Idő 
Értékelés 
Értékelés Ha vóna, de nuku…
r>
r>Hűsűl az idő, de szerelem melegítene,
r>Csak nincs nő egy se, aki bőszen fölhevítene!
r>Pedig nem lennék neki hálátlan,
r>Viselkednék, mint aki pártatlan.
r>De a gond, nem tudom hol és merre keressem,
r>Pedig nőért rettenetesen fáj a lelkem.
r>*
r>Nem minden nő tűnik el!
r>Van ki téged őszintén ölel,
r>Szívből, igazán.
r>* *
r>Tudom és érzem, hogy én senkinek nem kellek, reám senki nem vet szemet,
r>Én meg nem szeretem a nő nélküli bús-magányos, csak tengés életet.
r>*
r>Ne fájjon szíved, lelked,
r>Csak vár sorára a szerelem.
r>Talán épp most jő!
r>* *
r>(Bokorrímes)
r>Az udvaromban van egy kút, vajon ugorjak bele?
r>Szerencséje neki, mert vagy negyven éve, már tele…
r>Így a nagy ugrás elmarad, földön a lelkem helye.
r>*
r>Még lángol benned a szó!
r>Itt a helyed, sokan szeretnek.
r>Ne gyötörd magad!
r>* *
r>(Bokorrímes, önrímes)
r>Megint kibabrált velem az élet, pedig csak enyém nőt kérek,
r>Aki szeretne, aki zsíros kenyeret is főzne, mit kérek.
r>Bíz’ ez egy hevenyészett kívánság... amit vágyva, nagyon kérek.
r>*
r>A szívem érted dobban.
r>Nincs ok búra, mindened leszek.
r>Vágyad teljesül.
r>
r>Vecsés, 2025. április 11. – Siófok- 2025. április 17. Kustra Ferenc József- írtam: bús versnek, mert senkinek kellek. A senrjonok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája!
r>
Mindenfelől föl... bánat és emberiségi bú tör föl…
r>Ember, beteges bánatba zuhan… rossz sors előzuhan.
r>A fronton hanyagságot előidéző… lövést hallott!
r>
r>(Haiku)
r>Sűrű csend reped,
r>Rossz sors árnya lép elő.
r>Egy lövés dörren.
r>*
r>Bú emelkedik,
r>Emberiség zuhanás.
r>Lövés csendbe hull.
r>
r>A bánatosnak szerelem épp’ nem jut, már nem idézi, már nem akut.
r>Vadászok nézik a varjak harcát, közben képzelik ennek másságát.
r>Sok fekete madár, mint ördög leple, emberi létnek enyészete!
r>
r>(Hiaku)
r>Szerelem immár nincs,
r>Vadász néz varjukat némán.
r>Sötét már az égbolt.
r>*
r>Varjak közt nagy zaj van,
r>A szívekben néma vihar.
r>Nem jön már a holnap.
r>
r>Az emberi fajt, sokszor számtalan kérdés roppantul vegzál… máskor…
r>Máskor a téves döntések rontják helyzetet, tévúton a lelkek…
r>Bármilyen vágyott a nap, még a halál is írat… misézik a pap.
r>
r>(Senrjon)
r>A roppant ködös úton,
r>Kérdések rágják szívet, lelket.
r>Misézik a pap.
r>*
r>Sebekből kinő a hit,
r>Szív vezérel, nem a félelem.
r>Sarjad a remény.
r>
r>Emberiség megváltozására lenne szükség… ó, ezen emberiség?
r>Tele a világ koholt vádakkal, meg persze rosszindulatú májakkal.
r>Kellő szükségek sincsenek érdemben kielégítve, harc meg ízibe…
r>
r>(Kínai, csi-csüe versforma. 4×7 szótag. Rímképlet: a a x a)
r>Változni kell embernek,
r>Hazugság hull, mint pelyhek.
r>S a közöny mégis itt nyom,
r>Éhség, harc: mindez szívnek...
r>*
r>Kővé dermed... szívdobban,
r>Szél visít sárga porban.
r>Remény ül sápadt csendben,
r>Nap sír vértakaróban.
r>
r>Éjjel látni ezüst csodát, Holdat meg a csillagokat, reggel elhullajtókat.
r>Hajnalban éled színesben nap, az még fényesebb, mindenki ébred… kesernyésebb.
r>Van, aki ekkor berúg, van, aki kirúg, van, aki belezúg… tehénke meg múg…
r>
r>(Tíz szavas)
r>Éjjel ezüst Hold, csillag ragyog,
r>Hajnalban a szív fájva dobog.
r>*
r>Éj suttog, a csillag mesél,
r>Hajnal jön, minden másként él.
r>
r>Vecsés, 2025. március 7. - Siófok, 2025. június 21. Kustra Ferenc József -Gránicz Éva- írtuk: kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában.
r>
(3 soros-zárt tükrös)
r>Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár,
r>Az új ágak föl-igyekeznek az ég felé, mert hisz’… honát arrafelé lelé…
r>Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár…
r>
r>(HIQ)
r>Fönt a fény,
r>Törzs meg nagylegény.
r>Sarj-anya.
