Idő 
Értékelés 
Értékelés A tatamin állok, itt kezdődik az út,r>minden lépés, minden dobás egy újabb tanúbizonyság.r>Ez több mint sport – ez az életem része,r>erő, önuralom, tisztelet mind belém vésve.r>r>Minden izmom dolgozik, feszül és tanul,r>a testem formálódik, de az elmém is alakul.r>Kitartás hajt, ha elfáradok,r>mert a judo megtanít: soha ne add fel, harcolj!r>r>Az esések nem kudarcok, csak leckék,r>minden talpra állás egy újabb győzelem bennem,r>a fájdalom is tanít, a csend is beszél,r>és minden küzdelemben önmagamat ismerem fel.r>r>A kedvencem? A belső combdobás,r>egy mozdulat, ami pontosságot és időzítést kíván.r>Egy pillanat, és az ellenfél súlytalan,r>de a valódi erő belül van, láthatatlan.r>r>Ez a világ legjobb sportja, kétségem sincs benne,r>nem csak a testet edzi, de formálja a lelket.r>A judo az út, amin napról napra járok,r>és minden egyes küzdelemben egyre erősebbé válok.r>r>Siófok, 2025. február 25. -Gránicz Éva
(Női tapasztalatból írt társadalmi látlelet)r>r>Rövid ezen versem, elmesélem női létet,r>Hogy igaziból megtudd, mi az a női élet!r>r>Mikor megszületünk, már megvan a vétkünk:r>Nő lettél, kislányom, hát viseld a létünk.r>Masnit kötnek hajunkba, mosolyt tanul arcunk,r>„Légy majd kedves, csöndes” – ezzel sulykolják agyunk.r>r>Főzőcskézni kell, babát nyomnak kezünkbe,r>Hogy később majd másnak főzzünk reggel-este.r>Iskolába járunk, okosnak tanulunk,r>De ne villogj túl nagyon, csendben maradunk.r>r>Ha szorgalmas vagy: stréber, ha szép: butácska,r>Ha sírsz: hisztis vagy, ha nem szólsz: mulya lányka.r>Ha mindent kibírsz: azt mondják, ez a dolga,r>A világ terhét is, mosolyogva hordja.r>r>Masni, szoknya, mosoly, jókislány,r>Ne mássz fára, ne vitázz, ne légy túl vagány!r>Ha hallgatsz: hülye vagy, ha mersz: pimasz,r>Válassz hát mi leszel, és mi maradsz?r>r>Ha fiús vagy: baj, ha lányos: gond,r>Ha önmagad lennél: „na, ez meg bolond”.r>Gyerekként mosoly, kamaszként szégyen,r>A tested bűnös, de legyen kívánatos szépen.r>r>Takarj el mindent, de csábíts közben,r>Ha megerőszakolnak: „mi volt rajtad éppen?”r>A felelősség nálad lakik mindig,r>Tettes „hibázott”, te meg „tanulhattál volna addig”.r>r>Ha elbuksz: "lám, ezt is megérdemelte"...r>Ha sikeres vagy: „kivel feküdt le?”r>Ha fáradt vagy: gyenge, ha bírod: kötelesség,r>Ha panaszkodsz: „túl sok a női érzékenység”!r>r>Tanulsz, dolgozol, töröd magad te szegény,r>De plafon a fejed fölött betonkemény.r>Ha főnök vagy: sárkány, ha kedves tán' gyenge,r>Szúrós? Kielégítetlen, mondják csendbe’...r>r>Otthon második műszak, fizetés nincs,r>De a szeretetből élni „természetes kincs”.r>A házimunka nem munka, csak női reflex,r>Mint a lélegzés, csak ha nincs, akkor vesztesz.r>r>A tested köztulajdon, vélemény tárgya,r>Szül vagy nem szül? Későn - Korán? - mind hibája.r>Ha anya vagy: az kevés, ha nem: selejt lettél,r>Ha mindent akarsz: önző – na döntsd el, mit szeretnél?r>r>A férfi „érik”, a nő „elhasznált lesz".r>S végül, mikor már senkinek se kellesz,r>Akkor kapsz békét, újra lesz pelenkád, csönded,r>És akkor, furcsa mód, először nem kell jól viselkedned!r>r>Siófok, 2025. december 30. -Gránicz Éva-
Megkezdjük az újévet, hittel és reménnyel,r>Tovább visszük életünk csendes derűjével.r>Bízzunk benne, szebb lesz minden holnapunk,r>És siker vár ránk végül, ha kitartunk.r>r>Mit hozhat a sors? Nem láthatjuk előre,r>Útja ködbe vész ma még, s nem tudjuk, merre.r>Találgatás csak, mit a holnap ígér,r>De reményünk él tovább, s cserét nem kér.r>r>Ha bízunk az új év tiszta hajnalában,r>Erőt találunk majd minden új próbában.r>Lépésről lépésre halad az utunk,r>S így a jóra egyszer csak rátalálunk.r>r>Siófok, 2025. december 27. -Gránicz Éva- Írtam: Kustra Ferenc József: Bízzunk az újévben c. verse átirataként.
