Idő 
Értékelés 
Értékelés Ezen, már nem lehet változtatni…
r>
r>Akinek nincs múltja, annak nincs, nem lehet jövője sem.
r>Ezt igazolta és most is igazolja történelem.
r>Ez hazánkra is nagyon érvényes, sőt ezerszeresen.
r>
r>Ezer év bizony, nagyon nagy idő!
r>Volt itt már jó, meg minden rossz… verő.
r>
r>Csak a nagyobbakat, mint az emlékezetes tatárdúlás,
r>Itt voltak, hódítottak, öltek és nagy volt a felfordulás…
r>Nekünk, itthon iskolába tanítják, hogy jól legyőztek minket,
r>És hazamentek kán-választásra, előbb kifosztottak mindent.
r>
r>De tudjátok meg híveim! Tájékoztatlak én titeket!
r>Mongóliában nem felejtettek, és oktatják ezeket!
r>Ott bizony tanítják, mellettük mi nagy hősök vagyunk,
r>Mert legyőztük hadseregüket, és egyedül magunk.
r>Igen! Voltak választások, de mi kivertük a hazánkból őket
r>Máig tisztelnek is minket, mint tiszteletre méltó nagymenőket!
r>
r>Volt aztán török-járás, több nemzedéken is keresztül,
r>Küzdöttünk is velük, sokat és hosszan, nagyon veszettül.
r>A törökök is a közös évek alapján minket tisztelnek,
r>Sőt, sokan tudnak még magyarul is és lélekből is szeretnek.
r>
r>Volt előtte még a Dózsa féle paraszt-had lázadás,
r>Mert ezt összehívták török ellen, ugyanis nem volt más!
r>A földesurak, nem tagadták meg magukat,
r>Paraszt láttán, legott, csak tépték a hajukat.
r>Önkényeskedtek… gyilkolásztak, török már volt... az nem számított,
r>Paraszt meg fellázadt! Nem szerette urakat, ki csak ámított.
r>Ez is belejátszott abba… már tudjuk, nekünk Mohács kellett,
r>Urak tudatában ez eltörpült... paraszturalom mellett!
r>
r>Eljött végül a vesztes Mohács, nekünk ez kellett...!
r>Pedig legyőzhettük volna, az oszmán sereget.
r>Széthúztak az urak, mind saját hasznát leste.
r>Így aztán simán győzött a török, a beste.
r>
r>Törökök másfél száz évig itt voltak és adót szedtek,
r>De amúgy minket békén hagytak, egyebet nem is tettek.
r>A defterdárok, keményen beszedték, azt, amit kellett,
r>Vallásszabadságot hagytak, mi a népnek igen tetszett…
r>Törökök, most is szeretnek bennünket, nagyra tartanak,
r>Részükről nem kívánnak véget vetni a barátságnak!
r>
r>A szabadságharc kitört, sok minden változott,
r>Urak egy részének nem tetszett, sok csak morgott.
r>Végül is ez után kezdtünk, modernebb állam lenni,
r>Bár azért, még sok évtizedig kellett nekünk tenni…
r>
r>A Nagy Háborút, nem is magunkért vívtuk,
r>De mint legyek, úgy pusztultak ott a fiuk.
r>Ez bizony, elintézte... újkori utunk...
r>
r>A tanácsköztársaság nem volt nagyobb, a legjobb ötlet…
r>Ez nyugat szemében demokrácia elleni rémtett…
r>Meg kaptuk jutalmunkat, Trianont… ez lett nekünk véglet.
r>
r>A Nagy Háború legnagyobb vesztesei is lettünk,
r>Országunkat felosztották, nélkülünk és felettünk.
r>Az óta is jogosan, pityergésre áll a szánk,
r>Még nem is szólunk, de már jön… fogjuk be a pofánk…
r>
r>A második világháborúban, megint vesztes voltunk,
r>Már másodszor, mert úgy tűnik, ekkor is későn ocsúdtunk.
