Idő 
Értékelés 
Értékelés Ébredezget a tavasz…
r>
r>A hajnal, mint vadló vágtat elő a sötétből,
r>Most vált el az éjszakától, mint a jó fivértől...
r>*
r>Már hajnalodik,
r>De még tán’ szunnyad a nap.
r>Kukorékolás.
r>*
r>Kikelet mindent
r>Beborít, hangos a táj.
r>Madárcsicsergés.
r>*
r>Ébredő nappal
r>Kelnek a kismadarak.
r>Csivitnek zaja.
r>*
r>Mint vágtató lónak lobog a fénysörénye,
r>Várjuk... rohan, hogy ideérjen idejébe...
r>*
r>Puha fodrokon,
r>Felhőkön jön a meleg.
r>Langy szél teríti.
r>*
r>Kóricáló szél,
r>Boldogan keringőzik.
r>Levegő, meleg.
r>*
r>Szél, harsonázik,
r>Háztető és fák fölött.
r>Szárnyra kelt dallam!
r>*
r>Emelkedik a nap, szívünkből kiszakadnak kacajok,
r>Kezd már meleg lenni... Lelkünkből távozzanak a bajok!
r>*
r>Langyos a szellő,
r>Kezdő rügyeket fakaszt.
r>Erdő kizöldül.
r>*
r>Zöldül már a lomb,
r>Rügyet fakaszt langy szellő.
r>Kivirulás van.
r>*
r>Orgonaillat
r>Pezsdíti a lelkeket.
r>Zöld-variánsok.
r>
r>Vecsés, 2013. április 10. – Kustra Ferenc József – íródott versben és Baso féle haikuban.
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Ahogy észlelem a végre munkába állt napot,
r>Nyugvópontot ér el a lelkem, ez új állapot…
r>Ahogy észlelem a végre munkába állt napot.,
r>
r>A vér szava hív, télnek vége, zöld szín győz, tovább ne enyésszek,
r>Élettelenséget, ez időtájt’ egyáltalán nem remélek…
r>A vér szava hív, télnek vége, zöld szín győz, tovább ne enyésszek.
r>*
r>(senrjú csokor, félhaiku-láncban)
r>Napok, illatok,
r>Tán’ új világban lakok!
r>Újuló napok…
r>
r>Elment hóvihar,
r>Újra a nyári lakok!
r>Újuló napok…
r>
r>Elvánszorgott a
r>Hideg. Más szelek fújnak!
r>Újuló napok…
r>
r>Éjszakára, már
r>Nem kell vastag takaró!
r>Újuló napok…
r>
r>Világoszöldek
r>Jellemző élet-színek!
r>Újuló napok…
r>
r>Rózsa illatok,
r>Meg még orgona is kezd!
r>Újuló napok…
r>
r>Vecsés, 2020. december 26. – Kustra Ferenc József – íródott; tavasz-kezdetre alloiostrofikus versformában!
r>
Az ágakon át,
r>Hírnők hajnali fények.
r>Lesz még szik sarja.
r>*
r>Borzolja a szél a még hidegen kusza felhőt,
r>Fodrokat terít a folyóra, mint új lepedőt.
r>Ring már a szélben, fa még dísztelen ága,
r>Ez is előrehaladás szépre, a mára.
r>*
r>Kismadár dúdol,
r>Párja éppen fészket rak.
r>Új élet sarjad…
r>*
r>Szinte hallani az új élet puhán osonó léptét,
r>Őzfül minden neszre figyel és jelzi, hideg elmentét.
r>Rét magára húzta üde zöld takaróját, mint mentét...
r>
r>Előbújik odújából a kis-vörös, ravasz róka,
r>És ezzel együtt jár, hogy a zöld szín virul, már nem hóka!
r>*
r>Virágzó virág.
r>Színrobbanás mindenhol.
r>Illathullámok.
r>*
r>És megint elérkezett az idő,
r>Vége a télnek és tavasz eljő.
r>Lassan, érzéssel, majdnem erőszakosan becsusszan
r>A hó-paplan alá és hazaérkezve leszusszan.
r>*
r>Már eső esik,
r>Először csendesen hull.
r>Égi lét hírnők.
r>*
r>Zápor cseppjei
r>Koppannak, meleg földön.
r>Életadó víz!
r>*
r>Zápor továbbment,
r>Vizes, fű, fa, bokor, út…
r>Levélsarjadás.
r>
r>Vecsés, 2012. május 1. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és Baso féle haiku stílusban…
r>
Szép a tavasz, kellemes az idő,
r>Bízzunk, hogy időben, ez is eljő.
r>Fák rügyeznek, zöldül a lomb,
r>Szól bizony, zeng a tavasz gong.
r>
r>Kel a medve, kialudta magát,
r>Az ember is újra éli magát.
r>Száll a holló, hideg tájra,
r>Gólya repül hazájába.
r>
r>Szüksége van tavaszi derűre,
r>Természet lelke ettől lesz üde.
r>Emberfia feltöltődik,
r>Lelke örömtől repdesik.
r>
r>Végre eljött a tavasz,
r>Üdvözlünk Tavasz! Szevasz!
r>
r>Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József
r>
a maradéktalan helytállásról…
r>
r>Néma az erőd
r>Nem lehet falát törni!
r>Harcos tömegek…
r>*
r>Strázsa mindenhol!
r>Várfal betörhetetlen!
r>Roham-enyhülés.
r>*
r>Nagy esők voltak,
r>Várárok is kiöntött.
r>Páncélban úszni?
r>*
r>Ló, lenyilazva!
r>Lovas meg nem gyalogos.
r>Ő is kap nyílból!
r>*
r>Támadók bizony,
r>Vehemenciát ejtik…
r>Gondolkoztató!
r>*
r>Sötét éjszakán
r>Rohamozók eltűntek.
r>Hazaszeretet!
r>
r>Vecsés, 2020. november 23. – Kustra Ferenc József – íródott a hazaszeretetről, a fel nem adásról, senrjú csokorban.
r>
