Idő 
Értékelés 
Értékelés Fáradt ló baktat az útonr>bánat ül barna szemén,r>szakadt bőrszíj himbálódzikr>régen oly büszke fején.r>r>Víg csikóként kint szaladgáltr>harmatos rétek gyepén,r>édes kislány csengő hangjar>szólította a nevén.r>r>Sorsa eltépte a lánytólr>szekereket húzhatott,r>ostorok csapásaitólr>fájó könnyet hullatott.r>r>Midőn elfogyott erejer>nem volt jó már semmire,r>begurult hentes szekerer>eljött, hogy őt elvigye.r>r>Valaha volt büszke állatr>félelmében remegett,r>de összeszedte az erejétr>és a bőrszíj engedett.r>r>Csengő hang szól most az úton.r>Te vagy kis lovam? Gyere!r>Mára felnőtt kis gazdájar>rohan ott szembe vele.r>r>Könnycsepp hajtja el szemérőlr>rajta ülő legyeket,r>megtalálta a boldogságr>nem kívánt ő egyebet.
Vajon mitől is ünnep az ünnep?r>Hogy légbe szállnak a szép szavak?r>Vagy, hogy tömegek koszorúznakr>elrejtve közömbös arcukat?r>r>Nekem az ünnep akkor ünnep,r>ha lelkemben csönd és béke van,r>ha átölelhetem mindkét kincsem,r>de most annyira messze van.r>r>Megtespedt árnyak az éji csendbenr>magukba zárják a hangokat,r>és én itt vagyok egymagamban,r>s gondok húzzák a vállamat.r>r>Koszorúzhat bárki, de azzalr>nem űzik el a gondokat,r>bár szép, ha hősökre emlékezvénr>megtiszteljük a sírjukat.r>r>S mégis: én most csak annyit kérek:r>hozz egy szebb jövőt Istenem!r>Ahol mindenki boldogan élhet,r>s nem ropognak a fegyverek.r>r>Adj a népednek friss kalácsot,r>munkát, s egyenlő jog legyen,r>minden embernek itt a földön,r>kinek kérges a tenyere.r>Űzd el a gonoszt, mely családokat döntr>nyomorba, kérlek: Istenem!r>Ne büntesd azt a sok családot,r>ki miattuk annyit szenvedett!r>r>Add nekik vissza az ünnepek ízét,r>vedd le róluk a gondokat,r>hálásak lesznek minden percért,r>s amíg csak élnek, áldanak!
Sose aludj el anélkül, hogyr>Ne öleld át a vállamat,r>csak egy perc kell, míg hozzám simulsz,r>s ajkamra jó éjt- csókot adsz.r>r>Olyankor édesebb az éjjel,r>s míg válladhoz bújok boldogan,r>ezernyi csillag fent az égenr>mind, mind csak nekünk bólogat.r>r>Magamon érzem szusszanásod:r>valami édes hangja van,r>mint egy mozdony, mi útra készenr>magából ont ki hangokat.r>r>Nézem az arcod. Oly nyugodt vagy.r>Alig látok most ráncokat,r>s most a bőröd a félhomálybanr>valahogy sokkal hamvasabb.r>r>Most olyan jó. Oly nyugodt minden.r>Álmaimban is így maradsz,r>míg a csillagok ránk terítikr>ezüstös takarójukat.r>r>Valami furcsa, édes álomr>most a szememre rátapad,r>nem akartam most semmi mást, csakr>veled érjen a pirkadat.
Eszembe jutnak a régi, boldog órák,r>amikor minden éjjelen,r>arcomhoz nyomtad csöppnyi kis orcád,r>s lágy puszit hintettél nekem.r>r>Hozzám simultál csöpp kis testeddelr>és én éreztem milyen meleg,r>csöpp ujjaidnak lágy érintéser>mely olyan jól esett nekem.r>r>r>Akkor még nekünk fütyült a szél isr>a félig kinyitott ablakon,r>s minden apró kis lebbenéser>halvány pírt rajzolt arcodon.r>r>r>Féltettelek, hisz te voltál mindenr>melyet a sors adott nekem,r>szemed színében láttam mindenr>szépet, ami csak létezett.r>r>Már felnőttél. Messze vagy tőlem.r>De most is ugyanúgy féltelek,r>mint akkor, amikor gyönge voltál,r>s erős karommal védtelek.r>r>r>Már nincs erőm. Testem is gyöngül, r>mégis vágyom, hogy itt legyek,r>hogy láthassam, mikor révbe érsz majd,r>s megfoghassam a két kezed.r>r>r>Gyöngéden, csak éppen hogy érezdr>mily szeretettel féltelek,r>mindig te leszel minden kincsem!r>Szeretlek! Édes gyermekem.
Hányszor kell ahhoz még csalódnod,r>hogy ne tudjál bízni senkiben,r>hányszor kell ahhoz összerogynod,r>hogy úgy érezd: nem tudsz élni sem.r>r>Hányszor terítsen ködfelhőt előttedr>a könny, amely úgy marja szemed,r>mint a só, mit tengervízben észlelsz,r>s kiszárítja a bőrödet.r>r>Hányszor kell még kibírni mindent,r>s bár tűz emészti a testedet,r>hogy minden erődet összeszedver>lecsillapítsd a lelkedet.r>r>Hányszor kell még temetni mindent,r>mi tépi, marja a lelkedet,r>mint a dühödt, pusztító szélvész,r>mely sosem irgalmaz neked.r>r>Hányszor kell még felállnod újra,r>bár gyönge térded még megremeg,r>hogy ne tudjon senki eltaposni,r>s legyőzd, kik ártanak neked.r>r>Hányszor kell? Nem tudja senki,r>de tán a kóbor fellegekr>rongyos szárnyukat rád terítver>majd utat mutatnak neked.r>r>Simítva, akár a bársony,r>gyógyítják fájó lelkedet,r>s harmatcseppeket permetezver>messze űzik a könnyeket.
