Idő 
Értékelés 
Értékelés Műanyag a cipőm talpar>Műkő porzik most alattar>A palackozás üvegtelenr>Mikor az italom megveszem r>Rákattantunk már a plasztrar>Rothadóban a föld alattar>Itt terem a nagy kultúra r>Fóliába csomagolvar>Ez a modern menő anyagr>Kinek kell már ami agyagr>Ahogy ma a kőpiramisr>Rejtély lesz a műanyag isr>Nem értik majd miért kellettr>Fojtogatni a létteret.
A gesztenyefa fehér gyertyáiról r>Elődeim sírja jut eszember>S ahogy anyám kezét r>Fogtam kezember>Vasárnap gyerekként templomba igyekezve. r>Apám is jöttr>Mögöttünk ballagottr>S ahogy csacsogtunkr>Minket hallgatott. r>r>Most ott nyugosznak egymás mellettr>A sír csak hallgatr>Nincs felelet. r>Csendben hajtok felettük fejetr>Szívemben most az űr r>Tölti ki a helyetr>Nincs felelet, csak a csend vanr>Régen voltunk a templombanr>r>Mint a madár, messze szálltakr>Vissza Ide nem találnakr>Fehér virág mint a gyertyar>Nekik nyílik egy pillanatrar>Csak a csend van, nincs feleletr>Magamban Velük beszélgetekr>A szívemben jelen vannakr>Talán olykor meg is hallnak.
Dagad a Hold az égenr>S az éj lábnyomar>Pattogva lépkedr>Párát tapos a bozótbar>r>Suttognak az ágakr>Leveleik közt a távolbólr>Hunyorognak a csillagokr>E kései órában gondolataimmal r>Egyedül vagyokr>r>Arrébb a lombokban r>Csalogány csaljar>Füttyös társát párbar>Hogy elűzze magányát éjszakárar>r>Az idő nesztelen osonr>A sötét árnyak köztr>Visszaverődik az ablakonr>S a csalogány kitartóanr>Cifrázva udvarolr>r>Álmatlan órában mesél az éjr>A cserjésben éppen r>Lopakodik a veszélyr>Majd hirtelen csönd r>Zuhan az égből r>Sűrű néma borúr>A lombok sem sziszegnekr>Hangtalan minden odúr>r>Párával, holdsugárral elegyednekr>Gondolataimba éket vernekr>Megszakad a szófolyamr>Ésr>A csendben komótosan r>Álmom léptei közelednekr>r>De e percben r>Még Veletek vagyokr>Kik bennem r>A múltból maradtatokr>Hallgatagok.
Darwin határozottan hozzájárultr>amikor Isten halálát kijelentetted.r>Az eszméd Zarathusztrát szülte;r>az Übermensch büszkén jelentkezett.r>r>De hova lett a Jó Pásztorr>aki a kilencvenkilencet hátrahagytar>és az elveszett bárányt megtalálta,r>aztán szeretettel babusgatta?r>r>Szóval, pontosan mi történt r>amint megsirattál egy elvert lovat?r>Szíved váratlanul kitárult,r>Ez volt a nagy változat.r> r>Írni viszont még Írtál,r>De elméd megbetegedett.r>Csupaszon táncoltál szobádban,r>mert a szégyenérzetet elfelejtetted.r>r>Aztán egy sötét és viharos éjszakánr>kétségbeestél amint az ég morajlott.r>Talán az Isten hangját hallottadr>amint lelked hiánya nyomasztott?
Magam sem tudom, mi a baj?
r>
r>Aggódok, mert ez bennem fészkel…
r>Mért pont én? Nem érem föl ésszel!
r>Bennem dühöng nappal,
r>Még tegnapi nappal…
r>Látomásom van… kis reménnyel.
r>
r>Éjjelem hunyorogva élem,
r>Lepedőráncot… bajnak vélem.
r>Ágyam még vetetlen,
r>És nem gyűrhetetlen.
r>Remények és vágy itt vannak vélem…
r>
r>Nem is tudom miért aggódok,
r>Sejtelmeim előtt hajlongok.
r>Szívem biz’ úgy reszket,
r>Jó hallgatni csöndet…
r>Mi sarjad? Aggódok… asszonyok!
r>
r>Vecsés, 2020. január 2. –Kustra Ferenc József– írtam: LIMERIK csokorban.
r>
