Idő 
Értékelés 
Értékelés Nyári viharban…
r>
r>Ég, már messziig
r>Elsötétült, vihar lesz.
r>Felhőzet vastag.
r>*
r>Nap, elmenekült,
r>Sötétség ül a tájon.
r>Árnyak baljósak.
r>*
r>Minden nesztelen,
r>Kutya bebujt házába.
r>Égető villám!
r>*
r>Rettenetes csatt!
r>Kutya fél, felnyüszített!
r>Vihar lecsapott!
r>*
r>Kezdődő eső,
r>Átcsapott özönvízbe.
r>Mennydörgés ijeszt...
r>*
r>Tyúkok, kárálnak
r>Az ólban, most nem tojnak.
r>Villám versenyek…
r>*
r>Eső illata,
r>Betölti a légteret.
r>Felhőkönny zuhog.
r>*
r>Kis-patak duzzad,
r>Kerti növények vígak!
r>Mező ismét él.
r>*
r>Égi háború
r>Oly’ kemény, rettegtető.
r>Csatorna dugult!
r>*
r>Taroló vihar,
r>Ágat tördel, tetőt tép!
r>Itt nincs ellenfél…
r>*
r>Tombolás vége!
r>Ahogy jött, úgy el is ment.
r>Tiszta, kék égbolt…
r>*
r>Tájon friss illat…
r>Aszály volt, kutya ugrál.
r>Szivárvány ívek!
r>
r>Vecsés, 2015. március 7. – Kustra Ferenc József - A viharról, eredeti Bashó stílusú írt haikuban.
r>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
r>
Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban…
r>Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban.
r>Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut,
r>Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut…
r>
r>Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet,
r>Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet…
r>Ősembernek valaha a tűz, életet, védelmet jelentett.
r>
r>Érzem, hogy a napfény öregedő, barázdált arcomon szökdécsel...
r>Már minek, amikor az éveim száma a fülembe énekel…
r>
r>*
r>
r>Időm, elmúlt már,
r>Vissza semmi nem hozza.
r>Virradat már nincs.
r>
r>*
r>
r>Kikelet oly’ szép,
r>Dúsacskán napsugaras.
r>Öreg csak nézi.
r>
r>*
r>
r>Tavasz is az ősz
r>Felé megy, lesz lombhullás.
r>Jó időt zár… tél.
r>
r>*
r>
r>Vidám madárdal
r>Öregnek? Új életnek?
r>Vég ajándéka…
r>
r>Vecsés, 2015. június 3. – Kustra Ferenc József – versben és senrjúban. Csak úgy, egyszerűen leszögeztem a tényeket…
r>
Reggel van, pihent vagyok, lehet, hogy el is megyek a napba…
r>Reggeli, öltözködök, más nincs, indulok… bízok a papba.
r>
r>Felnézek, fehér-fodros, vagy szürke felhőt nem látok,
r>Azt meg nem vállalmom, míg jönnek, csak fél lábon álok.
r>
r>Csodaszép az elterülő égbolt, végtelen kékségébe,
r>Földre vetül ez a szépség… út a végtelen mindenségbe.
r>
r>Lengén, nyárin öltözve megyek, hogy beszívjam a napsugarakat,
r>Korán indultam, hűvösben rövidnadrág, nem védi lábszárakat…
r>
r>Én csak vakon megyek, szembe vele… belemegyek bele, fénybe,
r>Átélem, mit őseink, több ezer éve, Aton szellemébe.
r>
r>Ez most egy nagy felüdülés, csak megyek előre a fénybe…
r>Átölel, körül ölel… Hagyom, felrepít a mindenségbe.
r>Aton szelleme él és uralkodik rajtam,
r>Vezet, utat mutat, fénybe vezeti utam.
r>
r>Egyedül megyek a mindenségbe, fény vezet az utamon,
r>Benne megyek, vele haladok, nem gondolkozok múltamon.
r>A fény, látom, nagyon erőlködik is, nap már erőteljesen tűz,
r>Sugarai belém hatolnak, magáévá tesz, minket összefűz.
r>
r>Már majdnem felemelkedtem, de még éreztem, hogy felrepülők!
r>Később arra aléltam, hogy kérdezgetnek, míg a földön ülök.
r>Felnéztem, láttam arcokat és megjelentek felhő kezdemények…
r>Mesélték, mint bolond sétáltam, autó elütött… fejlemények...
r>
r>Vecsés, 2015. június 25. – Kustra Ferenc József
r>
Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Bátran megyünk, látó szemektől tartani nem kell,
r>Kis fény is elég, megyünk együtt a csillagfénnyel.
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Erdő, szundikáló magányában tapossuk a füvet,
r>Erdő csendjét nem zavarjuk, azt biz' szépen úgysem lehet…
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Kuvik sötétben is lát, egyedül, csendben ő figyel minket,
r>Majd szem elől téveszt, mert a faárnyak ölelnek át minket.
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Mi sem beszélgetünk, csak mutogatunk, mint harci kommandósok,
r>Kis tisztáson nézzük, de nem tudjuk milyenek a sok virágok.
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>A jó levegő, tisztítja a tüdőnket,
r>A homály meg edzi a fáradt szemünket.
r>
r>Este, már jó sötétbe,
r>Túrázunk az erdőbe…
r>Nem volt olyan nagy ez erdő, már épp át is értünk rajta,
r>Nem volt olyan nagy ez erdő, sétánkkal túl vagyunk rajta.
r>
r>Vecsés, 2021. május 9. – Kustra Ferenc József – a túránk leírása… anaforásban.
r>
2021 nyarán…
r>
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, egész nap támadtak…
r>Ettől még a felhők is féltek, úgy tűnik, jól elbújtak…
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, egész nap támadtak.
r>
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, egész nap örömködtek…
r>Jól esett nekik, hogy bujkáltak… áldották is a felhőket…
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, egész nap örömködtek.
r>
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, minket biz' meg nem kérdeztek,
r>Idén nyáron, ilyen napok sokasodtak, földön így léteztek…
r>A fénycsóvák és a fénysugarak, minket biz' meg nem kérdeztek.
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 6. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
