Idő 
Értékelés 
Értékelés Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(leoninus trió)
r>A szomszédban háború árnyéka, égboltot felhő nélkül is kiszorítja!
r>Igy a nagy ’vezetők’ nem látnak jól, kintről nézik milyen disznó-trágyás ezen akol…
r>Ágyúdörgés nem hallik Atlanti óceánig… itt így folytatják sokak haláláig...
r>A háború kimenetele lóg, mint Démoszthenész kardja, honfi ezt nem akarja...
r>Nem tudhatjuk Föld és a lét túléli-e… de azt tudjuk a kilátás éj-fekete…
r>
r>(septolet trió)
r>Árnyat
r>Szövő,
r>Szárnyat
r>Törő,
r>Ködös jövő…
r>
r>Háború vetít fekete árnyékot,
r>Elvakultság űz sötét játékot.
r>*
r>
r>Látjuk és halljuk, röpködnek hazugságok, kihaltak a békeszerető társaságok?
r>A sok halottal fogy a fiatal nemzedék, kik lesznek az állampolgárok, az emlék?
r>A gazdagok csak tovább gazdagodnak és elveszik milyük van a páriáknak…
r>Nem kell nekik semmi érték, csak az új milliók bezsebelése a végső érték!
r>Jobb a jelen gonoszt tűrni, mint egy új mellett tüntetni, ahhoz sokat kellene inni?
r>
r>Gonoszság
r>Folyik -
r>Lakosság
r>Fuldoklik,
r>Érték megkopik.
r>
r>Csak haszonban fontos a számadat…
r>Emberélet csupán húscafat.
r>*
r>
r>Van, ahol a kordé a szamarat megkerüli… Kell nekünk ilyen kordé? Kikerülni!
r>Jelen problémába aknahang… vak-asszony visszanéz… Kitalálni mit gondol, nem nehéz.
r>A vak ló is -jobb híján- csak előre megy és a falnak, mi betonkemény és nekimegy…
r>A döglött lóról végül majd le kell szállni, ne intézzük el, hogy nekünk kell elmállni!
r>Gazdag hol lakik nem várható telitalálat, mert sok pénzük van, ott nem lesz találat?
r>
r>Értékrendben
r>Zavar –
r>Közéletben
r>Hamar
r>Port kavar.
r>
r>Dúsgazdag, pénzébe markol –
r>Házára így bomba nem landol?
r>
r>Vecsés, 2023. június 22. – Pápa, 2023. június 28. -Kustra Ferenc József – íródott; leoninusban, a világ, az emberiség jelen -élő-háborús- történelmi helyzetéről. Végveszély van! A septolet trió szerző-, és poétatársam, Nagyné Vida Renáta munkája.
r>
Hol vannak már az ünnep előttir>zsúfolttá váló nappalok,r>mikor csillogó fényfüzérekr>díszítették az ablakot?r>r>Hol vannak? Olyan lett minden,r>akár egy megfagyott világ,r>néhol még villog fényfüzér,r>de fénye megkopott ma már.r>r>A kályha éppen úgy duruzsol most,r>s vörös lángokkal integet,r>mégis fázom. És egyre jobbanr>átjárja csontom a hideg.r>r>Magam vagyok. És oly messze vannakr>azok, akiket szeretek,r>csak a hangjukat hallhatom most,r>és néha a telefon recseg.r>r>Mégis: Benne van minden hangbanr>az a végtelen szeretet,r>amely az egész testemet átjárvar>új reményt fakaszt idebent.r>r>Istenem. Kérlek! Szánj meg engem.r>Segíts, hogy közelebb legyekr>Hozzájuk, hiszen nincs semmi másom,r>csak ők, kik a mindenem nekem.r>r>Hadd láthassam a csillogó fénytr>mely szemük íriszén lebeg,r>s felragyogjanak csillagokként,r>amíg még közöttük leszek.
Ki mondja azt, hogy nem gondol a múltra,r>ha a néma csöndben felsóhajt az est,r>ha gondjai gyűlnek hatalmas halomba,r>s egyre rosszabb, és egyre nehezebb?r>r>Ki mondja azt, hogy el lehet felednir>és a vállain habkönnyű pehely,r>minden kis apró csöppnyi tévedése,r>s nem húzza le a hatalmas kereszt?r>r>Próbálna bár, de nehéz továbblépni,r>s lábaira már hínárként tapadr>a súly, s mintha ingoványban járna,r>úgy roppan meg a gondjai alatt.r>r>Ki mondja azt, hogy könnyű továbblépnir>mintha nem történt volna semmi sem,r>hiszen te látod, bármerre visz léptedr>sötét árnyékba nyúl az esti csend.r>r>Hosszú az út, és nehéz a lépés,r>de te ne add fel! S mégis adj helyetr>magad mellett, most bármilyen nehéz isr>elhinned azt, hogy lehet még nekedr>r>könnyű álmod, mit nem téphet széjjelr>gonosz ármány, és egyszer úgy jön elr>álmaidban majd, mi nem vált valóra,r>hogy majd megbékélsz, s nyugalmad leled.
Ködfátyol borít leplet a földrer>könnyben áztatva földet és vetést,r>fehér takarót hiába várna,r>sehol sincs hó, csak ázik a vetés.r>r>Pedig úgy vágyna meleg takaróra!r>Sűrű könnyek közt ázik, didereg,r>esdeklő szemekkel tekint az égre,r>hozzon már havat, vagy egy kis meleget.r>r>Könnyes szemekkel néz le a felhő,r>aztán megrázza rongyos köpenyét,r>pár cseppet szór rá néma búcsúzással,r>aztán elvonul, s kitisztul az ég.r>r>Olyan szép minden. Zöldül a fű is,r>már a hóvirág is bontja szirmait,r>rügyeznek már a fák is kint a kertben,r>s madarak ülnek már az ágain.r>r>Élénk csipogás tör be a csendber>s újra éled a tavaszi világ,r>napsugár omlik a tavaszi földre,r>minden kivirul. Ébred a világ.r>r>Ne búsulj te sem. Lesz még jobb, hidd el!r>Nem lehet ilyen gonosz a világ!r>Gondolj arra, hogy szebb lesz a holnap,r>s rád is vár még egy szebb, egy jobb világ.
Vándorok vagyunk itt a földön,r>kölcsön kaptuk az életetr>Istentől, és Ő dönt majd arról,r>ki, meddig marad idelent.r>r>Mint mosott kavics a patakparton,r>melyet a víz már kivetett,r>éppen úgy vagyunk számkivetve,r>s várjuk azt, aki észrevesz.r>r>Várunk arra a tiszta hangra,r>mint patak, ha csobban friss vize,r>s hullámot vetve messze visz majdr>oda, ahol még jobb lehet.r>r>Vándorok vagyunk. S tudjuk azt, hogyr>egyszer mindennek vége lesz,r>mégis vágyjuk, hogy még sokáigr>boldogok lehessünk idelent.r>r>Vágyjuk azt a kis melegséget,r>amely belsőnkben árad el,r>éppen úgy, ahogy a vér azr>erünkben lassan csergedez.r>r>Ragaszkodunk az utolsó percigr>létünkhöz, mindegy, hogy milyen,r>mégis küzdünk, hisz szeretni vágyunkr>mindaddig, míg a vég jön el.
