Idő 
Értékelés 
Értékelés A forró nyárban…
r>
r>Most voltam az udvaron, néztem felhőket csodálkozón.
r>Fess látvány a fönti tájon, én majd’ elájultam… csodálkozón.
r>Ritkák, de sok a nagyobb felhő és mint fehér tortahab felhő…
r>Ritkák és gyorsan repülnek, itt lent is fúj, levelek repülnek.
r>Nyugati szelet jósoltak délutánra, felhők fütyültek jóslásra!
r>Nagy volt az ő hajtóerejük, gyorsak is voltak, feltűnt, hogy rohantak.
r>
r>Láttam, hogy a lejjebb lévők és a fölsőbbek más irányba menők.
r>Az alsók délnyugatra, a fölsők délkeletre, lehet, hogy önzők…
r>No, de én még ilyet soha nem láttam, csak néztem és vártam...
r>De körbe mindenhol így volt, mindenhol… szél, ujjal kirukkolt…
r>
r>Közben sütött a nap is, én meg álltam és jólesőn napoztattam hátam!
r>De aztán berohantam TV -hez, hogy beérkezek a Forma 1 versenykezdéshez!
r>
r>Vecsés, 2022. július 10. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninusban, mint önéletrajzi mű.
r>
Pihenj csak. Itt leszek melletted,r>s csöndesen őrzöm álmodat,r>lágy takaróval betakarlak,r>megsimítva az arcodat.r>Ne félj. Ha rosszat álmodnálr>elég egy sóhajtás nekem,r>s messzire űzöm a rosszat,r>amelytől riadt leszel.r>Pihenj csak. Fáradt vagy. Látom.r>Elárulja a két szemed.r>Olyankor bágyadtan nézel,r>szemed is elárul nekem.r>Ne félj. Én itt leszek mindig,r>s ha kell, virrasztok veled,r>hűvös estéken, téli éjenr>majd meleg takaród leszek.r>Átölellek és magamhoz húzlak,r>hogy érezzem milyen melegr>tested, amikor átölelver>békésen itt alszol velem.r>Tudod, nekem csak az a fontos,r>hogy mindig melletted legyek,r>s megőrizzelek minden bajtól,r>hiszen annyira féltelek.
Úgy múlik el felettünk az élet,r>mint a gyorsan száguldó idő,r>oly sebesen suhannak a percek,r>visszanézni soha sincs idő.r>r>r>Keresnénk az elmúlt órát, percet,r>átlépve, az idő kapuján,r>Ám hiába. Nem találunk semmit,r>por lepte be lépteink nyomát.r>r>r>Elmúltak a nagyreményű álmok,r>dús hajamra szürke köd szitál,r>bár takarnám, egyre jobban látszik,r>s köröttem már zúzmarás a táj.r>r>r>Ott csillognak kristályos fehérenr>a tar ágak. Hófehér világr>tárul elém vakító fehérben,r>oly hideg van. Mégis oly csodás.r>r>r>Milyen furcsa: régen is fehér volt,r>épp úgy öltött gyöngyházszín ruhát,r>mégsem láttam olyan szép fehérnekr>csak most, mikor vén fejemre szállr>r>r>a dér. És most mindent másképp látok,r>pezsgő vérem csendesebbre vált,r>mégis vágyom még sokáig látnir>akkor is, ha dús hajamra száll.
Lángokban égtünk akkor éjjel,r>nem is értem, már, hogy lehetr>olyan hirtelen lángra kapni,r>ahogyan akkor ott, veled.r>r>r>Ma is érzem a forróságát,r>amely átjárja mindenem,r>hisz az a tűz, mi benned égett,r>felgyújtotta a szívemet.r>r>r>Nem hittem el, hogy tudok szeretnir>olyan tűzzel, mely oly heves,r>mint a pillanat töredéke,r>mely átsuhan rajtad hirtelen.r>r>r>Nem is értettem akkor éjjelr>magam sem azt, hogy mért teszem,r>nem akartam már úgy szeretnir>senkit, hisz lelkem oly sebes.r>r>r>Lángokban égtünk, s akkor úgy tűnt,r>sosem alszik ki teljesen,r>hisz az a szikra oly erős volt,r>s egy röpke perc alatt lángra kelt.r>r>r>Mégis kihunyt, de mégse bánom,r>hisz melege most is úgy ölel,r>hogy felmelegít, és elvarázsolr>újjá élesztve mindenem.r>r>r>Most itt vagyok. Izzó parázskéntr>várva, hogy újra lángra kelts,r>tudom, hogy lángod perzsel, éget,r>de mégis: te vagy a mindenem!
Ha dohányoznék, kanyar füstöt fújnék erre... csúnya világra…
r>Lenne még szögletes füstkarika... cigi csonkot dobnék mára.
r>De, hiába akarom, nem megy ebből semmi sem,
r>Én biz' nem dohányzom, ez nekem nem lételemem!
r>
r>Egyenes uborka.
r>Disznóknak gumijátékok.
r>Áll az ész, csak nézek!
r>*
r>Én ezt találtam fel!
r>Füstből, szögletes karika.
r>Ma ezt várják tőlem.
r>*
r>Mai világ ilyen.
r>Gumikerekű paripa.
r>Van, mi határtalan…
r>*
r>Minek ezen a világon a cudar, káros szenvedély?
r>Gyötör magában ez az élet és csúszik, mint meredély.
r>Emberek, ismerősök, rokonok, mind... látom, hogy szenved!
r>Megfigyeltem a jóember kezét, mindenki elenged…
r>*
r>Elgennyesedett seb
r>Beláthatatlan kárt okoz.
r>Orvosnak kezelni.
r>Nem megmászható meredély,
r>Az önpusztító szenvedély.
r>*
r>Úgyis meredek lét,
r>Minek még nehezíteni?
r>Alkalmazkodni kell.
r>*
r>Sokféle indíték
r>A cselekedet rugója.
r>Új és erős rugó…?!
r>Kinek fontosak gyerekek?
r>Emberek nagyon szenvednek.
r>
r>Vecsés, 2015. február 24. – Kustra Ferenc József
r>HIAQ és TANQ csokorban, az új szépirodalmi irányzat jegyében. [Én alkottam meg… (szótagszám, 6-8-6.) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelvhez, mint a haiku! Eszmeisége ezzel együtt a haikuéval azonos]
r>
