Idő 
Értékelés 
Értékelés Magamba mélyedve járok az útonr>s közben tűnődöm: mit vegyek?r>Valami kedves ajándékot,r>amely csak engem jellemez.r>r>Aranyló tárgyat? Csillogó díszt?r>Az drága. Nem jut rá nekem.r>S hiába jutna, csak egy dísztárgy,r>de mégiscsak értéktelen. r>r>Szeretnék valami olyasmit adnir>melyben a szívem benne van,r>amit nem lehet pénzért kapni,r>és mégis: oly nagy ára van.r>r>Meleget, mely a szívemből árad,r>s felmelegíti mindened,r>mint a sugárzó nyári napfény,r>simogatva a testedet.r>r>Nyugalmat, amely úgy vesz körbe,r>áthatolva a lelkeden,r>hogy beleremegj, ha arra gondolszr>hogy talán elveszítheted.r>r>Valami féktelen szeretni vágyást,r>amelyben végre megpihensz,r>mint folyóvíz, mely a tengerhez érver>úgy érzi, hazaérkezett.r>r>Valami fénylő, tiszta lángot,r>amely átjárja mindened,r>s szeress úgy, ahogy én tudlak csak,r>minden ízemmel, teljesen.r>r>Valami édes melegséget,r>mely úgy járja át a bőrödet,r>hogy beleborzongj, ha arra gondolsz,r>milyen is lenne nélkülem.r>r>Hiszen tudod, hogy úgy szeretlek!r>S neked adnám most mindenem,r> nem kérnék érte mást cserébe,r>csak azt, hogy melletted legyek.r> r>Ha kell, tűzként, hogy őrizzem lángod,r>s felgyújtsam hogyha kell neked,r>s úgy vigyáználak, őriznélek,r>hogy nehogy megégesselek.r>r>Vagy mint egy fénylő esti csillag,r>mely lámpásként világít neked,r>minden kis fényét reád ontva,r>amíg sápadtan megpihen.r>r>Őriznélek, mint legdrágább kincsem,r>hiszen te vagy a mindenem!r>S nem kérek érte mást cseréber>csak szeress, ahogyan én teszem.
Gyönge vagyok. Testemben láz van.r>alig érzem a lábamat,r>mintha valami földre húzna,r>mint a hínár, mely rám tapad.r>r>r>Lábamon, körbetekeredve,r> s úgy fáj, mint véres húscafat,r>melyet eleven testemből téptek,r>de sajgó darabja ott maradt.r>r>r>Nem is tudom, már mi fáj jobban.r>A testem, mely lüktet lázasan?r>Vagy a lelkem, mit összetörtek,r>s földbe döngölve ott maradt.r>r>r>Tudom. A testre van sok gyógyír,r>amely enyhíti kínomat,r>de a lelkem az épp úgy vérzik,r>mintha tőr vájná húsomat.r>r>Mégis tudom: le fogom győzni!r>Legyen bármilyen bősz vihar!r>Bárhogy ledöngöl, talpra állok,r>Hogy csak azért is visszakapd.r>r>Mind azt a kínt, mit te okoztálr>százszor! Ezerszer megkapod,r>hogy megérezd végre mit ártottál,r>s ne legyen többé nappalodr>r>r>anélkül, hogy ne fájjon szíved,r>amiért ártottál oly sokat,r>s gonosz szíved ezer darabrar>törjön, hogy ne bánts másokat!
Hol rontottam el? Önmagamtól kérdem,r>hiszen nem volt, csak egyetlen hibám,r>szerettem volna mindent neked adni,r>de nem adta meg ez a gonosz világ.r>r>Nem éreztem a lassan pergő percet,r>amely úgy folyt át szívem érfalán,r>mint a vér, amely ereimben áradr>magába fojtva szívem dallamát.r>r>Nem tudtam mondani mennyire szeretlek,r>s nélküled nincs más, csak halott némaság,r>elmondanám, de megrekedt a hangom,r>hangszálam néma. Csak lelkem kiált.r>r>Oly messze vagy, és nem látod arcomr>s szemeimben a könnyes csillogást,r>amelynek gyöngye temiattad csordul,r>arcomon végig, mint egy forradás.r>r>Hol rontottam el? Hisz annyira szeretlek!r>Minden lélegzet teérted zihál,r>amely oly mélyről felszakadva hallik,r>mint a sóhaj, mely lelkemből kiált.r>r>Hogy mondjam el, hogy nélküled mindenr>céltalan, néma önmarcangolás?r>Te vagy mindenem! És ha nem jössz vissza,r>belehalok. Már nem bírom tovább!
Az én kiskutyám a legjobb a világon,r>hiszen lesi, várja minden pillantásom. r>meleg szemeiből sugárzik a hála,r>örül, ha gazdáját boldognak találja.r>r>Úgy szalad elébem, olyan csaholással,r>piciny kis orrával kezemet szaglássza.r>Olyan, mint egy gyermek, és úgy bújik hozzám,r>nem is bírnám ki, ha meg nem simogatnám.r>r>Hozzám bújva néz, ha dúl bennem a bánat,r>meg-megnyalogatva szomorú orcámat.r>Nincs igazabb dolog ezen a világon,r>kutyánál sosem lesz igazabb barátod.
Hozzátok fűz minden édes emlék,r>hiszen míg kicsik voltatok,r>annyira szép, és csodás volt minden,r>s tudtam, hogy lesznek holnapok.r>r>Az volt a legszebb ébredésem,r>amikor hozzám bújtatok,r>szemeitekben láttam mindigr>talán a legszebb csillagot.r>r>Az volt tán minden boldogságom,r>Amikor velem voltatok,r>s szerettem volna nektek adnir>mindent, amit csak adhatok.r>r>Az volt csak mindig minden álmom,r>hogy ti boldogok legyetek,r>s megóvhassalak minden bajtól,r>de már tudom, hogy nem lehet.r>r>Az volt szívemben talán mindigr>a legjobban kínzó bánatom,r>amikor nem tudtam többet adni,r>s őrjöngött bennem a fájdalom.r>r>Az volt mindig az egyetlen vágyam,r>hogy ott legyek végre köztetek,r>addig, amíg csak el nem vonszolr>az elmúlás sötét szelleme.r>r>Az lesz talán a megnyugvásom,r>amikor látlak titeket,r>révbe érni és boldognak látni,r>hogy tudhassam azt, ha elmegyekr>r>lesz aki véd, és karjába zár majd,r>s nem fáj majd úgy, ha nem leszek,r>mert én még ott is ugyan úgy óvlak,r>féltlek, szeretlek titeket!
