Idő 
Értékelés 
Értékelés A Tisza, óh, édes, szőke Tisza…
r>Megint ott voltunk látogatóba,
r>Mert odamentünk hétvégére pihenni,
r>Erőnket és lelkünket jól összeszedni.
r>
r>Mint vérszomjas vámpír, lerohantam a folyóhoz,
r>Vágytam közelségére, egyenest stég padlóhoz.
r>Ott volt, gyönyörködtem, mélyeket lélegeztem,
r>Jó illata volt, csak néztem… látványt élveztem.
r>
r>Péntek volt, szép őszi napsütött
r>És nekünk meg a tárcsánk sütött,
r>Finom húsi falatokat, kolompért
r>És igen belaktunk megint a hasért.
r>
r>Este nem volt semmi felhő,
r>Csak hűvösödött az idő,
r>Magunkra húztuk göncöt,
r>És csodáltuk a göncölt.
r>
r>Isteni jó érzés volt megint ott lenni
r>És a csendet, teli füllel hallgatni.
r>A szél nem rebbent, levél nem zizzent,
r>Csodáltuk és élveztük e mindent.
r>
r>Egyik íriszem bíboran villan, láncát
r>Széttépi ijedten, keservesen kiált,
r>De a halódó fűszálak nem hallják hangját…
r>Elmúlás kezdete, kongatja vészharangját…
r>
r>Szinte holtnak érzem, látom az élő időt,
r>Elveszek a mindenben, töltjük szabadidőt.
r>Most nincs nappal, éjszaka, csak a képzelet.
r>Talpam cipőn keresztül is érzi füvet.
r>
r>A nappaliban szép, fém kandalló van,
r>Én lettem a tűzmester és sok fa van
r>Amivel raknom kellett a tűzet, mert már
r>Ősz miatt a hideg a lakáson átjár.
r>
r>Volt ott uszadékfa vágva, kiszáradva, meg
r>Bükk fölvágva és ezek barátságos meleg
r>Időt varázsoltak az én segedelmemmel,
r>Mert közöm volt hozzá kezemmel, jellemmel.
r>
r>Szombaton már párás volt az idő,
r>Délutánra csepergett az eső.
r>Borús tájon messzi nem lehetett nézni,
r>Szél gyenge suhallatát alig érezni.
r>
r>Szombaton bogrács alatt is tüzeltem,
r>Marhagulyást főzött a feleségem.
r>Eső előtt éppen készen lettünk,
r>Gulyás olyan jó lett, mind megettük.
r>
r>Vőm a háziúr, vecsési Zoltán Lacika
r>Meg horgászott. Vacsora lett a Tisza hala,
r>Amit bográcsban sütöttünk és finom,
r>Isteni lett, így volt nagy eszem-iszom.
r>
r>Utána pihenésképpen kockáztunk
r>Közben nassolgattunk s iszogattunk.
r>Elsőt nyertem, hogy kell csinálni mutattam,
r>Lacika másikat nyerte, tanítottam.
r>
r>Felriadtam, kinéztem teraszra… éji
r>Sötétben rongyosra szakadt az éjjeli
r>Reccsenő csend, de… sőt ah, süvöltött,
r>Sötétben… a fák hada köszöntött.
r>
r>Tisza is elbujt a sötétben odáig nem láttam,
r>A hajónkkal majd jól meglovagoljuk cikornyátlan.
r>Ne félj, mi megtesszük, az lesz a holnapod.
r>De tudtam folyik és várja a holnapot.
r>
r>A csend nagy paplan formájában állig betakar,
r>Énekes madarak elültek, házat becsavar,
r>De holnap megint mi leszünk a hős a vízen,
r>Elveszünk a gyönyörűben… a valamiben.
r>
r>Sötétben a horizont, metsző élei eltűntek,
r>A ború miatt a vaksötét ágyúi elsültek
r>És vakító sötét csendet csak bámultam;
r>Semmit sem láttam-hallottam, csak ámultam.
r>
r>Másnap a vízen, már Tiszának is áll a csendje,
r>Nyári, nyálkás mámorok elmúló végtelenje…
r>Látszik, lassan hideg kővé dermed a világ,
r>Halkan duruzsol a szél, mesél, lesz új világ…
r>
r>Kis hajónk simán, lágyan ring a Tiszán…
r>Motor hátul dohog s mi haladván
r>Feszített víztükrön nyálkás, párás semmibe,
r>Elmerülünk az őstermészet végtelenbe.
