Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditálok, hogy is van?
r>
r>Él az ember, éli rászabott életét,
r>De ha rossz, akkor elnyögi az énekét,
r>Mi arról szól, hogy az élete történetét
r>Dúdolja, mint egy egyszerű átlagéletét.
r>
r>Mindenütt jó, de bizony legrosszabb otthon,
r>Hiába van… jó életért folyvást ostrom.
r>
r>Mindenki megéli mi a karmájába írva
r>Ha rossz lesz a vége, mi lesz fejfájára írva?
r>Menetközben életből másikba lépni nem lehet
r>Csak lehet kergetni a homályos álomképeket.
r>
r>Részben igaz, az ember a sorsának kovácsa,
r>De kérem a körülmények az élet korbácsa!
r>Ki sikeres életű… teljesen elismerik,
r>Kit emígy… nem az lehet, hogy csak félreismerik.
r>
r>Mindenütt jó… bizony legrosszabb otthon,
r>Pedig van… jó életért folyvást ostrom.
r>
r>Olyan vagyok, mint egy napos csibe,
r>Tollatlan, vétlen, virágon bibe,
r>Letaposott, mint a fronton a búzamező,
r>Utólag tudom… élet vesztes csatamező.
r>
r>Ember fia, hiába jó és szép, hiába akar
r>Jót és szépet, bármit… ha állandó a halálkanyar.
r>Az élet zűrzavar, svédcsavar, pénzzavar,
r>Vérzivatar, Don kanyar… erős hangzavar.
r>
r>Embert a döntése körülményei fogják,
r>Emberek semmit… visszacsinálni nem tudják.
r>Erőlködni, megmásítani, változtatni
r>Eh, hogy lehetne… nem lehet megváltoztatni.
r>
r>Hiába várostrom, „ha nincsen” … otthon,
r>Mindenütt jó, de a legrosszabb otthon.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 8. – Kustra Ferenc József
r>
Meditálok…
r>
r>Csak állok a keresztútnál és nézelődök.
r>Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök
r>De tekintetem a semmibe vész, az éterbe…
r>Hogyan jutok így előre… előre az életbe?
r>
r>Nézek körbe és a szemembe égő vágyak…
r>Innen messze vannak a legelésző nyájak
r>És messze a szép, békés délibábos tájak…
r>Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak.
r>
r>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt
r>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
r>Elmennék oda hol talán kék az ég, zöld fű,
r>De melyik út vezet oda… minek vagyok nagyszívű?
r>
r>Nézek és utakat látok… de igen rémisztő,
r>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
r>Se fa, se fű, se élet jele, homoktenger közepe?
r>Se úszni nem tudok, se mellényem… le vele?
r>
r>Látom még az úti táblákat is lebontották,
r>Nehogy lássak… a lelkem is kifosztották!
r>Mindebből látszik, hogy semmibe vesznek,
r>Ebből már tudom, céljuk… elveszejtenek.
r>
r>Iránytűm nincs, egy tábla sem mutat utat,
r>Nem tudom, merre menjek… lesz sorsfordulat?
r>Az életem mindig, szinte csak keresztutakból állt
r>Soha, senki nem segített… utam jóra merre vált?
r>
r>Tudom, messze vannak szép, békés délibábos tájak…
r>Ha ott élnék, akkor tán’ bennem is lehetnének vágyak?
r>Vágyak, melyek nem maradnak azok, de teljesülnek
r>És a lelkem szárnyai, attól fölöttébb lelkesülnek…
r>
r>Pusztaságban csak utak… igen, igen ijesztő!
r>Pusztában nincs semmi, legyek tán’ madárijesztő?
r>Csak állok a keresztútnál, állok és nézelődők,
r>Jön-e még az életben valami, ami… talán előlök.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 11. – Kustra Ferenc József
r>
Mint egy maszáj, csak fél lábon állok,
r>Révedek a semmibe és várok.
r>Por ment a szemembe, nem látok mást,
r>Elnyomok egy unalmas ásítást…
r>
r>Erre egy árva oroszlán sem jár,
r>Így a dárdám hegye sem kopik már.
r>Ágyékkötőmet tépdesi a szél,
r>Az ötletem, mind sorra elvetél…
r>
r>Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza…
r>Hol kellett volna születnem vala?
r>Sutba a tudást és a profizmust?
r>Ez átmeneti állapot, mint must?
r>
r>Budapest, 2001. április 10. – Kustra Ferenc József
r>
Mint rendesen, leszállt az este,
r>TV- ben már elmúlt az esti mese.
r>Ember csak ül, számadást csinál,
r>Elemzi, hogy tette mit kóstál.
r>
r>Biz’ nem mindig jó a számadás,
r>Embert magától ér támadás.
r>Van, hogy lelkiismeretem lázad,
r>És jöhet a támadás, mint század.
r>
r>Egyedül ülni és értékelni
r>Fontos magunknak is megfelelni.
r>Ez lehet, úgy tűnik, hogy kevés,
r>De gondoljuk át, nem is kevés.
r>
r>Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc József
r>
Lét szilánkok…
r>
r>A kihalt lélekben
r>Nagy a pusztaság, nincs remény.
r>Nincs többé életút?
r>*
r>A lélekreménység,
r>Ápolhatja, életösvényt.
r>Út, kietlen tájon…
r>*
r>A sivár pusztaság
r>Reménytelenül, csak semmi?
r>Átszelni kellene.
r>*
r>Szilánk van lélekben…
r>Helyes ösvényt, befútta szél?
r>Ez, filozófia…
r>*
r>Hervadt virágoknak
r>Már a nyoma… végleg eltűnt!
r>De port, nagyon fúj szél.
r>*
r>Kopár fák, kiégtek.
r>Egyedül lenni, semmiben…
r>Por és hamu hullik!
r>*
r>A lélek dolgai,
r>Maguk a tudattalanok.
r>Ha tudjuk, lélek mi…
r>
r>Csak egyedül állni,
r>Nézni Ég és Föld egyesül.
r>Madársereg szabad!
r>*
r>Holdfény, arcot borít,
r>Lélekrétegek, árnyékban.
r>Bilincs a sötétség!
r>*
r>Előlem bujdosok!
r>Egyedül bóklászok… úton.
r>Lesem, árnyak táncát…
r>*
r>Síkit, magány-téboly…
r>Élet, csak bizarr karnevál…
r>Magány. Lélek. Semmi…
r>*
r>Démon, bennem paktál?
r>Mit keres, tökéletesben?
r>Úr… éj koronája!
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 14. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ –ban. (Szótagszám = 6-8-6)
r>
