Idő 
Értékelés 
Értékelés Éjfél után az újév lassan, tántorogva indul,
r>Sokat ivott, de megy már előre… így még csak vidul.
r>Még csak a járdán oson, dülöngélve, félve,
r>Majd’ előtűnik, egy sikátorból… egy évre.
r>
r>De aztán meglátjuk a hóesésben
r>Ahogy magához tér a lámpafényben…
r>Reggel majd, mikor pirkad, üdvözli az első napot,
r>Jókívánságok miséjére felkérjük a papot.
r>
r>Délután még tűnő napsütés volt a havas tájon,
r>Majdnem elhittem, hogy visszatekint, s jő… a nyár újból.
r>
r>Zsebórám az időt, kéregként vési a tenyerembe,
r>Közeleg az éjfél, már csak percek… itt lesz óév vége.
r>Újkor, mint az ekevas, jó mélyre szánt... én öregszem…
r>Az indián táborban már én lennék az „Öregszem”.
r>
r>Ha beköszönt az éjfél, a sok csillagszóró mindent beföd,
r>De bizony ezt, szépet mi nem látjuk, ha azt befedi a köd!
r>Az ablakból kinézve a fák fekete árnya meztelen,
r>A sok piás ember, örömünnepet ül, mulat fesztelen…
r>
r>Gondolkozz! Nézz az újévbe, építs azt jövőre,
r>Történjék bármi… Te állj fel, így juthatsz előre!
r>Hagyj nyomot a világban, hisz megjön a perc, az utolsó,
r>Gondold végig utadat, hogy ne legyél a legutolsó…
r>
r>Majd kimegyek az udvarra, suttogok kicsit a szélbe,
r>S amit akarok, talán eljut a mindenség kékjébe…
r>
r>Vecsés, 2012. december 18. – Kustra Ferenc József
r>
Megint elmúlt egy év annak, aki megérte,
r>Aki meg itt maradt velünk, az megértette,
r>Hogy az élet nem áll meg, idő tovahalad,
r>Tesszük tovább, amit kell… utunk odahalad.
r>
r>Szilveszter éjjelén eszünk, iszunk, mulatunk,
r>De ezzel az is jár, hogy egy évvel elmúltunk.
r>A részünkre kiszabott életből is már kevesebb
r>Újév vár ránk, bár lehet… élvezetesebb, nemesebb.
r>
r>No, de hagyjuk ezt és mondjuk, hogy mi majd, megváltozunk?
r>Sokan megfogadják, de nem tartják, át nem változunk!
r>Azt azért megígérhetjük magunknak, hogy kicsit jobbak
r>Leszünk, másokra odafigyelünk, s rosszak nem vijjognak.
r>
r>Azt fogadjuk meg, hogy mai naptól kicsit jobban figyelünk
r>A családra, a szeretteinkre, együtt élni segítünk
r>Nekik velünk, mert bizony velünk sem könnyű
r>Van rigolyánk, hobbink, másnak az nem habkönnyű.
r>
r>A szeretet lángja most, nagyon lobbanjon fel és mindenkiben égjen
r>Folyamatosan, jövőre, állandóan, igen, végig egész évben.
r>Ne érjen senkit kudarc, csak sok, nagy siker,
r>Járjunk egész évben egyenes gerinccel.
r>
r>Vágyódjunk arra, amit az újév hoz,
r>Lesz benne jó, újév rosszat átlapoz…
r>Örüljünk fáknak, erdőknek, mezőknek,
r>Ne akarjunk rosszat más embereknek,
r>Ne számítson, ha ketrecben laksz, ha idomár ostoroz,
r>Uralkodj magadon, emelkedj felül, jót megsokszoroz…
r>Az se érdekeljen, ha vadon a hazád és nesztelen üldöz
r>A halál. Lépj ezen is túl, várd, élet majd bizton beezüstöz.
r>
r>Nem kell semmit sem megfogadni,
r>De tán’ meg kellene változni,
r>Figyelni a jót, és a szépet,
r>Szépíteni a mindenséget.
