Idő 
Értékelés 
Értékelés Majd egy nap, ha összegyűlne bánatod,r>s lelked megnyugvást, vigaszt keres,r>sajgón fájnak az esték és nappalok,r>a pilládon csorduló könny is jeges.r>r>Amikor rád lehel a magány, gyáván elárul,r>sóhajod szomjas, végtelen égi-áradat,r>s a hajnali hold nevetve az arcodba bámul,r>felhőtlen égen is rajzol homályos árnyakat.r>r>Akkor figyeld a szellőt, fiam... hallgasd a hangokat,r>ahogy lassan melléd oson s megsimogatja lágyan arcodat!r>- Én ott leszek veled... mesélek, mint rég, mikor ölembe kaptalak,r>s te úgy aludtál el, hogy a karomban ringattalak.
Az utolsó emlék...r>r>Az utolsó emlék, libbenő kabát,r>az eltűnt bársonycsók ajkamonr>ízlelt mámor, parázslik, hagyom,r>míg lelked selymét kibontanád.r>r>Kibontanád, ahogy szemem árnyait,r>borítaná halkan suttogó szíved,r>félve dobbanó, vérzik, engedem,r>míg semmibe zuhannak álmaim.
Halott a csend,r>amiben járok,r>leomló falak köztr>romok és átok,r>sűrű por lepir>a régi utcát,r>valaki cipelr>egy kopott urnát.r>Benne van a múlt,r>a derűs emlékek,r>elfeledett könnyek,r>sajgó szenvedések.r>Egy letűnt gyermekkorr>csodás világa,r>egy felnövekvő életr>naiv ábrándja,r>benne van a jelenr>szomorú világa,r>s tán benne vanr>a remény is,r>hogy nem éltünk hiába!r>Éled majd egy új kor,r>éled majd egy új világ,r>nem lesznek romok,r>nem lesznek sziklák.r>Ahol már senki sem konok,r>senki sem zokog,r>s nem lesznek a porbanr>üres lábnyomok.r>S félelem nélkülr>járnak majd az utcán,r>de valaki kezébenr>ott lesz kopott urnám.
Merengve nézel az ablakon,r>de nem látsz már túl a dombokon,r>ott, ahol zöld-árnyas az erdő,r>szelíden búg felette a szellő.r>r>Hegyek ormán nyílik rőt virág,r>s megcsillan azon a szép holdvilág,r>Kárpátok ölében száll ott az ének,r>Magyarok imái az égig felérnek!r>r>Ezerévnyi sorsa hol jó, hol átkozott,r>hunoknak vére elhullva áldozott,r>vértezve indult olykor egy csatába,r>viharral feszítse hitét keresztfára.r>r>Ott, ahol a rónán délibáb játszik,r>ott, ahol a Zselic néma könnyben ázik,r>ahol hegedűszóra mulat a Magyar,r>ahol emléket ölel a Dunakanyar.r>r>Bércei alatt, mint hű kebel,r>őriz, táplál és felnevel,r>mint szerető gyermekét anyám,r>úgy ölelsz magadhoz drága, szép Hazám!
Mikor ölellekr>r>Egyszerű mozdulat.r>Mintha valakir>megérintene.r>Nem a testen.r>Belül.r>r>Gondolat volt,r>aztán vágy.r>Szívben ébredt,r>fénylőn-suhanó, lágy.r>r>Ölelnélek örökké.r>Nem erősen,r>csak úgy -r>megengedve.r>r>Mint ahogy r>a fény átsétálr>egy csendes szobán,r>meg-megakadva kopott falán.
