák… vette le a rádiós a fülhallgatót.
r>A fenébe! - Látszott, hogy zavarja a kapitány hallgatót.
r>
r>Miért nem menekülünk el innen? Kérdezte Gerhard, hallkan…
r>Mert itt az Asdic vak területén vagyunk s megtalálnának a rohamban.
r>
r>A rádiós megszólalt: lassan közeledik, romboló sebessége csökkent:
r>Kapitány rögtön kiadta utasítást: Tartsuk az irányt és a sebességet.
r>Rádiós megszólalt: romboló hátramenetben gyorsan közeledik!
r>Tartsuk a sebességet és mérjék közben az időt, hogyan közeledik!
r>
r>Teljes csend, másodlagos hajtóműveket kikapcsolni!
r>Az elektromos motorok megállására nem kellett várni.
r>A romboló a motorokat kikapcsolta, de még közeledik.
r>A kapitány csak biccentett, megértette, még közeledik.
r>
r>Az első bomba, rettenetesen megrázta a búvár naszád testét…
r>Gerhard kiáltást hallott! Padlón meglátta vergődni Schislert.
r>A férfi próbálta körömmel elásni magát a hajó padlójába
r>És véresre horzsolta a csonkig letört körmeit, nagy kínjában.
r>A sturmscharführert megrázta a látvány és mélységesen megdöbbentette,
r>Hogy őt eddigi alkalmakkor a saját félelme, hogy vezette, most megértette.
r>
r>Egy bomba megint a közelben robbant és a világítás kialudt.
r>Csend lett és ez bántón, gyorsan zuhant rájuk… lét majd’ elaludt.
r>Egy perccel később gyenge, vörös fény világított. Gyenge látás alakult.
r>Romboló előttünk és gyorsan távolodik a rádiós jelentette!
r>Lüth kiadta – Mindkét hajtómű teljes sebességgel előre!
r>Mi folyik itt, kérdezte aznejtőernyős, hova sietünk?
r>Egy elektromos hiba miatt, lehet a játszmába elkéstünk…
r>
r>A hajótest héjába piczo-elektromos érzékelőket építettek.
r>Ezek felfogják a kint érkező fizikális rezgéseket!
r>Ezt jellé alakítják és a rádiós hallja a pityegéseket.
r>
r>Kicsi fölszabadultunk szólt Lüth… vegyük elő a menekülést újra.
r>Tartsuk az irányt, motorokat háromnegyed fordulatra…
r>Úgy tűnik leráztuk öket, így már indulhatunk haza!
r>
r>Utolsó parancs: emelkedés periszkóp mélységre - tán’ hazajutunk békében.
r>
r>VÉGE
r>
r>Vecsés, 2017. január 1. –-Kustra Ferenc József- írtam: Joachim Peiper „Farkashajsza” c. kalandregénye ötletverskénti fölhasználásával, alloiostrofikus versformában
r>
A II. Világháborúban Albionból…
r>
r>2 rész
r>A távoli csippanás, fülsiketítő dörgésnek rémlett…
r>A kapitány a fejét csóválta, látszott… ezt rossznak vélhet.
r>Schisler az ejtőernyős, a fülébe súgta, bemérnek bennünket,
r>Asdic -kel, aki aktív szonár… meghatározzák a helyzetünket.
r>Újabb csippanás hallatszott, de már hangosabban és közelről jött.
r>Romboló előttünk, gyorsan közeledik… hallatszott válla fölött.
r>
r>Másodlagos hajtómű úgy háromnegyeddel előre… nulla-harminc fordulat.
r>Witaschek, merülés hatvan méterre… finoman se adja elő a kapkodót.
r>Lapátok le ötre – mondta a főmérnök a láthatóan feszült kormányosnak.
r>
r>Egy perc múlva halkan mondta Uram... irányba álltunk – a kapitánynak csendben!
r>Motorok egynegyed fordulat… adta ki a parancsot a kapitány, csendben.
