Szakállakat mérnek,r>a burkát érvényesítik,r>szorított ököllelr>a purdát nehezítik.r>r>Merev árbóccalr>hajóznak utukba,r>nem egy új világba,r>de vissza a múltba.
Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot…
r>Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot…
r>Nyár is őszül és a saját apályát építi,
r>Apálya mocskába, szinte magát beleveti…
r>*
r>Zörgeti, árva
r>Kórót szél, magányában.
r>Nagy társtalanság.
r>Könnyező őszi ködben
r>Vágyom még kezed csöndben.
r>*
r>
r>Majd elgyönyörködők, hogy milyen piros lett hidegülő őszi ég,
r>Az élmény majd eluralja a testem, belőlem ömlik hörögség…
r>A nyugdíjast bőven sújtja szegénység, mint egy nagyúr, dübörögve hörög,
r>A nyugdíjasok többsége nincstelenül, életútján, helyben dübörög.
r>*
r>Szél, esőt csókol,
r>Vízcseppeket keverget.
r>Lég, nagyon hűvös.
r>Didergő falevelek
r>Új rejteket keresnek.
r>*
r>
r>Évszámok folyvást csak növekednek, ő meg végleg veszti a hitét,
r>El is veszti közben a régen megkapott, már elavult reményét!
r>Azt tanácsolják, nyugdíjas vidáman nevessen, lesz ez még jobb is,
r>Próbáljon meg ráérni is, mert az a jövő útja, bizony… csakis.
r>*
r>Zúgó, kócos szél
r>Fésületlen lombok közt.
r>Erdei játék.
r>Kandalló izzó tüze
r>Hív... szerelmünket fűtve.
r>*
r>
r>A tanácsadók elfelejtik, hogy ősz után mindig és biztosan tél jön!
r>Nyugdíjas csak tovább őszül, aztán ha ráér, unokázik ökörködőn...
r>Tehát nyugdíjasnak ennyi… nincs már miért, nem viselkedik örömködön!
r>*
r>Sötét… erdei
r>Fákat karol, fény nincsen.
r>Nyekergő szelek.
r>Tavaszi virágzások...
r>Gondolatok, új álmok.
r>
r>Vecsés, 2015. január 11. – Budapest, 2020. augusztus 7. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam. Alájuk a tanka verset, szerző-, és poétatársam Horváth Edit Fresh.
r>
Nyugalmas a Balaton partja, alszik a nádas is,
r>Gólyák állnak fél lábon, miért nem- zörren a haraszt?
r>Melegben a csendes pihenő antiszociális?
r>Gólyák meg éheznek, nincs nekik picikényi malaszt!
r>*
r>Kínai versforma; Tizenhat szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa
r>Tó.
r>Cirógató, csábító.
r>Cakóknak
r>Hallal kábító.
r>**
r>
r>A csomómentes káka nagyra nőtt, melegben nagyot szundít,
r>A békák meg a tövében féltve őrzik a sok kis ebit.
r>Az egyik gólya csak annyit tett, hogy letette a lábát,
r>Valamire fölfigyelt és ez már elverte az álmát.
r>*
r>Kínai versforma; „bambuszliget”: 4x7 szótag „Zhuzchici” = Rímképlet aaxa
r>Nádasban jó maradni,
r>Békés dalra fakadni.
r>Fészkelőkből, békákból,
r>Kell hozzá egy csapatnyi.
r>**
r>
r>Egyedül erre hemzsegett egy motorcsónakos vadállat,
r>Fordulva, akkor hullámot csapott, beijedt a sok állat!
r>Ha ez lett volna a déli tünemény-fény, kérünk még párat.
r>*
r>Kínai versforma; Tizenhat szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa
r>
r>Nyár!
r>Tudom, hogy csak reám vár.
r>Szépsége
r>Bús szívembe zár.
r>**
r>
r>A kisebb halak beijedtek és menekülnének, de látja a gólya!
r>A békák meg ugrottak is, a hosszú-lábú, hosszú-csőrű meg ezt látta.
r>Össze is kapkodott pár falatot, így le is tudta az ebédet legott,
r>Ügy tűnik neki, hogy ma a türelme sikeres volt, jól beprogramozott!
r>*
r>Kínai versforma; „bambuszliget”: 4x7 szótag „Zhuzchici” = Rímképlet aaxa
r>Elcsendesült a nádas,
r>Nem kerreg a kis szájas,
r>Jól lakott már a gólya,
r>S hál a béka, a hájas.
r>
r>Siófok, 2017. május 5. – Érd, 2020. augusztus 10. - Kustra Ferenc – a verset én írtam. Kiegészítette kínai stílusban: szerző-, és poétatársam Gani Zsuzsanna!
