Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös duó)
r>Ébredek, főzök, iszom a kávét, hiányzik, kell, ő a szerelmem,
r>Reggeli ébredés, közben kávé kortyolás… velem van szerelem…
r>Ébredek, főzök, iszom a kávét, hiányzik, kell, ő a szerelmem!
r>
r>Mikor a kézi kávéfőző „gombából” kiáramlik az illat… ő
r>Mai nap menője, a napom beindulását hevennyel segítő…
r>Mikor a kézi kávéfőző „gombából” kiáramlik az illat… ő…
r>*
r>
r>(senrjon duó)
r>Ez az… ő nekem nem rassz!
r>Fekete ő… nem más földrészi…
r>De az ’emberem’.
r>
r>Vigyázok a torkomra,
r>Nehogy leégesse a szőröm…
r>Nagy a barátság.
r>*
r>
r>(Tíz szavas)
r>Két édesítővel iszom, cukorral nem lehet!
r>Cukorbeteg vagyok… ez cefet!
r>*
r>
r>(Apeva)
r>A
r>Többit
r>Is iszom
r>Mind, napközben…
r>Négyet összesen.
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Iszok bizony még mellé vagy hét deci mentatát, napközben háromba osztva mellé.
r>Reggel már lefőzöm szálas fekete teát, azt a brazil rumba mesés ritmusát…
r>Hajnali kora reggel múlásával, már nem csoszogok, de nem is igen szambázok.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Napközben, ha megyek, iszok egy adagot, igy megmaradok...
r>Igy a napi erősítőmről, biz’ le, kicsit sem maradok.
r>Diabetológusom tudja és kis mértékben sem ellenzi,
r>Betartom ezt is mint mást, szerintem elismerőn jó igy neki…
r>
r>2024. február 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a kávé-szerelemről, önéletrajzi írásként!
r>
Ahol tengettem az életem…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nekem soha nem volt benne víz
r>Nem érezhettem, hogy mily’ víz íz!
r>Nekem soha nem volt benne víz.
r>
r>(leoninus)
r>Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol.
r>Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem.
r>Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz’ elegem…
r>Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba…
r>
r>Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták.
r>Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól…
r>Sok helyen a part magas volt és oly’ meredek, életrészek lehetetlenek.
r>Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak.
r>
r>Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat…
r>Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe?
r>A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség…
r>
r>Vecsés, 2024 július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus vers-formában.
r>
Hétköznapi pszichológia… lét variációkkal.
r>
r>Az életszakadékom szélén rostokolok,
r>Remélem nem szédelgek, csak életre várok…
r>Az életszakadékom szélén rostokolok,
r>
r>Jól láttam az aludni menő napot,
r>Lelkemnek kérek egy kis életsarkot…
r>Jól láttam az aludni menő napot.
r>
r>A szakadékból érzem, hogy följött a taktus,
r>Érzem, hogy olyan az egész, mint a jó pulzus…
r>A szakadékból érzem, hogy följött a taktus.
r>
r>Öreg életem, mint látszik, már a szakadék szélén,
r>Bízok, hogy nem esek le, mert még fájna még a végén…
r>Öreg életem, mint látszik, már a szakadék szélén.
r>
r>Boldogságom nem volt, sikerem sem, életem meg ellenem…
r>Egy védett csak, az őrangyalom! Köszi’ neki, ő volt velem…
r>Boldogságom nem volt, sikerem sem, életem meg ellenem.
r>
r>A taktusról mondják, rendbe rakja életet, de ki tud erről eleget?
r>A taktus a remegő, szédülő lelkemet fegyelmezi, biz’ eleget.
r>Javasolták, hogy nem éljek bajban, de éljek boldogságos szeretetben.
r>Igen, ebben nagy igazság is van, de erre az itiner vajon hol van?
r>
r>Az engemet körülvevő világ, nagyméretű fridzsider,
r>A sok-sok hideg ömlik rám, jótanács már biz' nem siheder…
r>Ilyen öregen vajon már mit kezdek bármily' bölcs tanáccsal
r>Talán még kiélvezem az öregségemet a taktussal…
r>
r>Pillantás,
r>Lélek sikítás!
r>Jó taktus.
r>
r>Napfény, már
r>Alvó sorban van…
r>Jó taktus.
r>
r>Rám, est dőlt,
r>Jó tanácsot kösz…
r>Új taktust?
r>
r>Vecsés. 2024. november 11. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként a létproblémákról.
r>
Én és a holdvilág, kézen fogva ballagunk az éjben,
r>Nézek csak körbe, de nem látok semmit, a cél gömbjében…
r>Nem is tudom, hogy megyünk… mi van élet kézikönyvében?
r>
r>Látni fákat, házakat, bokrokat, hegyeket,
r>Így éjjel nem kell elhajtani a legyeket…
r>Nincs hátizsákom, így a bút, én ölben cipelem,
r>Ő a legnagyobb teher, én őt fájón viselem.
r>
r>Mik vagyunk mink, tán' vándorló muzsikus legények?
r>Lehet, hogy az lennénk, ha bánatok nem lennének…
r>A lélekhárfa folyton zengeti a húrokat,
r>Árokparton, most nem is látom a virágokat…
r>*
r>Hold, mint kísérő,
r>Folyton jön, mindenfelé.
r>Utat világít.
r>*
r>Holdfényben látok,
r>De nyugalom nem kísér!
r>Boldogtalanság…?
r>*
r>Holdfényes vaksötét ölel körül,
r>Magamhoz is veszem én emlékül…
r>Sötétet kell szeretnem… örökül…
r>
r>Vecsés, 2016. április 2. –Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban…
r>
Azért vagyok, mert észlelek, érzek és gondolkodok,r>aztán szárnyalok., bukok, álmodozok és törekedek,r>mint a régi romantikusok, akik akkoriban tintával írtak,r>de szavaim azt követelik, hogy tűzzel írjam versemet.r>Az élet kezdettől fogva soha nem volt unalom.r>A koponyám rejtett titkaiban ezt szabadon bevallom.r>r>r>Korunkban a nyílt leleplezés szabály,r>szóval elmondom mint senki bolondja:r>Ismerem a misztikust és a hétköznapit,r>a józan észt és amit az őrület hagyott.r>Így nincs semmi, amit el nem mondhatokr>koponyám rejtett titkai közt ott vannak az adatok.r>r>r>Forró hangos rímekben írom le életem,r>a lázat és a győzelmet, lázadást és lebukást,r>a szárnyalást mely által veszélyben lebegek,r>aztán görnyedten és tétován tovább megyek.r>Tehát a béke és a megkívánt nyugalom idején,r>koponyám rejtett titkai sorolják hogy ki is vagyok én.r>S