r>
r>Ötvenötben az oroszokat hazatessékelték Ausztriából,
r>Ők meg itt hosszasan lepihentek, tudjuk nem feltétlen fáradtságból.
r>Negyvenöt év lett hazamenet közbeni… kellemes vakációból.
r>
r>Most már jó a magyarok országának, mert csak egy pici…?!
r>Csökken a maradék lakosság, minek sok? Elég kicsi…?!
r>Jó, mert végre… nyugati demokráciában élünk…?!
r>És korlátlan a szabadságunk… nincs már mitől félnünk...?!
r>
r>Vecsés, 2015. augusztus 28. – Kustra Ferenc József
r>
Eltelt megint a húsvét-várási idő, megjöttem én is,
r>Két évvel idősebbek vagytok, de szépek vagytok most mégis!
r>Nagyiékon nem is látszik, hogy öregedtek volna,
r>Nagypapát kérdezem is, kis régi pálesz nem volna?
r>
r>Így aztán, miután leöblítettem az út porát,
r>Elővettem a parfümöt és befújtam nők haját.
r>Többek morogtak is (De hagyták!), hogy ma még moshatnak is hajat,
r>Inkább fújtam volna a blúzukra, azt könnyebb mosni, mint hajat.
r>Jó volt a vendégségben, ettem, ittam és voltam az egy beszédközpont,
r>Leányok, asszonyok, meg csüngtek a szavaimon, mint diszpécserközpont.
r>
r>Megittam pár páleszt és eltántorogtam a következő házhoz,
r>Ott meg beléptem és kikiáltottam: Itt vagyok, térdre, imához!
r>
r>Vecsés, 2021. március 16. – Kustra Ferenc József
r>
Nem már meggörbült háttal,
r>Nem halovány orcával,
r>Nem bánatos fékekkel,
r>Nem is rongyból lélekkel,
r>Megyek vívni a mai nap illat-harcát,
r>Megyek locsolkodni, azt a jó húsvétját!
r>
r>Tavaszi szél enyhe süvítése hívó zenét játszik,
r>Boldogan fogok locsolkodni, remélem ez már látszik…
r>Tavaszi szél enyhe süvítése hívó zenét játszik.
r>
r>Míg nekiindulok, előjön jó sok emlék, mikor locsolkodtam,
r>Volt locsolkodás meg puszilkodás, sok zabától majd ki pukkadtam…
r>Próbálok átnézni a saját üvegfalamon,
r>Ma már ez a túra nekem már terhes, de nagyon!
r>
r>Odaértem az első helyre, mily’ jó, ablakban láttam, várnak végre,
r>Kezemben fogva a Krasznaja Moszkvát, büszkén beléptem ünnepségbe.
r>Bent már többen is voltak, ettek-ittak, vicceltek. Ittak is; mivégre,
r>Amikor még csak reggel volt, de hogyan fognak kinézni majd estére?
r>
r>Locsolkodás megvolt,
r>Pusziosztás sok volt.
r>Úristen... volt egy akkora-óriás sonka…
r>Kenyér se kellett, ettem, de imát mormolva…
r>Faltam, mint egy erdei éhező, nem kérdeztem semmit,
r>Igyekeztem ’halálra enni’ magam, azt a mindenit!
r>
r>Közben még egy kisfiú beesett, jött locsolkodni a szomszédból,
r>Közben ettem tovább, ezen esemény nem terített szándékomtól.
r>Jöttek még rokonok, volt köztük egy kisleány, úgy tízen éves,
r>Amikor én fölugrottam és meglocsoltam, örült az édes.
r>
r>Nos, még kijött a szobából a mama is járókerettel, én ugrottam is,
r>Mert neki is jár, ami jár. Kínálgatott, de hosszasan, bőven locsoltam is.
r>
r>Kiemelem, hogy a három kis-nagylány, meg a mama igen kedvesek voltak,
r>Elődjeim mentek, így engemet kínáltak, Anyukával élen rohantak.
r>Úristen micsoda finom volt a házi sonka,
r>Meg hozzá a házi készítésű, erős torma...