r>
r>Ülök a hajóban, szemeim tapogatják a vizet,
r>Ami alám szalad, ki tudja, uszadékát, mit görget?
r>Felszínén oly’ borús pára libben, úgy illan el,
r>Ami az előbb itten volt, tovatűnve megy el.
r>
r>Nézem a partot, átszűrődik a napfény
r>A part dzsungelében… Felszakad a remény,
r>Hogy onnan ők is láthatnak, kileshetnek,
r>Mesés hajónkra, ahogy siklunk, nézhetnek.
r>
r>A lelkem örül, az arcom nevet
r>Bámul, néz rám a kíváncsi tömeg.
r>Vízzel, síri csenddel egy vagyok,
r>Fák, bokrok; a tömeg Ti vagytok.
r>
r>Ó Ti tömeg, látszik rajtatok az elmúlás
r>Jele, de a szép színetek még csak csúsztatás.
r>Most zöldből még csak sárgultok,
r>Rozsdabarnák még nem vagytok.
r>
r>Hajónk előtt, minden sima, mögöttünk hullámok
r>Ezzel jól fel vannak zavarva… víz és álmok.
r>Csak motor dohog, beleolvadunk a békés csendbe.
r>Belesiklunk a párás őstermészet végtelenbe
r>
r>Nézem a folyóba hullt esőcseppek,
r>Ezernyi pici hullámot keltenek…
r>A tér párája fátyolként fellibben,
r>Amint az esőcsepp a vízre csebben.
r>
r>Hajónk legyőzi a folyam arctalan hatalmát,
r>Állandó vízcsepp függönyt, természet könnypatakját.
r>Óh, nagy tiszteletet kérő természeti erő
r>Folyóban! Hosszú útján feltámad a Teremtő!
r>
r>Vízen nem voltunk sokáig, hideg volt, esett,
r>De nem érdekelt, mert az ekhó ponyva védett.
r>Az alól néztük a hullámtalan, sima vizet,
r>Meg a párában változatlan őstermészetet.
r>
r>Mikor kiszálltunk, telve megújuló erővel,
r>Stégen csodálattal fejet hajtva köszöntünk el.
r>Emberi életünk folyó sodrában éreztük,
r>Olyan, mint folyónk a Tisza, ugyanígy létezünk.
r>
r>Indulnál, elmennél, csak egy utat ismersz,
r>Be nem teljesült, elmúlt álmokat kergetsz.
r>Tisza! Vállalnád könnyeid értem, és érted;
r>Vagy nem tudod, nem akarod adni a szíved?
r>
r>Hajnali harmat könnyezte imáját malaszttal.
r>Félárbocon csüngő csönd az ebédnél marasztal.
r>Reszketve szeretnék… keresnék még új reményt,
r>Megállnék én hallgatva… hogy lássam az új fényt.
r>
r>Az ősz már a levélkönnyét elhullajtja,
r>Fűszálak közt ködöt görget hajnalba.
r>Büszke sudár fák, majdnem kopáran állnak,
r>Lassan eljő ideje havas világnak.
r>
r>Megint jó volt, jó vejem jól kitett magáért
r>És megdicsért a jó, mesteri tűzrakásért.
r>Mondta, hogy itt még olyan tűzmester nem volt,
r>Kinek keze alatt tűz, három napig nem holt.
r>
r>Idénre ez volt, hajó megy téli álomra,
r>Mi meg álmodozunk… vágyok a jó álomra.
r>Köszönöm Vejkóm a hétvége jól esett,
r>Bízok, hogy jövőre is meghívsz… tán’ lehet?
r>
r>Vecsés, 2011. október 24. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
A Tisza, óh, édes, szőke Tisza…
r>Féltem tőle, mint a bor nem issza
r>Lerészegedéstől, csiga a sietéstől.
r>Ez megváltozott személyes megítélésből!
r>
r>Zoltán Lacika a vejem Isten kegyelméből,
r>Neki van parti telke, Isten segedelméből.
r>Őstermészet! Telek belelóg a vízbe,
r>Nincs kerítés, korlát, nincs útba semmi se.
r>
r>Háromezer négyzetméter telek, füvesítve,
r>Van rajta ház, kis faház, az egész istenítve.
