Idő 
Értékelés 
Értékelés Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban,
r>És ez közeledő-vak ártalom, háború nincsen vágyomban.
r>Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban.
r>
r>A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
r>Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
r>A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja.
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Figyelem, hogy szívem néha csak úgy beleremeg, a gonosz meg kéjelegve hempereg…
r>Képzeletemben hallom néha azt, hogy vasaltsarkú csizmája zakatol, naná, csakis…
r>Már állandósult a rossz alvásom, így paplanom alatt az ideggel a táncot járom…
r>Bizony egy nagy hatótávú vasdarab elérhet, ami leölné összes reménységet…
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Rettegek,
r>Nem mellém lőnek…
r>Már halál?
r>*
r>Nem vágyok
r>Háborús tűzre.
r>Szalonna?
r>*
r>Kint fronton,
r>Élet vagy halál.
r>Nyomorék?
r>*
r>Szeretet
r>Otthoniaktól.
r>Csak ha még élnek…
r>*
r>Nincs nő sem…
r>Ki hozna kávét.
r>Bunker-lét.
r>*
r>Remeg már
r>Ez is, az is… sőt…
r>Nincs érzés…
r>*
r>(septolet)
r>Lőnek rám, én vissza.
r>Háború egy kergemarha.
r>Ki balga?
r>*
r>Gyilkos tűz,
r>Sortűz,
r>Kereszttűz,
r>Össztűz!
r>*
r>
r>(LIMERIK)
r>Én csak szeretnék boldog lenni,
r>Otthon a kedvesemmel lenni.
r>Szerethetnénk egymást,
r>Támogatnánk egymást…
r>Gyűlölöm a háborús veszélyt…
r>
r>Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.]
r>
Ki mondja azt, hogy nem gondol arra,r>ködös, borongós alkonyon,r>hogy minden apró kis tévedéser>kőkemény sziklaként tolongr>előtte, és már nem tudna lépni,r>s keserű könnyek közt topog,r>százszor átkozva minden érzést,r>amely oly nyomot hagyottr>lelkében, amely visszatér újra,r>akár egy pajkos kis kobold,r>újra és újra megtépázvar>mielőtt tovább oson.r>Ki mondja azt, hogy nem űzi egyre,r>ami a fülébe zsong,r>mint egy szerelmes, búgó dallam,r>és sűrű könnyeket ont.r>Melytől megkönnyül, s másképpen látjar>a könnyekbe bújó tegnapot,r>s attól kap ismét új erőre.r>amit már megálmodott.
Hajnali fény, mely arcomra nézver>bekukucskál az ablakon,r>csukott szemhéjam körül játszva,r>mintha mondaná: itt vagyok.r>Ébresztene, de nem birok kelni,r>s fáradt testemmel harcolok,r>mintha kínok közt kifeszítver>érezném minden végtagom.r>Mégis muszáj. Hisz ezer a dolgom,r>s magamban sorsom átkozom,r>mért nem tesz végre igazságot?r>Mért üldöz engem oly nagyon?r>Keserű könnyek szántják az arcom,r>s míg meleg ruhámat fölkapom,r>úgy érzem, mintha ott feküdnékr>kiterítve egy kínpadon.r>Milyen jó volna néha- néhar>elfeküdni az udvaron,r>ringatózva egy hintaágyon,r>míg rám nem talál a nyugalom.r>Érezni, hogy a tavaszi szellőr>végigsimít az ajkamon,r>s minden gondomat elfeledver>hinni: az élet szép nagyon.
Embernek maradni e bűnös világbanr>néha már annyira nehéz,r>mint megragasztani egy cserép dísztárgyat,r>amely már porlik szerteszét.r>Mintha süket füleknek szólnál!r>Bármilyen hangos a beszéd,r>nem sérti fülét. Meg sem hallja,r>bármilyen szépen beszélsz.r>Embernek lenni érző szívvel,r>amikor nincs már remény,r>s kétségbe esve vigaszra várni,r>ne tudd meg, milyen nehéz.r>Mégis: próbálj meg ember maradni!r>Ne állj be azok közé, r>kikben lassan már több az állatr>ma. Mint az emberi erény.r>Te csak menj tovább emelt fővel,r>s mutasd az utat. Ne félj!r>Mindig lesz, aki úgy követ majd, r>Akár az árnyék a fényt.
Ki tudja miért hullajt a rózsar>harmatos cseppből gyöngyöket?r>Mért van olyan szép színes virága,r>ha szúrós tövise megsebez?r>r>Mért árad olyan bűvös illat r>szirmaiból, és hogy lehetr>hirtelen olyan nagyot szúrni,r>hogy kiserkentse a véremet? r>r>Talán épp olyan, mint az ember.r>Olyan gyönge, és védtelen,r>s szúrós tövise épp azért van,r>hogy bársonyos szirmát védje meg.r>r>Oly furcsa, mint az emberi lélek.r>Mindig az szebb, mely színesebb,r>S élénk szirmában benne rejlikr>ezernyi rejtett félelem.r>r>Amelyik szép, az oly törékeny,r>hogy minden szellőtől megremeg,r>Mégis: először azt tépik le,r>s ha hervad, eldobják messzire.r>r>Akár a lélek. Amelyik szép, azr>minden rossz szótól megremeg,r>s amelyik gonosz, meg se rezzen,r>hisz annak nem fáj semmi sem.