r>
r>Sok volt az a pár pálinka, agyamat tejüveg védte…
r>El is fáradtam, gondoltam hazamegyek, bár mivégre?
r>Húsvét van, bajsz' alatt halkan mormogok,
r>Uram, úgy gondolom csak veled vagyok!
r>
r>Vecsés, 2022. április 1. – Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Korán keltem, hogy ma vastagon meglocsollak, mert ma van kilátás…
r>Az első helyen, a kerítésen nem volt megfelelő belátás…
r>
r>Mentem is tovább, mozgás nem volt, na de majd odább lesz kilátás…
r>Mendegéltem, odaértem, redőny dolgozott, nem volt belátás…
r>
r>Jött a tíz emeletes, lift vitt föl és meg hittel, nagyon bíztam, itt most lesz kilátás…
r>Csengettem és meghallottam: valaki a kukucskálót eltolta, nem lett belátás…
r>
r>Meglocsolnálak, elfogadnék egy piros tojást, meg kétszer fél páleszt… ez jó kilátás,
r>De hol van ilyen vendéglátás, meg ahol még a hajlongó kebléhez is van belátás?
r>
r>(Senrjon duó)
r>Megszólalt telefonom,
r>Kis Barátném hít, mikor megyek?
r>Ez locsolóhely!
r>
r>Neki is rugaszkodtam
r>Valótól jól elrugaszkodtam…
r>Hah, locsolóhely!
r>
r>(leoninus)
r>Juj, ott volt a családja apraja-nagyja, de viszont az asztalon főtt sonka, torma.
r>Volt ott frissen főtt feketekávé, ő meg intett, locsolkodjak, ne legyek már málé.
r>Ez az, volt ott plusz hét nőszemély, adtam is a hajukba… szemekben villogott a segély.
r>Kis Barátném utolsónak elém állt, próbálkoztam, de üvegem, már hadilábon állt…
r>
r>Kétsoros, bokorrímes)
r>Mondtam is neki, akkor most etessen, itasson, jövőre két üveggel készülök.
r>Ő meg megmondta, hogy ha ettem, akkor irány-tűnés haza, jobb, ha erre készülök…
r>
r>Hmm… üveg hiba miatt, lány az idén elhervad,
r>De jövőre meglocsollak, kapd össze magad!
r>
r>Vecsés, 2016. január 31. - Kustra Ferenc József
r>
Locsolom a virágokat,
r>Megöntözőm szép-lányokat.
r>Ha nincs tojás, ha nincs puszi,
r>Locsoláshoz hol egy nyuszi?
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Csillogó szemek
r>Várják a nagy öntözést.
r>Nincs is kímélet!
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Előkapom locsolóm,
r>Szép-lányt karolom,
r>Fúvóm haját feszt,
r>Mama tésztát keleszt!
r>
r>Élvezem helyzetet,
r>Alaphelyzetet,
r>Testhelyzetet!
r>*
r>
r>Ölelve vággyal locsolom a szép-lányt, közben megkérdezem,
r>Húsvét van, kedvességedet engeded, hogy jól-meg öntözzem?
r>Egy tincs az arcába hullott és mondta, jó, hogy megélhetem!
r>
r>Míg a tészta megkelt és megsült, jót beszélgettünk, meg jól be rumos kávéztunk,
r>Meg, hogy ne feledjem, mama is helyeske, így vele is nagyot locsolkodtunk…
r>Volt ott terített asztal, csemegékkel, tormaféleséggel... befalatoztunk.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Volt
r>Bőven
r>Főtt tojás,
r>Meg áldomás…
r>És jó hangulat.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Aztán tántorogva hazamentem,
r>Leheveredtem,
r>Várt engem, kerevetem.
r>
r>Rosszul voltam,
r>Viaskodtam,
r>Káromkodtam.
r>Magamat betegnek nyilvánítottam...
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Így jártam, majd jövőre
r>Így öregen, óvatos leszek!
r>Önkiütés volt…
r>
r>Vecsés, 2019. május 26. – Kustra Ferenc József
r>
