Idő 
Értékelés 
Értékelés A fatörzsek sötét oszlopokr>a fehér téli tájbanr>és a szűzies hó csillog r>mint gyémántpor a napfényben.r>r>A katona csüggedve fekszik,r>hátával egy fatörzshöz dőlve,r>összetört térde képtelenné tetter>és döbbenten néz le a dombról.r>r>Alig száz méterrel lejjebbr>tombol a csata: visszhangzik a puskalövésr>és egy géppuska lövöldözése csörög.r>A térd ég a sajogó fájdalomtól.r>r>Azon tűnődik, vajon ki éri el előbb,r>megbízott társai vagy az ellenség,r>amely mint sarokba szorított patkány r>harcol kopott, hamuszürke egyenruhában?
Végül, csak fölismertem…
r>
r>Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút,
r>Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút,
r>Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút.
r>
r>Mert becsöngettek, rá, fölültettek,
r>A villanyomorok dübörögtek,
r>Mert becsöngettek, rá, fölültettek.
r>
r>Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást…
r>Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást?
r>Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást…
r>
r>Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő,
r>Fönt éppen csak, hogy körbe néztem, és már zuhan a lejtő…
r>Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő,
r>
r>Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva,
r>Menetközben kicsit kiszállni? Valami szabadságba?
r>Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva.
r>
r>Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok,
r>Az üvöltő tömeg szemeláttára kanyargok.
r>Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok.
r>
r>Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok,
r>Kiszállni nem lehet, jó lenne, hogy tömegnek csókot dobok?
r>Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok.
r>
r>Hetven vagyok én, majdnem és beszíjazva,
r>Hogy áll meg? Talán kisiklik ez a verda?
r>Hetven vagyok én majdnem, és beszíjazva.
r>
r>Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben,
r>Öregen örülhetek, hogy luk van a fenekemen…
r>Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben.
r>
r>Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárt tükrösben. Olvasni először az első két sort kell egyben. Utána a 2. és 3. sort egyben. A különbség fejezi a mondanivalómat.
r>
Elmélkedés: HIAfo –ban…
r>
r>Föld csak tovább forog.
r>Világmindenség a berke.
r>Ott hosszú életek!
r>*
r>Rossz, ne képzelegjél.
r>Nem minden függhet embertől.
r>Világűrünk örök.
r>*
r>Egy. Páratlan párban.
r>Egy vagy több dologgal együtt,
r>Az együttműködés.
r>*
r>A lényegre gondolj.
r>Szembejön és úgy ütközni?
r>Oly’ nagy gondatlanság!
r>*
r>A klónok világa.
r>Ő automata ember.
r>Vágd el az áramot!
r>*
r>Vegyesen jó vagy rossz.
r>Kerék helyett csak lánctalpak?
r>Volt ez már, együtt is.
r>
r>Vecsés, 2017. november 27. – Kustra Ferenc – A HIAQ 3. sora följött első sornak, így először a konklúziót kell-lehet olvasni, aztán a két soros tárgyi leírást! [Saját fejlesztésem!]
r>
(Bokorrímes)
r>Láttátok-e a fényes napsugárt,
r>Mikor este a hegy mögé leszállt?
r>Aztán később a csillagos égboltot,
r>Mely csillagfénnyel nektek világított…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Láttátok-e a zajló tengerárt,
r>Miközben a szél vad hullámon járt…
r>Láttátok-e a zajló tengerárt?
r>
r>Láttátok-e az újuló tavaszt,
r>Ami mesés, zöld rügyeket fakaszt?
r>Láttatok-e ligetben ibolyát,
r>Ami földből már kiveté magát?
r>
r>Láttatok-e olyan, vastag-havas telet,
r>Mi fehéren teríti mezőre lepelt…
r>Láttatok-e olyan, vastag-havas telet?
r>*
r>
r>(Félrímben)
r>Láttatok-e szép nyári vihart,
r>Meg sokágú fényes villámot?
r>Meg csalárdtalan életútságot…
r>Láttatok-e tartós boldogságot?
r>
r>Vecsés, 2023. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Lithvay Viktória: (1846 – 1900) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító]
r>
Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten,
r>Túl a sötét és morajló, gallya törött erdőségen…
r>Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten.
r>
r>Ezer éven át vert a sorsunk, de élni kellett,
r>Ezer éven át a vert sorsunkban élni kellett…
r>Ezer éven át vert a sorsunk, de élni kellett.
r>
r>De a nagyok azt hiszik, hogy mi csak kicsik vagyunk,
r>De a nagyok mért félnek, ha meghallják a dörgő hangunk…
r>De a nagyok azt hiszik, hogy mi csak kicsik vagyunk?
r>
r>Isteni kegyelem a magyarnak… magyarnak lenni.
r>Adni és idegent befogadni… magunkat föl nem adni…
r>Isteni kegyelem a magyarnak… magyarnak lenni.
r>
r>Ezer éve itt vagyunk, az óta ez a mi földünk, vész és baj között,
r>Szeretetünk az óta nem szűnik, most is csak nő menekültek között…
r>Ezer éve itt vagyunk, az óta ez a mi földünk, vész és baj között.
r>
r>Volt itt úr a mongol, a török, a labanc, az orosz, de mi szeretettel túléltük,
r>Volt szabadságharcunk, kurucos, negyvennyolcas, ötvenhatos… túléltük!
r>Volt itt úr a mongol, a török, a labanc, az orosz, de mi szeretettel túléltük.
r>
r>Kárpátok közt szinte dúl a magyarok szeretete,
r>Kárpátok hegyei az itt élőknek örök védelme…
r>Kárpátok közt szinte dúl a magyarok szeretete.
r>
r>A mai történések is igazolják a magyar tud szeretni, sőt hazát is szeretni,
r>A mai történések is igazolják, hazaszeretetünk nem múlik! Jó hazát szeretni!
r>A mai történések is igazolják a magyar tud szeretni, sőt hazát is szeretni.
r>
r>Vecsés, 2022. március 14. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolati- sága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
