Idő 
Értékelés 
Értékelés Fekszek a réten, finom, vastag fűben,
r>A szél nekem sóhajtozik a fűben.
r>Velem van… őrült magányom... a fűben.
r>
r>El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban,
r>A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban.
r>Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban.
r>
r>El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen,
r>A szél mozgatja, sóhajtozik nekem, végig a gyepen.
r>Velem van párban és közben engem vegzál itt a gyepen.
r>
r>Vecsés, 2019. december 9. – Kustra Ferenc – inspirált variációk önrímes versszakokban.
r>
És vége lett a szerelmünknek…
r>
r> (Anaforás, 10 szavas duó, bokorrímben)
r>Elsétafikáltunk kicsit az erdőben
r>Majd találtunk egy rozzant padot… fatőben.
r>
r>Elsétafikáltunk, szerelmesek voltunk a fás ligetben,
r>Ez jó érzés… életben.
r>*
r>(Anaforás 3 soros-zárttükrös)
r>Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben,
r>Halkan, némi vadállat-nesz hallatszik, majdnem vaksötétben…
r>Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Boldogság kellemes, ránk telepedett, a sötétség meg ezt őrizte,
r>Majd Te egy mondatra fölkaptad a vizet, lelked nem ellenőrizte.
r>Boldogság-elegy végveszélybe került, mi meg bele egy hajcihőbe…
r>
r>A roskatag, mohás pad sem értette a lelkiállapotod,
r>De itt derült ki a nagyon is más, sajátos gondolkodásod.
r>Lehet, hogy nem vagyunk egyformák, de kiderült,
r>Hogy nem tartozunk össze… hmm, ez most így sikerült.
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Én még ücsörögtem egy kicsikét a rozzant mohás padon,
r>Én méláztam, hogy felugrottál, elszaladtál, szinte vakon…
r>Én még ücsörögtem egy kicsikét a rozzant mohás padon.
r>
r>(Anaforás,10 szavas duó)
r>Még ücsörögtem és a sötétben nézelődtem,
r>De ezt nem értem.
r>
r>Még ücsörögtem, sőt meditáltam,
r>Felismertem, egy életszakaszomból hihetetlen gyorsan kiváltam.
r>*
r>
r>Híres, lángoló szerelmed, zsarátnok sem lett,
r>Futásodban a por és a hamu kergetett.
r>Talán, ennél szebben is szakíthattál volna…
r>Igen, ha az a volna, mindig ott nem volna…
r>
r>(Anaforás,10 szavas duó)
r>Magamban bénán ülök, a mohás padon,
r>Nézem sötétet, szinte vakon.
r>
r>Magamban érthetetlen, élet miért kegyetlen,
r>Nézem sötétben, kapcsolatunkat helyrehozni lehetetlen.
r>*
r>Bánatosan felismerem, sosem ismertem lelkedet,
r>Lehet, nem vettem figyelembe reményedet?
r>*
r>Bánatosan indulok… szó nélkül elhagytál,
r>Jó így Neked? Ugrottál, elrohantál…
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Ki ismeri nőt!
r>Jelentkezzen, meséljen.
r>Okosságokat…
r>
r>(Senrjon)
r>Aki ismeri nőket,
r>Mondjon el mindent, így okítson.
r>Kiokosodnék!
r>
r>(Senrjon)
r>Hetvenegy kipipálva.
r>Minek kéne még okosodnom?
r>Hmm… Nem rólam szólt…
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 11. – Kustra Ferenc József - A 10 szavast én fejlesztettem tovább duó –vá, a sedoka elvisége alapján! A kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből…
r>
Fránya
r>Nyár,
r>Végig imádtuk már.
r>
r>Volt meleg,
r>Borúsos felleg.
r>Lecsapott villámlás,
r>Szélrohamban ébredt kavarás.
r>*
r>
r>Fránya nyár,
r>Lassan elköszön már.
r>
r>Még meleg,
r>Sötét felleg.
r>Dühödt villámlás.
r>Szélroham
r>Leveleknek hullámvasutazás.
r>*
r>
r>Fránya
r>Nyár,
r>Mostanában változik már…
r>
r>Elkészülődik,
r>Lassan így… szedelőzködik.
r>Szelek állandósulnak,
r>Esőfelhőt erre hajtanak!
r>*
r>
r>Fránya
r>Ez a nyár.
r>Itt hagy bennünket már,
r>Télig nem vár.
r>
r>Magát
r>Elorozva,
r>Álmodozva…
r>*
r>
r>Fránya
r>Nyár
r>Készül már.