r>Romboló felettünk, súgta teljesen halkan a technikus, csendben… de rendben.
r>
r>Gerhard nagyon fülelt és egyszerre -talán- romboló-lapátok hangot hallott…
r>Csobbanások, szürkült el a rádiós arca és lekapta a fülhallgatót…
r>
r>Irány ötven, mindkét motor előre,
r>Vészmerülés most... kilencven méterre…
r>Mordult föl Lüth kaptány keményen... csendbe.
r>
r>Az első robbanás elemi erejű volt, Gerhard a padlóra zuhant,
r>A mellette lévők sorban mind elestek, Rachael Bittings arcra zuhant.
r>Víz kezdett spriccelni sugárban, mindenhol üvegek, sok műszer szétrobbant.
r>
r>Még voltak robbanások, de azok egyre messzebb kerültek a búvárhajótól.
r>Kárjelentést, most is kérek, szólt ki félhangosan a kapitány, a kabinjából…
r>
r>Elektromos motorok, cellák, hajtás rendben, gépház -elől- száraz teljesen.
r>Ezt a gépész már szinte üvöltve jelentette a kapitánynak… esetlen.
r>
r>Vecsés, 2017. január 1. –-Kustra Ferenc József- írtam: Joachim Peiper „Farkashajsza” c. kalandregénye ötletverskénti fölhasználásával, alloiostrofikus versformában.
r>
A II. Világháborúban Albionból…
r>
r>1 rész
r>A megbeszélt találkozási időben értük ment a partra
r>Egy mentőcsónakkal, két erős tengeralattjárós katona.
r>Gerhard egy ejtőernyős kommandós volt kettő egyike,
r>És Rachael Bittings a másik, ki az Abwer ügynőke.
r>
r>A búvárhajóban Gerhard ruhástól aludt az alsó ágyon,
r>Rachael szintén ugyanúgy, felöltözve, de a felső ágyon.
r>
r>A motorzúgást túl üvöltő ’mormogó sziréna’ hangjára fölriadtak,
r>A búvár naszádban vörös fények villództak… látszott rajtuk... mind riadtak,
r>Majd igen rövid idő elteltével a diesel-motorok is megálltak.
r>
r>A hajó pár pillanat múlva az órára dőlt igen enyhe szögben
r>S süllyedtek sistergés, buborékolás elfojtott zörejei közben.
r>
r>A majdnem doromboló sziréna... ébredőknek úgy egyszerre megszűnt,
r>Az élesen csillogó fények helyére sötétvörös -halkan- került.
r>Kevésbé nagy süllyedés után az U-boot, pont vízszintesbe került…
r>
r>Az emberek szótlan-mozdulatlanul, félve hallgatództak a sötétvörösben,
r>A feszültséget vágni lehetett… a várható, halál előtti csendességben.
r>
r>Gerhard szeme beakadt a mélységmérő óráján a mutatóba,
r>Harmincöt méterre voltak… a víz felszíni alattot mutogatva.
r>Megtudta, hogy az U-181 -t, kilencven méter mélységig biztosra hitelesítették,
r>Meg azt is, hogy az Albioni létüket a britek valahogy ki-megneszelték.
r>
r>Vagy nem tudták… de, nekünk mindig hatalmas volt a pechünk…
r>Közben… romboló tűnt föl, jött felénk, egyenesen nekünk.
r>
r>Közelebb lépett Wolfgang Lüth parancsnok: kihallatszik... ne beszéljenek most,
r>Mert ezzel megzavarják s nagyon is zavarják figyelő hanglokátorost.
r>A csend lassan őrjítő némaságba csapott át
r>És az arcokból csak félelem tükröződött át.
r>
r>Vecsés, 2017. január 1. –-Kustra Ferenc József- írtam: Joachim Peiper „Farkashajsza” c. kalandregénye ötletverskénti fölhasználásával, alloiostrofikus versformában.
r>
