Idő 
Értékelés 
Értékelés Te vagy... nők legjobbika, Aliz!
r>Anyád tartja, hogy még ne palizz?
r>Lehetnénk mi egy pár.
r>Benne repertoár...
r>Anyád, biztos félt: kezem tapiz.
r>
r>Bár anyám félt, s ellened lázít -
r>Széltől is óv ő… de mit számít!
r>Én már alig várom,
r>Hogy legyél a párom.
r>Szerelmedtől szívem nem tágít!
r>*
r>
r>Nélküled, doh-szagú az élet,
r>Találjuk már meg a békémet...
r>Legalább presszóznánk...
r>Beindulna "csatánk"...
r>Érezném, hogy szívem ölelhet.
r>
r>Érted égő vágyak átjárnak –
r>Belehalnék, ha nem látnálak…
r>Leljük meg a békét,
r>Szívünk érintését.
r>Presszónál, vagy bárhol… várnálak!
r>*
r>
r>Nők legjobbika, Te vagy Aliz!
r>Te szolgáltatnád, ami: nő-íz!
r>Foghatnánk kezünket,
r>Mutatnánk lelkünket.
r>Lehetne, életünk továbbvisz?
r>
r>Te vagy a megtestesült álmom,
r>Lelkem Feléd boldogan tárom.
r>Vedd kezedbe kezem,
r>Maradj mindig velem...
r>Helyem csak melletted találom.
r>
r>Vecsés, 2019. március 8. – Pápa, 2023. július 2. - Kustra Ferenc József – romantikus LIMERIK csokornak írtam. A párosok, szerző-. és poéta társam, Nagyné Vida Renáta írása.
r>
Malomkerék semhogy rögtön áll le,
r>Ha faragott nyilat lőnek bele…
r>Malomkerék semhogy rögtön áll le.
r>
r>Minden temetésen szól az öreg harang
r>Ilyenkor a lelkem sírok között barang’…
r>Minden temetésen szól az öreg harang.
r>
r>Az emlékezésem beindul,
r>Emlékek halmaza föltolul…
r>Az emlékezésem beindul.
r>
r>Bármi is elmúlik, emlék megmarad,
r>Ember! Ne várd, hogy azonnal elszalad…
r>Bármi is elmúlik, emlék megmarad.
r>
r>Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörből
r>Vagy mint ki elment… halottad, utazó bőröndből…
r>Meríts belőle, mint csikós, vizet a vödörbő.
r>
r>Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod,
r>Jegyezd meg a múlt feledés, tán lehet életben óhajod…
r>Jegyezd meg a múlt feledés nem az, hogy igy vagy, hogy akarod.
r>
r>Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. {Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága!}
r>
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
r>
r>Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek…
r>Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek.
r>Úgy hallottam, hogy a poéta határolodjon el, de harcoljon a verseivel…
r>
r>A környéken naponta van belövés. A mi házunkat nem lövik, biztos kevés…
r>A környéken naponta hull bomba. Közben meg én vagyok a környék írója…
r>Csak ülök a teraszunkon, hallom a süvítést. Csak ki döntse a kerítést…
r>
r>Most nincs is sok kedvem írni, jobb lenne baltával fát fűrészelni…
r>Én bizony a szeretet embere vagyok, közben egy háborús környezetben lakok…
r>Süvít megint egy rakéta, ez nem a háborús szeretet harca…
r>
r>Egyáltalán minek a szeretet, ha nem élhetek vele, Még szólnak egy bombának, le vele…
r>Rokonaim nincsenek is, de vannak közelben távoliak, lelkükben még távolabbiak…
r>Azért van négy unokám, hogy ne szeressenek? Az ágyúlövedékek majd megszeressenek…
r>
r>Én írásfüggő vagyok… most erre jön a süvítés, éppen a szeretetről írok, nincs mentesítés…
r>Nem sikerült a telitalálat, ezt kéne megírnom? Harcom egyedül-magamban tovább vívom…
r>*
r>(Senrjon)
r>Kit szeresek, ha nincs kit?
r>Hallom, front most ideközelít…
r>Magány… sorstalan!
r>*
r>Szeretetlenség bomba!
r>Gyertyám is ég! Betalálhatna…
r>Magamnak élet!
