Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes)
r>Láttátok-e a fényes napsugárt,
r>Mikor este a hegy mögé leszállt?
r>Aztán később a csillagos égboltot,
r>Mely csillagfénnyel nektek világított…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Láttátok-e a zajló tengerárt,
r>Miközben a szél vad hullámon járt…
r>Láttátok-e a zajló tengerárt?
r>
r>Láttátok-e az újuló tavaszt,
r>Ami mesés, zöld rügyeket fakaszt?
r>Láttatok-e ligetben ibolyát,
r>Ami földből már kiveté magát?
r>
r>Láttatok-e olyan, vastag-havas telet,
r>Mi fehéren teríti mezőre lepelt…
r>Láttatok-e olyan, vastag-havas telet?
r>*
r>
r>(Félrímben)
r>Láttatok-e szép nyári vihart,
r>Meg sokágú fényes villámot?
r>Meg csalárdtalan életútságot…
r>Láttatok-e tartós boldogságot?
r>
r>Vecsés, 2023. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Lithvay Viktória: (1846 – 1900) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító]
r>
Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten,
r>Túl a sötét és morajló, gallya törött erdőségen…
r>Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten.
r>
r>Ezer éven át vert a sorsunk, de élni kellett,
r>Ezer éven át a vert sorsunkban élni kellett…
r>Ezer éven át vert a sorsunk, de élni kellett.
r>
r>De a nagyok azt hiszik, hogy mi csak kicsik vagyunk,
r>De a nagyok mért félnek, ha meghallják a dörgő hangunk…
r>De a nagyok azt hiszik, hogy mi csak kicsik vagyunk?
r>
r>Isteni kegyelem a magyarnak… magyarnak lenni.
r>Adni és idegent befogadni… magunkat föl nem adni…
r>Isteni kegyelem a magyarnak… magyarnak lenni.
r>
r>Ezer éve itt vagyunk, az óta ez a mi földünk, vész és baj között,
r>Szeretetünk az óta nem szűnik, most is csak nő menekültek között…
r>Ezer éve itt vagyunk, az óta ez a mi földünk, vész és baj között.
r>
r>Volt itt úr a mongol, a török, a labanc, az orosz, de mi szeretettel túléltük,
r>Volt szabadságharcunk, kurucos, negyvennyolcas, ötvenhatos… túléltük!
r>Volt itt úr a mongol, a török, a labanc, az orosz, de mi szeretettel túléltük.
r>
r>Kárpátok közt szinte dúl a magyarok szeretete,
r>Kárpátok hegyei az itt élőknek örök védelme…
r>Kárpátok közt szinte dúl a magyarok szeretete.
r>
r>A mai történések is igazolják a magyar tud szeretni, sőt hazát is szeretni,
r>A mai történések is igazolják, hazaszeretetünk nem múlik! Jó hazát szeretni!
r>A mai történések is igazolják a magyar tud szeretni, sőt hazát is szeretni.
r>
r>Vecsés, 2022. március 14. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolati- sága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(leoninus csokor)
r>Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
r>Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
r>Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
r>A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres!
r>
r>Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott.
r>A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg...
r>Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg.
r>A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák!
r>Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak…
r>
r>Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok…
r>Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg.
r>Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket.
r>A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot.
r>Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad…
r>Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú!
r>
r>Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák?
r>Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg!
r>*
r>
r>(serjú duó, félhaiku láncban)
r>Én már megírtam
r>Ember pusztítja magát.
r>Nem lesz őskor sem!
r>
r>Éjsűrű a köd,
r>Emberiség nem látja…
r>Nem lesz őskor sem!
r>*
r>
r>(senrjon duó)
r>Én már megírtam, ember
r>Háromszáz év alatt kipusztul!
r>Föld… kihalt bolygó!
r>
r>Megírtam… de, tévedtem!
r>Atom-ködbe borul a világ!
r>Tíz percre… halál!
r>*
r>
r>(Tíz szavas csokor)
r>Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat!
r>Mi látni akarjuk… fákat!
r>
r>Ezért a nagyok minket üldöznek,
r>Mert nem a halottakra... fegyvereknek.
r>
r>Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok!
r>Nem-vagyunk eldobható anyagok!
r>
r>Feketeseregek üvöltenek!
r>Magukat hergelve bizony közelednek...
r>Vége is lesz… vérünknek?
r>
r>Vecsés, 2023. április 16. - Kustra Ferenc József – íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről.
