Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös)
r>Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék,
r>Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék…
r>Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék.
r>*
r>(Leoninus)
r>De! Én csak a közeli erdőben vágytam szabadságra, merőben.
r>Gondoltam, hogy sétálok délután, aztán nekem lett rém-délután.
r>Így nyárelőn már sok és nagy a lombozat, a messzire látás lefagy.
r>Én is inkább néztem az őzeket a viháncolásokat, meg őzgyerekeket.
r>Nem volt gyanús jel, nem dörgött az ég, így ravaszságból volt elég.
r>Hirtelen zuhogni kezdett a vérmes eső, nagy cseppekben ütött ő.
r>Ez semmi, de rám rontott egy szélvihar, mi vizet az arcomba kavar.
r>Nyakamba is befolyt, fenekem is úszott, meg a víz már cipőmben állott.
r>Próbáltam elbújni, de persze nem volt hova, őzeknek meg van vízálló bundája.
r>Kis tisztásra valahogy elértem, csodára vártam fölnéztem!
r>Felhőket a vihar már el is söpörte, de még úti-cseppeket biz’ rám mérte.
r>Próbáltam kitalálni szerencsével és lám sikerült is szerencsével…
r>*
r>(Septolet)
r>Hazaértem,
r>Ázott létem
r>Fürdőkádba gyömöszköltem…
r>Megmenekültem…
r>
r>Délutánon, már csak nevetek,
r>Vízbe beleesek,
r>Abban elténfergek…
r>
r>Vecsés, 2022. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
(Senrjú)
r>Mezőn sétáltunk,
r>Élveztük konkoly színét.
r>Kár, hogy gaz-féle.
r>*
r>
r>(10 szavas duó)
r>Nem is figyeltünk, elfoglaltak voltunk,
r>Hirtelen fölöttünk csattant és megriadtunk.
r>
r>Viharkezdet, dörgés, fölébreszti a résztvevőket,
r>És így jártunk… átéltük fültépőket.
r>*
r>
r>A vihar közeledett meghajlíthatatlanul,
r>Miránk félelem ömlött elfogadhatatlanul…
r>Miért ez? Bámultunk filozófiátlanul,
r>Aztán már csak szidtuk, heveny bárdolatlanul.
r>
r>(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Megjöttél, te ronda vihar,
r>Már rád gondolva is lelkem fanyar…
r>Megjöttél, te ronda vihar.
r>
r>A jelenlétedet biza azt én érezém,
r>A jelenléted, szívből biza nem az enyém…
r>A jelenlétedet biza azt én érezém.
r>
r>Hiába jöttél csattanva hallhatóan és vehemensen,
r>Hiába vagy itt, ittléted illetlen és nem van rendesen…
r>Hiába jöttél csattanva hallhatóan és vehemensen.
r>*
r>
r>(Haiku csokor, eredeti stílusban.)
r>Füves tisztáson,
r>Merész őzek legelnek.
r>Madárcsicsergés.
r>*
r>Liget fái közt
r>Ismeretlen szél kereng.
r>Őz csak áll és néz.
r>*
r>Fák alatt, árnyat
r>Vet szikrázó napsugár.
r>Szélvihar, lecsap.
r>*
r>Tücsök nótája
r>Megáll, ha villan villám.
r>Közben erőt gyűjt.
r>*
r>Víznyelők sora,
r>Megtelik tócsa-vízzel.
r>Minden vizes lett.
r>*
r>Hazaút rövid,
r>De, alulról áztató.
r>Jó forró fürdő.
r>
r>Vecsés, 2021. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Gyűrött párnák közt hánykolódvar>tűnődöm: mi lesz velem?r>Sebzett lelkem csapongva lázad,r>fülembe üvölt a csend.r>r>r>Szinte már kínoz. Magamban érzem:r>sosem lesz könnyebb nekem,r>mégis riadtan, félve várom,r>hogy jöjj és maradj velem.r>r>r>Gyűrött párnák közt várlak téged.r>Úgy fáj, hogy nem vagy velem,r>valami furcsa, fájó érzésr>úgy kínoz, s nem enged el.r>r>r>Miattad érzem. Messze vagy már,r>s ki tudja, mi van veled?r>Vajon gondolsz rám titkon néha,r>vagy te már rég temetedr>r>Az álmokat, melyet együtt álmodtunk,r>feledni te sem tudod,r>emlékem mindig visszatér majd,r>tudom. Bárhogy is titkolod.r>r>r>Mint nyirkos falakról gyöngyöző pára,r>mely lehulló könnyként pereg,r>én is úgy sírok, s egyre csak várok:r>tudom, hogy megérkezel.
Nem harcolok. Vidd el a pálmát!r>Nekem az mit sem jelent.r>Számomra sokkal többet ér,r>Ha valaki engem szeret.r>r>Nem búsulok. Mit számít nékem,r>ha mások fényben fürdenek?r>A vakító fény gyakran csak kábít,r>és illó délibáb lehet.r>r>Nem hízelgek. Nem állok sorba. r>Szánalom nem kell nekem!r>Hiába írsz te aranyló tollal,r>az enyém sokkal ékesebb.r>r>Hiába vagy te büszke és öntelt,r>Boldogabb sosem leszel,r>Ameddig nem tudsz úgy szeretni, r>ahogyan én szeretek.r>r>Nekem a nap izzó korongjar>csak távoli fénypont lehet,r>sugara halvány, fénylő csík csak,r>de nekem mindent jelent.r>r>Hiszen a szívemmel érzem,r>mennyivel értékesebb,r>akinek talán morzsa jut csak,r>de mégis tiszta a keze.r>r>Nem gyűlölök. Azt átadom néked.r>Ezerszer többet jelent,r>ha szívem melege arra árad,r>ahol még szükség lehet. r>Adhatnak neked értékes díjat,r>de győztes sosem lehetsz,r>akit a szánalom űz csak,r>nem tisztel. Érdekből szeret.
Hosszú órák, és néma, hosszú percekr>telnek el, amíg utazom,r>s amíg kattog a vonat a sínen,r>én csak terólad gondolkodom.r>Szeretsz e még? És visszavársz engem?r>Ejtesz e értem könnyeket?r>Vagy csak valahol magadban némánr>suttogod el a nevemet.r>Jöhetnek szebbek, és jöhetnek jobbak,r>de senki sincs, aki így szeret,r>akinek mindig te vagy a mindenr>amióta csak létezel.r>Szeress még. És gondolj majd arra,r>milyen boldogság volt neked,r>amikor először öleltél némán,r>rám kulcsolva a kezedet.r>Az a tűz, amely lelkünkben izzott,r>még ma is éppen úgy lobog, r>tudod, hogy nekem te vagy a minden!r>S csak együtt lehetünk boldogok.r>Gondolj rám, mikor hallod, hogy sípolr>valahol messze egy gyorsvonat,r>talán most éppen ott ülök benne,r>tehozzád keresve utat.r>Már a szíved is zakatol. Érzed?r>Nélkülem te is árva vagy.r>Ne engedd azt, hogy messze tűnjek,r>mint egy robogó gyorsvonat.r>Szeress. És várj reám: kérlek!r>Hidd el, hogy megérkezem! r>Senki sincs, aki így szeret téged!r>Ily forrón, türelmesen.
