Ma éjjel szerelmes szavakbólr>szövök szép álmokat neked,r>ma éjjel füledbe suttogom majd,r>milyen szép ez a szerelem.r>r>Ma éjjel mindent tőled várok,r>a bársonyos ízű csókokat,r>ma éjjel addig szeretlek majd,r>míg ébren nem ér a pirkadat.r>r>Ma éjjel minden ölelésbenr>érzed, mennyire olvadok,r>hisz minden nélküled töltött percbenr>úgy érzem, kicsit meghalok.r>r>Ma éjjel nem számít semmir>csak te! S míg itt vagy velem,r>nem érhet minket semmi rossz,r>hisz őrizzük egymást éberen.
Egy kéz csak, de mikor megsimítja,r>s átöleli a vállamat,r>olyankor megszűnik minden gondom,r>s édes lesz minden pillanat.r>r>Olyankor megáll az idő, és márr>nem számolom a perceket,r>valahol másik dimenzióban,r>álomvilágban létezem.r>r>Ott, ahol nincsen semmi bánat,r>csak a végtelen szeretet,r>amelyben én is újra élek,r>hiszen annyira jó veled.
Ötvenegy év, de nem bánok semmit,r>s ma is ugyan úgy gondolom,r>akkor voltam csak igazán boldog,r>mikor még kicsik voltatok.r>r>Amikor egyszerre mind a hármanr>félve, karomba bújtatok,r>mintha az égig emeltek volnar>hófehér szárnyú angyalok.r>r>Ma is szeretlek mindhármatokatr>s tiétek minden sóhajom,r>Amely az éji szellő szárnyánr>áramlik be az ablakon.r>r>Szeretlek titeket. S Őt is épp úgy,r>bár tudom: nem lehet velem,r>mégis hozzá száll minden álmom,r>s bármi is jöjjön, szeretem.r>r>Mint a kertemben nyíló rózsák,r>amelyek szirmot bontanakr>édes illattal, elbódítottr>Épp úgy, egy röpke perc alatt.r>r>Ha tehetném, szívem négy darabrar>osztanám széjjel köztetek,r>hogy egyformán áradjon mindőtökre,r>a szívemben lévő szeretet!
Ötvenegy év mi mögöttem áll most,r>mégis oly furcsa énnekem,r>mintha minden csak tegnap lett volna,r>oly tisztán sejlik fel nekem.r>r>Mikor boldogan zártam karombar>három gyönyörű gyermekem,r>nem éreztem az idő múlását,r>s közben elszállt az életem.r>r>Mégis szép volt. S bár felnőttek már,r>ma is aggódom szüntelenr>értük, és érted, ki nem lehetsz itt, r>s mégis: Te vagy a mindenem!r>r>Te is tudod: és éppen úgy szenvedszr>értem, hiszen a szívedetr>nem tudod annyi darabra törni,r>ahánynak adni kellene.r>r>Szeretni féltve, bízva, remélve,r>oly forrón nem tud senki sem,r>egyedül én! És amíg csak élek,r>tiétek szívem teljesen.
Mama. Én félek a hosszú éjszakáktól!r>Olyan sötét van, és te messze vagy!r>Kiáltanék, de nem jön hang a számból,r>s neved suttogom: mama! Merre vagy?r>r>r>Úgy hiányzik a forró ölelésed,r>s lágyan ringató, becéző szavad,r>amely fátylat sző lehunyt szempillámra,r>s olyan nyugodttá teszi álmomat.r>r>r>Mama. Már érzem sűrű érverésed,r>amely úgy lüktet, mint egy gyorsvonat,r>mikor zakatol, míg robog a sínen,r>de nekem mégis biztonságot ad.r>r>r>Mint egy burok, mely úgy védelmez engemr>körbefonódva, mint selyemszalag,r>amely átölel gyöngéd érintéssel,r>s úgy tapad rám, hogy szinte simogat.r>r>r>Mama. Ölelj át. Maradj itt mellettem,r>egészen addig, míg a pirkadatr>aranysugárral simítja az arcom,r>ne menj el mama! Őrizd álmomat!

Értékelés 

