Idő 
Értékelés 
Értékelés Hideg tél volt, és hűvös ester>szél süvített a fák alatt,r>csupasz törzsükre havat szitálvar>fehérre festve águkat.r>r>Csillám fehérbe öltözött minden,r>s áthatolva az ablakon,r>hófehér csipke függönyt rajzoltr>a tél, míg hirtelen átosont.r>r>Kihűlt szobámon s vissza se nézver>a rosszul záródó ablakon,r>hideg szelét az arcomba fújvar>mintha mondaná: itt vagyok!r>r>Mégsem fázom. Hisz karodba bújvar>tested melege áthatol,r>minden apró kis porcikámon,r>halvány pírt festve arcomon.r>r>Tudod: amikor átölelsz engem,r>jöhet bármilyen vad vihar,r>semmi sem árt, és nem ingat megr>sem hideg tél, sem a téli fagy.r>r>Nem kell semmi, csak szeress engem,r>s ha majd a hajnal közeleg,r>együtt találjon összebújva,r>s őrizze álmunk éberen.
Húzd rá prímás, szóljon a nóta,r>valami pattogós legyen,r>hadd szóljon az a hegedű,r>hisz az kell most nekem.r>r>Valami tüzes nóta kell,r>hogy vidámabb legyek,r>ne tudják, hogy mennyire fájr> az a bolondos szívem.r>r>Húzd rá prímás, hiszen a nótar>valami gyógyír most nekem,r>had szóljon az a hegedű,r>ahogy még sosem.r>r>Húzd rá prímás! Én most a búmatr>egy dalban mondom el,r>hadd tudja, aki elhagyott, hogyr>érte fáj szívem.
Azok a bűvös hajnalok,r>amikor tétova kézzelr>végigsimított arcomon,r>csöpp kezed, az volt az élet.r>r>Azt mondtad halkan, suttogón: r>Ölelj át Anya! Hisz félek.r>Tudod, ha hozzád simulok,r>olyan jó meleget érzek.r>r>Mintha egy puha takarór>lenne a bőröd most nékem,r>csöppnyi szívem most úgy dobog!r>Hadd bújjak hozzád egészen.r>r>Most is hallom, hogy suttogod:r>Anya! Én szeretlek téged!r>S mint apró csengő, a kacajodr>úgy száll messze a légben.
Három millió ember nevébenr>kérlek: nézz le ránk! Istenem!r>Nem hiszem el, hogy ilyen sok emberr>önhibájából nincstelen!r>Mért nézed el, hogy esőben, fagybanr>néhány forintért küzdjenek?r>Mért tűröd el, hogy közmunka névenr>porig alázzák népedet?r>Mért azt véded, ki önkényes gőggelr>sátánként poklot teremt?r>Százat, ezreket dönt nyomorba,r>elvéve tőlük a kenyeret.r>Mért nem segítesz végre rajtuk?r>Hisz ők is épp olyan emberek,r>mint azok, kik díszes kehelyből isznak,r>dőzsölnek, és csak züllenek.r>Három millió koldus néz rádr>esdve, hogy segíts! Istenem!r>Ha látod és hallod ott az égben,r>nem tűröd el, hogy így legyen!
Egyszerű szavakat mondok,r>mit már elmondtak annyian,r>s mégis: ezerszer másképpr>szólnak a számból a szavak.r>Akár egy hömpölygő hullám,r>mit felcsap az óceán vize,r>s csapongva, riadtan mordul,r>amíg eltűnik messzire.r>Csitítva simítja végigr>tarajos hullámait,r>s magába temeti mélyre,r>mint régóta őrzött titkait.r>Akárcsak én, mikor néhar>magával ránt az indulat,r>s kimondom dühödt haraggal,r>oly sokszor, amit nem szabad.r>Lassan csitul a lélek,r>eltemetve a gondokat,r>s oly mélyen magunkba zárjuk,r>mit feledni szeretnénk oly sokan.r>Nehéz az élet, és néhar>egy kicsit megroggyanunk,r>s ezerszer talpra állvar>temetjük minden bajunk.r>És mégis. Bármily nehéz is,r>két kézzel kapaszkodunk,r>minden kis reményfoszlányba,r>bízva, hogy van még kiútr>e pokolból, amelyben élünk,r>s egy szebb világról álmodunk,r>küzdve, remélve, bízva,r>és néha fellázadunk.
