Idő 
Értékelés 
Értékelés A Balaton biz’ haragvó is…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Vízterhesek a vad, vészterhes felhők
r>Nagyocska esőt várják erdők, mezők…
r>Vízterhesek a vad, vészterhes felhők.
r>
r>(tíz szavas)
r>Özönt hoz, vihar dobol fennen,
r>Mező, erdő várja csendben, türelemben.
r>
r>(Septolet)
r>Most kezd
r>A vihar… ébred,
r>Föléled!
r>
r>Rímeit csettintgeti,
r>Mező füvét ledöntögeti.
r>Vaksötét fellegi,
r>Megöntözi!
r>
r>(apeva)
r>Szél
r>Zeng már,
r>Fény sehol,
r>Felleg zuhan,
r>Fű remeg alatt.
r>*
r>(3 soros, bokorrímes)
r>Vasárnap délután mi kint üljük a szokásos délutánt a parton,
r>Meleg van… árnyék nincsen, de van vadiúj esernyő… árnyat ad padon.
r>Sok fürdőző jól leég, vizesek, ó, de az esernyőnk nem eladó!
r>
r>(Kínai csi-csüe versforma 4×7 szótag. Versképlet: aaxa.)
r>Vasárnap parton ülünk,
r>Meleg van, árnyék velünk.
r>Sok fürdőző jól leég,
r>Van esernyőnk... hűsülünk.
r>*
r>(tíz szavas trió)
r>Mi itt csak pihengetünk… jó nekünk!
r>Megyünk, lekváros lángost eszünk…
r>
r>Tudjuk ez német mintára van,
r>Nekem most erre kostólom… van.
r>
r>Meg is kávéztunk, az idő meg ment,
r>Kint vészterhes megjelent…
r>
r>(leoninus)
r>Pihenni jöttünk, nekünk part a nyár, kézben lekváros lángos csoda vár.
r>Kávé után már az ég is borul, vészterhes felleg az alkonyba hull.
r>*
r>(HIAQ- féltucat)
r>Míg mi lakomáztunk,
r>Fekete felhő ideért.
r>Eső is már csöpög.
r>
r>Mi máris indultunk,
r>Viharos eső ránk zúdult…
r>Ernyőt kinyitottam!
r>
r>A vihar, hej… ütött,
r>Engem majdnem arcra lökött.
r>Kezemből ernyőt ki…
r>
r>Társam Éva fogott,
r>Igy arcra esés… nem volt meg.
r>Éva térdre esett.
r>
r>Zuhogó esőben
r>Segítettem sántikálni…
r>Jó tett helyébe, jót…
r>
r>Ő meg az ernyőnk kis
r>Maradékát erő… fogta.
r>Otthon a kukába…
r>
r>(Kínai, dielianhua vers. 2×5 soros versszak, 7-4-5-7-7 szótaggal. Rímképlet: a x a a a.)
r>Az esőben elbotlott,
r>Támogattam,
r>Térdére rogyott.
r>Ő csak felém kacagott,
r>A jótett jót hozott.
r>
r>Esernyőnket markolta,
r>Eső zúdult,
r>A szél forgatta.
r>Rongyos már, mégis fogta,
r>Otthon kukába dobta.
r>
r>(leoninus)
r>Hazaértünk, mint ázott ürgék, esősen megesett… nem volt fék!
r>Lerohantuk a fürdőt, én a hátát moshattam, mint ingerlőt.
r>Kinéztem az ablakon, esés már nem volt -száradó- balkonon...
r>Fönt a vészterhesek erősen múltak, miután megtréfáltak!
r>
r>(sedoka)
r>Cipőnk elázott.
r>Mindenünk csupa sáros,
r>Mostam őt... bűvös páros.
r>
r>Álltam csendesen.
r>A párás üveg mögött,
r>Lám, felhő elköltözött.
r>
r>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. július 3. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közremű-ködésével.
r>
(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján,
r>Semmi hangok nem jönnek nagy rohanvást, szelek szárnyán…
r>Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján.
r>
r>(leoninus)
r>Ülünk a csendben, tó tükröt tart éppen, lelkünk csitul, hol nyugalom van a létben.
r>*
r>A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
r>Igy aztán nekünk is haza kell aludni menni?
r>A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni…
r>
r>Nap fénye lehull, megy aludni, mi is indulunk haza, s talán ma korán bújni.
r>*
r>Badacsony fölött az azúr besötétedik,
r>Az éj sötétje teljese ránehezedik…
r>Badacsony fölött az azúr besötétedik.
r>
r>Leheletnyi sötét az est Badacsony felett, rátelepszik, mint súlyos igézet.
r>*
r>Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom,
r>Már Badacsonyi szőlős kerteket nem is látom…
r>Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom.
r>
r>Reánk száll a nyugalom sötétje, már elpihen a hegy oldalán, szőlős kertje.
r>*
r>Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet,
r>Igy tudjuk élvezni ezen mese szép, víz-élvezetet…
r>Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet.
r>
r>Szél sem mozdul, selymes a víz habja, tükörként ring a tó, béke lakik abba.
r>*
r>Így estfelé a hőség már különösen nem támadt,
r>De még nem enged a melegből, hő még, tán’ már fáradt…
r>Így estfelé a hőség már különösen nem támadt.
r>
r>Est jön, s a hőség már nem űz, nem támad, még tart a meleg, de lángja lohad, fárad.
r>*
r>A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad,
r>A szépség, sötétedő napvég, ma a mienk marad…
r>A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad.
r>
r>A nyugalom, ma este nekünk marad szépen, Nap búcsúzik, s fény pihen az éjben.
