Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem is volt szép, és nem is volt jó,r>akadt volna tán jobb nekem,r>nem is értem, hogy mért volt bennemr>olyan végtelen szeretet.r>r>Mért nem láttam a vészjósló árnyatr>elborulni a szemeden,r>hiszen ott volt a tekintetedben,r>és én nem vettem észre sem.r>r>Azt láttam csak, mit látni akartam,r>kékséget, melyben elveszek,r>szemed fénye, mint gyöngyöző vízcsepp,r>Úgy gördült le a szívemen.r>r>Nem is értem, hogy mit szerettemr>benned meg olyan hirtelen,r>mintha a villám csapott meg volna,r>s megrezegtette mindenem.r>r>Nem is értem már, hogy az a szikrar>mért hűlt ki olyan hirtelen,r>kegyetlen perc volt, míg átgázoltálr>annyiszor bántott lelkemen.r>r>Most itt vagyok. Könnyektől ázva,r>burokba zártam szívemet,r>hogy ne törjék össze soha többé,r>légy mással boldog! Ég veled!
Nem vársz rám többé a meleg szobában,r>reszketek. Szinte megfagyok,r>pedig a tűz vöröslő lángjar>a kandallóban most úgy lobog.r>r>r>A rádobott tölgyfa tűznyalábjar>hosszú lángnyelvet öltöget,r>de a melegét mégsem érzem,r>nélküled minden oly hideg.r>r>Meleg paplanba burkolózom,r>s ahogy a csöndet hallgatom,r>a hirtelen hangzó faroppanásrar>összerezzenek, bár tudom.r>r>Magam előtt már hiába látlak,r>nem jössz vissza, és jól tudom,r>nélküled puszta, hideg tél leszr>örökké már az otthonom.r>r>Te már lent pihensz. Nem fáj semmi,r>de bennem most is úgy sajogr>minden szó, mely a lelkembe égett,r>szinte úgy érzem, meghalok.r>r>Lehunyt szemekkel, tépelődver>magamban némán mormolom,r>a te szíved kihűlt, az enyém csak vérzik,r>de mégis: ugyan oly halott.
Szeretlek. Hidd el. De hangom már elhalt.r>Torkomban nincsenek szavak,r>csak szenvedély, mely a lelkemet őrli,r>néha úgy érzem, szétszakad.r>r>Akár egy vulkán, mely belülről forrong,r>s kitörni nem tudott soha,r>ugyanúgy lázad, ugyanúgy tombolr>lelkemben most az indulat.r>r>Hozzád bújnék. De félek: megégetr>az a tűz, amely lángra kapr>szemedben, melyet látni vélek,r>mikor átfogod vállamat.r>r>Lelkem már most is annyira megtört,r>mint üveggyöngy, amely meghasadt,r>szeretnélek, de annyira félek!r>Nem bírom már, ha bántanak.r>r>Neked az érzés szalmaláng csak,r>amely könnyedén lángra kap,r>de nekem izzó, forrongó láva,r>mely mindent magával ragad.r>r>Ne kísérts engem! Kerülj messze!r>Máshol is vár rád pirkadat,r>szikrázó fény, mely rád világítr>eloltva minden vágyadat.r>r>Nekem a láng az akkor kell csak,r>ha a parázs is itt marad,r>s ugyanúgy fűt, ha téli fagy van,r>megőrizve a lángomat.
Nem az az igazi költő,r>kit mindenki körülrajong,r>hanem az, aki úgy ír,r>hogy lelke szinte dalol.r>r>Van, kit éltetnek, felkarolnakr>s lenéz mást, pedig olyanr>minden szó, amely tollából jön,r>Akár az üres szavak.r>r>Nincs benne szív! Nincs benne tűz sem!r>Nincs benne nemes gondolat!r>Bármilyen könyvbe is fonják,r>csak hitvány papírdarab.r>r>Nem baj, ha nem rajong körber>senki, hisz nem az a nagy,r>kit érdekből, szánalombólr>az égbe kiáltanak.r>r>Nem kell a sajnálat nékem!r>Csak szavak, mely oly igazak,r>mint gyöngyök, mik tengernek mélyénr>kagylóba zárva alszanak.r>r>Hiszen ki mindegyik szóbar>a lelkét írja bele,r>írása oly szépen hangzik,r>akár a legszebb ige.r>r>Többet ér nekem, ha másokr>lelkének vigaszt adok,r>ha csak egy percre is szűnikr>bennük a mély fájdalom.r>r>S a szó, mit hálából írnakr>hozzám, az olyan nekem,r>mint a bársony, hisz oly lágy.r>Simogatja a lelkemet!r>r>Tudom. Ez semmiség másnak,r>de nekem sokat jelent,r>hisz akit így szeretnek,r> az sokkal nagyobb lehet!
Könnyekben úszik, sír a lelkem,r>fájdalom marja mindenem,r>Ne kínozzatok! Nem bírom már!r>Tépjétek ki a szívemet!r>r>Szerettem volna mindent adnir>magamból, mit csak lehetett,r>nem maradt másom, csak a szívem,r>tépjétek ki, hogy ne legyenr>r>Belsőmben annyi keserűség,r>amely mardossa mindenem,r>felgyülemlett, akár az égenr>feltornyosuló fellegek.r>r>Törékeny szívem, mint egy tárgyat!r>Tálcán kínáltam fel neked,r>de te széttépted, mint egy rongyot,r>mely a sarokban ott hever.r>r>Csak egy darabja maradt nékem,r>a többi széttépve ott hever,r>azt a darabot mért hagytad meg?r>Mért nem tépted ki teljesen!r>r>Akkor többé nem fájna semmi.r>Csak béke lenne, mely végtelen,r>ne bántsatok, hisz nem bírom már!r>Tépjétek ki a szívemet!