r>Gondoltam is, hogy majd én ezt magamnak megnézem,
r>S amit láttam, fölséges, isteni, úgy néztem.
r>
r>Induláskor bizony több fenntartásom volt,
r>Hogy majd vízhez megyek, nemigen volt szándékolt,
r>De mondták, van ott két motorcsónak is, ránk várnak
r>A saját stégen kikötve, ők lesznek társak…
r>
r>Hú, vízre menni csónakkal, úszni meg nem tudok?
r>Nem baj mondták, majd nagy, modern úszómellényt kapok.
r>Ez rögtön segített a megítélésben, fölvettem
r>Pántokat befűztem, madzagokat összekötöztem.
r>
r>Stégnél volt abszolút egyedi építésű kishajó
r>Fából készült fülkével, Lacikánknak ez álomhajó.
r>Gyönyörű szép, egészen, teljesen kézi munka.
r>Huszonhat lóerős kétütemű motor hajtja.
r>
r>A kishajó inkább siklott komótosan, szépen ment,
r>Csak néztük a tájat, mi ősrengeteg… a víz folyt lent.
r>Mértük a mélységet, hol hat, hol tizenhárom méter
r>De mellényben ez nem izgatott, e pár deciméter…
r>
r>A másik motorcsónak, mivel vízisít is húznak.
r>Ebben dohog-, dohog, nem nevezhető öregúrnak
r>A nyolchengeres kétszázhatvan lóerős motor
r>Hetvennel is megy, és nagy hullámokat szétsodor.
r>
r>Ez a kishajó méretű motorcsónak, szilaj csikó,
r>De nem Lacié, hanem barátjáé, kinek origó!
r>Gondoltam ezzel nem süllyedünk el, és nem zavart
r>A víz, mert volt rajtam mellény, hazaviszi magyart.
r>
r>Átültünk a gyors csónakba… nos, az már aztán döfi!
r>Ennek bizony a vérmérséklete, hát… melegövi!
r>Gázkar előre! Motor dübörög, eleje ágaskodik,
r>Víz szétfröccsen, kinyílik, csónak belevág, előre siklik!
r>
r>Azt hittem rodeó lovas lettem, de megültem.
r>Víz jól az arcomba fröccsent, ennek is örültem.
r>Nincs engedélyem, de oda ülhettem, a gázkart
r>Próbálgattam, tologattam… egész ménest uralt.
r>
r>Este lett, este… víz, pázsit, fák nyugalomban,
r>Készültünk vacsorázni, túlélő bandában.
r>Van ott tűzrakhely, vastag faasztal, székek,
r>Mestermunka, vas nélkül, bennük faékek.
r>
r>Nagy szervező vagyok, vittem magammal sütő tárcsát,
r>Ki nem akar enni, éhezzen, maga lássa kárát.
r>No, hát, de ilyen nem volt, sütögettünk, csak vadul faltak,
r>Ettek nagy húsokat, sok mustárral arcukba raktak!
r>
r>Ez volt első este tizenkilencedikén. Másnap
r>Megint hajókáztunk, így az életemben határnap.
r>Már nem is tudom, mi vagyok, kapitány, kormányos,
r>Hajómentő, vagy nem tudom; de igen talányos.
r>
r>Hajózni micsoda élmény és micsoda élvezet,
r>Ki gondolta, hogy másnap ezt még fokozni is lehet.
r>Stég alatt voltunk kb. háromszáz métere
r>És elfogyott a benzin… víz sodort lefele.
r>
r>Érdekes, hogy eszembe nem jutott megijedni,
r>Mondtam, hogy most csurgunk messzire kirándulni.
r>Megnézzük a török ostromot Nándorfehérvárnál,
r>Majd az egy evezővel adunk mi nekik a várfalnál.
r>
r>Jött egy motoros csónak, elvitte Lacit benzinért,
r>Mi meg sodródtunk, igen ácsingóztunk segítségért.
r>Csónak tele volt… és valamit vitt a víz lefelé.
r>Megállást partnál evező és uszadék segíté.
r>
r>Én lettem a kapitány, Edina meg evezett,
r>Csónakunk így kikötve, az uszadék fába lett.
r>De jött ám föntről lefelé egy nálunk is nagyobb
r>És gyorsabb csónak, utunk így immár séta galopp.
r>
r>Leintettük, megállt, egy kis benzint kértünk.