r>
r>Mulassunk év végén-elején, koccintsunk
r>A jobb jövőre, és csókot is cuppantsunk…
r>Kortyoljunk bele a pezsgőbe, tárjuk ki szívünket,
r>Tiszteljük egymást, hogy sokan szétvigyék jó hírünket…
r>
r>Viseljük a sorsot, ahogy meg van írva, méltósággal,
r>De nem kell, ne álljunk harcban az egész, mocskos világgal.
r>Ezt tegyük és minden biz' jobb lesz,
r>A világban a helyünk jobb lesz
r>
r>Vecsés, 2011. december 30. – Kustra Ferenc József
r>
Ismét elmúlt egy év, ennyit öregedtünk
r>És akkor is így van, ha nem tetszik nekünk.
r>Jönnek, mennek az évek, mint jelen eset is
r>Mutatja, hogy bontjuk a pezsgőt, koccintunk is.
r>
r>Sokan most megfogadnak mindenfélét.
r>Kár, mert úgysem tartják be, mert a lét
r>Nem lehet egy fogadalom függvénye.
r>Ki, ha változik, az neki valós igénye.
r>
r>Bontsuk ki a pezsgőt, mindjárt éjfél van
r>Kakukkos órát nézzük, figyeljük, ha van.
r>Mindjárt lesz, hogy petárdák durrannak,
r>Félős kutyusok meg elbujdokolnak.
r>
r>A kismadár reppen ki és be,
r>Kakukkol nekünk az időt jelezve,
r>Most éppen kakukkolt hetet
r>És ezzel jelzi, hogy
r>Elvesztünk egy évet, mi volt, mit már megéltünk,
r>Mely már a történelmünk, múltunk nékünk.
r>Bontsuk ki már a pezsgőt
r>És töltsük pezsgős poharakba
r>Készülve a nagy koccintásra,
r>A múlt hátul hagyására,
r>Készülve a jövőre,
r>Az életre, az Újra,
r>A továbbélésre!
r>
r>Ez az év sem volt jobb a többinél,
r>Pedig szerettük volna, hogy ennél
r>Több és jobb is legyen a részünk,
r>Mindenestől… jobb legyen életünk.
r>
r>Már tízet kakukkolt, emeljük a poharakat
r>Készítsük lelkünket és gigánkat,
r>Nézzünk a másikra szeretettel
r>És a jövőt várjuk tisztelettel.
r>A saját életünk, ha nem tiszteljük,
r>Elveszti értelmét az életünk,
r>Nem lehet mindig más a hibás,
r>Bár a rossz körülményekkel
r>Ez lehet pech, átok dualitás.
r>
r>Tizenkettediket kakukkolta, ezzel átléptünk
r>Az újévbe és már… a múltra visszatekintünk.
r>
r>Csendüljenek a pezsgős poharak,
r>Jókívánságok hagyják el szánkat.
r>Örüljünk együtt az újévnek,
r>Anekdotázzunk a réginek…
r>
r>Kétezer tizenkettőben ne gyűlölködjünk,
r>Irigységgel ne gyötörjük az életünk!
r>Fogadjunk el másokat, úgy amilyenek,
r>Így legyünk boldogok, sikeresek, emberek!
r>
r>Örömteli, sikeres magánéletet,
r>Boldogságot mindenkinek!
r>Örömteli sikerekben gazdag, boldog
r>Újévet mindenkinek!
r>
r>Vecsés, 2011. december 30. - Kustra Ferenc József
r>
Eljött! Ma vége az évnek,
r>Ma vége az évszázadnak,
r>Ma vége az évezrednek,
r>Most vége, mi volt mindannak.
r>
r>Sorsom, itt vagyok, dolgozok,
r>Ez mit el nem kerülhetek,
r>Az, hogy én most mit akarok?
r>Ezek a sorsok, életek…
r>
r>Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc József
r>
Megkezdjük az újévet,
r>Éljük tovább életet.
r>Bízzunk benne, szebb, jobb lesz,
r>Sikerünk is bőven lesz.
r>*
r>Mit hozhat a sors?
r>Előre nem tudhatjuk.
r>Találgatások…
r>
r>Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József – írtam: bokorrímesben és senrjúban.
r>