r>
r>Vecsés, 2025. márc. 7. – Siófok, 2025. jún. 29. -Kustra Ferenc József -Írtuk: kétszerzősnek. A 3 soros zárttükrösöket én írtam, leoninusokat Gránicz Éva. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2. és 3. sort egyben, igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága…
r>
Hétköznap a Balatonon is…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Vízterhesek a vészterhes felhők
r>Jó régen esőt várják erdők, mezők…
r>Vízterhesek a vészterhes felhők.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Most kezd
r>A hőség… ébred,
r>Föléled!
r>
r>Rímeit ölelgeti,
r>Mező füvét sercegteti.
r>Sötét felleg,
r>Megöntözi!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Ha ide
r>Ér Badacsonyból…
r>Jó gyanús!
r>*
r>
r>(3 soros, bokorrímes, önrímes)
r>Mi ülünk a szokásos kispadon, nézzük, ebből mi lesz… máris?
r>Badacsony fölött egyre vészterhesebbek, vízterhesek… máris?
r>Gyanúnk erősödik, esernyőnk van otthon… Irány haza… máris?
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Gyorsan búcsúzunk el a
r>Haragossá váló nagy víztől.
r>Máskor kijövünk!
r>
r>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. -----Kustra Ferenc József. írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közreműködésével.
r>
A szerelmünk parkolópályán…
r>
r>Bántottál lelkemben, ó, Csenge
r>Mért’ vagy ilyen, kérdem esengve.
r>Törsz, zúzol engemet,
r>Hessented legyeket?
r>Miért változtál velem szemben?
r>
r>Nem bántani vágytam, csak élni,
r>De túl sok volt és kezdtem félni.
r>Te raktál rám terhet,
r>Nem volt bennem enyhet.
r>Csak vágytam a békét és ennyi.
r>*
r>
r>Bántottál lelkemben, mért’ tetted?
r>Magad nekem, miért kelletted?
r>Nem tudom, de én is,
r>Ilyet tettem mégis?
r>Nem kellettem… ezt érzékelted?
r>
r>Nem szándékból törtem szívedet,
r>Nem bírtam fullasztó hitedet.
r>Szép volt, amíg az volt,
r>A szív is mást hallott.
r>Nem kértem mást, csak kis szünetet.
r>*
r>
r>Szemedben nem vagyok senki sem?
r>Ne légy ellenség… mert elhiszem.
r>Én biz’ még szeretlek,
r>Gyorsan nem feledlek!
r>Ember porból porrá lesz… hiszem!
r>
r>Nem lettél sosem csak „senki sem”,
r>Bennem kihűlt... régi szerelem.
r>Ellenség nem vagyok,
r>Mások az irányok!
r>Fáj érzés, máshova ment... hiszem.
r>
r>Vecsés, 2024. október 29. -Siófok, 2025. május 21. -Kustra Ferenc József- két szerzősnek írtuk, romantikus LIMERIKBEN. Én a páratlanokat írtam, szerző-, és poéta társam Gránicz Éva a párosokat.
r>
Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat!
r>Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat.
r>Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat.
r>Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat
r>
r>Orcák összeérnek már,
r>szinkronban zeng a forró testük.
r>Izzik a reggel.
r>*
r>
r>Orcák, ha elől egymásba forrtak, szélére kerültek a szerelem-kútnak.
r>Orcák, ha elől egymásba forrtak, vízbe lökve vége a cserépkorsónak.
r>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez egy kihívás az ebédre hívásnak.
r>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez véget vet a nevető ajkaknak.
r>
r>Orcáik összeforrnak,
r>szerelem- kút szélén csók lebeg.
r>Elhallgat a száj.
r>*
r>
r>Kert végében újhagyma ágyások, ők onnan lesik, hogy bizony ők mások.
r>Kert végében újhagyma ágyások, ők el is döntik, hogy kissé nagyon mások
r>
r>Oda les az újhagyma,
r>a kert végében suttog, - bizony
r>mi mások vagyunk!
r>*
r>
r>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, ők egy kis össze bújásban benne lennének.
r>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, rá is jönnek, hogy ők kenyér feltét lesznek.
r>
r>Olvad reggeli napfény,
r>összebújnak akár a remény.
r>Nem leszünk feltét!
r>*
r>
r>Orcák szeretően viselkednek, egymástól el nem mennek!
r>Orcák szeretően viselkednek, egymást nagyon szeretnek!
r>
r>Orcák ölelik egymást,
r>némán, szelíden lelkük együtt.
r>Összeforr szívük.
r>*
r>
r>A szél meg föl támadt, angyalhajat rájuk fújva támadt…
r>A szél meg föl támadt, szemük alatt örömkönny száradt…
r>
r>Olyan vágy szállt reájuk,
r>testük egymásban oldva pihent.
r>Örömkönnyük száll.
r>*
r>
r>Az udvari diófának van egy vékony-vastag csodaága, ez mi szerelem fölvigyázója!
r>Az udvari diófának van egy nagy, szerelmi csodaága, ő az össze borulók megóvója…
r>
r>Omlik ágról a csoda,
r>mit dió rejt, őrzi szerelmet.
r>Összebújós hely.
r>*
r>
r>Éljen a szerelem, nem is baj, ha az angyalok óvnak engem,
r>Éljen csak a szerelem, sokáig, nagyon óvjon még engem!
r>
r>Oly halk a világ, mikor
r>rám néz szemed, megáll a jelen.
r>Csókodban lakok.
r>
r>Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2025. május 8. - Kustra Ferenc József- írtam: az anaforás leoninusokat. Az anaforás senrjonokat: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta.
r>