r>*
r>Párom, meg a légnyomás
r>Összeölelkeztek. Mi ez más…
r>Társas magányom.
r>*
r>Vagy vinnének kis a francba a frontra? Ez az, a halálnak volna friss lakoma…
r>Hmm… öreg vagyok a frontra nem visznek úgysem, nem kell a személyem…
r>A háború szomszédságában élni, azt a sok rothadt port folyvást lekefélni…
r>
r>Ma délután le is eresztettem, mint a kiszúrt lufi, ha valaki látta, akkor ő kandi…
r>Itt ülök egy kisgatyában a teraszon, élet rám erőlteti magát… ha nem akarom…
r>Hazafiként a frontra menni, az a valami! Bírnám, ha besorozna valami.
r>
r>Már föltalálták a zipzáras-fekete nylon zsákot. Én meg itt írom a poéta másságot.
r>
r>Le kell írnom, a tetves háborút a gazdagok jól elkezdték, hogy új ország építtessék…
r>De a sok magára maradt özvegy és leánygyermek… férfi nélkül új hazát, hogy építenek…
r>Én itt vagyok a teraszon magányomban tollal, papírral! Halál sem akar találkozni ficsúrral…
r>
r>Szeretetlenségben, persze a háborúba nem szerettem bele, ő sem szeret engem, ez nem mese…
r>Ma délután egy „kolléganő” keményen átölelt. Tán’ megmutatta, hogy ez tőle kitelt…
r>De embernek női szeretet bizony nem csak ennyiből áll. Pörkölt-nokedli nélkül elmáll…
r>
r>A háborút nem szerethetem, nőt nem szerethetek. Az utca tele van özveggyel, gyerekek…
r>Bumm! A szomszéd házra nézek, portól nem látom. Aztán a nincs a látomásom…
r>Véget érhetne ez a totális pusztítás, egy nőt a hátamra vehetnék, mert nekem van lakás…
r>
r>Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt…
r>Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot…
r>Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát…
r>
r>Élni kéne még, ha van rá lehetőség, de ha lehet is minek… véli a sorslehetőség…
r>Egy szó, mint száz, biztosa sokan gyűlöljük a más háborúját, Abbahagyni(!) a nemjóját!
r>Én még maradok, kéne valakit szeretni… Jó tanácsot nem kérek, hülyén jönne ki úgy szeretni…
r>
r>Vecsés, 2023. június 7. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről, leoninusban és senrjonban. A TV -kben, több csatorna is leadja ezeket… naponta videókon…
r>
Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek,r>csak olyan messze vagyok!r>Nem tudok hozzád közel lenni,r>és félek: sosem tudok.r>r>Tengernyi gond, mely húzza a vállam,r>s ledobni mégsem tudom,r>bárhogy próbálom. Béklyóba zár, ésr>úgy érzem: megroppanok.r>r>A távolság szinte éket ver közénk,r>de mégis: úgy féltelek!r>Mint a szekrényem mélyén őrzöttr>értékes emlékeket.r>r>Mint a hegedű elszakadt húrja,r>nélküled olyan vagyok,r>ajkamról nem csendül többé víg dal,r>és olyan üres vagyok.r>r>Repülnék hozzád, mint a szélvész,r>mely néha olyan heves,r>hogy tövestől tép ki fát és bokrot,r>míg végül utat keres.r>r>Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek!r>Úgy fáj, hogy messze vagyok!r>Bármi is jöjjön, tudnod kell, hogyr>Szeretlek! Nagyon- nagyon.
Mit remélsz mondd, mikor feledni vágyolr>mindent, mi bántott oly nagyon,r>s mégis: mindennap arra ébredsz,r>hogy könnyek folynak az arcodon?r>r>Hiába űznéd mindenáron, mégis:r>mindennap úgy jön el,r>hogy pokollá teszi ébredésed,r>s testedből szinte tűz lövell.r>r>Felednél mindent. S tán megbocsájtaszr>annak, ki ártott oly sokat,r>de szemébe nézve szinte látod,r>milyen hatalmas bűne van.r>r>Mit remélsz, mondd? Lépj hát túl rajta!r>Sok minden van, mi szebb lehet,r>annál mi most van. Ne sajnáld többér>ami elmúlt, hisz jobb jöhet.
