Sok tüskéje van a süninek,
r>Nagy pofája a kis hörcsögnek.
r>Az elefántnak oszlop lába,
r>Vízben él, mint hal a márna.
r>
r>A kígyó teste surran, siklik,
r>A majom fáról fára ugrik.
r>Cápa a tenger királya,
r>Aligátor a mocsár ura.
r>
r>Naponta öt állatfaj kivész,
r>Az ember nekik olyan, mint vész.
r>A természet részei vagyunk,
r>S erre biz’ kéne vigyáznunk.
r>
r>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József
r>
Komor éjszakán járása: bikáé,
r>Teljes fegyverzete: halál lovagé
r>És lecsap az éjszaka sötétjében,
r>A megmagyarázhatatlan félelem.
r>
r>Zord mezőkön és sötét erdők mélyén,
r>A legközelebbi lakóhelyhez érvén,
r>Tán megkönnyebbül éjszaka vándora,
r>Bízzon, kellemes lesz fogadtatása.
r>
r>De ki ő, ki zord éjszakán vándorol,
r>Életét veszélyeztetve lovagol?
r>Nem tudjuk, személye inkognitóban,
r>Díszes ruhája, vércsatakokban.
r>
r>Gyanítjuk, ő jó Richárd követe,
r>Ki másképp Robin Hood összekötője.
r>Ők együtt harcolnak a gonosz ellen,
r>Életüket veszélyezteti; ellen.
r>
r>Hírvivő egészsége végveszélyben,
r>Életét áldozza, jó ügy érdekében.
r>Hír azonban fontosabb életnél is,
r>Határoz, odaér csak azért is.
r>
r>A lova fáradt, biceg, sőt már sánta,
r>Csak tartsa meg lelkét még szegény pára.
r>Királyi üzenet mindenekelőtt,
r>Ember és a ló tartsa szem előtt.
r>
r>Király üzeni, végre hazaérkezett,
r>Trónbitorló ellen kér segítséget.
r>Hírvivőn múlik tán a jó győzelme,
r>Hogy leverhető, rossz király szelleme.
r>
r>Rossz idők jártak most ó… Angliára,
r>Jó idő meg a rossz trónbitorlóra.
r>De megjött jó király, hála az égnek,
r>Kéri Robint és csapatát segítségnek.
r>
r>A hírvivő és a ló már egyaránt szenved,
r>A haza sorsa, lazítást nem enged.
r>Tudják mindketten, mi az; kötelesség,
r>Kritikus időben, hazáé elsőség.
r>
r>Cammog a ló és vérzik a vitéz,
r>Figyelő őket föntről az Ítész.
r>Ő is tudja mi a helyes cselekedet,
r>Erővel, kitartással segíti őket.
r>
r>Fél a lovag az zord erdő sötétjén,
r>De nem gondolkodik a saját életén.
r>Ő lovag, fölesküdött a jó királyra,
r>De nem lenne tévedés áldozata.
r>
r>Már bent jár a sűrű, sötét erdőben,
r>A lovag nem félt még így életében.
r>Neki el kell jutni Robin Hoodhoz,
r>Ki nem tudja, hogy ő most jó hírt hoz.
r>
r>Tudja jól, Robin jól megszervezte csapatát,
r>Körben őrség védi erdei tanyáját.
r>Harcosai erdei haramiák,
r>Kik élvezik zord erdő oltalmát.
r>
r>A lova sánta, de itt ismerős,
r>Útjuk már vesszőfutás, hideglelős.
r>Szegény párát szíve viszi előre,
r>Lovag meg aléltan nyakába dőlve.
r>
r>Szerencse nekik és a hazának,
r>Őrség tagjai rájuk találtak.
r>Szegény, hű pára kilehelte lelkét,
r>A lovagot Robin Hood elé vitték.
r>
r>Üzenetet a hírvivő átadta,
r>Robinék lettek jó király csapata.
r>A trónbitorló királyt leverték,
r>Vén szigetet, Angliát megmentették.
r>
r>Budapest, 1997. május 1. – Kustra Ferenc József – föltehetően valós történelmi esemény…
r>
Bálna merül mély vízbe,
r>Légzés után ízibe.
r>Búvár merül mély vízbe,
r>Légzés közben végtébe.
r>Lent a mély víz egyforma,
r>Bálna, búvár más forma,
r>De azonos mindkettőben,
r>Szeret vizet egyvégtében.
r>Víz bálnának lételeme,
r>Víz búvárnak kedvtelése.
r>Lent a vízben találkoznak
r>És egymásra csodálkoznak.
r>Bálna nézi, mit keresel,
r>Búvár nézi, Te mit nézel.
r>Víz azonban mindenkié,
r>Nem csak az ő kettőjüké.
r>Így hagyják egymást elmenni,
r>Hátranéznek búcsút venni.
r>Bálna elmegy lefelé,
r>Búvár meg jön felfelé.
r>
r>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József
r>
Kérdezzem, hogy hol nyílnak szép virágok?
r>Tudom, hogy vannak temetetlen sírok…
r>Menjek el és vegyek, ha nincs… termeljek én szép virágot?
r>Tudom, önön tébolyom kerüli körül a világot…
r>
r>Kérdezzem, menjek-e én vadászni dzsinnekre?
r>Tudom, akkor vérfarkas rálép a lelkemre…
r>Menjek én el, de ne vadásszam a dzsinneket?
r>Tudom, önön tébolyom zárja le végeket…
r>
r>Vecsés. 2012. augusztus 12. - Kustra Ferenc József
r>
Megérett a cseresznye, letekint rám,
r>Alulról meg tátog, csücsörít a szám.
r>Öreg a fánk, becsületesen terem,
r>Gyümölcse nekünk oly’, mint egy szerelem.
r>*
r>Japán szereti
r>Cseresznyefa virágot.
r>Ízletes gyümölcs.
r>*
r>Öreg fánk adja a finom cseresznye-lekvárt…
r>Oly' jó, és úgy esszük, mint Istenek a nektárt.
r>
r>Vecsés, 2002. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.
r>