Idő 
Értékelés 
Értékelés A sötét fátyolában megérkezett éjben,
r>Bánatosan kerengünk erdei ősvényen.
r>Néha hallunk halk állathangokat
r>Vagy letört nagyobbacska ágakat.
r>
r>Szomorú sötétség töri a békét,
r>Rakja tönkre az ember lelkét.
r>*
r>
r>Az erdő végül is nem olyan nagy
r>De sok az ősvény, ami jól elhagy…
r>Bizony kicsit-jól eltévedtünk,
r>Nem tudjuk, merre a lakhelyünk…
r>
r>Mind,
r>Egyszer
r>Induljunk,
r>Egyenesen
r>Sokan haladunk.
r>
r>Sokan haladunk,
r>Egyenesen,
r>Induljunk
r>Egyszer
r>Mind.
r>*
r>
r>Éhesek vagyunk és didergünk kicsit,
r>De megyünk előre, talán csak picit!
r>Egymásba karolunk az bizalmat ad,
r>Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad.
r>
r>Öröm tölti a reménytelen szívünket,
r>Mikor a boldogság oka megérkezett.
r>*
r>
r>Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa
r>Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra.
r>Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot,
r>Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot…
r>
r>Új
r>Minden
r>Folytatjuk,
r>Az út vége
r>Ránk vár örökre.
r>
r>Ránk vár örökre
r>Az út vége.
r>Folytatjuk,
r>Minden
r>Új.
r>
r>Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta.
r>
A hiány nem életcél, de… hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Leoninus trió)
r>Hosszú életemben részese voltam mindennek, mi elérhető, pontosan... semminek!
r>De még az sem volt nekem elérhető, mert az is nekem csak látens volt, nem visszatérő!
r>Volt még olyan, hogy a visszatérő bejelentkezett, de nem láttatta magát eleget!
r>
r>A semmi eltűnt,
r>Valamitől menekült,
r>Ha érkezik, marad, mint sebesült.
r>*
r>A semmik pedig kicsinyessé teszik az embert, mert hiánnyal szemben, mindegy, mit kertelt…
r>Hiány: látens, bujkál, rejtőzködik, ember meg keresés közben jól leértékelődik.
r>A hiány híd alá űzi a peches embert, ki örülhet, hogy tető van feje felett!
r>
r>Az értelmet keresi szenvedve,
r>De nem talál csak gonosz emberre.
r>*
r>Más van a dominánsoknál, a gazdagoknál, mert bőven nő a fűszál… a nagyuraknál.
r>Ők észreveszik, ha fűben gaz üti föl a fejét, gyökerestől irtva a lényegét.
r>Konklúzió adott; ki hová született, sorsa úgy alakult, ahhoz való lehetett!
r>
r>A pénzes ember védett,
r>Mert szegényre lépett,
r>Kegyetlenül gyengét sértett.
r>*
r>(A nagy Konklúzió, bokorrímesben)
r>Ki, királyfinak született
r>Az bizony biztos király lett,
r>S bármilyen bolond lehetett.
r>
r>Esélytelen igazság,
r>Világszerte elterjedt valóság
r>Isten előtt mind csak adósság.
r>
r>Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – A leoninust én írtam, alá a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Ghica Izabella Iasmina.
r>
Életváram parancsnoka…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok,
r>Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok…
r>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok.
r>*
r>(HIAKU)
r>Kereszt’ –ben születtem,
r>Nagy hajcihő volt életem.
r>Osztályrészem semmi.
r>*
r>(Senrjú)
r>Vaktyúk is talál
r>Szemet, míg meg nem döglik.
r>Én meg vajúdtam…
r>*
r>(Senrjon)
r>Persze leigázottság
r>Osztályrészből, kaptam én bőven.
r>Létem elbujkált.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
r>Néha, bánattól még arra is hajaztam, ez bizony a valóságom jajszava…
r>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara.
r>*
r>(Bapeva)
r>Élet
r>Lényeget
r>Keresettet
r>Bírnom kelhetett.
r>Hajcihő nem kellett,
r>Ez kit érdekelhetett?
r>Lelkem szárnyalva lephetett,
r>Jót vissza… hozni nem lehetett.
r>Agyam koponyámban keveskedett!
r>Szám esdeke, meg mér' nem teljesedett?
r>
r>Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc József– íródott Alloiostrofikus versformában. (A 10 soros bapeva az én fejlesztésem, az apevából!)
r>
(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes)
r>Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
r>Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
r>Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
r>*
r>(Leoninus)
r>Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
r>Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
r>Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
r>Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
r>Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
r>Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
r>Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
r>*
r>(Senrjon trió)
r>Reggel, ragyogó szemmel
r>Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
r>Ó, szerelem!
r>
r>De azért, ha már fölkelsz
r>Jól nyisd ki a csipás szemedet…
r>Ó, szerelem!
r>
r>És nagyon figyelj, hogy a
r>Kedvesed, ne vigyék el tőled!
r>Ó, szerelem!
r>
r>Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Ez mesésen szép völgyecske, tán’ nyugalom menedéke?
r>Mint örökzöld liget, hol nyugalomnak ez menedéke…
r>Ez mesésen szép völgyecske, tán’ nyugalom menedéke?
r>*
r>(leoninus duó)
r>Közben izgalom, szelíd sóhajtásba merül, sőt suttogásba szenderűl.
r>Közben hallatszik a madársereg hangversenye, figyelem, egye-fene…
r>Közben meghatja lelkemet, hogy megtaláltam menedékemet.
r>*
r>Milyen nagyon bízok rám mosolygó lugasaidban, s ezzel, szelíd jótékonyságodban.
r>Testi palotádban engedményező jóság lakhat… lát engem, így boldogan kacaghat.
r>Úgy bízok, szeretetteljes együttműködésben, részt kapok lélek együttműködésben…
r>
r>Vecsés, 2022. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Anatole France ’A hajnal’ c. novellája 22. oldalán található vers átirataként.
r>
