Idő 
Értékelés 
Értékelés Szikrázó holdfény
r>Elvarázsolta tájat.
r>Mesésen ezüst.
r>*
r>Szikrázó holdfény
r>Félelmes árnyakat fest.
r>Árnyak, ezüstben.
r>*
r>Szikrázó holdfény
r>Uniformisban él táj.
r>Ezüst öltözet.
r>
r>Vecsés, 2016. október 2. – Kustra Ferenc József - íródott: fél haiku láncban, eredeti Basó féle haiku csokorban…
r>
Ezüst holdfényben
r>A magány is megszépül.
r>Éji fényesség!
r>*
r>A színezüst fényt,
r>Éjjel a Hold teríti.
r>Árny, fémes színű!
r>*
r>Bíbor éjvarázs,
r>Meghozza a Hold fényét.
r>Ezüstborítás.
r>*
r>Hegytetőn bíbor
r>Szórja különleges fényt.
r>Jő Hold… leváltja.
r>*
r>Hegyek ormai
r>Közt, járhatatlan völgyek.
r>Holdfény, mindenhol.
r>*
r>Árny, mint egy alak
r>Fekszik fa árnyékában.
r>Hold meg, keresi.
r>*
r>Lópokrócon ül,
r>Kiterített holdsugár.
r>Esték melegek.
r>*
r>Csillagok Holddal
r>Párzanak, ezüst fénnyel.
r>Ezüst és sötét.
r>*
r>Mámorvonat éj…
r>Kéjes álomszivárvány…
r>Ablakon, Hold néz!
r>*
r>Égbolt, csak ragyog!
r>Telihold ezüstben él.
r>Tó vízén, csillám.
r>*
r>Behajnalodik,
r>Sötét a Holddal elmegy.
r>Pirkadat zenél.
r>*
r>Hajnal feldereng,
r>Fénye elönti tájat.
r>Hold is hazamegy.
r>
r>Vecsés, 2016. augusztus 10. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban
r>
Félelmetes hegyek és bérceik között,
r>Lankával szemben, juj, de nagy erdők között,
r>Csühögve halad a kicsiny, hegyi vasút.
r>Hegytetőre gyalog vagy vonat! Nincs más út.
r>
r>Az utasok talán el is vannak hűlve, e sok szépségtől,
r>A sin szál illesztésénél mindig kattogó –sok- keréktől,
r>Mik megnyugtatóan hatnak az utasok garmadájára,
r>Mert tudják, hogyha lassan is, de fölérnek a bércre máma.
r>
r>Itt az ülések már régiek, szépen simára kopottak,
r>De minek kellene első osztály? Oly szépek a látottak.
r>Látni hegyi kecskéket és ők megállva nézik vonatot,
r>Közelbe persze nem jönnek, de tán’ élvezik pillanatot!
r>Masiniszta nagy viccesen nagyon rájuk füttyent, hosszabban,
r>A kecskék, meg uzsgyi! Egy kicsi meg is botlott a futásban.
r>
r>(3 soros zárttükrös)
r>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe,
r>Tehát értő ember volt, ki a mozdony fűtője…
r>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe.
r>
r>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra,
r>Ahol a sok utast elöntötte az öröm mámora…
r>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra.
r>*
r>(Senrjon)
r>Alapélmény már rendben,
r>Utasok, gyorsan szétszéledtek.
r>Vajh’, ki miért jött?
r>*
r>Masiniszta jó hosszantit füttyentett, majd még kikiabált a mozdonyból,
r>Hogy senki ne feledje, mert lemarad, az ötkor visszamenő vonatról.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Pihentünk, közbe nagyokat nézelődtünk,
r>Gyerekekkel levél-fajtákat gyűjtöttünk,
r>Iskolába kell, főleg ezért is jöttünk!
r>*
r>Igyekvést foglaltunk helyet a kocsiban, de most a másik oldalon,
r>Hogy a gyerekeknek mindent megmutathassunk, ama túlsó oldalon.
r>Este lefekvés előtt is még csak napi eseményekről beszéltünk,
r>És azt mondtuk, hogy de jó lesz, mert reggel az újabb álmokkal ébredünk!
r>
r>Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában.
r>
Természetnek a lágy öle,
r>Van oly’ jó, mint a tej föle.
r>Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő
r>Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő.
r>
r>Ha viszünk magunkkal aprósüteményt,
r>Akkor megoldottuk a csemegézést.
r>A lovak lábára béklyót teszünk,
r>És mondjuk nekik, ma füvet eszünk.
r>
r>Folyócskában van gázló, ott fogunk fürdeni,
r>Ott a víz sekély, tíz lépést is lehet tenni.
r>
r>Használjuk ki a lehetőségeket,
r>Élvezzük ki kedvünkre... természetet.
r>
r>Vecsés, 2015. július 26. - Kustra Ferenc József
r>
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- háborús világhelyzet…
r>
r>(senrjon)
r>Szétfeslőben a világ!
r>Nyíltan bűn emberi jóság...
r>Urunk nem szeret?
r>
r>(leoninus duó)
r>Az ember az embernek a farkasa, ez nem filozófia… több mint anomália.
r>Kik és miért nem tudnak magukon uralkodni… csak egy számít: gazdagodni?
r>Valós lett immár az atombomba csapás veszélye… Elpusztul a FÖLD? Mivégre?
r>
r>Tudom, tudjuk, manapság már minden a pénzről szól… harangot mért nem kongatol?
r>Egy kezemen számolom az gondolkozni tudókat… akikben van, hogy védik milliókat!
r>Van biz’ közintézmény, világméretű hatású… nagy korrupciós ház, már csak múlt-lángú!
r>
r>(senrjon)
r>Szétfeslőben a világ!
r>Nyíltan bűn emberi jóság...
r>Urunk nem szeret?
r>
r>
r>Dúl a heves háború, ki sem látszunk belőle,
r>Szomszédban van, hogy meneküljünk előle?
r>Pénzesek, minket is nyakig belekevernének,
r>Ha hagynánk magunkat, de ebből nem esznek.
r>Naponta hullahegyek alakulnak, híradókban látni,
r>Ott láthatjuk mindannyian, tudják nem kell propagálni.
r>Özvegyek hada már önmagában is kitenne egy sereget,
r>Mindenütt vannak árvák, sok is… látunk még „eleget”.
r>
r>Totál lelketlen az emberek világa és nem tud együttműködni,
r>Totál lelketlen az emberek világa és látszik, nem tud szeretni…
r>
r>Csak egy kicsit legalább szeressük egymást gyerekek,
r>Csak egy kicsit legalább működjünk együtt gyerekek…
r>
r>(HIAQ)
r>Atombomba, hej-hej!
r>Veled nem akarunk bulit…
r>Kellünk… megmaradni!
r>
r>(senrjon)
r>Szétfeslőben a világ!
r>Nyíltan bűn emberi jóság...
r>Urunk nem szeret?
r>
r>Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden híradóban a videókat is…
r>