r>
Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(anaforás, 3 soros-zártükrös leoninusban, négyszeres belsőrímes, önrímes - csokor)
r>El kéne -végre- intézni valamit, hogy kinőhessük a háború szűkít…
r>El kéne -végre- intézni, hogy háború vége legyen… kinek jó, hogy szűkít…
r>El kéne -végre- intézni valamit, hogy kinőhessük a háború szűkít…
r>
r>Itthon kén’ maradni megrohamozni az éjszakát, csókolgatni asszonykám…
r>Itthon kén’ maradni, nem a más háborúban meghalni, simizni asszonykám…
r>Itthon kén’ maradni megrohamozni az éjszakát, csókolgatni asszonykám…
r>
r>Frontkatonák tömegébe, halálom egy mesterlövésznek kezébe?
r>Frontkatonák tömegébe, álmodozni ebbe a jó eszményképbe…
r>Frontkatonák tömegébe, halálom egy mesterlövésznek kezébe.
r>
r>Várni nagyon az apai szóra? De ő már nem támad föl soha, holnap virradóra!
r>Várni nagyon az apai szóra? Gyerekként ő már elmondta, mi az élet valója…
r>Várni nagyon az apai szóra? De ő már nem támad föl soha, holnap virradóra.
r>
r>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek, mind? Ők intézték el, ők menjenek,
r>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek? Nagyfőnökök ott legénykedjenek…
r>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek, mind? Ők intézték el, ők menjenek.
r>
r>Nem vagyok szamuráj, hogy elkapjam a nyílvesszőt… netán aknát, a most olyan kelendőt,
r>Nem vagyok szamuráj, kardot sem adnak ott elegendőt… arcomra borítsak keszkenőt…
r>Nem vagyok szamuráj, hogy elkapjam a nyílvesszőt… netán aknát, a most olyan kelendőt.
r>
r>
r>Térdig sár van, akkor hogyan fussak ellen elől, félnék elmenni parancsnok mellől…
r>Térdig sár van, a mamuszom még beleragadna… egy tüske még a talpamba állna…
r>Térdig sár van, akkor hogyan fussak ellen elől, félnék elmenni parancsnok mellől…
r>
r>Most már év vége van, jövőre még mi lesz? Ha elbutulok, akkor már eszem sem lesz,
r>Most már év vége van, nem érzem harc vége szagát… inkább gyártják tovább a sok hullát…
r>Most már év vége van, jövőre még mi lesz? Ha elbutulok, akkor már eszem sem lesz.
r>
r>Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek,
r>Májusban az öreg-korba lépek… ezek ölni akarnak! Ezt nevezik emberségnek…
r>Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek.
r>
r>Apám-anyám -nekem- régen meghaltak, a nagyszüleim még régebben kihaltak…
r>Atomháborúról nem szóltak és meghaltak, erről nagyszüleim nem is tudtak…
r>Apám-anyám -nekem- régen meghaltak, a nagyszüleim még régebben kihaltak…
r>
r>Már megírtam, modern ember elveszejti magát! Ezen úton haladunk… ’a hétszázát’,
r>Már megírtam, használd írásjeleket! Ne támadgasd a magyar kultúra veszejtőket…
r>Már megírtam, modern ember elveszejti magát! Ezen úton haladunk… ’a hétszázát’.
r>
r>Vecsés, 2022. december 29 – Kustra Ferenc József– íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről.
r>
Akár a fekete méz, olyan fekete.
r>Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka.
r>A komor viharfelhők fentről néznek le,
r>Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva.
r>
r>A napraforgók hosszúkás arany pillái
r>Közül, rám tekintenek fekete szemei.
r>Megjöttek fenyegető vihar szelei,
r>Már itt vannak a viharfelhők elei.
r>
r>Fenyeget a vihar, fojtó levegője
r>Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt.
r>Hallom az úton, lovas megy erre-fele,
r>Bizony félnek ők, tán' keresnek egy hodályt.
r>
r>Távoli eső párájától terhes szél
r>Szaga hirtelen a szobámba behatol.
r>Hangosan zizeg, a szalma zsúpfedél szél.
r>Ez bizony nagy vihar lesz, mindent letarol.
r>
r>Jön a vihar, én már kellően fáradt vagyok,
r>Lefekszem aludni, ki kell magam pihenni.
r>Az utolsó nagy viharon nem álmélkodok,
r>Álmomban, viharban fogok újjászületni…
r>
r>Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József
r>