r>Be tudtam tölteni, meg lett mentve létünk.
r>Mivel előtte éppen tanultam vezetni,
r>Már nem volt oly’ nehéz könnyű szívvel nevetni.
r>
r>Úgy irányítottam a ménest, mint tengeri medve,
r>Szembe jött a Lacika benzinnel… nézett elképedve.
r>Átintettünk, mondtuk: töröknek jó utat kívántunk
r>És mentünk haza stégre, és ott örömmel beálltunk!
r>
r>Este már bográcsoztunk, főtt a szarvas pörkölt,
r>Ebből úgy beettünk, hogy szinte földbe döngölt.
r>Vasárnap is jobbára Tisza vízén telt a napunk,
r>Még kihasználtuk a lehetőséget, nem rohantunk.
r>
r>A Tisza két oldala, mint amazonasi dzsungel,
r>Fák, bokrok, uszadék, találkozás a Teremtővel.
r>Őseink ezer éve ezt láthatták! E természet
r>A maga nemében, hamisítatlan őstermészet.
r>
r>Megragadott még a ház körül a hallható csönd!
r>Egy szomszéd van, de nem jár ki, nem zajong senki… csönd
r>Uralja a tájat, melyet szinte hallani.
r>Vízen mi ezt megtöri, vízzúgást hallani.
r>
r>Vecsési Zoltán László; köszönöm neked vejem
r>E hétvégét, megígérem, soha nem felejtem.
r>Három napig csak csend volt, pihenés, csónakázás,
r>Víz, őstermészet, abbahagyni istengyalázás.
r>
r>Három napig nem jutottak eszembe a gondok,
r>Nem kérdezte senki, ezekről most mit gondolok.
r>Lacikánk! Nagyszerű, feledhetetlen hétvégét adtál,
r>Isten éltessen! Köszönjük, örök élményhez juttattál.
r>
r>Vecsés, 2011. augusztus 22. - Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Visszatekintek a semmire…
r>
r>A régmúlt időmben, hősi várban laktam,
r>Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam…
r>A régmúlt időmben, hősi várban laktam.
r>
r>Ez azonban már igen régen volt,
r>Emlékeim szépsége már ki holt…
r>Ez azonban már igen régen volt.
r>
r>Váramban, már nincs meg az öreg szálkás padló,
r>Összeomlott az istálló, jó, hogy már nincs ló…
r>Váramban, már nincs meg az öreg szálkás padló.
r>
r>Üvegeket az idő, dühében kitörhette,
r>De most meg, sok pók dolgozik, a fonál mestere…
r>Üvegeket az idő, dühében kitörhette.
r>
r>Az elmúlás némasága szinte zúg, és így jól kihallatszik,
r>Az én lerongyolódott váramba, már árva gyermek sem játszik…
r>Az elmúlás némasága szinte zúg, és így jól kihallatszik.
r>
r>A régi udvarban volt fák, látom kórók, mert mind villámsújtottak,
r>Így éltem vége felé, bizony a látottak nem csodálatosak…
r>A régi udvarban volt fák, látom kórók, mert mind villámsújtottak.
r>
r>Az én ódon rég' váram, már csak elmálló kövek nagy halmaza,
r>Amiről beszéltem, már csak ballada, a múltamnak ablaka…
r>Az én ódon rég' váram, már csak elmálló kövek nagy halmaza.
r>
r>Vecsés, 2020. június 11. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Ügyetlenűl evet,r>és leette magát,r>Sokszor megbotlott,r>és néha bepisált.r>r>Rossz volt a hallása,r>és már alig látott.r>Láttál te már ilyen r>rút kutyavilágot?r>r>Felesége szidta,r>vagy sírva menekült,r>ő viszont vakon,r>süketen csak ült.r>r>Egy öröme maradt,r>hű és vén kutyája,r>mely lábánál feküdt, r>s éberen vigyázta.
Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek...
r>Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek.
r>
r>Tevekaraván évezredek óta jár arra,
r>Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja
r>
r>Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége,
r>Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze.
r>
r>Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak.
r>Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak!
r>
r>Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság,
r>Az élet nyomát felfedezni, nem badarság.
r>
r>Azért itt, védekezni kell a homok viharától,
r>Reményt is meríthetünk egy oázis vigaszától...
r>
r>Vecsés, 2016. november 25. – Kustra Ferenc József
r>
