Idő 
Értékelés 
Értékelés Az ágakon át,
r>Hírnők hajnali fények.
r>Lesz még szik sarja.
r>*
r>Borzolja a szél a még hidegen kusza felhőt,
r>Fodrokat terít a folyóra, mint új lepedőt.
r>Ring már a szélben, fa még dísztelen ága,
r>Ez is előrehaladás szépre, a mára.
r>*
r>Kismadár dúdol,
r>Párja éppen fészket rak.
r>Új élet sarjad…
r>*
r>Szinte hallani az új élet puhán osonó léptét,
r>Őzfül minden neszre figyel és jelzi, hideg elmentét.
r>Rét magára húzta üde zöld takaróját, mint mentét...
r>
r>Előbújik odújából a kis-vörös, ravasz róka,
r>És ezzel együtt jár, hogy a zöld szín virul, már nem hóka!
r>*
r>Virágzó virág.
r>Színrobbanás mindenhol.
r>Illathullámok.
r>*
r>És megint elérkezett az idő,
r>Vége a télnek és tavasz eljő.
r>Lassan, érzéssel, majdnem erőszakosan becsusszan
r>A hó-paplan alá és hazaérkezve leszusszan.
r>*
r>Már eső esik,
r>Először csendesen hull.
r>Égi lét hírnők.
r>*
r>Zápor cseppjei
r>Koppannak, meleg földön.
r>Életadó víz!
r>*
r>Zápor továbbment,
r>Vizes, fű, fa, bokor, út…
r>Levélsarjadás.
r>
r>Vecsés, 2012. május 1. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és Baso féle haiku stílusban…
r>
Szép a tavasz, kellemes az idő,
r>Bízzunk, hogy időben, ez is eljő.
r>Fák rügyeznek, zöldül a lomb,
r>Szól bizony, zeng a tavasz gong.
r>
r>Kel a medve, kialudta magát,
r>Az ember is újra éli magát.
r>Száll a holló, hideg tájra,
r>Gólya repül hazájába.
r>
r>Szüksége van tavaszi derűre,
r>Természet lelke ettől lesz üde.
r>Emberfia feltöltődik,
r>Lelke örömtől repdesik.
r>
r>Végre eljött a tavasz,
r>Üdvözlünk Tavasz! Szevasz!
r>
r>Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József
r>
a maradéktalan helytállásról…
r>
r>Néma az erőd
r>Nem lehet falát törni!
r>Harcos tömegek…
r>*
r>Strázsa mindenhol!
r>Várfal betörhetetlen!
r>Roham-enyhülés.
r>*
r>Nagy esők voltak,
r>Várárok is kiöntött.
r>Páncélban úszni?
r>*
r>Ló, lenyilazva!
r>Lovas meg nem gyalogos.
r>Ő is kap nyílból!
r>*
r>Támadók bizony,
r>Vehemenciát ejtik…
r>Gondolkoztató!
r>*
r>Sötét éjszakán
r>Rohamozók eltűntek.
r>Hazaszeretet!
r>
r>Vecsés, 2020. november 23. – Kustra Ferenc József – íródott a hazaszeretetről, a fel nem adásról, senrjú csokorban.
r>
Ezen, már nem lehet változtatni…
r>
r>Akinek nincs múltja, annak nincs, nem lehet jövője sem.
r>Ezt igazolta és most is igazolja történelem.
r>Ez hazánkra is nagyon érvényes, sőt ezerszeresen.
r>
r>Ezer év bizony, nagyon nagy idő!
r>Volt itt már jó, meg minden rossz… verő.
r>
r>Csak a nagyobbakat, mint az emlékezetes tatárdúlás,
r>Itt voltak, hódítottak, öltek és nagy volt a felfordulás…
r>Nekünk, itthon iskolába tanítják, hogy jól legyőztek minket,
r>És hazamentek kán-választásra, előbb kifosztottak mindent.
r>
r>De tudjátok meg híveim! Tájékoztatlak én titeket!
r>Mongóliában nem felejtettek, és oktatják ezeket!
r>Ott bizony tanítják, mellettük mi nagy hősök vagyunk,
r>Mert legyőztük hadseregüket, és egyedül magunk.
r>Igen! Voltak választások, de mi kivertük a hazánkból őket
r>Máig tisztelnek is minket, mint tiszteletre méltó nagymenőket!
