Idő 
Értékelés 
Értékelés betonfalakba zárt csendemr>meg nem osztom senkivelr>néha mégis szólok a falhozr>bár tudom hogy úgysem felelr>magányom magam választottamr>ahhoz senkinek sincs közer>miként mikor és hogyan szállt rámr>a világ rettenetes összes közönyer>voltam forró vérű ifjú én isr>dacoltam a hétfejűekkelr>azt hittem dicső a harcomr>s a nap csak miattam kel felr>szerencsétlen faltörő kos énr>nyitott volt előttem minden kapur>hiába intettek a felnőttekr>és sírt miattam szegény anyur>konokságom lett a vesztemr>a sok pofára esés fájtr>meg nem hajoltam eltörtemr>s most alig cipelem a mátr>azt hiszem egy lesz a sorsomr>a tehetetlenné vált vénekkelr>feketében templomba járokr>s fohászkodom gajdoló énekkelr>már mindegy miként miértr>utam vége közelegr>annak is ez lesz a sorsar>aki lelkében sosem volt beteg
Tavasszal
r>
r>A híd, csak ott áll,
r>Átnézek, ott tavasz van.
r>Itt szívem az úr!
r>*
r>A híd följáró
r>Elfalazott, ajtó nincs.
r>Szívem megbékélt.
r>*
r>A híd láthatón
r>Korhadt, vasa mér rozsdás.
r>Szívem csak ketyeg.
r>*
r>A híd nem fogad,
r>Önző! Én nem számítok.
r>Szívem bim-bamoz.
r>*
r>A híd megremeg,
r>Hídlábnál a víz pezseg…
r>Szívem csak úgy ver!
r>*
r>A híd, dülöngél.
r>Látom, tavasz már zöldül.
r>Szívem oly’ heves.
r>*
r>A híd már lerogy!
r>Tavaszban rügyfakadás…
r>Szívem sír! Maradt.
r>*
r>A híd víz alatt!
r>Mindig is az enyém volt…
r>Szívem félős lett.
r>*
r>A híd, vízen nincs…
r>Tavasz már nem az enyém.
r>Szívem mégis küzd…
r>
r>Vecsés, 2020. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjú csokorban.
r>
Egész életemben hógolyóznom kellett tavaszi virágnyílásban,
r>Ám csak virtuálisan, mert hógolyóm, sem más nem volt a tavaszságban.
r>Mindig, jól át is éltem, hogy na -kesztyű nélkül- a kezem most lefagyott,
r>Aztán a semmiből a semmibe, de a testem csak alkalmazkodott.
r>Lelkemben azonban... örökösek maradtak a fagynyomok.
r>Kertészhez sem járok, de megmaradtak éjjel kínzó álmok…
r>
r>Vecsés, 2021. november 17. – Kustra Ferenc József
r>
Évszakváltás…
r>
r>Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh' mikor érkezik?
r>Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik.
r>Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira,
r>Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira…
r>
r>Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik,
r>Ami nem csoda, ha a tél olyan, hogy a hó hiánycikk.
r>Ehelyett, majd kimegyek a zöld rétre, és szedek vadvirágot,
r>Csokorral, kedvesemmel bejárom... tanyám körüli világot.
r>
r>Vecsés, 2015. február 26. – Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen,
r>Boldogan röfögnek és túrnak serényen.
r>Visit a sok malac, tanulnak keményen.
r>
r>Az agancsosok, vad ösztönharcban kimerültek,
r>Nagy testek egymásnak feszültek, majd, lemerültek…
r>Pár hónap múlva lőn… és a borjak megszülettek!
r>
r>Erdőnek, sötét mélyén őzikék, hólé-sárban járnak,
r>És nagyon unják már, de örülnek a tavaszi mának!
r>*
r>(Haiku)
r>Hullámos dombsor
r>Legelővel borított.
r>Virágok nyílnak.
r>*
r>Szelek már frissek,
r>Felszárítják utakat.
r>Új jövő-remény.
r>*
r>Nap melegen süti az erdőt, mezőt, a kopasz rétet,
r>De éled már a héthatár, kezdi kivirítani a létet.
r>
r>Jöjj már, hozzánk tavasz, légy illatokkal teli,
r>Közben nagyon jó, ha zápor a port elveri.
r>Tél tábornokunk az örökös harcban már elfáradt,
r>El is ment, itt épít az új tavasz, legújabb mákat.
r>Most már látjuk, hogy igyekszik a felébredt nap,
r>Sugara is éled, látni, szinte lángra kap.
r>A fák, ha beszélnének, sóhajtva nyújtózkodnának,
r>Ez a szép tavasz bizony tevékeny, rügyet bont ágnak.
r>*
r>Leszálló estben,
r>Felhőfüggöny ég elé.
r>Tápláló zápor.
r>*
r>A búvóhelyén telelt, de most kibujt a róka, a ravasz,
r>Ebből is tudhatjuk, hogy már bizony itt van az igaz tavasz.
r>*
r>Kóbor kikelet
r>Is jelzi, itt a tavasz.
r>Zöld szín kavalkád.
r>*
r>A madárodúk
r>Fiókákkal telnek meg.
r>Csivitelés zúg.
r>*
r>Falevél zöldell,
r>Virág szórja illatát.
r>Növés már serkend.
r>*
r>A maradék tél, még elrepül a friss szellők szárnyán.
r>Kismadarak meg faágakon ülnek, mint a vártán…
r>
r>A tavaszi szél, a kertbe is bejön,
r>Kicsit bénán, és szinte ökörködön…
r>
r>Vecsés, 2016. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott; haikuban és vegyes versszakokban.
r>