r>
r>(Tíz szavas)
r>Sarj-gyerek csak növekszik, mély lélegzettel leledzik,
r>Lesz ő még korona…
r>
r>(leoninus)
r>Évek múltán más-száraz az időszak, öreg fa tövében szomjúhoz az őzbak…
r>Néha előjön egy jóképű vihar, mi heves-szeles és lecsap olyan hamar.
r>De a vészterhes víz terhesek, megállni pont nem kezdenek, csak tovább lengenek.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Az öreg fa, már nagyon elöregedett s már évek óta nem kapott vizet!
r>Pedig öreget, még a helyi erdészek is locsolták, de már erőt vesztett.
r>Nála már újonnan sarjadzó gyermek-ágak… új erő, nem keletkeztetett!
r>
r>(Renga láncvers)
r>Az öreg fa megy,
r>Elhagyja az ő honát.
r>Életerő nincs!
r>Az öreg fa, már
r>Túl van mindenen régen.
r>Nem fáj a szomj sem.
r>Az öreg fa megy,
r>Őt már idő sem védi.
r>Halál ideje…
r>Az öreg fa, már
r>Több tavaszt nem számol meg.
r>Gyökere alszik.
r>Az öreg fa megy,
r>Minek már életerő?
r>Eltűnés… égbe…
r>Az öreg fa, már
r>Nem szül több reményt sem…
r>Csak emlék marad.
r>
r>Vecsés, 2025. január 1. -Siófok, 2025. június 20. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősként, alloiostrofikus versformában. A renga páratlanokat -fél haiku láncban- is én írtam, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a párosokat.
r>
(bokorrímes)
r>Mint a méhdongásnak harsanása, az életem ily’ zajjal rohant le engem,
r>Az óta már volt sok-sok rohama, de éppen, az életem untatott engem.
r>Sokszor jelent meg egy-egy vad és nagyon zúgó darázsraj… ők is, mind csak engem...
r>
r>(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
r>Lét!
r>Mért nem szép? Miért sötét,
r>Monoton,
r>Unott, vaksötét…
r>
r>Búg,
r>Zúg a lét... beléd is rúg.
r>Megunt már...
r>Szépet mért nem súg?
r>*
r>
r>(TANQ)
r>Nem sok szép ért, annál
r>Több lélektaposó élmény!
r>Ó, a körülmények!
r>Hullnak már fáradt levelek
r>Eltapossák az emberek.
r>
r>Életem, bennem csak
r>Rohant, taposott, legázolt!
r>Ó, a körülmények!
r>Mindig siető tömegek...
r>Így az erdő nem nőhet meg.
r>*
r>Hiába akartam
r>Mást, ha nem voltak lehetők!
r>Ó, a körülmények!
r>Korhadó fák alatt avar,
r>Egy faj természetet zavar.
r>*
r>Az élet persze, így
r>Is haladt, már meg múlóban…
r>Ó, a körülmények!
r>Szomorú perc, sír az élő,
r>Nyugalmat, békét remélő.
r>*
r>Élet-nyártemető
r>Miben hetvenesen… élek!
r>Ó, a körülmények!
r>Azért még nincs minden veszve,
r>Egész világ eltemetve...
r>*
r>Múltam, oly’ ismerős,
r>Halál meg halk zenét játszik…
r>Ó, a körülmények!
r>Kaszás simítja a csendet,
r>Tájnak nyugalmat teremtett.
r>*
r>
r>Volt ám sokszor, hogy a jó... csoportokban sunnyogott felém,
r>A vége meg szinte mindig az lett, hogy nem hatoltak belém.
r>Én még reménykedek...csak egy kicsit adjatok… üvölteném!
r>
r>(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
r>Volt...
r>De mi? Az élet csak bolt...
r>Kapsz... fizess!
r>Remény még nem holt...
r>
r>Jó!?
r>Keres, mint a rossz kopó...
r>Remény él...
r>Hívom... rossz-halló.
r>
r>Vecsés, 2018. július 5. – Szabadka, 2018. augusztus 28. – Mórahalom, 2018. augusztus 24. –Kustra Ferenc, a verset és a HIAQ –kat én írtam, a kínai formákat, Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ versek Farkas Tekla munkája.
r>
(leoninus)
r>Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő…
r>Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra?
r>*
r>(tíz szavas)
r>Föld remeg, reszket a szó,
r>Szikrák között hallgat a jó.
r>
r>(senrjú)
r>Fáj a gondolat
r>némán, súlytalan a jó.
r>Szikra elrebben.
r>**
r>
r>(leoninus)
r>Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény…
r>Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend.
r>*
r>(tíz szavas)
r>Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom,
r>Némaságban visszhang a sorsom.
r>
r>(senrjú)
r>Remény már semmi...
r>ordít bennem a csend is.
r>Múlt újra rám lép.
r>**
r>
r>(leoninus)
r>Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél.
r>Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát.
r>*
r>(tízszavas)
r>Szél port hint a szemre,
r>Levél hull, szív várja csendbe.
r>
r>(senrjú)
r>Könnytelen szem áll,
r>szél viszi, mi még maradt.
r>Szív, hazát se lel.
r>**
r>
r>(leoninus)
r>Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen.
r>*
r>(tízszavas)
r>Rendet sehol nem lelünk,
r>Föld elnémul, az ember volt velünk.
r>
r>(senrjú)
r>Képtelen a rend,
r>Rendetlenség nő... rend kell!
r>Csend lesz örök úr.
r>
r>Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: „Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
r>