r>
r>Volt aztán török-járás, több nemzedéken is keresztül,
r>Küzdöttünk is velük, sokat és hosszan, nagyon veszettül.
r>A törökök is a közös évek alapján minket tisztelnek,
r>Sőt, sokan tudnak még magyarul is és lélekből is szeretnek.
r>
r>Volt előtte még a Dózsa féle paraszt-had lázadás,
r>Mert ezt összehívták török ellen, ugyanis nem volt más!
r>A földesurak, nem tagadták meg magukat,
r>Paraszt láttán, legott, csak tépték a hajukat.
r>Önkényeskedtek… gyilkolásztak, török már volt... az nem számított,
r>Paraszt meg fellázadt! Nem szerette urakat, ki csak ámított.
r>Ez is belejátszott abba… már tudjuk, nekünk Mohács kellett,
r>Urak tudatában ez eltörpült... paraszturalom mellett!
r>
r>Eljött végül a vesztes Mohács, nekünk ez kellett...!
r>Pedig legyőzhettük volna, az oszmán sereget.
r>Széthúztak az urak, mind saját hasznát leste.
r>Így aztán simán győzött a török, a beste.
r>
r>Törökök másfél száz évig itt voltak és adót szedtek,
r>De amúgy minket békén hagytak, egyebet nem is tettek.
r>A defterdárok, keményen beszedték, azt, amit kellett,
r>Vallásszabadságot hagytak, mi a népnek igen tetszett…
r>Törökök, most is szeretnek bennünket, nagyra tartanak,
r>Részükről nem kívánnak véget vetni a barátságnak!
r>
r>A szabadságharc kitört, sok minden változott,
r>Urak egy részének nem tetszett, sok csak morgott.
r>Végül is ez után kezdtünk, modernebb állam lenni,
r>Bár azért, még sok évtizedig kellett nekünk tenni…
r>
r>A Nagy Háborút, nem is magunkért vívtuk,
r>De mint legyek, úgy pusztultak ott a fiuk.
r>Ez bizony, elintézte... újkori utunk...
r>
r>A tanácsköztársaság nem volt nagyobb, a legjobb ötlet…
r>Ez nyugat szemében demokrácia elleni rémtett…
r>Meg kaptuk jutalmunkat, Trianont… ez lett nekünk véglet.
r>
r>A Nagy Háború legnagyobb vesztesei is lettünk,
r>Országunkat felosztották, nélkülünk és felettünk.
r>Az óta is jogosan, pityergésre áll a szánk,
r>Még nem is szólunk, de már jön… fogjuk be a pofánk…
r>
r>A második világháborúban, megint vesztes voltunk,
r>Már másodszor, mert úgy tűnik, ekkor is későn ocsúdtunk.
r>
r>Ötvenötben az oroszokat hazatessékelték Ausztriából,
r>Ők meg itt hosszasan lepihentek, tudjuk nem feltétlen fáradtságból.
r>Negyvenöt év lett hazamenet közbeni… kellemes vakációból.
r>
r>Most már jó a magyarok országának, mert csak egy pici…?!
r>Csökken a maradék lakosság, minek sok? Elég kicsi…?!
r>Jó, mert végre… nyugati demokráciában élünk…?!
r>És korlátlan a szabadságunk… nincs már mitől félnünk...?!
r>
r>Vecsés, 2015. augusztus 28. – Kustra Ferenc József
r>
Eltelt megint a húsvét-várási idő, megjöttem én is,
r>Két évvel idősebbek vagytok, de szépek vagytok most mégis!
r>Nagyiékon nem is látszik, hogy öregedtek volna,
r>Nagypapát kérdezem is, kis régi pálesz nem volna?
r>
r>Így aztán, miután leöblítettem az út porát,
r>Elővettem a parfümöt és befújtam nők haját.
r>Többek morogtak is (De hagyták!), hogy ma még moshatnak is hajat,
r>Inkább fújtam volna a blúzukra, azt könnyebb mosni, mint hajat.
r>Jó volt a vendégségben, ettem, ittam és voltam az egy beszédközpont,
r>Leányok, asszonyok, meg csüngtek a szavaimon, mint diszpécserközpont.
r>
r>Megittam pár páleszt és eltántorogtam a következő házhoz,
r>Ott meg beléptem és kikiáltottam: Itt vagyok, térdre, imához!
r>
r>Vecsés, 2021. március 16. – Kustra Ferenc József
r>
