Idő 
Értékelés 
Értékelés Hideg tél volt, és dideregver>ásítoztak a hajnalok,r>dér lepte szárnyuk meglebbentver>bámultak be az ablakon.r>Hűvös fényüket rám vetítver>végigszántottak arcomon,r>mégsem fáztam. Hisz velem voltál,r>s tested melege áthatott.r>Hozzád bújtam. Te észre sem vetted,r>mégis: annyira meghatott,r>ahogy álmodban ott feküdtélr>boldog mosollyal ajkadon.r>Azt hittük akkor, úgy ébredünk felr>együtt majd minden hajnalon,r>egymás karjában, önfeledten,r>s ránk talál majd a nyugalom.r>Most messze vagy. Nehéz a sorsunk. r>Hideg ágyamban megfagyok.r>Olyan jó lenne hozzád bújni,r>s érezni, ahogy átkarolsz.r>Tudom, hogy vársz, és épp úgy szenvedsz,r>mint én, s egy derűs nappalon,r>mardosó vágyad visszaűz majd.r>Nem bírod soká. Jól tudom.
Nem szerettem így senkit a földön,r>s félek. Félek, hogy elveszel,r>mint az árnyék a vaksötétben,r>mit az éjszaka eltemet.r>r>Magamban látom most is arcod,r>olyan furcsa most énnekem,r>mintha valami láz gyötörne,r>és most annyira féltelek.r>r>Nem mondod el. Én mégis megérzemr>rögtön, ha valami bánt,r>olyankor halványul a fény isr>szemedben, s nem nézel rám.r>r>Gonosz a sors, és ezernyi gondotr>rakott a vállunkra már,r>szúrós tövisét egyre nyomvar>bőrünkbe, s annyira fáj.r>r>Mégis átvenném vállaidról!r>Az enyém megszokta már,r>de nem tudom. S annyira kínoz,r>szinte a húsomba váj.r>r>Imádkozom. Kérem az Istent.r>Ne rakjon több súlyt reánk!r>Oly sok a gonosz! Mért nem rakjar>azokra, kiknek kijár?
Néha oly nehéz erősnek lenni,r>roskatag lábunk megremeg,r>ahogy a szél fúj a zizzenő fák közt,r>megrezegtetve a levelet.r>r>Néha annyira nehéz a súlyunk,r>mégis küzdünk, mert érdemes.r>Hiszen nekünk kell új erőt adnir>azoknak, kik oly kedvesek.r>r>Mellettük lenni, mikor a hajnalr>kibontja első sugarát,r>s csillapítani fájdalmát annak,r>ki már attól fél, nincs tovább.r>r>Biztatni kell, hatalmas hévvel,r>saját erőnkből adva átr>mindaddig, amíg érezzük azt, hogyr>újult erővel küzd tovább.r>r>Meg kell ragadni minden percet,r>s míg van a lelkünkben lázadás,r>le fogjuk győzni bármi áron,r>a feltornyosuló akadályt.r>r>Úgy ébredjünk fel minden reggel,r>hogy higgyük: azért is van tovább!r>S minden apró kis kézfogásbanr>érezzük azt, hogy mily csodás.
Ne kérd azt, hogy szeresselek újra!r>Szívemben nincs többé helyed,r>elmúlt a nyár, puszta, hideg tél lett,r>szél süvít a néma táj felett.r>r>Épp úgy tombol, ahogyan most bennemr>a hirtelen feltört indulat,r>Csillapítanám, de mindhiába,r>az utolsó húr is elszakadt.r>r>Ne kérd azt, hogy szeresselek újrar>temiattad dúl most idebentr>vad vihar, mely dühödt haragjábanr>ajkaimra fagycsókot lehel.r>r>Hidegével testemet átjárvar>hűvös, fagyos nyugalmat teremt,r>megkönnyülök. Nem érdekel semmi.r>Nem vagy már más, csak egy idegen.
Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban…
r>
r>Éjjeli szellő
r>Az arcot simogatja.
r>Felüdülés nincs.
r>*
r>Ragyogó éj-fény
r>Megnyugvást nem ad. Hőség.
r>Ventilátor szél…
r>*
r>Ventillátorból
r>Meleg levegő táncol…
r>Nincs hűs fuvallat.
r>*
r>Fák a holdfényben.
r>Fátylas holdsugárt terít.
r>Meleg esővíz.
r>*
r>Langyos széllel kel,
r>Sárgás-vörös pirkadat.
r>Új napra virrad…
r>*
r>Hőség tombol,
r>Tünemény napsugarak.
r>Hőgutaveszély.
r>*
r>Égő levegő,
r>Mintha tűzről fakadna.
r>Déli napmeleg.
r>*
r>Vibrálón látszik,
r>Remeg, csalfa délibáb.
r>Hőségben látni.
r>*
r>Nagy, korhadt kútgém
r>Nyikorog a szélviharban.
r>Hőség enyhítés.
r>*
r>Kellemes hűvös
r>Este sincs! Meleg szellő.
r>Szagos izzadtság.
r>*
r>Esti horizont,
r>Vörös ég alját mutat.
r>Este is hőség.
r>*
r>Este, sötétbe
r>Borulva tovább izzad.
r>Mise harangszó.
r>
r>Vecsés, 2015. július 3. - Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
r>
