Szófelhő » R » 48. oldal
Idő    Értékelés
Ott, ahol a fény megtörik,r>a szivárvány és a csillagokr>kedvüket szegik, ott hagytadr>el szívemet.r>Azóta árnyak suttogtakr>különös formájú szavakat:r>Hogy a szemedből loptam ki hangokat,r>hogy lángra gyújtsa szívedet...r>Valóban szemedbenr>láttam meg mindent,r>mi ajkam beszédre késztette,r>hogy neked szerelmet valljak,r>hogy szívedet felkészítsem ar>szerelemre.r>És tényleg erre nem számítottam:r>hogy mindez zsákutca lenne...r>Mentünk ketten, még emlékszem erre...r>A "végtelen", múló szerelemre.
Beküldő: Kónya Mihàly
Olvasták: 107
Oly békésen pihen a táj,r>a hó alatt álomba ringatta magát.r>Csend van mindenhol,r>Éjszakába sötétjébe burkolózva alszik minden.r>Néhány szív nem pihen mégse.r>Szív mi megszakadt ,r>Mi békében nem nyughat.r>A mosoly mögött ezer könnybe fakadt.r>Ha felnézünk az égre látnak vajon?r>Látják a nem szűnő bánatot.r>A mérhetetlen hiányukot.r>Te ígéretet tettél, hogy élsz,r>S kit szeretsz pihenni engedtél.r>Én ordítva kértem maradjon, viselje tovább mi megtörte.r>Az ő fájdalmával nem törődve.r>S elment... egyszer talán magára gondolt .r>S nekünk csak fájdalmat hagyott.r>Bástyának lenni jó, mert más csak azt látja mennyit küzd, mennyi erő van benne.r>De ki látja mi van mögötte?r>Hisz a magány szívének bérlője.r>Legyen hát erős mi most törött?r>Lehet elengedni ki pihenni akar?r>Biztosan tudod mi a válasz?r>A szívben van elrejtver>A szeretteink emléke?r>Elég ez egy lépésre előre?
Beküldő: Bahus Katalin
Olvasták: 126
Milyen gyakran gondoltam: „Elég volt! Nincs több!”r>ahogy néztem az élet hullámai törését r> határtalan és örök partján, a boldogság csúcsait,r>a kétségbeesés völgyeit és a perzselő bánatotr>amely folyton azt ismételte: „Nincs holnap”.r>r>Hányszor éreztem a testem terhét, Súlyának észlelését, r>az élet burkolat varratainak foszlásait, és a hiábavalóság r>és üresség éjszakáit, amelyek csak szabálytalan r>és kaotikus álmokat okoztak. Mégis, a sors kereke r>könyörtelenül forgolódott szélsőséges adagokban.r>r>De aztán a habozás, a csábítás és a bukás:r>-Várjatok! Még nem végeztem. Még éberen élni akarok!r>A megváltás pillanatai, mint egy fuvola távoli dallama,r>a fiatalságból feltámadt illat, egy érintés, amely elnémít.r>Ezek azok a ritka esetek, amikor a csoda belopja magát a lélekbe,r>r>és határozottan kijelenti, hogy nincsen végleges cél.
Beküldő: Ivan Kovacs
Olvasták: 80
Éjnek sötétjét suvickoljar>Az ébredő nappal.r>Lecsapódott harmatban mosdikr>Az ásító hajnal,r>Majd harsányan kukorékolr>Frissen mosott arccal.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 72
Mogorva felhőkr>Narancsos horizontonr>Napkebelezők.r>r>Végtelen határr>Cikcakkos íve pislant,r>Még visszakacsint.r>r>Liluló homályr>Párolog a vidéken...r>Hangokat fullaszt.r>r>Hűvös dunszt libegr>Dermedő fotonok közt.r>Köd vaksága rejt.r>r>Nyirkos szürkületr>Ragad a sáros földbe,r>Elveszett árnyék.r>r>Mint a verejték,r>Avarra cseppen a lé...r>Könnyes napnyugta.r>r>Dagad a mély csöndr>Karöltve sötétséggel...r>Lopakodó est.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 68