Idő 
Értékelés 
Értékelés Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(Bokorrímes)
r>Sok-sok gyerek van a nem messzi, szomszéd országban,
r>Ott élnek családjukkal a háború poklában...
r>Este, ha lefekvés van, nem bíznak már csak imádságban,
r>De tán' próbálnak hinni, a csillagok mintázatában...
r>*
r>
r>(Senrjon trió)
r>Felnőttek bombáznak és
r>Ölnek szembe katonát, rendre...
r>És a gyerekek?
r>
r>Gyerekek kérdezik, hogy
r>Mi a háború, hol van apu?
r>Háború vissza!
r>
r>Család lakása ledőlt,
r>Óvóhelyen még vegetálnak!
r>És a gyerekek?
r>*
r>
r>(HIQ trió)
r>Derű holt!
r>Kenyér keserű!
r>Gyerekek?
r>
r>Fű nem él!
r>Sok madár halott!
r>Fák dőltek!
r>
r>Jó Isten
r>Segítel nekünk?
r>Sok árva!
r>*
r>
r>(Leoninus)
r>Gyerekek még semmit nem értenek! Háború fájdalmat ad léleknek!
r>A világ tele van árvával, őzveggyel, az apja meg élt szökéssel...
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Istenem, zokogva kérlek, szóm zokon ne vedd,
r>Hiszen nem szállhatok én szembe, pörbe veled.
r>Kérdezem, hogy örömöd abban Néked lehet-e,
r>Hogy a szomszédban már minden árvákkal van tele?
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Te, ki ott villámlasz fönt a hegy-kardok hegyén,
r>Emberszívbe költözz be, szeretet nem lévén...
r>Te, ki ott villámlasz fönt a hegy-kardok hegyén.
r>
r>(Anaforás)
r>Az istennek, csak ott lehet a helye,
r>Embereknek, végzetesen elege...
r>Az istennek, csak ott lehet a helye.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Nőjön ki sok virág összes holtak sírjain,
r>Az élőnek ne légyen élte örökig kín...
r>Uram, háborút gyorsan parancsold vissza már!
r>Áldva nézzen föl rád a földi látóhatár...
r>
r>Vecsés, 2023. június 17. – Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberiség -élő háborús- jelen történelmi helyzetéről. [Íródott Móra Ferenc azonos c. verse átirataként: 1916]
r>
Vízió, mert fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>Vízionálom, ezerkétszázban utcákon hordák vonultak, de őseim sem látták…
r>Viziómban, én is emlékszek valamire, az ellenünk fönnálló gyűlöletre…
r>Víziómban, a szétzúzott portálokból nem is maradt semmi, régészeknek is kicsi!
r>
r>Hah! Éjemnek közepén mi bántja az eszemet és vajh’ mi bántja szívemet?
r>Hah! Nem is gondoltam semmire, csak visszafelé kilencszáz évire…
r>Az égett, mocskos, üvegtörmelék, még szegély lovakat is tönkretették.
r>
r>Kilesek a redőny résén, ma nincs ló, de van veszett ember, modern és ennek nem való!
r>Kilesek, más az öltözet, a módi, telefon cseng, van ki esend, hevenyül könyörög.
r>Kilesek, látom fiuk-lányok után vannak, felújított portálokról mit sem tudnak…
r>
r>A csendem közben nekem a zavaró tényezőm, csak beszél hozzám és nem előkelőm…
r>Ő mondja, én is értem, hogy a csendem a háború pártfogója, de bíz’ ezt nem értem…
r>Juj, de ki akkor az élezetlen élet pártfogója, mert jobb volt ősök háborúja!
r>
r>Hallottam TV- ben, hogy az atomot már hegyezik, a nagymenők magukat agyon-keresik…
r>A csendem is mondana erre beszédet, hallhatóságnak hívnám a szomszéd népet!
r>Mára világ sorsa merő kárhozat, de legyőzni úgysem tudják oroszokat!
r>
r>A művelt nyugat, mondják a TV -ben, győz a háborúban… emberiség ott vész vágóhídban!
r>A csendem ezt nem akarja, sutyorog nekem, békekötésnek nem lenne már hamarja?