r>
r>Zimankót,
r>Hótakarót,
r>Őszi szeleket itt hagyja.
r>Téli-hideghez, nem fűlik foga.
r>*
r>
r>Fránya
r>Nyár,
r>Jövőig itt hagy már…
r>
r>Őszt, telet ránk hagyja,
r>Utazna,
r>Haladna,
r>Nem maradna…
r>
r>Vecsés, 2020. augusztus 16. – Kustra Ferenc József – íródott; a nyárról septolet csokorban.
r>
Hétköznapi pszichológia… majd sírban sírva…
r>
r>(Önrímes, négyszeres belsőrímes 3 soros zárttükrös, leoninusban írva)
r>Próbálok gondolkozni, de nem tudok sírva olvasni,
r>Éltem próbálom perforálni… nem tudok sírva olvasni…
r>Próbálok gondolkozni, de nem tudok sírva olvasni.
r>*
r>(10 szavas duó)
r>Magány, mint egy féktelenül megveszett,
r>Karmolász a hátamon… éppen eleget…
r>
r>Mellkasomon a szőrt tépi,
r>Így már tudok sírni…
r>Magányban bárki?
r>**
r>(Anaforás, kétsoros duó)
r>Szinte tűz égeti lelkem, hogy magánytalan legyek,
r>Szinte nem adatik meg… erősek magány érzések.
r>
r>[(Leoninusban, önrímesben írva)]
r>Szinte minden reggel letámad a magány,
r>Szinte már reggel érzem, egyrészem magány…
r>*
r>(Septolet duó)
r>Bennem él magány,
r>Miért? Talány?
r>Parányi talány…
r>
r>Magányon nincs dolmány,
r>Minden foszlány,
r>Vagy dágvány?
r>*
r>Bennem élő magány,
r>Tőle bőr, vakarmány,
r>Így vagy úgy, koholmány?
r>
r>Hitvány
r>Parány
r>Talány…
r>Irtvány?
r>**
r>(Anaforás, leoninusban írva)
r>Magányban hátrány, kerti munkában nincs dugvány…
r>Magányban múlt halotthalvány, szinte csak ősmaradvány.
r>Magányban a lét, a saját maga ellensége és szemét.
r>Magányban a szegénység, maga az unott keserűség.
r>Magányban a szerelem zöldtakarmány, ha jönne van elfogadvány…
r>Magányban jó lenne szerelem zálogjának, jönnél befogadványnak.
r>*
r>(„Selyemút” Huanxistra – Szótagszám = 7, 7, 7, 7, 7, 7, 7 Rímképlet = aaaaaxa (x = végtelen)
r>
r>Mocskos magány, megvesztél?
r>Végre(!) kényszerítettél?
r>Veszett magány, edzettél?
r>Veszett magány, elvettél?
r>Veszett vagy tán’(?), vetéltél?
r>Veszett! Erőszakos! Pfuj!
r>Mocskos magány: elmentél…(?)
r>*
r>(Anaforás, önrímes sedoka)
r>Úgy reggelenként:
r>Ércesen zúg a dalom,
r>Magányt már nem akarom…
r>
r>Úgy estelenként:
r>Ércesen zúg a dalom,
r>Te ittléted akarom!
r>
r>Vecsés, 2022. január 25. – Kustra Ferenc József
r>
Ez a karácsony másmilyen most,r>talán mert én is más vagyok,r>nem vonzanak a csillogó díszek,r>s az adventi gyertya az asztalon.r>r>r>Pedig a lángja most is oly szép,r>s úgy pislákol az asztalon,r>mintha valami bűvös csillagr>ragyogna be az ablakon.r>r>r>Én most valami másra vágyom.r>Nem kérek drága kincseket,r>csak meleget, mely a szívekből áradr>messzire szállva az éteren.r>r>r>Valami kristálytiszta hangot,r>mely a légtérben úgy rezeg,r>mint a legszebben szóló akkord,r>melyre mindenki felfigyel.r>r>r>Ez a karácsony más legyen most!r>Övezze annyi szeretet,r>melynek melege átjár mindent,r>messzire űzve a hideget.r>r>r>Szegénynek adjon terített asztalt,r>s ki fedél nélkül van, fedelet,r>Adjon a süketnek tiszta hangot,r>s a vakoknak végre fényeket.r>r>Hadd legyen boldog minden ember,r>aki csak él e földtekén,r>boldogabb jövőt, édes álmotr>hozz Uram! S mondd, hogy van remény!