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>(senrjú)
r>Kérlek, adj nekem
r>A tudásodból csöppet.
r>Én jól elteszem.
r>*
r>
r>(6 soros szakversszak)
r>Hatvan éves kor alatt, még egyszerűen nem is lehet bölcs az ember,
r>Ezért célszerű figyelni és lehetőleg megfogadni öregek tanácsát.
r>Persze a korral együtt -ki milyen, olyan- sem lesz mindenki bölcs ember,
r>Meg
r>A tanácsok elutasításával sem kell megsérteni a tanácsadóját.
r>
r>Aki meg fiatalon csak az észt ossza, más szemében nem bölcs ember.
r>*
r>
r> (septolet)
r>Sors egyenetlen,
r>Nehéz,
r>Döntés kőkemény.
r>
r>Mindenkinek egy útja van
r>Göröngyös,
r>Rögös,
r>Éljük le tartalmasan.
r>
r>Vecsés, 2020. június 10. – Budapest, 2020.07.16. - Kustra Ferenc József – íródott; 6 sorosban – a senrjú –t és a septolet –et szerző-, és poéta társam írta: Gani Zsuzsa és a címe; „Döntés”
r>
Köröttem zúgva és pörögve, nyüzsög, tolakszik mindenki.
r>Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki…
r>
r>(Haiku)
r>Zsibong a tömeg,
r>Kavarog a hangulat,
r>Az est átölel.
r>
r>(Apeva)
r>Nap
r>Álmos,
r>Menni kész,
r> A csend dúdol
r>Egy bódító dalt.
r>**
r>
r>(Bokorrímes)
r>Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél,
r>Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél…
r>Nap kicsomagolja fényt, hosszú útján, lassan útra kél.
r>
r>Fél a nyírfaág,
r>Ringatja suttogó szél,
r>Szuszognak a fák.
r>
r>Hold
r>Ébredt,
r>Felfénylett
r>Ezüstösen,
r>Némán, boldogan.
r>**
r>
r>Az órával, az idő is megállt, figyelek, de kutya sem ugat,
r>Beszóltam a süket, álló csendnek, ablakon kivitte a huzat.
r>Úgy tűnik, hogy ma majd jól megfeketedett este jő
r>Az ezt nem szeretőkben a vakrémület folyvást nő!
r>Lehet rajtatok betegség, vagy megfogant átok,
r>Ma este békét, csendet, nincs, ami hozzon rátok.
r>
r>A perc csordogál,
r>Életek jönnek, mennek,
r>Sosincs változás.
r>
r>Aztán
r>Megállt,
r>Megtorpant
r>Tátott szájjal,
r>Bódultan nézett.
r>**
r>
r>Még nem volt sötét, de heves szellők kócolták a hajam,
r>Közben arcomat az alkony vörös vérébe mártottam.
r>Az éjszaka tán’ a józanság hitvilága?
r>Ilyen... Szembefordult fény és árnyék világa?
r>
r>Ásít az este,
r>Rám borul a szürke éj,
r>Sejtelmes beste.
r>
r>Egy
r>Szótlan
r>Sziluett
r>Még felsejlik
r>Széttárt karokkal.
r>**
r>
r>(Bokorrímes)
r>Most már az alkony mélyült sötétje, egyre jobban a tér-betöltésre vágyakozik,
r>Hogy ő legyen látótérben az urak ura, már mély sötétülésbe kívánkozik.
r>Végtelen feletti kívánalma, hogy teljesüljön... fokozatosan nyújtózkodik.
r>
r>Vecsés, 2014. július 3. – Érd., 2020. július 14. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzájuk a haiku -t és az apevát, szerző-, és poéta társam Gani Zsuzsanna.
r>