r>Egy pár az utcán nevet, visongat… lány meg követ rúgott s már ettől is sírogat…
r>
r>Lehet, hogy a lány meg én, előre atom-kóborolók vagyunk? Ebben vajh’ mi lesz harcunk?
r>Túlélés kihullott a kopasz hajunkkal. Biztos, hogy megússzuk, pár nagyobb monoklival?
r>Csendem beszédet tart, víziómban nem én vagyok hibás… de ha csak ketten voltunk és más?
r>
r>Vecsés, 2018. november 22. - Kustra Ferenc József - íródott a világ, az emberiség -élő háborús- jelen történelmi helyzetéről.
r>
Százezerszer elmondtam már, szeretlek!r>Mért nem hiszed?r>Mitől van annyi kétely benned,r>amely mint árnyék követ.r>Mért nézel ilyen vádló szemmel?r>Hisz tudod: nincs az a perc,r>amit ne veled töltenék el,r>amikor megtehetem.r>Százezer néma érintésbőlr>miért nem érzed milyenr>lángoló vágy, amely hozzád fűz,r>hisz minden szép veled jön el.r>Százezer szívből feltörő sóhaj r>jelzi, hogy mennyire fájr>minden kétséged, amely üldöz,r>s mélyen a húsomba váj.r>Olyan sok minden kavarog bennem.r>Miért nem hiszed, hogy bánt?r>Belülről mardos annyi kétségr>miattad. Nem bírom már.r>Mért kell, hogy vádolj? Hiszen ismersz!r>Tudod, hogy nincs senki más, csak te,r>de elűzöl kételyeddel,r>szinte már börtönbe zársz.
Olyan sok kérdés kavarog bennem,r>s azon tépődöm szüntelen,r>tyúk, vagy a tojás volt először?r>Azt mondd meg nekem, Istenem!r>r>Ha tojás volt, ki tojta azt meg?r>S mikor a héja felrepedt,r>mitől lehetett csirke benne,r>ha kakas nem létezett?r>r>Ha tyúk volt először, hogyan termettr>és kakas nélkül hogy lehetr>olyan kétrétű tojást tojni,r>amelyből végül csirke lesz?r>r>Ezernyi kérdést sorolhatnék,r>amelyre választ nem lelek,r>oly sok bennem a bizonytalanság,r>amely fölöttem ott lebeg.r>r>Mért nem jut kenyér sok szegénynek,r>hiszen a földön megterem,r>s jutna belőle bárkinek, har>ilyen kapzsiság nincs jelen.r>r>Uram! Ha mindent Te alkottál,r>mért tűröd azt, hogy így legyen?r>Mért nézed el. Hogy a gonosz győzzönr>legyűrve igaz népedet?r>r>Mért nézed azt, hogy hitükben ingva,r>kétségbeesve küzdjenek?r>Amíg népeden nem segítesz,r>a gonosz mindent tönkre tesz.r>r>Tehozzád szólna annyi ember!r>Mért nem hallod meg, Istenem?r>Mért nem látod a szenvedésünk?r>Nézz ránk. Segíts meg Istenem!
Hogy töröljem ki emlékeimbőlr>múltamat, amely úgy követ,r>mint egy árnyék, mely rám vetődver>eltakarja a fényeket.r>r>r>Mért üldöz úgy? Nem volt más bűnömr>csak hogy elhittem, van helyemr>napsütött parton megpihenni,r>ahol nem kínoz semmi sem.r>r>r>Azt hittem, hogy a napkorong fényer>egyformán árad bárkire,r>meleg sugárral simogatva,r>míg a bőrünkön megpihen.r>r>r>Hogy töröljem ki emlékeimbőlr>az álmot, amely még úgy jön el,r>lehántva magáról minden rosszat,r>eltörpítve a bűnödet.r>r>r>Hogy töröljem ki emlékeimbőlr>a rosszat, amely még úgy övez,r>éles karommal szaggatva húsom,r>feltépve annyi sok sebet?r>r>r>Nem tudom. És nem értem én sem:r>mért kell bűnhődnöm ennyire?r>Hiszen nem volt, csak annyi bűnöm,r>hogy vakon szerettelek.r>r>r>Ne üldözz! Felejts el engem.r>Töröld ki emlékemet!r>Szeress mást, és hagyj engem élni!r>Engedd, hogy szeressenek.
