Idő 
Értékelés 
Értékelés Talán, ha egyszer az idő múlásar>begyógyítja a szíven szúrt sebet,r>a fájó emlékek halványabbá válnak,r>még a levegőt is másképpen veszed.r>r>r>Nem fáj a szíved minden dobbanástól,r>s messzire oszlanak majd a kételyek,r>amely benned él, s kínzó fájdalommalr>fel- feltépi a hegedő sebet.r>r>r>Melyet most érzel, s bánatod táplálja,r>s nem is érzed, hogy én is féltelek,r>hiszen szeretlek! S minden imádságomr>teérted szól, és téged védelek.r>r>r>Szeretnék neked sokkal többet adni,r>de kincseim nekem sajnos nincsenek,r>csak szeretet, amely olyan mélyről tör fel,r>hogy megremegteti minden ízemet.r>r>r>Nem vágyom mást, csak néma pillantásod,r>amely elárulja, hogy te is szeretsz,r>s érezni tudjam minden sóhajtásbanr>mennyire fáj, ha nem vagyok veled.
Ne kérdezd tőlem ki vagyok,r>azt sem, hogy miért jöttem,r>nem tudom. S nem is akarom,r>csak itt vagyok, s magam sem értem. r>r>r>Talán a hangod csábítottr>még hallom fülemben, s érzem,r>ahogyan halkan duruzsolsz,r>s fülembe súgsz annyi szépet.r>r>r>Ne kérdezd, mit is akarok!r>Nem tudom. Nem értem én sem,r>de a szerelmed akarom,r>nem félig, hanem egészen.r>r>r>Ne kérdezd, miért szeretlek!r>Nem tudom én sem, de érzem,r>akarlak, mint egy üstökös,r>mely mélyre hullik az égen.r>r>r>Ne kérdezd mi benned a jó!r>Őrült vagyok. S annyira félszeg.r>Nem akartam, de itt vagyok,r>hogy tiéd lehessek egészen.r>r>r>Ne kérdezd, meddig maradok!r>Nem tudom. Neked az életr>mennyit ér? De én akarom!r>Örökké veled, míg élek!
(3 soros-zárttükrös)
r>Van, hogy ülők a tanya melletti padon
r>Holdnézőben vagyok, vaksötétben, vakon!
r>Van, hogy ülők a tanya melletti padon
r>*
r>(senrjú)
r>Jaj! Eszelősen
r>Bámulok a sötétbe.
r>Ugatással jó?
r>*
r>Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken,
r>Nézem, hogy mit látok a mély-sötét kék égen.
r>Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken.
r>*
r>Ha nincsen másom,
r>Csak sötétség bámulás?
r>Csukott szemmel jó?
r>*
r>Ott ülve, a sötét csend átölel sőt, körülvesz.
r>Vetekszik a magányommal, engem bajból elvesz?
r>Így este, ha ülök, és a Holdat nézem,
r>Messzi kutyaugatás is szól! Az nékem?
r>*
r>Ez álomszerű,
r>És kitöltetlen magány.
r>Én… Holdnézőben.
r>*
r>Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek,
r>Ránézésre kintről úgy tűnik, elfogyástól nem félek.
r>Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek,
r>*
r>Mi az igazság?
r>A tötyörgő bambulás?
r>Tán’ van igazság?
r>*
r>Kiabálnék én,
r>Megvédeném magamat.
r>Ez, úgysem használ…
r>*
r>Csak ülve nézni
r>A Holdat, felhőben is?
r>Vékony, vagy vastag?
r>*
r>Milyen út az a
r>Holdnézéske a padról?
r>Sötétbe, vakon!
r>
r>Vecsés, 2018. március 17. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Siker záloga a szerencse…
r>
r>Ford mondta: hagyja dolgokat folyni,
r>Ha nem tudja azt megváltoztatni.
r>Ö ügyes volt igen jól csinálta,
r>Így ő lett autósok királya.
r>
r>Megvallom, próbáltam én is így
r>És nem lettem sikeres imígy.
r>Pedig jó módszer, talán való,
r>De oly’, mint a trójai fa ló.
r>
r>A jó öreg ló is alkalmas,
r>Sikert hordozza a tele has.
r>Szerencse kérdése, beviszik-e,
r>Így az is, sikeresek leszünk-e.
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
A poéta…
r>
r>Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét, féltőn ölel át,
r>Egyesít az ég és föld között a nagy semmiség terén át.
r>Elmegy a napfény, messzi útra indul,
r>Terjed a sötét és vakon kivirul.
r>
r>Az éjszaka dalára mindig figyeltem,
r>Ma is olyan, mint… feszített húr a lelkem.
r>Estefelé az asztalnál írnak a Poéták,
r>Alkotnak, jókat, nekik nem gond, gyűlnek a strófák.
r>
r>A fény lassan láthatatlan lesz, de a maradék,
r>Még lilás-vörösben játszik… csak álom-szakadék.
r>A Poéta, hogy lásson, gyújt, legalább két gyertyát,
r>Lúdtolla hegyét megvágja... keresi fortélyát.
r>
r>A gyertya fénye keveredik, a legutolsó napsugárral,
r>Ami beóvatlankodott a szobába, és eltűnik mával.
r>A Poéta a lúdtollát tentába mártja, gondolatát
r>Bőszen papírra veti, novellát, lírát és aforizmát.
r>
r>A Poéta a saját gondolatai között lépked,
r>Magányosan csak álmodik, gondolatokat letépked.
r>A gyertya lángja táncolja a naplementét,
r>Ő meg nézi, közben lélekből írja versét…
r>
r>Vecsés, 2012. november 1. – Kustra Ferenc József
r>
