Idő 
Értékelés 
Értékelés Fűszálak közt mozgó bogarak,
r>Végtelen horizonton látottak,
r>Az égbolt millió csillaga,
r>Elménk titkos lakatjának nyitja.
r>
r>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
r>
Fűszálak közt mozgó bogarak,
r>Végtelen horizonton látottak,
r>Az égbolt millió csillaga,
r>Elménk titkos lakatjának nyitja.
r>
r>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
r>
Újra jó idő jár, fú a langy szél,
r>Lépte enyhén koppan ’mint ideér.
r>Emlékeinkből kibújik a jó,
r>Szép az emlék, másra úgysem jó.
r>
r>Betöltöttem a negyvenkilencet,
r>Elővettem régi emlékeket.
r>Kezdek már én is nosztalgiázni,
r>A rossz emlékeket is szépnek látni.
r>
r>Bízom, hogy csak a felénél járok,
r>Jövő évezredből sokat látok.
r>Inkább hosszan nosztalgiázzak,
r>Semhogy hosszú életről lemondjak.
r>
r>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Nem sírok, tovább már nincs erőm,
r>Érint még valaha, mi öröm?
r>Csak zúg, süvít, fúj élet szele,
r>Örökös vihar vagy lesz vége?
r>
r>Nem elég a sikertelenség,
r>Bevágott cukor, mint betegség.
r>Mi végre büntet Isten, ha van?
r>A hét szűk esztendő tán’, hatvan?
r>
r>Mindenki oly’, minek születik,
r>Meg még, aminek mások nézik.
r>Én vajon minek is születtem,
r>Élni sikertelen életem?
r>
r>A jó élet, mi kiteljesedett,
r>Ha az ember boldog, elégedett.
r>Nekem eddig ez nem adatott meg,
r>Sikertelenséget, hogy éljem meg?
r>
r>Hely hová születtem, vajha rossz,
r>Pedig más is ragadt rám, mint kosz.
r>Mások nem néznek valakinek,
r>Magam, hogy tartsam; főleg kinek?
r>
r>Sorsát ember nem kerülheti,
r>Ez megadatott, ezt kell élni.
r>Én azért mégis csak bánkódóm,
r>Miért adatott, ily’ rossz sorsom?
r>
r>Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Ébredezünk.
r>Kappan hangja harsan korán,
r>Új kihívások várnak tán’.
r>Kel fel, látszik már a Nap is,
r>Új napra ébredünk, vagyis
r>Ébredezzünk!
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