Derekas nap a mai nap.r>Január dereka és a tél dereka.r>Mától minden eltelt nappal,r>közelebb kerül az áhított tavasz.r>r>Még itt a tél javában.r>Hó is esett, megfagyott minden, kihűlt a táj.r>Tiszta, jeges szél fúj,r>próbálgatja még a tél a fogát.r>r>Körülöttem szürke csend,r>egybeolvadt a fent és a lent.r>Nem hallatszik és nem látszik semmisem.r>A végtelenben szabadon lebegek.r>r>Ez a hely nagyon kedves nekem.r>A pamutszerű gyerekkori álmokban,r>itt mindig boldog vagyok ésr>csodaszép, ragyogó nyár van.r>r>Most fagyos, kihalt a vidék,r>de így is megkapó.r>Hőn szeretett Balatonom nem látható.r>De tudom, hogy itt hever a lábaim előtt,r>s ha a napfény befűzi arany fonalát, felszáll a köd.r>r>Látható lesz a vékony jégtükör,r>a smaragd fényű nyugalom tükre.r>Hol békére lelsz és megpihen a lélek.r>Ez a természet nyugodt suttogása,r>meghallod, ha szíved tárva.r>r>Siófok, 2025. január 15. -Gránicz Éva-
Legott, ahogy tűntél Amanda
r>Szívem, majd görcsbe állt… bánatba!
r>Magányom sikoltott,
r>Nyögést is hallatott.
r>Dallam, magát itt visszahúzta!
r>
r>Nem tűntem el, csak útra keltem,
r>Utazáshoz nem volt nagy kedvem.
r>Beteg édesanyám várt,
r>Ez nem tűrt halasztást.
r>Tudom fájt, de ezt kellett tennem.
r>*
r>
r>Tőrt döftél szívembe, lelkembe,
r>Sarkaddal tapostál testembe…
r>Nevetésed… dallam volt,
r>Sírásom is… dallam volt.
r>De halkult, míg elhalt csendembe.
r>
r>Okos vagy, érzem ezt megérted,
r>És belát, megenyhül a szíved.
r>Mihelyt lehetséges,
r>Jövök hozzád édes!
r>S elmúlik mind, mi bántott téged.
r>*
r>
r>Éltem, mint bormámorba bele…
r>Esőcsepp áztatta szemem tele…
r>Csak nyomok betonon,
r>Lelkem föladotton…
r>Miután elmentél… ürese!
r>
r>Ne igyál, az nem tesz jót neked,
r>Ha megyek, nevet majd a szemed.
r>Üresség nem örök,
r>Egyszer csak megjövök.
r>Együtt sírunk, nevetünk veled.
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 13. – Siófok, 2025. szeptember 27. Kustra Ferenc József- íródott romantikus LIMERIK csokorban. Én írtam a páratlanokat, a párosok: Gránicz Éva munkája.
r>
