Idő 
Értékelés 
Értékelés Napkorong elbújtr>Rózsaszín felhők mögé...r>Szelet jósolgat.r>Tapasztalat sugallja,r>Fújdogál majd holnapra.r>r>Bíbor-sáv izzik,r>Napnak parazsa pislant.r>Lassan elszunnyad.r>Csendesedik már a táj,r>Nincsen zaj mi fülbe váj.r>r>Vörös égaljar>Sötét-lilát varázsol,r>Homályos alkonyt.r>Az árnyék is olvad már,r>Dagad az est mint az ár.r>r>Sárga holdsugárr>Földnek vérében pancsol...r>Lelket cirógat.r>A természet szenderül,r>Éjszakába elmerül.r>r>Ébredő csillagokr>Úszó párába fúlnak,r>Köd tengerébe.r>Felhő fátylat ereget,r>Földre álmot csepegtet.
Fogyó jégsapkar>Planéta pólusain,r>Folyékony idő.r>r>Gleccserek mélyénr>Olvadt üzenet lapul,r>Jégbe zárt idő.r>r>Korlátolt reményr>Máló jéghegyek alatt...r>Pecsételt holnap.r>r>Életnek vizer>Idő partjait mossa,r>Szennyezett jövőt.r>r>Jéghegyek ormánr>Még csillog a napsugár...r>Szikrányi remény.
(Septolet)
r>Hull a hó,
r>Jön Télapó!
r>Csodaszánkó…
r>
r>Piros kabátja,
r>Deres háta,
r>Hozza szeretetet,
r>Zsákba rejtegetett?
r>*
r>
r>(Senrjon trió, fél haiku-lánc formátumban)
r>Esteledik, csend is van,
r>Fülbe hasít, hallgatjuk, jössz-e…
r>Úgy várunk… jöhetsz!
r>*
r>Előre mondom, hogyha
r>Kormos lész’ kéménybe, nevetünk…
r>Úgy várunk… jöhetsz!
r>*
r>Agresszív a csend… zavar.
r>Zöröghetne valami, szánon.
r>Úgy várunk… jöhetsz!
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>A cserepeken
r>Vigyázz, nehogy megcsússzál…
r>Vágyjuk… jöttödet!
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Gyerekek! Jön már a csodaszán,
r>Végre mert, a türelmünk fogytán…
r>Gyerekek! Jön már a csodaszán!
r>
r>Vecsés, 2019. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában
r>
Gyermeki öröm tobzódik
r>Fehérszakállú érkezik...
r>Gyermeki öröm tobzódik.
r>
r>Pár szál jégvirág már látszik ablakokba,
r>Gyerek homloka belekoccan ablakba.
r>Várja a Mikulást nagy-nagy izgalomba...
r>
r>Kint kicsit-nagyon esik a hó,
r>Havasan ér ide Télapó,
r>Gyermeknek mindegy csak fehérszakállú jöjjön,
r>Léptei alatt az udvar jege már döngjön.
r>
r>Kiscipők nagyon tisztán ott az ablakban,
r>Gyerek ott áll és bízik nagyon angyalban...
r>Kiscipők nagyon tisztán ott az ablakban.
r>
r>Várja a fehérszakállút a behavazott puttonnyal,
r>Mi is drukkolunk, hogy ide ér... bízunk minden bizonnyal.
r>Várja a fehérszakállút a behavazott puttonnyal.
r>
r>Kint mínusz van és minden jeges, lefagyott,
r>Én bízok a szán egy árokba nem csúszott...
r>Kint mínusz van, Télapó biztos már nagyon is összefagyva,
r>Abban én is nagyon bízok, nem a jég, ami összetarja...
r>
r>Egyszer csak a szán lassan, komótosan becsúszik a ház elé,
r>De a rénszarvas szabin-beteg lehet, mert ló van fogva elé.
r>Egyszer csak a szán lassan, komótosan becsúszik a ház elé.
r>
r>Télapó fogja puttonyt
r>És bemegy a szembeni házba.
r>Gyerek csak zokog...
r>*
r>Vigasztaljuk, hogy ott kezd,
r>De szép szó, itt-most mire sem megy...
r>Gyerek csak zokog...
r>*
r>A hó vigasztalanul
r>Esik, Télapó jön szánkóhoz.
r>Gyerek mosolyog...
r>
r>Aztán az újabb puttonnyal csúszkálva megindult a házunk felé,
r>Gyerek elé menne, indulna is, de ez nem szokás errefelé.
r>Az anyjával összenézünk és hallgassuk szíveinkről, a kő legördülését,
r>Így akkor ma este Télapó a napja, meghozta szíveink könnyebbülését...
r>
r>Vecsés, 2019. május 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Szellő halkan susogó…
r>Szántalp alatt ropog a hó,
r>Úgy hallom, megjött a Télapó.
r>
r>Szakálla vastag és hófehér,
r>Mély hangja, messzi tájról mesél…
r>
r>Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett,
r>Már nem kell várni az éjszakát, reggelt.
r>Mi boldogan fogadtuk a Mikulást.
r>
r>Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó,
r>Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó.
r>
r>Ez a nap, még a felnőtteknek is nagy nap,
r>Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap.
r>Gyermek, mind izgatottan, izzadva várja,
r>És ez bizony az álmai netovábbja.
r>
r>Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát,
r>Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát…
r>De viszi még tovább a szeretet sok csomagját.
r>
r>A gyerekek nagy őrömére,
r>Betesz mindenki cipőjébe…
r>Van hol a terasz lépcsőjére.
r>
r>Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot,
r>És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott…
r>
r>Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár,
r>Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly’ hevesen jár…
r>Ősz a szakálla, a szemüvege, meg bent... párás már.
r>
r>Aztán ahogy jött, el is ment
r>Jövőre várjuk őt újfent…
r>Majd várjuk, mert ő nem álszent.
r>
r>Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József
r>
